Délmagyarország, 2009. április (99. évfolyam, 77-101. szám)

2009-04-11 / 86. szám

Szombat, 2009. április 11. Szieszta 111 Tíz éve, hogy Dani Zoltán és katonái lelőttek egy F-117-es lopakodót A SZÉKELY, AKI Pontosan tíz éve - 1999-ben - történelmi tettet hajtott végre egy székely származású vajdasági magyar ember: Dani Zoltán. A világsajtót bejárta a hír, hogy Dani és katonái lelőttek egy F-117-es lopakodót. Szerbiában nemzeti hősként tisztelik, tettéről filmet készítettek. A nyugalmazott ezredest az arabok is megkeresték. Ma pékséget üzemeltet Belgrádtól nem messze, egy Székelykeve nevű faluban. Dani Zoltán fotókon tíz éve, és most, az otthonában. Csak egy „cs" betű hiányzott a boldoguláshoz két alkalommal tévesztett célt a rá kilőtt golyó. 1992-ben Boszniában lőtt rá egy részeg szerb fegyveres, mert meghallotta, hogy magyarul beszél a kocsmában. Zoltánt csak a csoda mentette meg a haláltól. A részeg szerb harcos lerántotta a székről, és közvetlen közelről mellbe lőtte. A golyótól a pénztárcájában lapuló bőröndkulcs mentette meg. Akkoriban Dani Zoltán írt egy búcsúlevelet a feleségének. Egy barátjára bízta az írást, hogy ha meghalna, adja át. - 1999-ben, amikor a NATO bombázni kezdett, már csak lélekben búcsúztam el az életemtől és a családomtól. Nem írtam újabb levelet. Tudtam, hogy bármelyik éjszaka az utolsó lehet, hiszen a gépek elsődleges feladata a légvédelmi állások megsemmisítése volt. A zászlóaljban azzal viccelődtek a katonák, hogy nem kell félni, mert Dani Zoltán, a parancsnok az Oroszlán jegyében született, tehát macska, és még hat élete van - emlékezett vissza a veterán katona a légi csapások kezdetére. Milliós ajánlatok A hadsereget nem érte váratlanul a NATO-támadás 1999-ben. A csapatok felkészülten várták , a bombázást. Dani Zoltán 200 katonájával a Nyugat-Szerémség légterét ellenőrizte. A légi csapások harmadik napján lelőtt lopakodóról szóló hír percek alatt bejárta a világsajtót. A lapok címlapjai és a tévés híradások tele voltak a láthatatlannak hitt F-117-es roncsával. - Korábban 10 évig tanulmányoztam a lopakodó vadászgépeket. Nem fért a fejembe, hogy ezeket nem látja a radar. Végül találtam bit nem ismerték el soha - elevenítette fel a katonatiszt, miközben egy papírzacskóból az asztalra pakolta az F-117-es darabjait. Olvadt fém, valami tengelyféleség, apró hatszögekből álló furcsa anyag: a szárny. - Ezért a darabért 1000 dollárt kínált egy japán - mutatta a méhsejtSzámokban elbeszélve A NATO 1999-ben 78 nap alatt minden jelentősebb szerb várost bombázott. Az akció ideje alatt szerb források szerint a 2300 légi csapásban több mint 4000 bomba által 1002 katona és 2500 civil halt meg, köztük 89 kiskorú. 10 ezer ember szenvedett valamilyen sérülést. egy egyszerű megoldást. A radarokon egy kis módosítást hajtottunk végre, így felderíthetővé váltak a gépek. A vezérkar nem volt nyitott az újításra, így tisztjeimmel titokban végeztük el a változtatást. A támadás harmadik napján, 1999. március 27-én lépett be egy ellenséges gép az általunk ellenőrzött légtérbe. Este 8 óra 42 perckor 18 másodperc alatt befogtuk, rávezettük a föld-levegő rakétákat, és lelőttük a lopakodót. Mindig 20 másodpercen belül kellett maradnunk. Ennyi időnk volt megtalálni és lelőni a gépeket. Ha belépünk a 21. másodpercbe, végünk: felderítenek, és rakétát kapunk. Leszedtünk még egy F-16-ost és egy B-2-es Spirit lopakodót, de ez utóbszerü szárnyszeletet Dani Zoltán. - Nem adtam. Visszajött: 10 ezer dollárt ajánlott. Nem adtam el százezerért sem, mert eddig ment el a licitálással - fogalmazott Dani ezredes, mivel kezdődött a hihetetlen ajánlatok sorozata. - Egyszer felhívott egy férfi, aki azt mondta: üzletet ajánl. Akkoriban használt mobiltelefonokkal bizniszeltem, azzal egészítettem ki a fizetésem. Azt hittem, őt is a telefonok érdeklik. Egy hotelben találkoztunk, hárommillió dollárt ajánlott, ha kimegyek Irakba, és kiképzem a katonákat. Ha megosztom velük a titkot. Nem mentem. Nem tudhattam, mi lesz velünk, ha vállalom. Az egész családnak mennie kellett volna, és ki tudja, hazajöhettünk volna-e még vaA SZERZŐ FELVÉTELEI laha - árulta el a katonatiszt, aki mellesleg három gyerek apja. - Kerestek más arab országokból is. Sokkal több pénzt ajánlottak. Azt mondták, új személyazonosságot is kapunk, de nem vállaltam - tette hozzá. Méltatlan befejezés Minden tiszt és altiszt egyet lépett a ranglétrán, és az egész zászlóalj minden tagja kitüntetést kapott a 78 napos háború után. Dani Zoltán is alezredesből ezredessé lett, de nem úgy alakult a sorsa, ahogy szerette volna. A hadseregben hamarosan nemkívánatos személy lett. A háttérbe tolták, áthelyezték, logisztikai munkákat bíztak rá. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát az egyenruhában. Végül korkedvezménnyel nyugdíjba vonult. - Alig várták, hogy elmenjek. Arra gondoltam, ha senkinek sem kell, amit tudok, amihez értek, akkor olyan helyet kell találnom magamnak, ahol hasznos lehetek. Ha a hadseregnek nem hiányzom, akkor oda kell mennem, ahonnan már sokat hiányoztam: a családomhoz. Most pékséget üzemeltetünk, falusi turizmussal foglalkozunk Székelykevén. Az egyik barátom azt mondta: Zoltán, neked semmi bajod nincs, csak hiányzik egy betű a nevedből. Ha nem Dani, hanem mondjuk Danics a neved, többre viszed. Dani Zoltán nyugalmazott ezredes 1978-ban kezdte katonai pályafutását. Egészen 2004-ig szolgálta Jugoszláviát, Kis-Jugoszláviát, majd Szerbiát. Megjárta Horvátország és Bosznia-Hercegovina csatatereit, de részt vett a NATO elleni háborúban is. - Hogyan lett szerb hős? - kérdeztük tőle, mikor beértünk a házba. - Anyám román, apám magyar. Emlékszem, 2001-ben adtak nekünk egy kérdőívet a katonaságnál. Be kellett írni, melyik nemzethez tartozunk. Le is írtam, hogy: magyar. Anyanyelve: román. Milyen más idegen nyelvet beszél: szerb. Be is hívott a főparancsnok, és rám ripakodott: vegyem komolyan a kérdőívet, ne hülyéskedjek - mesélte nevetve a nyugdíjas ezredes. Bármelyik éjszaka az utolsó lehet Dani Zoltán katonai karrierje alatt három alkalommal volt közvetlen életveszélyben. A NATO-légicsapást leszámítva, mert a bombázás 78 napja közül bármelyik lehetett volna az utolsó, ahogy ő mondja. 1991-ben Horvátországban, Zágráb mellett szolgált, amikor elkezdődött a délszláv háború. A horvátok körülvették a kaszárnyájukat. Ekkor Karikatúra is készült a hősről SZÍV ERNŐ A vendéglátó könyvespolca Tegnap vendégségben voltunk, és alig vetettem egy pillantást a vendéglátóm szépen zsúfolt könyvespolcára, máris felfedeztem egy olyan könyvet, amit jó lett volna ellopni. De a vendéglátóm már jött is a kávéval, és aztán, mert okos és tapasztalt ember volt, hosszan fürkészte a zakómat, nem dudorodik-e gyanúsan valamelyik zseb. A másik könyvespolca mindig izgalmasabb, mint a miénk, egyébként én úgy tartom, hogy egy könyv akkor halott, ha nem olvasták. Ügy halt meg szegény, hogy meg sem született. Egy könyvespolc tele van halott, félhalott vagy éppen örökéletű lénnyel. Hogyan néz ki egy halott könyv? Odanyúlsz a polchoz, óvatosan kihúzod a többi közül, és látod, frissen, szinte harsogva peregnek a tiszta lapok, nincsen ránc, gyűrődés, nincsen használat okozta elszíneződés, egy egérszemnyi folt sem feketéllik itt vagy ott, és még az áldott nyomdaillatból is maradt egy szippantásnyi, mert egyébként bele sem néztek. Hirtelen ötlettől vezérelve megvették, volt egy mórikálás a könyvesboltos kisfiúval vagy kislánnyal, mindegy, pénzt adtak érte, talán nem is keveset, aztán néhány szürke, esős napra hagyták megpihenni a társalkodó asztalán, majd szórakozott mozdulattal dugták.a többi könyv közé. És fájront. Redőny le, nincs tovább, könyv, halj meg! Így járt egy élet munkája, egy nagy ívű írói gondolat, egy fantasztikus irodalmi produktum, így járt, nem olvasták, magás ívből tettek rá, úristen, hány és hány írót ért és fog még érni ilyen megaláztatás! A könyvespolcon található, el nem olvasott könyvek gyakori fajtája az, amelyik nyomdahibás. ök a leghalottabb halott könyvek! E könyvek lapjait valamilyen rejtett oknál fogva nem választotta el egymástól a lapfölvágó gép, következésképpen nem lehet lapozni őket. Ez azért brutális élmény, mert az újsütetű tulajdonos azt a fáradságot sem vette, hogy az üzlet után, otthon, a kandalló gyereklángjai mellett belelapozzon. Ö, nem, dehogy. Hozzá sem nyúltak úgy, mint könyvhöz, máris jégszekrény, száműzetés, elfekvő. A könyvespolcokon olyan könyveket is találunk, amelyek olvasásához hozzáláttak ugyan, de aztán nem értek a végükre. Megunás, értetlenség, időhiány, számtalan okot föl lehet sorolni. Ezek a könyvek talán rosszabbul jártak, mint a még egyáltalán nem olvasott társaik, mert azok talán még reménykedhetnek, hogy egyszer mégis lekapják őket a polcról, mert hosszú bombariadó várható, vagy meghal a férjünk, az áldott feleségünk, és ugyan még a végrendelet ötven százalékáért könyörgő, iszákos testvéröcscsöt bele kell vezetni a kert végén böfögő mocsárba, de ettől fogva több idő jut olvasásra. Szóval valamilyen indok folytán leveszik őket a polcról, kiszabadítják őket a többi, egyébként olvasott, ilyeténképpen nagyképű könyv szörnyű szorításából, és szépen elolvassák őket. Am azt a könyvet, amelyiknél a harmincadik, negyvenedik oldalig araszolhatott a könyvjelző cetli, már nagyon, nagyon ritkán olvassák újra. Az a könyv könnyűnek találtatott, és elbukott. Elindult a versenyen, de nem ért célba. Egyszer találkoztam egy olyan könyvvel, amelyiknek csak az utolsó fejezete volt olvasatlan, addig húzgálások, felkiáltójelek, kérdőjelek, firkálások jelezték a szenvedélyes olvasás útját, ám az utolsó néhány oldal fehéren és tisztán világított. Kérdőn néztem a könyv gazdájára, de ő csak elmosolyodott, fél végigolvasni, mondta. Olyan jó, hogy nem tudja a végét. Aztán megtudtam, úgy halt meg, és az eljárást szépnek gondoltam. És ilyenkor talán egy könyv sem háborog. Különleges élmény, amikor vendégségben a saját könyvével találkozik az ember. Egyébként az író olyan fajta, és lehet ezt kicsinyes vagy gyalázatos tulajdonságnak tartani, de nem érdemes, mindegy, hogy egy könyvesboltban először azt figyeli meg, a könyvei kaphatók-e, ott virítanak-e a polcon, és ha nem, nagyon szomorú lesz, és abba a könyvesboltba többé be nem teszi a lábát. Mondom, néha saját könyvével is találkozik az ember a vendéglátójánál. Nincs mit szépíteni a dolgon, ezek kritikus pillanatok, és a vendéglátó élete komolyan veszélybe kerül. Mert az író mindazt a fajta halott, élőhalott, félhalott könyvét megtalálhatja azon az átkozott polcon. És bizony meg is találja. És a bosszúja kemény, kegyetlen lesz. Mert az író megírja majd a vendéglátóját, az egész nyomorult, kicsike életét, közszemlére teszi egy másik könyvben, amit aztán majd újra megtalálhat valamely könyvespolcon félig olvasva, felvágatlanul vagy olvasatlanul.