Délmagyarország, 2009. július (99. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-27 / 174. szám

2009. JÚLIUS 27., HÉTFŐ AKTUÁLIS 11 A HET TEMAJA SZERKESZTI NYEMCSOK ÉVA „Olyan nincs, hogy verekedés közben futballmeccs tör ki?" (graffiti) MAGYARORSZÁG GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ A szakirodalom szerint a hazai lelátókon a futballhuliganiz­mus a nyolcvanas években ter­jedt el, ekkor kezdtek el megje­lenni a szervezett szurkolói csoportok. Egyes szociológu­sok odáig is merészkednek, hogy a jelenségről a magyar bajnoki meccsek színvonala is „tehet": a gyengébb játék mi­att egyre kevesebb szurkoló megy a stadionokba - ahol ko­rábban is voltak rendbontók -, csak míg 15-20 ezer néző kö­zött 100-200 balhézó nem fel­tűnő, addig 2-3 ezres néző­számnál ugyanennyi huligán már jelentős erőt képvisel. Az is adhat egyfajta magya­rázatot a huliganizmusra, hogy a nyolcvanas évek végén a politika a stadionokat meg­hagyta egyfajta társadalmi „szelepnek". Inkább a mérkő­zésen kiabáljanak és engedjék szabadon indulataikat az em­berek, mint hogy az utcára vo­nuljanak. Csakhogy az akkori suhancokból összeálló kezde­ti kemény magok alaposan félreértették apáik, nagyapáik ordibálását: ők mindössze azt látták, a betonkaréjban lehet, sőt kell is bátornak lenni, itt ki lehet mondani bizonyos dolgokat, és a rendőrök sem olyan nagy legények, mint az utcán. A kilencvenes években megdöbbentő volt, hogy a sta­dionok rendjének biztosítását frissen alakult őrző-védő cé­gekre bízták, köztük olyanok­ra, amelyeknek vezetői a szur­kolók közül kerültek ki. A 2000-ben hatályba lépett sporttörvény különválasztotta a mérkőzésbiztosítási felada­tokat. Közterületen a rendőr­séget, a stadionon belül a szervezőket tette felelőssé a rendért. Addig is voltak ki­sebb-nagyobb incidensek, amelyekre terjedelmi okok mi­att nincs lehetőség kitérni, de az mindenesetre elgondolkod­tató: 2001 márciusa és 2003 májusa között magyar stadio­nokban és környékükön tizen­kilenc alkalommal volt vala­milyen rendbontás. Közülük is a legemlékezetesebb, és máig legnagyobb a 2003. május 30-ai Üllői úti botrány (lásd keretes írásunkat), aminek ha­tására egy évvel később a kor­mány módosította a sporttör­vényt: a kiemelt veszélyességű mérkőzések biztosítását álla­mi feladatként határozta meg. Csakhogy igazi megoldás továbbra sincs: sosem lehet tudni, melyik magyar bajno­A legsötétebb nap. 2003. május 30-án az Üllői úton a Ferencváros-Debrecen mérkőzés 0-0-ra végződött, miközben az MTK 1-0-ra győzött Újpesten, és így megnyerte a bajnokságot. A Fradi-szurkolók csalódásukban a mérkőzés után beözönlöttek a pályára és ütöttek, vertek mindenkit, akit értek, játékosokat, szakvezetőket, fotósokat. Szentes Lázárt, a DVSC akkori vezetőedzőjét, a Nyíregyháza jelenlegi trénerét kórházba kellett szállítani. A megvadult drukkerek az FTC-székház ablakait betörték, a Népligeti autóbusz-állomásnál több hirdetőoszlopot felgyújtottak, a kiérkező tűzoltókat is megtámadták. Rendbontás történt a Könyves Kálmán körút sarkán, valamint az MTK-pályánál is. A rendőrség összesen 14 személyt állított elő, hetet gyorsított eljárás keretében bíróság elé állítottak rendzavarás, szabálysértés elkövetése, illetve csoportos garázdaság bűntettének alapos gyanújával. kin szabadul el újra a pokol. Alig két hete, július 14-én az Üllői úti stadionba is vissza­tért az erőszak. A Fradi a berli­ni Herthával játszott, a 2-0-ra elveszített találkozó előtt és közben is akadtak botrányos jelenetek. A kezdést megelő­zően magyar huligánok tá­madtak meg berlini szurkoló­kat, akik közül egy könnyebb sérülést szenvedett. Mintegy 15 FTC-drukker bántalmazta és dobálta meg palackokkal a vendéghíveket. A német együttest elkísérő újságírók az Albert Stadion egyik mellék­helyiségébe menekültek. Ké­sőbb, a meccs közben a fe­rencvárosi huligánok a biz­tonságiakkal hadakoztak, de az is előfordult, hogy egymást ütötték. A hazai ultrák meg­próbálták provokálni a mint­egy 30 német drukkert is, de a szitkozódásokra, náci jelmon­datokra nem érkezett válasz. A klubok éppúgy tehetet­lennek bizonyulnak, mint a rendőrök, akik csak reagálni tudnak a balhékra. A sportért, a foci szeretetéért egyre keve­sebben járnak már meccsekre, s amíg a valódi szurkolók visz­sza nem foglalják a lelátókat, addig nem is nagyon lehet vál­tozást várni a stadionokban. Rasszizmus a „kemény magban". Az újpestiek szerint a csütörtöki balhénak egy héttel korában Bukarestben „ágyaztak" meg. A Steaua-táborban magyar nyelvű transzparens jelent meg a felirattal: „Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában? 9 hónapig." Európa többi részén is gyakran tarkítják rasszista felhangok a futballhuligánok fellépéseit. A foci, a politika és az erőszak összemosásának legismertebb példáira a kilencvenes évek délszláv háborúiban került sor. Arkan 1990-ben a belgrádi Crvena Zvezda kemény magjából kezdte el szervezni szerb szabadcsapatait, amelyek később a Balkánon zajló legvéresebb incidensek közül többet is elkövettek. J_J LENGYELEK: AZ ÚJ ANGO­LOK A volt kom­munista blokk országai nem maradnak le az angol, né­met, olasz szurkolók mö­gött, ha bal­héról van szó. Az Index ta­valy júniusi cikkében mu­tatott rá: nap­jaink legva­dabb futball­huligánjai a lengyelek. 2005-2006-ban egy év alatt nyolcan hal­tak bele a krakkói Cra­covia és a Wisla szurko­lóinak csatá­rozásába - a csapatnak drukkolt II. Já­nos Pál is. Bulgáriában a CSZKA Szófia szurkolói több botrányt is csaptak az utóbbi idő­ben: május 31-én a Litex Lovecs ellen a fanatikusok egy meg nem adott gólt kö­vetően özön­lötték el a já­tékteret, 27 embert tar­tóztattak le. Terjed a fut­ballhuliganiz­mus Ukrajná­ban is. Verekedés Makón Utánajártunk, hogy az utóbbi években mennyire jellemző Csongrád megyére a napokban egyre többször témát szolgáltató futballhuliganizmus. A két talált eset rámutat: a helyi szurkolói közös­ségek önszabályozó rendszere követendő példa lehet. CSONGRÁD MEGYE PAPÓS TAMÁS BRÜSSZEL MUNKATÁRSUNKTÓL A Liverpool-szurkolókhoz kötődik a legnagyobb tragédia, amelyet a futballhuliganizmus okozott. 1985. május 29-én a brüsszeli Heysel Stadionban, a Liverpool-Juventus Bek-döntőn ledőlt egy támfal, amely 39, többségében olasz szurkoló ha­lálát okozta. Nagyjából egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt, az olasz szurkolók által felher­gelt angol huligánok betörtek az itáliaiak részére fenntartott szektorba, menekülésre késztetve azokat, de a stadion omladozó oldalfala nem bír­ta a nyomást, és az emberekre dőlt. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották, Piatini 11-es gól­jával a Juventus megnyerte a finálét. Hivatalosan az egész tragédia miatt csak a Liverpool szurko­lóit tették felelőssé. Az esemény szervezője az UEFA, a stadion üzemeltetői és a belga rendőr­ség ellen nem indult nyomozás. Május 31-én, Margaret Thatcher akkori brit kormányfő nyo­mására az angol labdarúgó-szövetség visszavon­ta a következő évre az összes angol csapat neve­zését az európai kupákból, két nappal később az UEFA „meghatározatlan időtartamra" kitiltotta az angol klubokat a nemzetközi porondról. A FI­FA kiterjesztette a tilalmat az egész világra, a ba­rátságos mérkőzések kivételével. A kizárás nem érintette a nemzeti válogatottat. Az angol csapa­tok száműzetése öt évig tartott, a Liverpool extra büntetését egy évre csökkentették. A Heysel Sta­dionban még tíz éven át tartottak atlétikai verse­nyeket, de többé nem rendeztek futballmeccset. 1995-ben lebontották, a Baldvin király Stadiont építették fel a helyén. Heysel-tragédia Az Újpest-drukkerek már az első félidőben petárdákat, görögtüzeket dobáltak. FOTÓK: MTI EGYRE KEVESEBBEN JÁRNAK MECCSRE A SPORT SZERETETÉÉRT Vandálok a lelátókon AZ APROPÓ Csütörtökön Budapesten, az Újpest FC­Steaua Buka­rest Európa-li­ga-selejtező visszavágóján a hazai druk­kerek már az első félidőben petárdákat, görögtüzeket dobtak az el­lentábor felé, saját csapatuk kapusához is behajítottak egyet. A szü­netben foko­zódott a petár­dázás. A ro­mán szurkolók végül megbon­tották a lelátó kerítését, és megindultak az Újpest­szurkolók felé. Csak ekkor léptek közbe a rendőrök: könnygázzal megállították a románokat, a második félidő percekig nem kezdődhetett el. A mérkő­zést a Steaua nyerte 2-1-re. A hét témája rovatunkban aktuális, mindenkit érintő témát dolgozunk fel. Ezúttal az egyre durvább futballhuliganizmusról készítettünk összeállítást, a múlt hét csütörtöki, botrányba fulladt Újpest FC-Steaua Bukarest mérkőzés apropóján. Mindig a másik tábor kezdi. Vagy a rendőrök. De az biztos, hogy a futballhuliganizmussal, a verekedésekkel, szurkolói rendbontásokkal nem tudunk mit tenni. Csongrád megye azon kivételes régiók közé tar­tozik, amelynek több mint százéves labdarúgói történetében nagyítóval kell keresni a futbalhu­liganizmus bármilyen megnyilvánulását. Az utóbbi évekből egy kiemelkedő esetet találtunk, de akkor is csak szenvedő alanyok voltak a ha­zai drukkerek. A Makó FC 2007. június 10-én a Nyíregyháza csapatát fogadta. A vendégek már NB Il-es baj­nokavatásra készültek, de az 1-1-es döntetlen felborította a terveket, ami néhány nyírségi drukkert annyira felbosszantott, hogy megütöt­tek több békés hazai szurkolót. A helyszínre sie­tő rendezők közelharcba keveredtek, majd a rendőröknek sikerült kiterelni a vandálokat, az egyik huligán vérző fejjel hagyta el a pályát. Nem a makóiak szították a balhét, és egyikük sem sérült meg komolyabban. Szegedi drukkerek 110 éve egy focicsapatot alapítottak FK 1899 Szeged néven, amelynek el­nökét, dr. Havas Pétert kérdeztük a témában. - Élesen el kell választani a futballhuliganiz­must az ultramozgalmaktól. Utóbbiak csak a biztatásra koncentrálnak, és ők tartják életben a miénkhez hasonló csapatokat - véli a klub ve­zetője. - Egyszer egy szegedi néző berohant a pályára, és bántalmazta az ellenfél játékosát, de a rendőrök időben közbeléptek. A megye szurkolói közössége önszabályozó rendszerű, a hasonló, és szerencsére ritka esetek után kizár­ja köreiből a vétkest - árulta el dr. Havas Péter. Akadt dolguk a rendőröknek a 2007-es Makó-Nyír­egyháza meccsen, FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Kitörés. A román szurkolók megunták a provokációt, megbontották a lelátó kerítését, és megindultak a magyar drukkerek felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom