Délmagyarország, 2010. május (100. évfolyam, 101-124. szám)

2010-05-22 / 118. szám

y AZ ÚJSÁGÍRÓ A korrektor előlép Varga Veronika: - Amikor 7 évvel ezelőtt száznál is több korrektornak jelentkező közül rám esett a főszerkesztő választása, már az első percben közölte: ezért a munkáért ne várjak dicséretet, nem fogok kapni. Igaza lett. Amit az olvasó az újságban lát, azt az újságírónak tulajdonítja, pedig abban sokszor a mi munkánk is benne van. Korrektornak lenni igazi lelkiismeretes háttérmunka. Az a hiba, amit kijavítunk, többé nem hiba, és csak mi tudjuk, hogy valaha az volt. Az olvasónak így nem kellett betűznie „nercharisnyát" neccharisnya, vagy „papír reverendát" a papi reverenda helyett. Figyelmetlenségből adódó baki persze néha előfordul. így került például hatalmas betűkkel a címlapra, hogy „hat órán át álltak a vonaton", pedig: hat órán át álltak a vonatok. Vagy: ételosztáson jártunk a Dugonics téren, de a címben „Életosztás a Dugonics téren" maradt. Egy kertészeti kisokosba pedig kálagumó helyett a viccesebb „kámagumó" került. Fájó hibaként őrzöm, hogy Juhász Gyula Tápai Krisztusát „Tápai Krisztinaként" hagytuk. És az is emlékezetes marad, hogy néhány éve véletlenül „november 31-én" jelent meg a Délmagyarország. Aznap szemlesütve jöttem dolgozni. 12 2010. MÁJUS 22., SZOMBAT Első az olvasó Nyemcsok Éva: - 1989 karácsonyán Romániából tudósítottam a szegedi városi diákújságot. A forradalom napjaiban éreztem meg az újságírás ízét, s bár tudtam, nem leszek haditudósító, az a néhány nap egy életre elkötelezetté tett későbbi hivatásom mellett. Amikor tizenhét évvel ezelőtt újságírónak szegődtem, úgy hittem: ez a szakma szolgálat. Történeteket mesélhetünk emberekről, akik sorsa ezáltal jobbra fordul, a nyilvánosság elé tárhatunk eseményeket, okokat, összefüggéseket, gondolkodásra késztetünk, és ha úgy hozza a sors, segítőtársakra lelhetünk egy jó cél, egy jó ügy érdekében. S bár az újságírás sokat változott, én változatlanul hiszem azt, hogy a kalocsai női börtönben férjgyilkos asszonyokkal beszélgetve ugyanúgy tudtam adni valamit* az olvasónak, mint akkor, amikor Üllésen, a falu szélén felkerestük az orral festő, gyermekbénulásban szenvedő Sárközi Szabolcsot. Manapság emlékezeteset és maradandót alkotni nehéz, mert a csapból is a hírek folynak, naponta több tízezer betűt olvas el minden újságolvasó ember, és a baleset, a tragédia, a gyilkosság sokszor kiszorítja a szívszorító emberi történeteket. Az újságírónak meg kell elégednie azzal, hogy néhány óráig az emberek magukkal viszik a fejükben és a szívükben a papírra vetett betűit. Jóllehet ez sovány vigasz, de én nem cserélném el semmiért. Továbbadni nehéz Bereczky Diána: - Újságíró. Ezt válaszoltam, amikor 14 évesen megkérdezték tőlem, mi akarok lenni. Azóta eltelt több mint ennyi idő, és ez lett a hivatásom. Olyan ez, mint valami kábítószer: aki egyszer belekóstolt, „nem tud leállni" róla. A lüktetésről, a rohanásról, a telefonokról; és ami a legfontosabb: az interjúalanyokról. Arról az érzésről, amikor egy ember - akivel talán akkor találkozom vagy beszélek először - megnyílik előttem. Megtisztel azzal, hogy elmondja, amit az életéből, elveiből, gondolataiból igazán fontosnak tart. E szakma szépsége - és nehézsége -, hogy ezeket tovább tudjam adni az olvasónak, hogy ő is megismerje, megértse, átélje őket. Ha csak egyszer sikerül, és valaki csak egy cikkemre is emlékszik, hetek múltán is, már megérte. Éjszakai műszakban A szerkesztő munkája a szakácséhoz hasonló: kiválogatja a hozzávalókat, amelyekből aztán elkészíti a finomságot. A cikkekből, fotókból gyúrja össze az újságoldalakat. Rajta múlik, egy-egy írás milyen címmel, milyen illusztrációval jelenik meg - s hogy milyen lesz a lap egésze. Másnap a hibákért is őt veszik elő: kimaradt egy betű a címből, vagy összekeveredett két fotó. Éberség és tiszta fej - ez elengedhetetlen a munkához. Ugyanakkor a gyorsaság is számít, hiszen az újságot időben nyomdába kell küldeni. A szerkesztő éjszakába nyúlóan dolgozik, amiért azonban másnap kárpótolja, hogy kézbe veheti munkája nyomtatásban megjelent eredményét. (Képünk előterében Hegedűs Szabolcs szerkesztő, mögötte jacob Gábor képszerkesztő.) Egymás mellett R. Tóth Gábor: - Ha az újságíró telefonja már korán reggel megcsörren, tudhatja: vagy bődületes szamárságot írt az aznapi lapba, vagy olyan témát tálalt az olvasó elé, amellyel megmozgatta fantáziáját. E sorok írója mindkét esetet megtapasztalta - szerencsére utóbbit gyakrabban. Például egy elfelejtett, meg nem épült kerékpárút vagy egy szegényekről szóló írás kapcsán. Emlékeim szerint legtöbben annak az ukrán asszonynak akartak segíteni, akiről megjelent: hontalanná vált, egy erdőben lakik. Egy nap alatt több tucatnyian ajánlottak neki menedéket, ingyen és bérmentve. Ezért érdemes helyi napilapot írni! Egy országos újságban nagy a merítés: a 10 milliós sokaságban elvész az egyéni sors. Mi könnyebb helyzetben vagyunk: megmutathatjuk, kik élnek az olvasó körül, a szomszédban, a másik utcában, egy földúttal odébb. Az újságíró pedig bízik abban: a másik története tanulságul szolgál, erőt ad, példát mutat. Hiszen egymás mellett élünk. Lélegezzünk együtt a következő 100 évben is! Munkában a korrektorok: Varga Veronika, Széli Katalin és Bartus Csilla. A szakma dicserete Szélpál László: - Középiskolásként minden reggel ügy indultam el otthonról, hogy átnéztem a Délmagyarországot. Mint minden szegedinek, nekem is az ÚJSÁG volt a bibliám. Naprakész voltam Szegedről, annak politikájáról, kultúrájáról, köz-, de leginkább sportéletéről. Bagaméry Laci, Gyürki Ernő, Süli Józsi „szállította" nekem a híreket, de akkor persze még álmomban sem gondoltam, hogy egyszer majd ugyanezt teszem, vagy legalábbis megpróbálom. Hitelesen, józanul, szakértelemmel, jóindulattal. Mint az elődök. Ahogy négy gyermekemre, annak idején a sportpályán elért eredményeimre, legalább anynyira büszke vagyok arra is, hogy immár közel két évtizede dolgozhatok a Délmagyarnál. Az ország egyik legpatinásabb vidéki napilapjánál. Hiteles múlt - biztos jelen Teljeskörű építőipari szolgáltatást nyújtunk Önnek. Korszerű technológiákkal és minőségi termékekkel váltjuk valóra, mindazt, amit Ön megálmodott, tervezéstől a kivitelezésig, a jövő fejlődését tartva szem előtt. Tevékenységeink során ügyfeleink hosszútávú elégedettségére törekszünk. Nagy hangsúlyt fektetünk az energiaracionalizálásra tanácsadásaink során, mivel ez lehet partnereink számára az a megoldás, amely a hatékonyságot és gazdaságosságot biztosítja. Kérdéseivel, ajánlatkéréssel, forduljon kollégáinkhoz bizalommal! Boldog születésnapot kívánunk a 100 éves Délmagyarországnak! FONTANA Credit TAKARÉKSZÖVETKEZET Q^esicíens Residens SZÉKHELY: TEL.: MOBIL: E-MAIL: WEB: Kft. 6724 Szeged, Damjanich u. 29 +36 62 547 690 +36 20 800 3800 info@residens.hu www.residens.hu www.fontanatakarek.hu