Délmagyarország, 2008. december (98. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-27 / 301. szám

A 2009-ben és a 2031-ben szabaduló sem tesz fogadalmat, de az előbbi már tervez AZ ÉV UTOLSÓ NAPJAI A CSILLAGBAN Az év utolsó napjához közeledve sokan tesznek ígéretet arra, hogy a jövőben ezen vagy azon változtatnak. A börtönökben ez másképpen van, az elítéltek nem nagyon fogadnak meg semmit. És ezt nem befolyásolja, hogy kinek még mennyi van hátra, ugyanis, aki még évekig ül, mint Jakab Róbert, az azért, akit néhány hónap választ ei a kiszabadulástól, mint Jónás Gyulát, meg azért. mifelénk be kell tartani. Ezért nem fogadnám meg, hogy többé nem bűnözök, mert az a korábban már említettek miatt betarthatatlan - mondja Jakab Róbert, aki a szintén emberölés miatt elítélt testvérével és még három 01ÁH ZOLTÁN • Jónás Gyula és Jakab Róbert a börtön könyvtárában. Az előbbi már márciusban veheti a kabátját... FOTÓK: FRANK WETTÍ másik rabbal osztja meg a zárkáját a Csillag börtönben. A férfi szerint a nála két évvel korábban szintén gyilkosság miatt elítélt testvére ártatlanul ül. „Még a bíró is megkérdezte tőle, hogy kit leplez, kit véd." Szinte biztos benne, hogy a bátyjáról kiderül, semmi köze ahhoz a bűncselekményhez, amivel megvádolták és elítélték. Szerinte egyébként egyszerre könnyű is, meg nehéz is, hogy együtt „ülnek" a testvérével. Könnyű, mert megbízhatnak egymásban, de nehéz is, mert látják egymás szenvedését. Beszélgetésünket „megzavarja" egy újabb eh'télt belépése. Jónás Gyula jövő márciusban kedvezménnyel szabadul. Lopásért ítélték el hét év hét hónapra. - Tényleg beszélgetni akarnak velem? Tényleg meghallgatnak? Tényleg elmondhatom, hogy miért vagyok itt, és tényleg kíváncsiak arra, hogy teszek-e fogadalmat? - teszi fel egymás után a kérdéseket a harmadik emeleti olvasóterembe belépve. Az igent meghallva leveti zubbonyát, felgyűri inge ujját, lehuppan a székre, és néhány pillanatnyi merengés után belevág: - Édesanyám korán meghalt. Négyen vagyunk testvérek. vetkezett. Az ilyenek, mint amilyen én is voltam, az árvaházból nagykorúságuk miatt kikerültek oda, a nevelőintézetbe mehettek lakni. Próbáltam dolgozni, de miután kiderült, hogy nincs rendes szállásom, mindenhol azt mondták, másnap menjek vissza. A következő napon már azzal fogadtak, hogy betöltötték az állást. Lopni kezdtem. Azért, hogy meg tudjak élni, hogy ne haljak éhen, és hogy a testvéreim, a kicsi húgom és a két kisöcsém se haljon éhen.' Nekem kellett gondoskodnom róluk. Igen, nem szégyellem a múltamat, azt, hogy mivel ritkán kaptam munkát, loptam! Esténként találkoztunk a Tiszavasvári melletti erdőben, egy tisztáson, ahol elosztottam közöttük, amit (be)szereztem. Nekem csak ők voltak a fontosak, nem akartam, hogy fázzanak, éhezzenek mondja Jónás Gyula egy szuszra. A 33 éves férfi beszédközben elérzékenyül, hangja el-elcsuklik, nem próbálja titkolni, hogy a szeme is könnybe lábad. Hosszasan és mindig viszsza-visszatérve beszél arról, hogy mennyire szereti testvéreit, sajnálja, hogy megszületésük óta nélkülöznek, egyáltalán azt, hogy ilyen sors jutott nekik, és hogy senki nincs, aki segíJónás Sára, Csaba, Sándor - Remélem, Sára, Csaba és Sándor jól vannak, és ugyanúgy szeretnék, hogy együtt éljünk, mint én. Szegények, nem tudok róluk semmit, de ha kiszabadulok, megkeresem őket. Gondoskodni akarok róluk, segíteni szeretnék nekik. Bízom benne, ha meglátják a rólam készült fotót, és elolvassák, mit mondtam, megtudják, hogy hol vagyok, és felveszik velem a kapcsolatot. Én eddig hiába kerestem őket, a nekik írt levelek nem jutottak el hozzájuk - mondja bizakodva Jónás Gyula. Egy kicsi húgom és két kisöcsém. Apukám alkoholista volt, nem törődött velünk, árvaházba kerültünk. Amikor 18 éves lettem, Tiszadob köteti volna vagy segítene rajtuk. Elmondja, hiába kérte meg többször is a „háromszobás tanácsi lakásban az új feleségével és két mostohagyerekével A BÖRTÖNBEN RITKA AZ ÚJÉVI FOGADALOM. - A börtönben értelmetlen bármit is megfogadni, ugyanis olyasmit minek ígérjen meg az ember, amit nem is tehet meg. Például hogy leszokik az ivásról, ha nem is juthat alkoholhoz. Mi öten vagyunk egy cellában, de sem tőlük, sem másoktól nem hallom, hogy megfogadnának valamit. Talán jövőre, január l-jétől leszokok a dohányzásról. Talán. Most napi másfél dobozzal szívok, sok. Ha így döntök, betartom, leszokok - mondja Jakab Róbert. élő" édesapjukat, hogy fogadja be a három kicsit, a vége mindig az volt, hogy az apa ajtót mutatott neki(k). Miközben a fiatalabb férfi beszél, az idősebb érdeklődve hallgatja. Erezni lehet, hogy előbb vagy utóbb „beszól". Így is lesz, Jakab Róbert úgy dönt, nem vár tovább, szót kér. Jónás Gyula szavaira utalva mintegy magát, illetve korábbi tetteit igazolva megjegyzi, na ugye, hogy van olyan, amikor az embernek nincs más választása, csak a bűn. Ha nem talál munkát, kénytelen lopni, különben éhen hal. Jónás Gyula a rövid kitérő után viszszaveszi a szót: - Ha néhány hónap múlva kiszabadulok, megkeresem a testvéreimet, és ha ők is úgy gondolják, együtt fogunk élni. Megtértem, hiszek Istenben, rengeteg segítséget kapok Jézus Krisztustól. Elnyertem a bűnbocsánatot. Tanultam, több eszem lett. Én most év vége felé közeledve semmit nem fogadok meg, de terveim vannak. Ugyanazok, mint bebörtönzésem előtt: találni egy nőt, aki tudna egy családban élni velem és a kicsi húgommal és két kisöcsémmel - mondja könnyes szemmel Jónás Gyula. - Hülyeség! - vágja rá Jakab Róbert. A hét éve raboskodó férfi a Szegedi Fegyház és Börtönben arra a kérdésre válaszolt, hogy az év vége felé közeledve megfogad-e valamit, például azt, ha kiszabadul, soha többé nem követ el semmilyen bűncselekményt. Szerinte hiába is próbálna, nem tudna letérni arról az útról, ami elvezette a bűnözésig. Ezzel magyarázza, hogy miért felesleges olyasmit megfogadnia, amit úgyse tudna betartani. Ezután szenvedélyesen beszél arról, hogy „kint" hiába keresett és talált munkát, tartósan sehol nem tudott megmaradni. A megélhetésért kezdett lopni. Ezt többször is hangsúlyozza. Legutóbbi munkaadója 176 nap után rúgta ki, főnöke a 176. napon vette észre, hogy ujjai összenőttek, ezt pedig munkavédelmi szempontból balesetveszélyesnek minősítette, és azonnal elbocsátotta. A 40 éves Szolnok megyei férfit legutóbb azonban nem lopás, hanem emberölés miatt ítélték el, 2031-ben szabadul. Nem részletezi, hogy kit ölt meg, annyit mond, rosszkor volt rossz helyen, és hogy sajnálja, amit tett. - Mielőtt elítéltek, én is rendszeresen tettem fogadalmat. Volt, amikor megfogadtam, hogy egy évig egyetlen korty alkoholt sem iszok. Látja, azt akkor betartottam. A fogadalmakat • Kint talán még fogadkoztak, bent már nem teszik