Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

13 A nyilvánosság ereje Nézőpontok és emberek Farkas Judit: - Egy kutyákkal foglalkozó cikkemre érkezett komment színvonalas ismeretterjesztésként értékelte az írást. Míg egy másik a jól értesültek magabiztosságával szögezte le: a cikk a megszólaló szakértőt reklámozza, és egyébként sem a Délmagyarországnak készült. Ez volt az egyik alkalom, amikor elgondolkodtam rajta, hányféle szemszögből nézhetnek az emberek egy cikket, eseményt, hírességet, az időjárást, a tőzsdei árfolyamokat, a politikát - gyakorlatilag szinte mindent. Van, aki a lehullott virágok aranyló sávjára emlékszik a japánakáccal kapcsolatban - és van, aki a hanyatt esésre, mert irdatlanul csúszik a termése a járdán, amint kicsit megázik. Egy újságíró annyiféle nézőpontból tekinthet a világra, ahányféle emberrel a munkája összehozza - az már csak rajta múlik, kellően kíváncsi és nyitott-e. Másodlagos, melyikkel ért egyet, melyiktől futna ki a világból: de látja és láttathatja, mennyire sokfélék vagyunk. Ismeretlen ismerősök Korom András: - A véletlenek sorozata repített a pályára, tett hivatásos tollforgatóvá még 1986-ban. Megismerkedtem a világ talán legváltozatosabb és legnehezebb szakmájával, amelynek művelése közben szót kell értenem az egyszerű emberrel éppúgy, ahogy a miniszterrel vagy épp egy főherceggel. Munkám eredménye azonnal látható, s azt értő kritikusok: olvasóink ítélik meg nap mint nap. „Magát jól megtermett, erős embernek gondoltam a cikkei alapján. Tévedtem, nem is olyan magas..." - csodálkozott nemrégiben egy riportalanyom. És annál különb kritika nem érhet, mint amikor ismeretlenek azzal köszönnek: „Bár sosem találkoztunk, mégis ismernek - a lapon keresztül". Mégis érdemes? Szabó Imre: - Elgondolkodom olykor, mennyi haszna, értelme van annak, amit csinálok. A tegnapi újságot már senki sem olvassa, és vajon ki emlékszik bármelyik cikkemre másnap, harmadnap? Nemrégiben egy baleset tanulságairól írtam, kitérve arra is, mennyire fontos a körültekintő közlekedés, a szabályok ismerete, betartása. Egy barátom pár nappal később megállított az utcán, és elmondta, hogy miután elolvasta a cikkemet, elbeszélgetett róla a gyerekeivel. Aznap este a játék és a mese is a közlekedésről szólt, az apróságoknak pedig olyannyira tetszett mindez, hogy azóta is emlegetik. Például olyankor, ha zebrához érnek, és megállnak körbenézni. Ő megköszönte a cikket, én pedig neki azt, hogy elmesélte a történetet. Talán mégis érdemes. Gyorskör Csernobilban Kovács András: - Az ötödét együtt lélegeztem újságíróként a most 100 éves Délmagyarországgal, s ez idő alatt történik néhány leg. Az enyém éppen fotós, és még 1991 augusztusából való. Ukrajnai riportutamon a Somogyiné Magdikától kölcsönkért fekete-fehér filmes géppel Csernobilban körbefényképeztem a szarkofág alatti erőművet, a halott várost, Pripjátyot, és még sok mindent, ami egy négyórás körútba belefért. Úgy alakult, hogy a szűk muníció utolsó tekercsére jutott a legizgalmasabb néhány téma, ám ezeket sikerült egyetlen, a legelső képkockára fotóznom. Beláttam, mégiscsak szakma ez, s levert a víz, mint ahogy útitársamat, a tanárképző orosz szakos oktatóját, Tóth Szergejt is, ám Szását nem. Negyvenszemélyes busszal vitt körbe kettőnket, mondta, hogy ez nem probléma, és csináltunk egy fotóra koncentrált, másfél órás ismétlést. A Forma-l-ben valami hasonló lehet a gyorskör, s ezt valószínűleg azóta sem csinálta utánunk egyetlen újságíró-fotós sem Csernobilban. Minden rendben lett, Kálvária sugárúti nyomdagépünk beüzemeléséhez ebből a fotóanyagból, valamint az írásokból készült az első 8 oldalas próbamelléklet. A munkám a hobbim Gyúrós István: - Szerencsés vagyok, hogy a munkám a hobbim is egyben - olvastam egyszer kedvenc futballistámtól egy interjúban. Ugyanez jut eszembe nekem is minden reggel, amikor dolgozni megyek. Mert micsoda kiváltság az, hogy az ember sportújságíróként ott lehet a legnagyobb meccseken, sikereknél és kudarcoknál egyaránt, ráadásul fizetnek is neki érte! Beszélhet a világ legjobbjaival, olyan klasszisokkal, akiket néhány évvel korábban még csak a tévében csodált. Olyanokkal, akiknek a posztere kint volt a szobája falán. Olyanokkal, akiknek egy autogramjáért képes volt órákat szobrozni a versenyek, meccsek után. És olyanok köszönnek neki előre, akikre korábban ráköszönni sem mert, annyira tisztelte őket. Szép szakma a miénk! Szerencsés vagyok. Húsz és száz Imre Péter: - Édesapám, Imre László a Délmagyarország sportrovatánál külsőzött. Gyakran elkísértem meccsekre, a Sajtóházba megyei I. és II. osztályú focimeccsek tudósításait gyűjteni. Megtetszett, ő biztatott. Első dolgozataim 1990-ben a Délvilágban jelentek meg - a DM-hez 1996 februárjában kerültem -, s a korábbi délmagyaros sportfőnök, Bagaméry László, később Süli József is terelgetett, irányítgatott. A pályán ragadtam. Idén vagyok „20 éves", a lap 100, mégis úgy érzem, kettőnk közül a DM a fiatalabb. Mégis - szeretem. Mert csakis így, ennek a hivatásnak hála találkozhattam például Egerszegi Krisztinával, Kovács „Kokó" Istvánnal, emberi sorsokkal, megható történetekkel. Szurkoltam, vigasztaltam, sírtam, nevettem. Több lettem. Annyi mindent átéltem, úgy érzem: magam is 100 éves vagyok. És furcsa, de igaz: egy legenda része. Minden eddigi olvasóval együtt. A Délvilág csapata. FOTÓ: KARNOK CSABA Szögi Andrea: - Számomra 2002 decemberében bizonyították olvasóink: a nyüvánosságnak hihetetlen ereje van. Szerény körülmények közt, lerobbant tanyán élő vásárhelyi nagycsaládról írtam - a házaspár befogadta a szomszédot, aki magára maradt kislányával. Megírtam a történetet, pár nap múlva olvasóinktól érkezett, többautónyi adománnyal és három tévével leptük meg őket. Az egyik kisgyerek átölelte a derekamat, így köszönte meg az ajándékot - a pillanatra ma is tisztán emlékszem. Mint ahogy arra a 2009-es tavaszi napra is, amikor a szívbeteg Dávidnak - miután bemutattuk lapunkban - a vásárhelyi szociális foglalkoztató kétszáz dolgozója öszszedobta a rég vágyott bicikli árát, és együtt mentünk a boltba megvásárolni. Néhány héttel később jött az SMS: új szívet kapott egy kislány Budapesten. Igen, Lara, akinek sorsát a mai napig követjük, és akinek - szintén olvasóink - hat hét alatt több mint 1,2 millió forintot gyűjtöttek. Ilyenkor mindig azt érTörök Anita és Szögi Andrea. FOTÓ: VERÉB SIMON zem: igen, megéri. ja hdtfej lugusztus 29-ig): irnap: 8.00 - 20.00, )K - SZOMBAT: 8.00 - 22.00. Téli időszak (augusztus 30-tól május 28-ig): Hétfő - Szerda, Vasárnap: 9.00 - 19.00, CSÜTÖRTÖK - SZOMBAT: 9.00 - 22.00. 6782 Mórahalom, Szent László park 4. tel. 3 6 62/281-DT9 » furdo@morahalom.hu www.erzsebetfurda.aiorahalom.hu Karnyújtásnyira Szegedtől! lEjf^S^ólb^CMt