Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

Szombat, 2008. május 24. BÁRHOVA MENNÉNEK, CSAK HAZA NE KELLJEN - ÁLMUK, HOGY NORMÁLIS CSALÁDBAN ÉLJENEK Gyermeknap szülök nélkül a Bal fasoron A BAL FASORI OTTHONBAN A GYEREKEK ÚGY ÉRZIK, MINTHA MEGÁLLT VOLNA AZ IDŐ Fotó: Frank Yvette Régi családjuk már nincs, új pedig még nincs az újszegedi Bal fasori befogadó otthonban lakó gyerekeknek. Azok kerülnek ide, akik árthatnak maguknak, esetleg a családjuk jelent veszélyt rájuk, vagy valamiért nincs, aki gondoskodjon róluk. A Bal fasori gyerekek türelemmel várják, hogy a felnőttek kitalálják, mi lenne nekik a legjobb. Van, aki csak egy éjszakát tölt az intézetben, más heteket vár arra, hogy eldőljön a sorsa. B08KÓ ANNA Mintha megállt volna az idő. Igy érzik a gyerekek Újszegeden, a Bal fasori befogadó otthonban. Az elmúlt több mint fél évszázad alatt kicsik és" nagyok ezrei fordultak már meg itt, s vártak arra türelemmel, hogy náluk „magasabb erők" döntsenek arról, mi legyen velük. Maradnak, amíg eldől a sorsuk - Azok a gyerekek kerülnek hozzánk, akik valamilyen okból kiszakadtak a családjukból. Ha veszélyt jelentenek önmagukra, vagy a családjuk jelent veszélyt rájuk - magyarázza Szügyi János, a Csongrád Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthon igazgatója. Kizárólag Csongrád megyei gyerekeket fogadnak be, akiket a jegyző, a rendőrség, a büntetés-végrehajtó parancsnokság vagy a gyámhivatal utalt be. - Addig maradnak itt, amíg el nem dől a sorsuk. A megyei szakértői bizottság kivizsgálja bekerülésük körülményeit, és javaslatot tesz arra vonatkozóan, mi lenne a legjobb számukra. Visszakerülhetnek a családjukhoz, S HARMINC NAPIG MARADHATNAK. A Bal fasori befogadó intézetben tizenkét gyereket tudnak elszállásolni. Szinte mindig telt ház van. Három és tizennyolc év közötti gyerekeket fogadnak be, fiúkat és lányokat is. A törvény szerint harminc napig maradhatnak, de kivételes esetekben tovább. Pedagógusok, fejlesztőpedagógus, pszichológus és öt gyermekfelügyelő foglalkozik velük. gyermekotthonba vagy nevelőszülőknél helyezhetik el őket - mondja az igazgató, miközben irodájából elindulunk a legfelső emeletre. A lépcső végén farács keresztezi utunkat. - Ez azért kell, ha valaki esetleg nagyon gyorsan, köszönés nélkül távozna, ne legyen olyan egyszerű elszelelnie - mondja mosolyogva. Háromágyasak a szobák. Benyitunk az egyikbe. A heveröröl pandamaci formájú párna lóg, egy másikon elnyűtt pólóban fekszik egy lány, szembe vele egy másik csücsül. Füstszag terjeng a levegőben. Zaklatta a nevelőapja Két fiú is csatlakozik hozzánk, tizenkét év körüliek. Illedelmesen bemutatkoznak. Nevetgélünk, mert a srácok bohóckodnak. Szeretik, ha figyelnek rájuk. Aztán leülnek velem szembe. Arról érdeklődöm, hogy kerültek ide. Nem beszélnek. Kínos a csend. Hát mondom én. összevissza, ami eszembe jut. Néhány perc múlva a legidősebb lány, a tizenhat éves Evelin megkönyörül rajtam. - Anyukámnak gyakran eljárt a keze. Majdnem mindennap kaptam tőle. A nevelőapám meg az öcsémet verte. Egyik nap a nyakánál fogva nyomta fel a falra, és nem engedte el az iskolába, nehogy elmenjen a rendőrségre feljelenteni őt. Velem mást is csinált, de erről nem szeretnék beszélni - fejezte be mondandóját. A nagylány után a többiek is felbátorodtak. Sorra mesélték el szívszorító történetüket. - Engem is megvert az anyukám mondja a szomorú szemű, szőke hajú Ágota. Minden második szónál a nagylányra sandít, mintha tőle várna segítséget: beszéljen vagy ne? - Vonattal jöttem be Szegedre, úgy volt, hogy a nővérem a pályaudvaron vár. De nem jött. Ide hoztak a rendőrök - meséli történetét. Hiába kérdezem, mióta van a befogadó otthonban, nem tudja megmondani. Az egyik fiú kezdetben a kezére húzta a strigulákat, de a tizedik után felhagyott vele. A lányok szeretnek itt lenni. Azt mondják, itt békén hagyják őket. Bárhova mennének, csak haza ne kelljen! Az egyik fiú, a tizenkét éves Zsolti viszont hazavágyik. - Három dolog miatt vagyok itt. Feljelentettem a saját mamámat, mert megvert, betörtem egy ablakot, egyszer meg vbk-t ittam a haverjaimmal harsogja komisz vigyorral a képén. Azt mondja, utálja a rendőröket, de ha felnő, kutyás járőr lesz. Elszökött otthonról, mert verték A hátam mögé teszem a pandamaci formájú párnát, az egyik nevelő szavai visszhangoznak a fülemben. Bármenynyire is szörnyű volt otthon, általában minden gyerek hoz magával valamit hazulról. Van, aki egy plüssállatot vonszol magával mindenhova, a nagyobbak fényképet rejtegetnek a szekrényben családjukról. Egy apró momentum a jól megszokott környezetből segít átvészelni a bizonytalanságot. - Én már tudom, hogy hova kerülök! Nevelőszülőkhöz. Rendesnek látszanak - árulja el Petra, aki nemrég kapcsolódott be a beszélgetésbe. Elszökött otthonról Pestre, a barátaihoz, de kerestették a rendőrséggel. „Feladta magát". Az anyukája két éve halt meg, a mamája nevelte. A nagyi egyik napról a másikra inni kezdett. Az apja többször megverte, nem volt többé maradása otthon. - Legszívesebben itt élnék, amíg tizennyolc nem leszek. Normálisak a nevelők, összetartunk a többiekkel, bár van, aki csak néhány napig marad itt - magyarázza Petra. Indulás előtt megkérdezem, ha gyereknapra kívánhatnának valamit, mi lenne az? Zsolti feleségül venné Ágotát. Ágota vágya, hogy a nővérét kiengedjék a kórházból, és az újszülött kisbabájával meg a férjével együtt élhessenek Szegeden. Evelin álma, hogy kisöccsét kiengedjék a csecsemőotthonból. Később szeretne egy szerető férjet, két gyereket, normális családot. B Anyák napja, anyák nélkül Több tízezer hányatott sorsú gyerek történetét mesélhetnék el a Bal fasori befogadó otthon falai, ha beszélni tudnának. Az épületet 1951-ben kapta meg az intézet. Az itt dolgozók - bár a szülőket nem helyettesíthetik - megpróbálják minél elfogadhatóbbá tenni a gyerekek napjait. - Karácsonykor a gyerekek írnak a Jézuskának egy levelet. Több mindent felsoroltatunk velük, hiszen á nagyon drága dolgokra nincs pénzünk. Anyák napjára ünnepséget szervezünk, ahova meghívjuk a szülőket. Előfordul, hogy nem tudnak eljönni, ilyenkor a kicsik később adják át a kézzel készített ajándékokat. Születésnapra és névnapra apró meglepetéssel kedveskedünk nekik. Jólesik, hogy a legtöbb gyerek szeretettel gondol az intézetre. Ha akkor, amikor ide kerülnek, nem is fogadják el, később belátják, hogy mi a legjobbat akarjuk nekik - mondta az egyik felügyelő, akit mindenki csak Marcsi néninek hív. Vasárnap a Zápor-tóhoz viszik kirándulni a gyerekeket, ahol a nevelőszülői hálózat tagjai és a gyermekotthonok lakói együtt tölthetik a napot. SZEGEDI MARADT NAGY BANDÓ ANDRÁS, BÁR 1991 ÓTA ORFŰN ÉL BANDÓ: AMIT A BATYUMBA PAKOLT AZ ISTENEM, NEM VIHETEM MAGAMMAL... Az élet vidámparkjában Közel három évtizede már, hogy Nagy Bandó András elköltözött a Tisza partjáról, de az országos népszerűségnek örvendő humorista, író, költő azóta is erősen kötődik Szegedhez. BÁTYI ZOITÁN - A humorfesztiválon aratott győzelme után, 26 éve költözött el Szegedről. Könnyű döntés volt? - Könnyű. De nehéz szívvel hoztuk meg, az egész család megsiratta Szegedet. Ugyanakkor Hofi távozása után nagy lehetőség volt a mikroszkópos szerződés. Egy év után kiszálltam, a kötöttség ugyanis gátat vetett az addig megszokott és bevált országjárásnak. Ráadásul még több helyre hívtak. - Hogyan emlékszik vissza a városra? Milyennek látja, ha itt jár? - Szegedi maradtam, bárhol is éltem. Igaz, elmaradozott az őző nyelvjárásom, de hazatérve magától visszajön. Szegeden úgy érzem magam, mint aki bekéredzkedik abba a régi házba, melyben ifjú éveit élte, és bár az új tulajdonosé a ház, ő ott érzi igazán otthon magát. A város egészében ragyog, de sebeit is látom: se Hungi, se Hági, hogy csak kettőt említsek a múltból. - Humoristaként ment el, manapság pedig versei, regénye és egyéb könyvei kapcsán ünnepelik. Hányadik köteténél jár? Fotó: DM - Azt hiszem, az idei hattal együtt Az Országgyűlés AHományáboJ huszonöt körül. A Sosemvolt Toscana számít zászlóshajónak, de a gyermekeknek írt mesés- és versesköteteim sem maradnak el tőle. Az eddigi öt mellé az idei könyvhéten egyszerre három jön ki: A Kiskalácsai királyság, mely Micimackó-nagyságú, hétestés mese, bő humorral, extrém figurákkal. A Keresztnévsor című névnapos könyv 326 ötsoros limericket tartalmaz, talán minden névről írtam egyet-egyet. Mindkettőt a szegedi kötődésű Szűcs Édua illusztrálta. A Szivárványhíd az ötödik verseskötetem, benne a Négy évszak című 64 szakaszos, időmértékesben írt verssel. Négy könyvünkkel támogatunk alapítványokat: a vak és csökkentlátó, a leukémiás és daganatos gyerekek mellett a vakvezető kutyák képzését és egy pécsi állatotthont. - Nem lopja a napot. - Tavaly lettem 60 éves, több van már mögöttem, mint előttem. Még mindig számos ötletem van. Semmi sem maradhat fiókban. És a „kötelesség": amit a batyumba pakolt az Istenem, nem vihetem magammal, át kell adnom a címzetteknek, az olvasóknak. - Könyveit olvasva rajongóinak olyan érzése támad, hogy a bandós humor helyébe másképpen és más műfajban is elgondolkodtató írások léptek. Mi késztette erre a váltásra? - Váltás, de én inkább folyamatnak mondanám. Lépcsőháznak, melyben ; Könyvár törölve fölfelé lépdelek, nem hagyva ki egyetlen lépcsőfokot sem. Humoristaként is író voltam, minden humoreszkemért íróasztalnál küzdöttem meg. Gondolkodó ember vagyok, az élet sorskérdései foglalkoztatnak, s ez régen is így volt. Az érés időszakában vagyok, inkább érett, mint éretlen. Gyermek maradtam felnőttként is, az élet vidámparkjában mindenre fel akarok ülni. DESZKTŐl ORFŰIG. Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken, 1991 óra Orfűn él. Könyvei: úton-útfélen (1986, 2007); Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001, 2007); András könyve - Fordított teremtés (2002); András II. könyve Kútásó (2003); ízes beszéd (2003); 333 halQ (2005); Sosemvolt Toscana (2006); Nagy Bandó világa (2007); Furcsa párbeszéd (Sándor Györgygyei, 2007); Orfűi medvehagyma kincseskönyv (2007), Kabaré-sikerlista (2007). Verseskötetei gyerekeknek: Madarak tolláról (2004); Fából vasparipát (2005); Gyöngykaláris (2006); Szappanbuborék (2007); A táltossá lett kiscsikó (2007); Kicsinyek könyve (2007). Elismerései: Karinthy-gyűrű (1988), Szalmaszál a hajléktalanokért (1996), Hajléktalan Emberért Di] (2006).