Délmagyarország, 2009. május (99. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-23 / 120. szám

A Fekete párduc a meccseken keresztet viselt a nyakában - A katolikus futballakadémia: hungarikum JÉZUS A MAGY Nem túlzás: új fejezetet nyit rendszerváltás utáni történetében a magyar katolikus egyház azzal, hogy bekapcsolódik a labdarúgás utánpótlásának nevelésébe. A Biblia és a tömegeket megmozgató futball közege csak lát­szólag áll távol egymástól: a gyulai akadémiára jelentkező gyerekek a vi­lág legjobbjai közül választhatnak maguknak hívő példaképet. Ilyen le­het a Milanban futballozó Kaká, vagy az akadémia névadója, Grosics Gyu­la, akit papnak szánt a család, és meccseken is keresztet viselt a nyakában a fekete mez alatt. SZURKOL Gera szaltózik csapattársa, Bobby Zamora mellett. Amikor futballozni kezdett, a fejét is alig bírta felemelni FOTÓK: DM/DV A futballiskolák általában azt tartják dicsőségnek, haJcülföldre szerződtetik növendékeiket. A Grosics Gyula Kato­likus Labdarúgó Akadémia viszont a magyar futballnak szeretne játékoso­kat nevelni. Papnak készült, kapus lett A Magyar Püspöki Kar épületében tar­tott csütörtöki tájékoztatón elhang­zott, amire nyilván sokan kíváncsiak voltak: olyan gyerekeket is vár az aka­démia, akik még nincsenek megke­resztelve. A vezetők azért azt szeret­nék, ha a jelentkezők tiszteletben tar­tanák az intézmény keresztény szelle­miségét. A kezdeményezők nem egy­szerűen ismertsége miatt választották névadónak a legendás Aranycsapat kapusát. A 83 esztendős Grosics Gyu­la vallásos családban nőtt föl, 15 éves koráig papnak készült, a véletlenen múlt, hogy futballista lett, de életében ezután is nagy szerepe volt a vallás­nak; edzéseken és meccseken is ke­resztet viselt a nyakában. A kapus harminc éve várja, hogy legyen az or­szágnak az Aranycsapathoz fogható válogatottja, és nagyon örülne, ha a gyulai iskola lehetne ennek a magja. • A megyés püspök véd Az is a szocializmusnak köszönhe­tő, hogy az emberek csodálkoznak az egyházi futballakadémia ötletén. Hi­szen természetes, hogy az egyház nemcsak a lelki, de a testi egészség megőrzésében is segít a társadalom­nak. Ezt szokta mondani Kiss-Rigó László megyés püspök és kapus, Gro­sics tisztelője, barátja, az iskola alapí­tója, amikor az egyház új vállalásáról faggatják. És ez sűrűn előfordul, mert az akadémia két hét alatt a sportúj­ságok kedvenc témájává vált. Azzal, hogy gyerekeket nevel sportra, egész­séges életre, és a még mindig jelentős szocializáló erőnek számító labdarú­gás mögé áll, a római katolikus egy­ház valószínűleg olyan emberek ro­konszenvét is elnyeri, akik nem vallá­sosak. A svájci gárdisták is rúgják Azért izgalmas a püspök ötlete, mert a futballal közösséget építő, gyereke­ket gyámolító pap alakja Don Camil­lo óta a film világában is hódít. Olaszországban majd minden plébá­niának van saját csapata, s bajnok­ságukban a pápát őrző svájci gárdis­ták is játszanak, de Európában még­is a gyulai lesz az első egyházi fönn­tartású utánpótlásbázis. Mint min­den induló intézményben, itt is lesz­nek majd megoldandó nehézségek. Az azonban biztos, hogy a gyerekek­nek nem kell sokáig keresgélniük, ha hívő példaképet akarnak választani maguknak. Főleg, ha tágítjuk a kört, és nemcsak a katolikusok férhetnek bele, de az úgynevezett karizmatikus keresztények is. Elsőként a mostani magyar válogatott egyik legjobbját, a 30 éves Gera Zoltánt érdemes meg­említeni. Legutóbb idén március 21-én figyelt fel rá a világ, amikor a Fulham-Manchester United meccsen ollózós gólt lőtt Edwin van der Sar­nak. Gera a Ferencvárosnál vált is­mertté, de nem a Zöld Sasoknál, ha­nem a Hit Gyülekezetének pécsi csa­patában, a Sínai Sasokban kezdett játszani, 1995-ben - miután abba­hagyta a kábítószerezést. „Amikor először megláttam, még a fejét se tudta fölemelni, görbe háttal, olyan vékonyan és fejletlenül nézett ki, mint egy tizenhárom éves kisfiú­Édesapja, mikor bemutatta nekem, azt mondta: „Olivér, itt a Zoli fiam, nagyon ügyes gyerek."... Úgy nézett ki, mint akit biztosan állandóan csú­folnak. Mikor először lejött, nem is játszott, csak nézett minket. De ami­kor a labda és Gerzson lába találko­zott, fölizzott a levegő" - emlékezik egy barátja a döntő pillanatra. Gera nem titkolja, milyen sokat jelent szá­mára a vallás, gyülekezetének „rek­lámarca" volt egy időben, ám a pá­lyán nem szokta hirdetni hitvallását. Ebből a szempontból más például a brazil Lucio, aki miatt a német ligá­ban olyanféle korlátozó szabályt ve­zettek be, mint a franciaországi csa­dorviselési tilalom, merthogy gól után felhúzta a mezét, amely alatt „100% Jézus" feliratú trikót visel. Krisztus Bajnokai, 6500-an Keresztet vetni azért továbbra is sza­bad a német pályákon, és meg szabad köszönni a segítséget is az égieknek - ahogyan ezt Itáliában a Milán arany­labdás játékosa, a világ talán legis­mertebb hívő futballistája, a 27 éves Ricardo Izecson dos Santos Lelte, vagyis Kaká szokta tenni. A brazil fia­talember gyerekkorában elesett az úszómedence mellett, eltört egy csigo­lyája, úgyhogy az orvosok szerint cso­da, hogy egyáltalán fölépült. Kaká nem titkolja, hogy mint Zé Roberto, ő is lelkész szeretne lenni, miután befe­jezi futballpályafutását. A dolgok természetesen nem úgy függnek össze, hogy a brazil futball azért olyan sikeres, mert játékosai között van a legtöbb hívő. Inkább úgy, hogy a jó utánpótlás-nevelés ré­vén ez az ország „exportálja" a leg­több jó futballistát - akik között egy­re több a hívő ember. Ez a futballtól független jelenség: ami Dél-Ameriká­ban zajlik, azt reformációnak nevezi a szociológia - nálunk, Európában ez a 16. században játszódott le. A sze­gény brazil családok életében az új formában megélt hit a sikeres polgá­rosodás jele. A 187 milliós országban számtalan kis felekezet működik, hí­veik 26 millióan vannak, miközben még mindig magas a történelmi egy­házakhoz tartozók aránya. Erre a fo­lyamatra az ismert emberek megtéré­se is hat: a Krisztus Bajnokai nevű mozgalomhoz már 6500 élsportoló tartozik, köztük Edmilson, Kaká és Lucio is. És mivel a példaképeknek az európai futballban is nagy a szere­pük, a brazilok minden bizonnyal hatnak az öreg kontinens pályáinak légkörére is. Nemrég arról irt az új­ság, hogy a szocializmus idején ateis­tává lett, s most újból „evangelizáló­dó" Albániába meghívták a 94-es vb-n győztes brazil válogatott tagjait. Jorginhót, Paulo Sergiót és Claudio Taffarelt elsősorban azért invitálták, KOLLÉGIUM, CSARNOK, PÁLYÁK 2 MILLIÁRDBÓL. A gyulai intézmény már idén megkezdi működését, ideiglenesen a Karácsony János Ál­talános Iskola és Gimnázium fo­gadja be, de 2010 őszéig önálló kol­légium, csarnok, műfüves pálya és fedett lelátójú kisstadion épül a gyulai sporttelep melletti, 6 hektá­ros portán. Azért itt, mert az egy­házmegyének ebben a városban volt erre alkalmas területe. A mint­egy 2 milliárdos beruházás költsé­geit a gyulai önkormányzat, a sze­ged-csanádi megyés püspökség és támogatók állják, az akadémiát egy alapítvány működteti, évi 80-100 millió forintból. Megyénkből, sőt a határon túlról is várják a jelentke­zőket június 2-áig, most a 95-ben és 96-ban, illetve 97-ben és 98-ban születetteket. hogy hitükről beszéljenek, egy stadi­onban, húszezres közönség előtt. Kér­dés, hogy a hívő futballisták sorsa mikor fog legalább annyi embert fog­lalkoztatni, mint a méregdrága autó­ját összetörő, milliomosok feleségét elszerető Cristiano Ronaldóé, vagy a fogyasztói társadalom egyik ikonjá­nak számító Dávid Beckhamé, vagy a kábítószer-problémákkal küzdő, egykor „isten kezével" gólt szerző Diego Maradonáé. És vajon a katoli­kus futballakadémia hatása mikorra látszik meg a lelátón ülő felnőtteken? 1 Gólöröm, Kaká módra. Neki sohasem felejt el köszönetet mondani

Next

/
Oldalképek
Tartalom