Délmagyarország, 2009. október (99. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-31 / 255. szám

174 2009. OKTÓBER 29., CSÜTÖRTÖK C~7\rC~7TI\ Hans-Dietrich Genscher 1974 és 1992 között állt a német külügyminisztérium élén. A néJLI LDL I A met Szabad Demokrata Párt (FDP) tiszteletbeli elnöke az aktív politizálástól visszavonult SZERKESZTI WERNER KRISZTINA ugyan, de rendszeresen publikál, és véleményére odafigyel a német vezetés is. \CL> -i—> Ö QJ vCL> M LO 99 A templom zsúfolásig megtelt, s akárcsak 20 évvel ezelőtt, most is tömegek rekedtek a falakon kívül, a téren, amelynek burkolatába egy pontról elinduló, egyre sűrűsödő világító macskaköveket is beépítettek, szintén a forradalmi tömeg emlékére. A legendás Nikoleikirche templom 1989 emblematikus plakátjával. Ez történt. 1989. szeptember ka Az első jelentősebb hétfői tüntetés. Október 7.: Központi ünnepség az NDK 40. születésnapján. Október 9.: Nagy számú rendőri, katonai egységeket vezényelnek a városba. A háttérben már egyezkedni próbál az ellenzék a német egységpárttal. A 6 főszervező megfogalmazza a követeléseket, amiket később a rádióban is beolvasnak. Este a közös imádkozás után lezajlik a békés forradalom. vonultak a Ringen. Az akkori főszervezők mára sem váltak hitelüket vesztett politikusokká: a templom akkori lelkésze, Christian Führer ma is ugyanúgy lelkész, a lipcsei híres koncertterem, a Gewandhaus karmestere, Kurt Mazur professzor se hagyta ott a hivatását. Mindenki őket keresi a tekintetével. Délelőtt Angéla Merkel kancellár köszöntötte őket a hivatalos ünnepségen: az Augustusplatzon álló tömeg udvariasan megtapsolta az autóból sötétkék kosztümben kiszálló kancellár asszonyt. Az ünnepélyes istentiszteletre azonban ő már nem jött el, viszont ott volt az akkori külügyminiszter, a ma már 82 éves Hans-Dietrich Genscher - aki előtte kérdésekre válaszolt az egyetemen -, valamint az államelnök, Horst Köhler. A templom zsúfolásig megtelt, s akárcsak 20 évvel ezelőtt, most is tömegek egyre sűrűsödő világító macskaköveket is beépítettek, szintén a forradalmi tömeg emlékére. A megemlékezés nem hasonlított a mi állami ünnepeinkre: a prominensek néhány mondatos köszöntője után egy fiatal lelkész szólította közös imára a hívőket és a nem hívőket a világ szabadságért küzdő népeiért. Közben természetesen Bach zenéje szólt, és És utána éjfélig hömpölygött a nép az utcákon: a város legnevezetesebb épületein installációkat jelenítettek meg, a falakra a 20 évvel ezelőtti dokumentumfilmeket vetítették, a város összes templomában és a tereken koncerteket tartottak, az emberek mécsesekből rakták ki a hatalmas betűket: Leipzig. Azért itt is voltak, akik meg akarták zavarni az ünneplést: a mécsesek közelében ultrabalos bőrruhás fiatalok táblákat lengetve kezdtek el skandálni kommunizmust éltető jelszavakat. A hatás azonban elmaradt: az emberek tisztes távolságból nézték őket, volt, aki fényképezett, más csak álldogált velük szemben. A fiatalok negyedóra elteltével békésen elvonultak. Németország ünnepel. Most minden napra jut valami, a szervezők fantáziája kimeríthetetlen. Úgy tűnik, pénz is van rá, az ember számolni próbál, vajon hány millió eurót költhettek el a megannyi ingyenes kiadványra, katalógusra, képeslapra, kiállításra, koncertre. Valamennyi városban - és különösen Berlinben - a 20 évvel ezelőtti eseményekre emlékeznek. Már közel a fal leomlásának 20. évfordulója is, a nagy nap november 9-én lesz. A 82 éves Hans-Dietrich Genscher, volt külügyminiszter is Lipcsébe érkezett, a megemlékezésre. rekedtek a falakon kívül, a téren, amelynek burkolatába egy pontról elinduló, az ő kantátáit énekelték, tisztelegve a lipcseivé vált nagy zeneszerző előtt. HUSZ EVE IS OTT VOLTAK Maria Meschke, a Tiiti—flinr stockholmi Sveriges Radio tudósítója: „Ismerőseimet látogattam meg Lipcsében, amikor belesodródtam a forradalmi eseményekbe. Beszélgettem az emberekkel, próbáltam visszaadni az utca hangulatát. Lipcséből Drezdába utaztam, addigra ott is egyik megmozdulás a másikat követte. Nem nyugodtam: Berlinbe mentem, és azzal próbálkoztam, hogy az állam- és a pártvezetés részéről magyarázatot kapjak, de minden korábbi forrásom elapadt, és senkivel se tudtam beszélni. Örülök, hogy akkor itt lehettem, azóta most harmadszorra tudósítok a megemlékezésekről." Gudrun Döring, lipcsei valláspedagógus: „1989. október 9-én fél órával korábban érkeztem a templom- a ba. nagyon sokan kint álltak, mert »LáBp JjyB nem fértek be, a fijf.. , környező utcákon a rendőrök. Nyár óta kaptuk a híre- S^ ket, hányan menekülnek ki a nyugati ** követségeken keresztül, és mi se tudtuk, menjünk vagy maradjunk. Arról, hogy a többi városban mi zajlik, csak suttogni lehetett. Akkor hétfőn ugyanúgy imádkoztunk a békéért, az erőszakmentességért, mint máskor. Amikor kijöttünk a templomból, nem tudtuk, mire számíthatunk, de csak mentünk együtt a tömeggel, mindenre felkészülve. Egy idő után láttuk, hogy nem mozdulnak a rendőrök, és akkor végre fellélegeztünk. Sejtettük, hogy a rendszer megbukott, és a felvonulás örömünneppé változott." ELŐSZÖR FELLOBBANT A GYERTYÁK LÁNGJA, UTÁNA LEOMLOTT A BERLINI FAL Lipcse 89: a békés forradalom 1989 őszén Lipcse forradalmi város: itt kezdődtek el a rendőrattakba torkolló rendszerellenes megmozdulások. Az első békés, 80 ezres demonstráció, amelyet csak távolról figyeltek a rendőrök, 1989. október 9-én volt. A 20 éves ünnepségen lapunk tudósítója is részt vett, és azt tapasztalhatta: Németországban még mindig jó magyarnak lenni. LIPCSE, NÉMETORSZÁG FEKETE KLÁRA Lipcse, 2009. október 9., reggel: a Markthoz csak kétsaroknyira eső Nikoleikirche körüli belvárosi terecskén közvetítőkocsik parkolnak le, „beállnak" a tévéstábok a macskaköveken, készülnek a nagy esemény, a 20. évfordulós ünnepség megörökítésére. Ebben a még a hugenották által épített evangélikus templomban gyülekeztek 1982 óta a „másképp gondolkodók", itt találkoztak hétfőnként, itt tartották Ekkorra már nyílt titok volt, hogy NDK-polgárok tízezrei menekültek ki az országból a külföldi követségeken és a magyar határon keresztül. Az első Montagsdemonstration résztvevői közül akit értek, ütöttek és kivettek a tömegből a rendőrök, őket a lipcsei Stasi-bunkerbe vitték. A hétfői tüntetések ennek ellenére folytatódtak: 1989. október 9-én már csaknem 80 ezren vonultak a belvárost körülölelő Ringen a „Wir sind das Volk" (Mi vagyunk a nép) jelszót skandálva, s 80 ezer tüntető a Ringen. Ez a felvétel bejárta a világot. a hétfői közös imádkozásokat a szabadságért. A „Montagliche Friedensgebete" híre - ahogy mesélik, és ahogy már a történelemkönyvek is megörökítik - futótűzként terjedt el az NDK-ban, 1989. szeptember 4-én már nem lehetett beférni a templomba, és a tömeg a közös ima után az utcákra vonult. ekkor először nem lépett fel ellenük a rendőrség. A mai emlékezők szerint a lipcsei gyertyák nélkül nem omlott volna le a fal. A Nikoleikirche a 20. évfordulón is minden esemény kiindulópontja, előtte készülnek az első interjúk a 20 évvel idősebbé vált lipcseiekkel, akik régen gyerekeikkel a nyakukban Az akkori jelszavak egy ház falán napjainkban. Az esti felvonulásra most is tízezrek jöttek el. A SZERZŐ FELVÉTELEI