Délmagyarország, 2008. október (98. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-31 / 255. szám

Péntek, 2008. október 31. Szieszta - Programajánló 111 Időutazás a 2010-ben 100 éves Délmagyarországgal: 1929 (20. rész) I:LŐ VÁROS A HOLTAK ORSZÁGÁBAN Ki látogatja és gondozza a katonasírokat az egykori fontvonalon? FOTÓK.- SOMOGYI-KÖNYVTÁR, HELYISMERETI GYŰJTEMÉNY Nyolcvanegy hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunké jubileuma alkalmából, mintegy visszaszámlálásként, időutazásra hívjuk olvasóinkat: hétről hétre egy-egy esztendő' újságtermését átlapozva fölvillantjuk, milyennek láttatta a világot, az országot, a régiót, Szegedet a Délmagyarország. A magyar vidék legpatinásabb lapja sorozatának huszadik állomása: 1929. „Szeretjük őket. Kedvük keressük, virággal hintjük be álomtalan ágyuk álmát, levilágítunk nekik a sötétségbe, nemcsak gyertyák lobogásával, hanem szívünk mécsesével is" - írja Halottak című vezércikkében a nevét titkoló hírlapíró november l-jén. Részvét mellett „őszinte részvét mellett temették el csütörtökön délelőtt Müller Kálmán kereskedőt a zsidó temető cinterméből. A templomi énekkar gyászdalai után dr. Frankéi Jenő szívhez szóló beszédben vett búcsút az elhunyttól". Vagy: „özv. Reich Vilmosné, szül. Fullmund Róza, a tegnapi napon, 89-ik éves korában, elhunyt. Végtisztessége pénteken, folyó hó 4-én, déli 12 órakor lesz a Kígyó-ucca 1. szám alatti gyászházból. Az elhunytban Barta Ágostonná édesanyját gyászolja" - olvasható például október 4-én a híradás, mert az élők lapja folyton foglalkozik a holtakkal. Világosságot a Kálvária útra - követeli Az olvasó rovatában közölt levelében „egy belvárosi temetőlátogató". Az indok: „a Kálvária sor a katonakórháztól a belvárosi temetőig" az egyik legforgalmasabb szegedi útvonal. „ErA hősök, az elődök tiszteletéről szól az október 6-i, szegedi Honvédemlék (képünkön) előtti megemlékezés nyilvánosságra hozott forgatókönyve is. re özönlik állandóan a temetők látogató közönsége, erre halad naponként 5-6 temetés." A gondnokság közb: „Szeged közönsége minden évben Mindenszentek napján a Hősök temetőiben' nyugvó hőseink sírjait elárasztotta, beborította a virágok özönével, úgyhogy soha nem volt egyetlen egy sír sem, mely árván, elhagyatottan állt volna." A sírhelyek kiváltásáról is ilyenkor ülik gondoskodni. A hulla címmel Berezeli Anzelm Károly verést közb az október 27-i vasárnapi lap: „A parton fekszik, most fogták ki éppen/ (hogy vizbe fult, tán ő sem volt hibás)/ Jánosnak hívták, mindenld szeMÜNKATARSÜNKTOt „1849. október 6-ának évfordulóján, vasárnap délelőtt, a szegedi társadalmi egyesületek az egyetemi ifjúság bevonásával ünnepélyt rendeznek, amelynek műsora a következő: 1. Tíz órakor ünnepélyes istentisztelet a fogadalmi templomban, utána a Gizella-téri Honvédemlék előtt. 2. Himnusz, éneklik a dalárdák. 3. Október 6. Irta Várady Antal, szavalja Szilassy Gyula, a Városi Színház tagja. 4. Ünnepi beszédet mond Murathy György joghallgató. 5. Magyar Hiszekegy. Éneklik a dalárdák. 6. Alkalmi költemény, szaval Báji János joghallgató. 7. Beszédet mond dr. Szécsényi István. 8. Szózat, éneklik a dalárdák. A leventék, a honvédség és a társadalmi sportegyesületek ifjúsága a vértanú hősök emléke iránti kegyeletét stafétafutással rója le. A staféták ebben az évben is babérkoszorút helyeznek az emlékműre." rette/ s most egyszerűen hulla, semmi más..." Rabtemetői és sírkerti riport A halottak dolga sem a régi már „amióta annyira megnehezedett az élet az elevenek fölött" - úja lapunk munkatársa Házhelyeket akarnak építeni a rabok temetőjében című, október 31-én megjelent riportjában. „A rabok temetője amelyben jeltelen és névtelen súok sorakoznak egymás mellé, régi, elfelejtett, levezekelt bűnök néma emlékei - a rókusi állomás mögött, az úgynevezett akoltelep mellett húzódik meg. A szegedi Csillagbörtön halottait már régen nem temetik ide, a temető parlagon hever, sírjai rendszertelenül szeplősítik be a sok helyen egyenlővé simult földet, amely fölött összevissza nőtt a gizgaz. Hajlékkeresö nincstelenek fedezték fel, hogy a hely igen alkalmas lenne házhelynek, embertanyák céljaira." De ezt a főorvosi hivatal nem engedélyezi. Az élő város kivonult a holtak országába - szól a halottak napi tudósítás, melyből kiderül: a hősi temető I. táblájában 437, a H-ban 450 sírhant található. „A temetőben ebben az évben is ezrekre menő tömeg fordult meg. A villamosvasút igazgatósága 28 kocsit állított a temetői vonalra, hogy a közönséget gyorsan és kényelmesen kiszolgálhassa. (...) A forgalom a déli órákban és délután 4-5 órakor érte el tetőpontját. Ezekben az időkben tízezernél is nagyobb főnyi közönség volt a temetőben. A rendőrség óriási erőfeszítéssel dolgozott, hogy a rendet KRONOLÓGIA: 1929. július 10.: A szegedi közgyűlés 202 tagjából 72-t a város kb. 34 ezer választásra jogosult polgára, 72-t a 442 virilis választ. További tagok a főtisztviselőkből, az örökös tagokból, az egyházak és az érdekképviseletek delegáltjaiból verbuválódnak. Október 24.: Kirobban a New York-i tőzsdekrach - a világgazdasági válság kezdete. December 7.:Somogyi Szilvesztert újabb 10 évre Szeged polgármesterré választják. és sikerült is minden nagyobb rendzavarás nélkül lebonyolítani a napot..." Hit a föltámadásban Lényegében a mi spúituábs mennyországunk is csak az, amit az ősember az érzékeivel álmodott: megbékélés és elpihenés - folytatjuk a november 1-jei jegyzet idézését. - Mi, a kultúra fáradtjai, a magunk módján éppúgy a nyugalom erdeit és a békesség vizeit reméljük a csillagok felett, mint ő. A nyugalomét és a békességét, amit hiába hajszolunk a földi téreken. Születünk nélkülözésre, dolgozunk gyötrelemmel, szeretünk fájdalommal - meghaljunk reménytelenül? Nem, ne bántsátok a föltámadásban való hitet, ti bölcsek és úástudók, akik teleszkóppal keresitek és nem találjátok az Istent a csillagok közt, holott a tudatlanok meglátják a homokszemek csillogásában és meghallják a csírázó őszi vetés lélegzésében..." NAPI HÍREK Tükröt tart szülővárosának és a régiónak a Délmagyarország. A cikkek, információk fölött a forrás: „saját tudósítónktól" - most 1929-ből. REFORMÁTUS TEMPLOM. Szeged második református templomát az „Üj Magyar Hajnal Temploma" néven kívánják felépíteni - három év alatt, Szeged rekonstrukciójának félszázados évfordulójára, a Tisza Lajos körút és a Honvéd tér sarkán. Gyűjtést indítanak, az építkezést 1931 őszén kezdik (januári, kedd). ÖNGYILKOSSÁGOK. „A mentők tíz nap leforgása alatt 16 esetben vonultak ki öngyilkosságokhoz. A csütörtöki három öngyilkosság: mérgezés. Két esetben zsírszódás mérgezést állapítottak meg. Az egyik életunt, Németh Gizella Petőfi Sándor-sugárúti lakos, elmondta a közkórházban, hogy a zsírszódát 28 filléréért az egyik üzletben vásárolta" (februári, péntek). AUTÓBUMM. A közigazgatási bizottság ülésén „dr. Buócz Béla rendőrtanácsos, a szegedi kapitányság vezetője" elmondta: márciusban „14 személy- és 7 teherkocsira adott ki engedélyt a rendőrség. Gépjárművezetői vizsgálatra 83-an jelentkeztek, közülük hatot utasítottak ismétlői vizsgára. Tizenkét közlekedési baleset történt, amelyek közül halálos kimenetelű egy sem volt" (április 18., csütörtök). ESKÜVŐ. „Június 29-én, szombaton déli fél 1 órakor vezeti oltárhoz a szegedi fogadalmi templomban dr. Szalay József szegedi rendőrkerületi főkapitány, földbirtokosnak és nejének, Fekete Bertának leányát, Margitot Móczár Antal m. kir. gazdasági tanácsos, kerekegyházi földbirtokosnak és néhai nejének, Bocsi Melegh Erzsébetnek fia, dr. Móczár Ferenc földbirtokos" (június 23., vasárnap). ISKOLAI ÉRTESÍTŐ. „A szegedi kegyesrendi városi római katolikus Dugonics András-gimnázium" értesítője szerint az iskola 643 növendéke közül 609 kapott bizonyítványt, a diákok közül 597 magyar és 12 német; jeles bizonyítványú 49, jó 133, elégséges 335 fiatal" (július 11., csütörtök). BÁSTYA - 33-AS. „A vasárnapi Bástya 33-as meccsre mindkét csapat erősen készül." A Budai 33-as fölállása: „Lantos-Oláh, Löw-Czumpft, Kaltenecker, Steiner-Schmidt, Orth, Ember, Lyka I., Kovácsy. Ezzel szemben a Bástya komplett csapata: Beneda-Kronenberger, Emmerling-Tóth, Péter, Wahl-Ábrahám, Varga, Possák, Schwartz, Solti. A szegedi csapat vasárnap gyorsvonattal utazik Budapestre" (szeptember 14., szombat). NYIT A KAMARASZÍNHÁZ. A színügyi bizottság ülésén „Pálfy József intendáns elmondta, hogy a színház átlagos napi bevétele körülbelül ezer pengő. (...) Bejelentette ismét, hogy a színház bevételeinek fokozása érdekében rövidesen megnyitják a kamaraszínházat, amely hetenkint kétszer tart majd előadást az ipartestület nagytermében..." (október 26., szombat). ÜDÜLŐKET, ERDŐKET! Wagner Ferenc „a régi közgyűlés új tagja" azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy indítványaival az a célja: „a város tegye kellemessé a Szegeden való lakást. Ennek első előföltétele az, hogy legyenek a város közelében üdülőhelyek, erdők, kirándulóhelyek". Erdőt telepítene kilenc helyen, így például „a háború után kiirtott Makosserdő helyén", a Gedó előtti területen, a Cserepes sori tópart és lóversenytér közelében, a rendező pályaudvarnál, a Tisza árterületén a Pick szalámigyártól a vámházig, illetve a vasúti hídtól a Boszorkányszigetig, a Vetyeháton, a Kállay liget melletti kopár területen (november 1., péntek). Ű

hmttM MnmMiók tolón M|MMMM| i témától *» )M«MUtii MNmÉÉÉmNÉI Arcél: Kosztolányi Dezső (1885-1936) Kosztolányinak Szegeddel való kapcsolata a szülővárosából, Szabadkáról induló utazással kezdődött - rögzíti Péter László irodalomtörténész - majd a szegedi költővel, Juhász Gyulával való barátsága miatt is többször megfordult itt. Lapunk hasábjain 1910-17 között gyakran (többnyire a vasárnapi számokban) jelentek meg versei - nem alkalmi vendégszereplőként, hanem mint a Délmagyarország munkatársának. Lapunkban ő ír például beharangozó cikket az 1917. február 17—í irodalmi matinéra Szegedre látogató Karinthy Frigyesről. A Szegedi Egyetem Barátainak Egyesülete rendezésében 1929. január 27-én a központi épület aulájában szerepelt Kosztolányi, hogy - Vér György tudósítása szerint - „új és szabad verseket mondjon". Utolsó szegedi látogatása - Péter László szerint -: 1930. április 6., mikor a Nyugat-esten vett részt. BABÉRKOSZORÚ H 1 iri Fel MÜE ALGYŐI A Műemlékek Országos Bizottsága műemlékké nyilvánítja az algyői templomot. Cs. Sebestyén István múzeumőr lapunk december 31—i számában meséli: „az őszön kint jártunk egyszer Mórával Algyőn valami régészeti ásatások dolgában és akkor feltűnt nekem a kicsi falusi templom tornya. A plébános engedelmével megnéztük a tornyot, az emeleten belülről is és akkor kiderült, hogy az középkori, úgynevezett gót stílű. Azután kimentem még egyszer Banner János professzorral, az egyetem régészeti intézetének adjunktusával és akkor részletesen megvizsgáltuk, fölmértük és lefotografáltuk a tornyot, illetőleg a templomot". Csak a tornyot veszik föl „a műemlékek lajstromába", mert a formája azt mutatja „a XIV. századeli", érdekessége, „hogy egy része majdnem olyan barna klinkertéglából van megépítve, mint a Templom tér épületei" Szegeden.