Délmagyarország, 2009. szeptember (99. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-24 / 224. szám

10 2009. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK BIZALMASAN szerkeszti szabó csilla Barry Schwartz az elégedettségről: Megtanulni elégedettnek lenni fontos lépés lehet nemcsak abban, hogy megbirkózzunk a világban lévő választási lehetőségekkel, de abban is, hogy élvezzük az életet. Tükrök a szülőnek LIGETVÁRI ANITA transzperszonális pszichológus ' E-mail: info@noiseg.hu és info@egyuttlegzes.hu Az újság augusztus 13-i számában olvastam az írását „Menni vagy maradni?" ammeL ami nagyon megfogott. Valószínű azért, mert én is hasonló gonddal küzdök már évek óta, de úgy érzem, egyedül nem tudom megoldani. Van egy másik problémám is. Van egy kamasz gyermekem, akivel problémám van, és nem tudom, hogyan oldjam meg. Egyszerűen nem hajlandó tanulni, csak a számítógépen játszik egy internetes játékkaL közben se haU, se lát Nem tudom jobb belátásra bírni. Mit tegyek? (0. L-né) Az elmúlt évtizedekre visszatekintve láthatjuk, hogy az emberek a mindennapjaikat megkönnyítő gépek megjelenésére és a városiasodás hatására elvesztették a biztonságot adó hagyományaikat. Ezekbe a hagyományokba beleszülettek őseink, ami nagy biztonságot adott nekik, viszont háttérbe szorította az egyéni fejlődést. Később, a háztartási gépek használatával nagyon sok időnk felszabadult. Ezt az időt lehetett volna személyes fejlődésre fordítani, de mi ezt nem a saját és közösségi kapcsolatainkra fordítottuk, hanem a fogyasztói társadalom egyre több pénzt kívánó mókuskerekébe szálltunk be. Egyre többen látják, hogy a hosszú évtizedek alatt két szék között a földre estünk. Elveszítettük gyökereinket, a szárnyainkat pedig a gépek nem pótolják. Nem tudunk önmagunkkal mit kezdeni. Körbe-körbe megyünk és a megoldást jelentő ajtón nem merünk benyitni, a segítséget elutasítjuk. Kétségbeesve nézzük, hogy gyermekeink nem találják a helyüket, de véletlenül nem minket mintáznak meg? Nem nekünk állítanak tükröt? Az ő generációjuk a számítógép virtuális világába menekül, a miénk pedig a tv ködét választja, mert a távirányító kezelése egyszerűbb... A gyermekeink mindig a mi problémáinkat jelzik! Lehet pár hónapos csecsemő vagy lakli kamasz gyerekünk, a probléma megoldása bennünk van, nem bennük. Szembe kell néznünk saját boldogtalanságunkkal, és vállalva a döntés felelősségét, fájdalmát, segítséget kell kérni a destruktív élethelyzet megoldásához. Felszabadulva a nyomasztó és blokkolódott élethelyzetből, a gyermekeink is fellélegezhetnek az addig rájuk nehezedő családi légkörtől. Azt tudjuk és tapasztaljuk, hogy mennyire fontos a szülői példa. A mi szüleink generációjában is a többség szürkén eléldegélt évtizedekig és nem mutatták meg, hogy lehet azért a kapcsolatért küzdeni, lehet „gyógyítani", vagy ha már nem segit semmi, mert akkora lett a szakadék két ember között, akkor kulturáltan el lehet válni. A fejlődés mindig fájdalommal jár, de tovább tart a fejlődés, mint a fájdalom! Az ön és sokak kérdésére azt tudom javasolni, hogy kezdjen el önmagán, a személyes problémáin, a házasságán dolgozni, és ahogy halad kifelé a gödörből, gyermeke észrevétlenül megfogja majd a változtatni merő, a fejlődést választó anya vállát és követi önt az úton! Babahoroszkóp Babahoroszkóp rovatunkba várjuk olvasóink 0-3 éves korú gyermekeinek és unokáinak portréfotóit, illetve születési adatait a születési hely, év, hónap, nap, óra és perc pontos megadásával, hogy segítségükkel elkészítsük a picik rövid asztrológiai elemzését. Lajkó Bendegúz Szeged, 2008. június 9., 14.34 Kibeszéli a gyereket is az anyja hasából. Mindene a szó, a kommunikáció. Az emberi kapcsolatok, mások megértése a legfontosabbak számára. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek, akit nehezen lehet kihozni a sodrából. A veszekedést rangon alulinak tartja, és megvan benne az a veleszületett képesség, amivel biztosan tudja, hogy az ő szava az, amihez mindenki alkalmazkodik. Nagy probléma az életében a miért? kérdés. Nagyon fontos, hogy erre a kérdésére mindig pontos és alapos választ kapjon, mert neki át kell látnia a részleteket is. Jó a megfigyelőképessége, okos és értelmes. Szívesen elegyedik majd szóba mindenkivel, idegenekkel is. El is megy bárkivel, aki érdekes a számára. Imád a tévé távirányítójával és apa telefonjával játszani, érdeklik a kommunikációs eszközök. Az étkezés nem elsődleges a számára, de szeret királyi módon enni. Szívesen sportol majd, nagyon jó csapatjátékos és kreatív. Jelentkezzen! A kancsart@lapcom.hu-ra várjuk a jelentkezéseket. Az elemzéseket Sári Marian okleveles asztrológus készíti el, elérhető a 70/380-0002-es telefonszámon. Bizonytalanság vagy mégsem? Csodálatosan gazdag és szép ez a hivatás. A pszichológus az emberismeret, a segítés, a pszichoterápia tudományában tanult személy, aki szerencsés, mert azzal foglalkozhat, ami a világon a legérdekesebb: magával az emberrel. SEGÍTHETÜNK ÖNNEK ISI Ha bántja valami és megoldást, tanácsot szeretne a szakembertől, írjon nekünk, és segítünk. Várjuk hozzászólásaikat a bizalmasan (ffilapcom.hu címre. CSALÁDI BOLDOGSÁG: Céljaink elérése növeli, kudarcunk csökkenti önértékelésünket, boldogságunkat. TANÁCSOK A SZÜLŐKNEK: Mind a lányok, mind a fiúk esetében kedvezően álljanak hozzá az erőteljes fizikai tevékenységekhez, és tudatosítsák magukban, hogy a lányok ugyanúgy akarják és tudják is végezni azokat. fodor dénes klinikai szakpszichológus megingása ősi fé lelmeket oldoz el: nem biztos a talaj a tal pam alatt. A belső lelki egyensúly megbillenése olykor valódi, fizikai szédülést idéz elő. Különösen gyötrő, ha az elbizonytalanodás saját központi értékeinkkel kapcsolatos - ahogy levélírónk írja -: „elég jó vagyok-e, megfelelek-e mint anya, mint feleség, tudok-e úgy szeretni, ahogy kell, nem csinálom-e rosszabbul, mint más, mit tegyek, hogy el ne veszítsem, akit szeretek? Lehet, hogy valami hiányzik belőlem, ami másokban megvan?" „Azt hiszem, szép és kiegyensúlyozott családban élünk. Vannak gondjaink, de nem gondolom, hogy ezek mások, mint a többi embernél, ezekről a férjemmel beszélgetünk is néha. Azt gondolom, a gyerekeink szeretnek minket, és alapvetően minden a helyén van. Mégis ahányszor csak látok egy másik családmodetlt, ha találkozunk barátokkal, akik másként élnek, mindig az jut eszembe, na nekem is ezt így kellene vagy kellett volna csinálni. A gyerekneveléstől a háztartás vezetésén át a férjemmel való foglalkozásig, de ezt fordítva tőle, tőlük is másként várnám el, mint ahogy megkaptam eddig. Aztán nyugtalan leszek és azon őrlődöm, mit rontottam el, és hogyan kéne változtatnom ezen. Azt érzem, soha nem tudok megnyugodni, mert mindig látok jobbat annál, mint amit én teszek. Kérem, ha tud, adjon nekem tanácsot." (Egy kétgyerekes édesanya) OLYAN BIZONYTALAN VAGYOK! VAGY MÉGSE? A poén régi, a téma aktuális. Sokan szenvednek tőle. Van, aki szinte együtt él vele, van, akire csak időnként tör rá, ijeszt rá váratlanul a bizonytalanság. Kisebb-nagyobb rémület ez: jaj, hátha nem is úgy vannak a dolgok, ahogy látom, gondolom. A bizonyosság 99 Amikor a pozitív önértékelésünk kudarcélmény nélkül is könnyen meginog, gyanítható, hogy az önbizalmunk úgy általában gyenge lábakon áll, saját gondolatainkkal is magunkra tudunk ijeszteni. családanya tesz valamit, látja, hogy jó, majd megérkezik a „felettes én" (énideál) kritikája: „hát ez silány produkció volt", erre bekapcsol az önleértékelő elbizonytalanodás: „talán inkább úgy kéne csinálnom, ahogy a szomszédasszony". MIÉRT VAN EZ ÍGY? Levélírónk eszé nek egyik felével tudja, hogy élete, családja rendezettségén nincs mit szégyellnie, eszének másik felével viszont rögtön elbizonytalanodik, ha a saját dolgaitól eltérőt lát. Miért van ez így? Amikor pozitív önértékelésünk kudarcélmény nélkül is könnyen meginog, gyanítható, hogy az önbizalmunk úgy általában gyenge lábakon áll, saját gondolatainkkal is magunkra tudunk ijeszteni. Nézzük közelebbről! Az önértékelés három lábon, pilléren álló képződmény. 1. ÉLETPOZÍCIÓ. Születés után, nagyon korán bevésődik egy evidenciaélmény., élettudás arról, hogy az a valaki, aki én vagyok, az egy pozitív valami, fontos és értékes egyediség, szóval, hogy oké vagyok és a világ is oké körülöttem. (Sajnos, ez a „kegyelmi ajándék" csak a zavartalan, „elég jó" anya-csecsemő kapcsolatban jön át.) 2. SZOCIÁLIS VISSZAJELZÉS. Csecse mőkortól a mai napig embertársak értékelő visszajelzést adnak: ügyes vagy, szép vagy, okos vagy - néha az ellenkezőjét. 3. ÉNIDEÁL. Kora gyerekkortól formálódik, alakul az emberben egy belső kép arról, hogy milyen szeretne lenni, milyen életet szeretne élni, milyen kapcsolatokat fenntartani. Nagyobb és kisebb céljainkat az énideál irányába állítjuk fel. Céljaink elérése növeli, kudarcunk csökkenti önértékelésünket, boldogságunkat. VALAMI NINCS RENDBEN. Igen ám, de mi van akkor, ha az énideállal nincs valami rendben, például irreálisan tökéletes vagy önellentmondásos? Ez esetben olyasmit várunk magunktól, aminek eleve nem lehet megfelelni! Levélírónk is mint FOGADJA MEG A TANÁCSOT! 1. Gondolja át, hogy az ön esetében az önértékelés pilléreit hol kellene megerősíteni! 2. Spekuláció helyett kapaszkodjon a realitásba! Ne feledje, hogy sokféleképpen lehet valamit jól csinálni, nem csak egyféleképpen! Azt se feledje, hogy életünk legtöbb helyzete nem versenyhelyzet! Nem kell mindig győzni. Vegyük például a kávéfőzést: nem kell „túl jól" csinálni. Elég megcsinálni. Vagy mégse? n n Sportosabb gyermekek A csapatsportot kedvelő szülők gyerekei szívesebben járnak sportegyesületbe és aktívabbak is. Azok a gyerekek - mindkét nemből -, akiknek szülei értékelték az intenzív csapatsportot, kevesebbet néztek tévét, kevesebb időt töltöttek a számítógép előtt és tevékenyebbek voltak, mint más gyerekek. Az egyéni és a csapatsport szülői helyeslése a fiúk között nagyobb aktivitási szintet eredményezett, de a lányokra ez nem volt hatással - közölték az amerikai Baylor College of Medicine and Duke University kutatói. A lányok és a fiúk aktivitási szintjének különbsége feltehetően attól függ, hogy a szülők miként állnak hozzá az egyes tevékenységi típusokhoz. Például inkább a fiúkat biztatják a nagy és a mérsékelt intenzitású csapat- és egyéni sportokra, az ilyen típusú erőt igénylő há- *** zimunkára - mint amilyen a kemény kerti munka -, mint a lányokat. A tanulmány szerzőjének, Cheryl Braselton Andersonnak véleménye szerint ez azt jelzi, hogy továbbra is létezik egyfajta nemi elfogultság, amely előnyben részesíti a fiúkat a fokozott aktivitást igénylő sportoknál.