Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

Az Országgyűlési Könyvtár állományából törölve Szegedi mappák ás látképek MÁSNAK CSAK A „falusi Európa" a 19. században lett „városi Európa". Az ár? A város felfalja gyermekeit, a kisebb településeket. A fejlődés és a visszafejlődés titka tárul föl, ha egymásra helyezzük a különböző korok térképeit. Mit árul el Szeged­ről a városi mappák sora? Erről kérdeztük Blazovich Lászlót, a Csongrád Me­gyei Levéltár igazgatóját a Tisza-parti város idei ünnepén. - Minden európai otthon érezheti ma­gát Szegeden - jelenti ki Blazovich László történész. A Csongrád Megyei Levéltár igazgatója magyarázatként hozzáteszi: az 1879. évi árvíz pusztí­tása után, többek között Lechner La­jos városrendező mérnök munkája nyomán megszületett a polgári város, Szeged máig modern sugárutas-kör­utas szerkezete. Az új városalaprajzot a korábbi várostérképre vetítve készí­tették el. Tények és képzelet Nem készült várostérkép a török előtti és alatti időkben az alföldi városokról. E hátrányt az utólag, a történeti forrá­sok adataiból rekonstruált térképek­kel hidalják át a történészek és a kar­tográfusok. Szeged belterületének ré­FORRÁS. A térkép olyan történeti forrás, mint egy oklevél, egy irat, egy fotó. A különböző korokban készült térképeket egymásra he­lyezve egy város és vidéke fejlődése és visszafejlődésének titka tárul föl. Ezt ismerte föl az a nemzetközi vá­rostörténeti bizottság, amely elké­szíti az európai városok mappáját. E munka most kezdődik Magyaror­szágon. tegvonalas térképe, melyet Blazovich László Kratochwill Mátyással készített el, jól mutatja a Tisza partja menti ki­emelkedéseket, melyek megmagya­rázzák, környékünkön miért épp e he­lyek lakottak a neolit kor óta. Például a szegedi vár helyén, vagy átellenben, a szőregi dombon ki lehetett várni, míg visszahúzódik medrébe a szeszé­lyes áradású folyó. Szeged 16. századi helyszínrajzát Máté Zsolt mérnök, matematikus ké­szítette el: kandidátusi dolgozatának köszönhetjük a Palánk, Középváros, Alsó- és Felsőváros alkotta részeket is elképzelhetővé tevő, a mai város raj­zával összevető mappát. Középpontban a csillagerőd Katonai térképeken tűnik elénk elő­ször, a kortársak hogyan ábrázolták Szegedet - madártávlatból. A neveze­tes Reizner János helytörténeti köteté­ben közölte De la Croix Paitis mérnök térképét. E mappa célja: a szegedi csil­lag alakú erőd megmutatása, ezért az ott bemutatott négy városrész - Vár, Palánk, Alsóváros, Felsőváros - rajza sematikus. A szabad királyi város Tápéval együtt látszik az 1747-ben rajzolt Kaltschmidt Abrahám-féle térképen. Ekkortájt 13-15 ezer ember vallotta ma­gát szegedinek. Néhány „leg" is esik erre az időszak­ra. Az első térrendezésnek az számít Szegeden, hogy 1728 táján megszüntet­ték az ősi temetőt a Dömötör-templom körül. A legelső újkori városrész, Rókus 1731-től népesült be. S bár a Balla An­tal-féle térkép 1776-ban már jelölte Mó­ravárost is, az csak a 19. század elején kezdett kialakulni. A Víz az úr Az árvíz előtti állapotokat mutatja az 1884-ben kiadott Bainville József-féle térkép. Ezen jól látható, Szeged sugár­utas szerkezete abból az adottságból fa­kad, hogy különböző irányokból a Ti­FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT lakói Szegedre költöztek, a pusztákon állattartó üzemek lettek. A Tisza bal partján alig voltak váro­si birtokok. Az ott növekedő „Új Sze­ged" ekkor még közigazgatásilag is To­rontál vármegyéhez tartozó mezővá­rosként látható. Ott egészen a múlt század közepéig legfeljebb tízezer em­ber élt. Egy térképen ábrázolja 1907-ben Ja­kabffy Lajos „vármérnök" Szeged sza­bad királyi város határát és a tápai ré­tet. A kor széles látókörű polgármeste­rére, Lázár Györgyre is emlékeztet Mó­ra Ferenc ekkori Szeged-képe: „Ma is e város: Lázár városa / Puszták ölén ez alvó kőcsoda..." HÁROM ÉV, EGY RANG. Szeged 1498-ban kapott szabad királyi vá­rosi rangot és kiváltságot. A török időkben erősség és szandzsák szék­helyként ismert hely. A török kiűzése után, 1715-ben a szegediek ismét ki­harcolták a szabad királyi város rangját, amelyet III. Károly - a város szabadalomlevelét és ma is haszná­latos címerét adva - 1719. május 21-én újított meg. A Bécs melletti La­xenburgban született az okirat. E fordulatra emlékeznek a szegediek az 1990 óta megünnepelt városna­pon. Nekik nem csak térkép e táj. sőbb Budai) utcából a Kossuth Lajos su­gárút alakult, a Péterváradi út ma Petőfi sugárút, a Kálvária és a Szentháromság utca elnevezés pedig már akkor is léte­zett. A Víz tabula rasát teremtett: ezeket az utakat kötötték össze a körutakkal. Érdekes, hogy a ma Tisza Lajosnak ne­vezett „kiskörút" nagyjából az Eugeni­us-árok, vagyis a csillagsáncnak neve­zett, 19 méter széles, vízzel teli árok és a hozzá tartozó földsánc vonalát követi. A nagykörút egyes szakaszait pedig azért nevezték el fővárosokról - Róma, Brüsszel, Párizs, London, Berlin, Bécs, ták pöre után, a 18. század első felében Magyarország egyik legkiterjedtebb kül­területtel rendelkező városa. Ugyanak­kor az e várost tápláló, 200 ezer holdnyi terület nem kör, hanem egy hatalmas V betűhöz hasonlatos. Kőcsoda született A nem Szegedhez tartozó beékelődés, Kunság egészen a város alá, Dorozs­máig terjedt. A 15. században kiala­kult, jól jövedelmező állattartás követ­keztében azonban a nagy lélekszámú város körüli falvak egyre pusztultak, sza-parti várhoz futottak be az utak. Például az egykori Gyevi utca nyomvo­nalán ott a József Attila sugárút, a Határ utcából a Csongrádi, a Nagy Posta (ké­Moszkva -, mert ezek anyagilag is tá­mogatták az újjáépítést. A külterület részletes rajzának böngé­szése igazi csemege. Szeged a kunpusz­Utcák, házak, emberek A halászathoz kötődő vezetéknevek (Csukás, Varsás, Halas) mellett a 16. században 45 Mészáros, 17 Bakó, 16 Bakos nevű szegedit találunk a különböző lajstromokban. Szegeden 1720-ban 4949 lakos (közte 5 pap és tanító, 13 kereskedő) élt. A gazdagabb polgárok úgynevezett utcára fordított, tornácos házai már a Balla-féle térképen is föltűnnek. A19. század első harmadában, a Giba Antalén már a piac körül és a Felsővároson is látni ilyen jellegzetes alföldi épületeket, sőt: a Palánkban már emeletes házakat is. A város építésének üteme a 19. században megugrott: míg 1850-ben 4300 ház magasodott itt, addig 1870-ben 8960. Ám 1872-1873-ban csak 27 utcát és teret borított kőburkolat. Az árvizet követő rekonstrukció meghagyta a város korábbi hármas tagozódását, miközben húszféle típusterv alapján húzták föl a mára városképi jelentőségűvé lett épületeket. A Tisza Szeged főutcája volt és maradt

Next

/
Oldalképek
Tartalom