Délmagyarország, 2008. július (98. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-19 / 168. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve A védműrendszer készítésekor nem voltak tekintettel vagyonra, termésre SíJNKSiRT M A TANYÁNKRA AZ ÁLLAM romban még láttam, hogy a zöldellő búzatábla közepén egy sávban sárgábbak a szárak. A felnőttek megmondták, ott volt a futóárok, és a keveredés miatt gyöngébb a termőföld. Mi még játszottunk bunkerben, bár a szülők nem örültek neki: féltek, hogy becsapódik a vasajtaja, és nem bírunk kijönni - mondja Csányi. Kutyaól lett a kupolából A vaskos betontornyok tetejére szerelt, sínen forgatható kupolák néhány tanyaudvaron kutyaólként szolgáltak tovább: ezt nem bírta elhúzni a hozzá láncra kötött eb. Maga az építmény pedig jó szolgálatot tett mint krumpliverem, mert nyáron is hűvös, nyirkos volt a levegője. Aztán a legtöbb portán útban lett a betonmonstrum. Szétverték majdnem mindet. A törmelék, terméskő alapnak volt elsőrangú, Csányiék kórháza is erre a sorsra jutott. Nem sajnálták. A szétverésben nyilván benne volt a semmibe vett, lenézett ember dühe is. A vidék történelmében nem olyan egyedi pusztítás ez. Csányi arra hívja föl a figyelmet, hogy a szegedi várat széthordó emberekben is munkálhatott a Bach-korszak, a megtorlások, bebörtönzések elleni düh - a praktikus szempontok mellett. Ma inkább emlékezni kell. A mórahalmiak szerint igenis érdemes kipofozni a megmaradt betonépítményeket. Lehet történelemórát tartani például a Tüske soron, ahol érzékletesen elmagyarázható a gyerekeknek a 20. század históriája. Az is, mi mindenre lehetett hatással egy torz agyszülemény akkor, mitől félt az állam, és az állam polgára a csukott ajtó mögött. Bibó sokat idézett gondolatának igazsága - demokratának lenni annyi, mint nem félni - itt közvetlen tapasztalat lehet. Végül talán az is fölismerhető, hogy nincs mitől tartanunk: amelyik nép két pusztító világháború után egy ilyen kegyetlen és pazarló rezsimet is túlélt, az ezek után mindent kibír. Szögesdrót ás aknazár a déli határon 1956-ig működött - Kőszeg mellett múzeumot alapítottak RÖSZKÉN CSAK EGY ..FÜGGÖNYROJT" MARADT MEG Hétmilliárd forintot költött bunkerekre Magyarország a déli határon 1951 és 1955 között - amikor hatvanezer forintból rendes családi házat lehetett venni. Pár év múlva kiderült: a munka fölösleges volt. A megmaradt betonmonstrumokat ma már Mórahalom mellett is védenék. A turistákra gondolnak, és a diákokra, akiknek a helyszínen könnyebben el lehet magyarázni, mi mindentől féltünk, miért éltünk szegényen és mégis pazarlón a 20. században. A valahai jugoszláv határszakaszon hidat zárták le keresztbe a dróttal: 1956-ig működött a vasfüggöny, a így védtük magunkat egy esetleges szögesdrót és az aknazár együtt, jugoszláv támadástól, hiszen a „vízezért már csak egy „rojtját" lehet választó" mögött már Szerbia találmegtalálni a röszkei Paphalmi fó'csa- ható. tornánál. Kőszeg mellett komplett A szögesdrót cafatokban lóg, bemúzeumot alakított ki egy volt ha- lepi a gaz, még senki sem gondolt a tárőr. megmentésére. Vastagh József nyugdíjas pedagógus, aki helytörténészként nemcsak a faluról, de a Röszkén, ha a Felszabadulás utcán paprikáról is a legtöbbet tudja, eldéli irányban addig megyünk, amíg mondta: a vízből még egy régi triaaz út el nem keskenyedik, és ki nem noni emlékoszlopot is ki lehetne vezet egy pocsolyához, a Paphalmi emelni. Egészen 1956-ig műszaki zár főcsatornához, élő eleven szögesdró- védte a határvonalat, sakktáblaszetot láthatunk. A csatornán átvezető rűen páncéltornyok és betonbunkeMl AZ A VASFÜGGÖNY? Az osztrák határszakaszon 260, a jugoszláv határszakaszon 630 kilométer hosszan 19A9-től előbb egy- és kétsoros drótakadályt építettek, majd 1950-től aknamezőket is telepítettek. 1955-ben megkezdték az aknamentesítést, az aknazár 1956 őszére gyakorlatilag megszűnt, majd a forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést. De már csak az osztrák szakaszon. 1965-től aztán megszüntették az aknazárat, és helyette elektronikus jelzőrendszert telepítettek. Mivel a rendszer az 1980-as évek végére elavult, az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-ai ülésén megszüntetéséről határozott. A bontás május 2-án kezdődött meg, és június 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágta a drót egyik utolsó darabját. rek is álltak. Ö maga a múlt rendszerben egyszer tizenhat napig üdült a Fekete-tengernél azért, mert több mint tíz kilövőállást vitt el a MÉH-be. • Az osztrák határtól néhány száz méterre, Felsőcsatáron viszont valaki már megorrolta, mekkora üzlet van a vasfüggönyben: az ország egyetlen ilyen múzeumát építette fel egy volt határőr, a ma 61 éves Goják Sándor. Festői dombvidéken található vendéglője mögötti gyümölcsösében - a Széchenyi-terv pályázati pénzéből mutatja be, milyen változásokon ment keresztül a vasfüggöny, hogyan váltották fel a faaknákat bakelitból készült gyilkológépek, hogyan cserélték le a szintén faoszlopokat betonra, majd az aknamezőt elektromos jelzőrendszerre. A Vasfüggöny Múzeumban kipróbálhatjuk, vajon átjuthattunk volna-e az aknamezőn, ha jó helyre tesszük le a lábunkat. A rossz lépést „játszásiból" hatalmas detonáció követi, kigyulladnak a reflektorok, és megszólal a sziréna. Műsor ez a javából. De maga Goják Sándor is két lábon járó attrakció, hiszen ontja a törA röszkei szögesdrót megmaradt darabja FOTÓ: SCHMIDT ANDREA téneteket azokról a disszidensekről, tott el. Sokan a kanyargó határvonal akik különböző trükkökkel átkeltek miatt éltek át kellemetlen órákat, a határzáron, és arról a férfiról is, mert miután sikerült átszökniük aki nevetségessé vált, mert az első Ausztriába, előfordult, hogy egyórás osztrák település kocsmája helyett futás után újra a magyar határba csak a kőszegi Kulacs vendéglőbe ju- „botlottak bele". Hatvan év nagy idő a természetben is: egész akácliget nőtt a kétrészes betonbunker tetején a Mórahalomtól néhány kilométerre lévő Tüsök soron, a Széksósra vezető aszfaltúttól nem messze. A szigorúan déli tájolású védműtől néhány méterre tanya fakerítéssel, az udvaron egy igazi láncos kutya megugat minket. Helyben vagyunk. Kalauzunk, Csányi László mórahalmi alpolgármester Rácz Sándor mezőőr társaságában azért hívott ide, hogy megmutassa az egykori védvonal megmaradt elemét, és elmondja: jó lenne, ha ezek már nem tűnnének el. Mert bár kegyetlen időket idéznek, az a kor mégis a történelmünk része, amelyre emlékezni kell. Csányi véleményét ma már sokan osztják. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum. igazgatója, Holló József altábornagy nemrég azt nyilatkozta, a turisták számára látogathatóvá szeretnék tenni ezeket a védműveket, amelyek egykor egy délről érkező, jugoszláv támadás ellen óvták volna az országot. Szüretkor jöttek a bunkerépítők Mitől érdekes egy bunker? Csányi szerint például attól, hogy szemlátomást nagyon jól megépítették ezeket, nem spórolták ki a cementet a betonból. A korra jellemző típustervek alapján készültek, így aki egyet megnéz belül, eligazodik a többiben is, olyanformán, mint a panellakásokban. Rácz Sándor mezőőr a Tüsök sori bunkernél. Nemcsak egy korszak, hanem félelmeink emlékműve is Elgondolkodtató, hogy az ország akkori költségvetésének jelentős hányadából, 1951 és 1955 között mintegy hétmilliárd forintból épültek fel ezek a védművek. A tervezők és építők csöppet sem voltak tekintettel vagyonra, termésre; nagyon gyakran tanyaudvarra, portára, termőföldre, gyümölcsösbe építettek, nyilván stratégiai szempontok alapján. Találtunk egykori határőrtisztet, aki a munka irányításában vett részt. Ö úgy mondta, azt az időszakot „kitörölte a memóriájából". Ez érthető. - Nagyapámnak volt egy hold kadarkaszőlője, épp szüretre készültek, amikor megjelentek a bunkerépítők. Nem kellett szőlőt szedni, mert a sódert, terméskövet szállító Csepelek letaposták a FOTÓ: SCHMIDT ANDREA tőkéket - eleveníti fel a családi hagyományban élénken élő történetet az alpolgármester. - Egy komplett bunkerkórház épült oda. Vaságyak voltak benne, minden, amire háború esetén szükség lehet. Alját finom gyöngykaviccsal szórták föl. Ezeket az építményeket náddal bélelt futóárkok kötötték össze. Betemették a futóárkokat A hanyatlás és az utóélet még érdekesebb. Mert miután kiderült, hogy Tito már nem láncos kutya, hanem megint elvtárs, és így egy komplett magyar város fölépítéséhez elég pénz, anyag, munkaerő ment itt pocsékba, a néphadsereg lemondott a magánterületeken lévő bunkerekről. A „visszarendeződés" azzal kezdődött, hogy a futóárkokat betemethették a gazdák. - Én 65-ben születtem, de gyerekkoA láncos kutya „Az imperializmus láncos kutyája" - helyesen ez a teljes állandósult jelzője, azaz epitheton ornansa Josip Broznak (1892-1980), aki horvát és szlovén szülők gyermeke, és a Tito nevet csak később vette fel. Még az Osztrák-Magyar Monarchiában született, a jugoszláv partizánok egyik parancsnoka volt, fejére Hitler százezer márka vérdíjat tűzött ki. Tito marsall később Jugoszlávia első számú vezetője lett, aki nem engedett a szovjet befolyásnak, ezért Sztálin szembefordult vele. Ekkor és emiatt épült a magyar védvonal, ekkoriban indultak koncepciós perek Magyarországon a „titóisták", így Rajk László ellen is. Tito a Wikipédia szerint „nárcisztikus személyiség" volt, szeretett elegánsan öltözni, luxusvillákban lakott.