Délmagyarország, 2009. október (99. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-31 / 255. szám

» NAPRÓL NAPRA MINDIG MAS $9 November elseje a saját reménység, és nem a feldíszített temetők, a túllicitált koszorú- és mécsesáradat ünnepe. Csodálatos vigasztalás, ami minden embert felemel, és ez G/DÉLVILÁG MELLÉKLETE ADÉLMAGYAR VÁRSZEGI ASZTRIK 1946-ban Sop­ronban szüle­tett, 1964-ben lépett be a bencés rendbe, 1971-ben szen­telték pappá, 1989-ben szentelték püs­pökké, 1991-ben vá­lasztották pan­nonhalmi fő­apáttá. Fotó: Bertteff András MARTON KÖPENYE: A MEGOSZTOTT FELEBARATI SZERETET KÖTELEZ BENNÜNKET Jézus Krisztusban vegyütt vagyunk SZENT MÁR­TON-DÍJ ÉRTÉKTE­REMTÖKNEK A díjat idén ti­zedik alkalom­mal adják át. 2001-ben Ne­meskürty Ist­ván történész, 2002-ben PungorEmő akadémikus, 2003-ban Nagy Gáspár köttő. 2004-ben Ku­korelli István alkotmány­jogász, 2005-ben Mádl Ferenc jogtudós, 2006-ban Szo­kolay Sándor zeneszerző, 2007-ben Se­bestyén Márta énekes, 2008-ban Me­lóra Miklós szobrászmű­vész és­posztumusz ­Gál Tibor bo­rász kapta. „A regula szerinti bencés lelki élet arra törekszik az emberi kapcsolatokban, a közösségépítésben és -formálásban, valamint a nevelésben-oktatásban is, hogy a jót, ami az emberekben lakozik, megerősítse" - hangsúlyozta találkozásunkkor Várszegi Asztrik püspök, főapát, akivel többek között a mindenszentek és Szent Márton ünnepének üzenetéről beszélgettünk. ÜNNEPI GONDOLATOK GÜLCH CSABA - A mindenszentekre, halottak napjá­ra feldíszített temetők a több mint ezeréves keresztény ünnep jelenkori megnyilvánulásai. - Jézus szavait idézem: „Kezdet­ben nem így volt!" Ez a mondat szá­mos ünnepre érvényes. Advent a vá­rakozás, az Istennel való találkozás­ra készülődés ideje, és nem a mű­anyag csillagoké, nem a zsúfoltra dí­szített utcáké, nem az őrült rohangá­lásé. Szent Márton ünnepe a feleba­ráti szeretet tudatosításának ünne­péről és nem a libacombról üzen. Szóval: kezdetben nem így volt... Mi­ként a mindenszentek sem. Szent Pál apostol a megkeresztelteket, az egyház közösségébe meghívottakat szenteknek hívja, ők nem oltárra emelt, kanonizált szentek, hanem az Isten kegyelmétől, ajándékától, a meghívástól és a keresztségben megszentelt személyek. így mind­annyian szentek vagyunk. A hitval­lásban is mondjuk, hogy hiszünk a szentek közösségében. Hitünk sze­rint tehát Jézus Krisztusban együtt vagyunk azokkal is, akik már fizika­ilag, testben nincsenek velünk. Úgy gondolom, hogy azt a nem hívő em­ber is megtapasztalja, megtapasztal­hatja a mindennapok, a természet rendjében, hogy amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szerettünk, mintha lélekben közelebb kerülne hozzánk és bensőségesebben tu­dunk vele beszélgetni. Néha jobban, mint amikor itt volt velünk egy való­ságban... A tizedik század környé­kén a burgundiai clunyi bencés ko­lostorban az apát „elrendelte", hogy ne csak a nevesített, a tisztelt szen­tekről emlékezzenek meg, hanem minden megkereszteltről, akik üd­vözültek. Ennek értelmében az egye­temes kereszténység számára no­vember elseje a saját reménység, és nem a feldíszített temetők, a túllici­tált koszorú- és mécsesáradat ünne­pe. Csodálatos vigasztalás, ami min­den embert felemel, és ez nem jár semmiféle kiadással. - Mennyire változott a bencés rend, a pannonhalmi szerzetesközösség éle­tében Márton tisztelete? - Szent Márton Európa egyik legkedveltebb szentje. A több mint ezeréves pannonhalmi kiváltság­levélben is így szerepel monosto­runk. Szerzetesközösségünk ­még a kommunizmus idején, Szennay András főapát úr kezde­ményezésére - liturgikus módon november tizenegyedikén üli Szent Márton ünnepét. Ilyenkor külföldi apátot vagy püspököt hí­vunk igehirdetőnek, ezzel is jelez­ni és tudatosítani akarjuk az egye­temességet, va- - ... íamint azt, hogy »J Ugy gondolom, hogy azt a viiágegyházzai a nem hívő ember is L^'r megtapasztalja, gyünk. Ugyan- megtapasztalhatja a csak ez a nap te mindennapok, a természet geUskoiánknak! rendjében, hogy amikor hogy szent Már elveszítünk valakit, akit nagyon szerettünk, mintha lélekben közelebb kerülne hozzánk és bensőségesebben tudunk vele beszélgetni. Néha resztül rálátnak, jobban, mint amikor itt e„áf:ntJdá: volt velünk egy lom szociális valóságban... problémáira. Fe­lesleges nekünk a negyedik száza­di nyomort emlegetnünk, amikor itt van a jelenkor nyomorúsága. Tavaly például a cigánykérdés, idén a drogosok lesznek a témák. - Idén tizedik alkalommal rendezik meg a Szent Márton-napot. Mi ennek a szintén új hagyománynak a lényege? - Márton köpenye, a megosztott felebaráti szeretet, a másokkal való törődés gondja kötelez bennünket, hogy évente egyszer egy olyan al­kalmat teremtsünk, amelyen bará­tainknak, jótevőinknek, a velünk rokonszenvezőknek kifejezzük a hálánkat. Tesszük ezt kolostorunk hitvallása és gyakorlata szerint, vagyis Szent Márton hegyén a pár­tokon, a napi politikán, a gazdasági és egyéni érdekeken túl a magyar­ságot, a Kárpát-medence magyarsá­gát, de mindenekelőtt nemesen az evangélium érté­ton lelkületében és szellemében olyan programo­kat szervezzünk a ránk bízott gyermekeknek, amelyeken ke­keit képviseljük. Ezen a napon imádság, áldás hangzik el, lélek­építő hangver­seny, igehirde­tés. Mindegyik úgy, hogy az örömüzenet lé­nyegét megtart­va mindenki szá­mára érthető le­gyen. Ilyenkor adjuk át a Szent Márton-díjat, amelyre mindig olyan tudóst, művészt javaso­lunk, aki hivatá­sa révén hatott a Dunántúlon. így próbál meg egy bencés monostor a maga küldetésével több síkon jelen lenni abban a magyar egyházban és társadalomban, amelyre küldetése szól. - És mit tud tenni a jelenkor nyomor­ba és válságba jutott lelkeiért? - Például azt, hogy együttléte­ink, megnyilatkozásaink bátorítá­sok. Nagyon leszűkült a gondolko­dásmódunk, még inkább az érze­lemvilágunk, fehérre és feketére. Nincs tiszta fehér és nincs teljesen fekete. Bárki legyen az, a maga he­lyén tesz jót és téved is. A regula szerinti bencés lelki élet arra törek- • szik az emberi kapcsolatokban, a közösség építésében és formálásá­ban, valamint a nevelésben-okta­tásban is, hogy a jót, ami az embe­rekben lakozik, megerősítse. Ha valakit állandóan csak ostoroznak, kritizálnak, földbe taposnak, az so­ha nem fog jót tenni, mert lelkileg lehetetlenné válik arra. Megdöb­bentő a társadalomban is az a sok agresszió, amit egymásra szórunk, ami a látásmódunkat elhomályo­sítja, ami cselekvőképtelenné tesz bennünket. Szeretnénk modellsze­rűen úgy működni - többek között rendezvényeinkkel, találkozása­inkkal -, mint ahogy a nagyváros­ok mellé telepített víztisztítók mű­ködnek. Szeretnénk ezekkel az al­kalmakkal az emberekben lévő jóra irányítani a figyelmet, mert ha az emberekben lévő jót tagadjuk, ak­kor a hitünket tagadjuk. A megosztott köpeny. Szent Mártonról feljegyezték, hogy katonaként is segítőkész és jóindulatú volt. A legismertebb történet róla, mikor télvíz idején egy este nélkülöző koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom