Délmagyarország, 2008. május (98. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

Szombat, 2008. május 24. BÁRHOVA MENNÉNEK, CSAK HAZA NE KELLJEN - ÁLMUK, HOGY NORMÁLIS CSALÁDBAN ÉLJENEK Gyermeknap szülök nélkül a Bal fasoron A BAL FASORI OTTHONBAN A GYEREKEK ÚGY ÉRZIK, MINTHA MEGÁLLT VOLNA AZ IDŐ Fotó: Frank Yvette Régi családjuk már nincs, új pedig még nincs az újszegedi Bal fasori be­fogadó otthonban lakó gyerekek­nek. Azok kerülnek ide, akik árthat­nak maguknak, esetleg a családjuk jelent veszélyt rájuk, vagy valamiért nincs, aki gondoskodjon róluk. A Bal fasori gyerekek türelemmel várják, hogy a felnőttek kitalálják, mi lenne nekik a legjobb. Van, aki csak egy éjszakát tölt az intézetben, más he­teket vár arra, hogy eldőljön a sorsa. B08KÓ ANNA Mintha megállt volna az idő. Igy érzik a gyerekek Újszegeden, a Bal fasori befo­gadó otthonban. Az elmúlt több mint fél évszázad alatt kicsik és" nagyok ezrei fordultak már meg itt, s vártak arra türe­lemmel, hogy náluk „magasabb erők" döntsenek arról, mi legyen velük. Maradnak, amíg eldől a sorsuk - Azok a gyerekek kerülnek hozzánk, akik valamilyen okból kiszakadtak a családjukból. Ha veszélyt jelentenek önmagukra, vagy a családjuk jelent veszélyt rájuk - magyarázza Szügyi János, a Csongrád Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthon igazgatója. Kizárólag Csongrád megyei gyerekeket fogad­nak be, akiket a jegyző, a rendőrség, a büntetés-végrehajtó parancsnokság vagy a gyámhivatal utalt be. - Addig maradnak itt, amíg el nem dől a sorsuk. A megyei szakértői bi­zottság kivizsgálja bekerülésük körül­ményeit, és javaslatot tesz arra vonat­kozóan, mi lenne a legjobb számukra. Visszakerülhetnek a családjukhoz, S HARMINC NAPIG MARADHATNAK. A Bal fasori befogadó intézetben ti­zenkét gyereket tudnak elszállásol­ni. Szinte mindig telt ház van. Há­rom és tizennyolc év közötti gyere­keket fogadnak be, fiúkat és lányo­kat is. A törvény szerint harminc napig maradhatnak, de kivételes esetekben tovább. Pedagógusok, fejlesztőpedagógus, pszichológus és öt gyermekfelügyelő foglalkozik velük. gyermekotthonba vagy nevelőszülők­nél helyezhetik el őket - mondja az igazgató, miközben irodájából elindu­lunk a legfelső emeletre. A lépcső végén farács keresztezi utunkat. - Ez azért kell, ha valaki eset­leg nagyon gyorsan, köszönés nélkül távozna, ne legyen olyan egyszerű el­szelelnie - mondja mosolyogva. Háromágyasak a szobák. Benyitunk az egyikbe. A heveröröl pandamaci formájú párna lóg, egy másikon el­nyűtt pólóban fekszik egy lány, szem­be vele egy másik csücsül. Füstszag terjeng a levegőben. Zaklatta a nevelőapja Két fiú is csatlakozik hozzánk, tizen­két év körüliek. Illedelmesen bemu­tatkoznak. Nevetgélünk, mert a srá­cok bohóckodnak. Szeretik, ha figyel­nek rájuk. Aztán leülnek velem szem­be. Arról érdeklődöm, hogy kerültek ide. Nem beszélnek. Kínos a csend. Hát mondom én. összevissza, ami eszembe jut. Néhány perc múlva a legidősebb lány, a tizenhat éves Evelin megkönyörül rajtam. - Anyukámnak gyakran eljárt a ke­ze. Majdnem mindennap kaptam tőle. A nevelőapám meg az öcsémet verte. Egyik nap a nyakánál fogva nyomta fel a falra, és nem engedte el az iskolá­ba, nehogy elmenjen a rendőrségre feljelenteni őt. Velem mást is csinált, de erről nem szeretnék beszélni - fe­jezte be mondandóját. A nagylány után a többiek is felbátorodtak. Sorra mesélték el szívszorító történetüket. - Engem is megvert az anyukám ­mondja a szomorú szemű, szőke hajú Ágota. Minden második szónál a nagylányra sandít, mintha tőle várna segítséget: beszéljen vagy ne? - Vonattal jöttem be Szegedre, úgy volt, hogy a nővérem a pályaudvaron vár. De nem jött. Ide hoztak a rend­őrök - meséli történetét. Hiába kérde­zem, mióta van a befogadó otthon­ban, nem tudja megmondani. Az egyik fiú kezdetben a kezére húzta a strigulákat, de a tizedik után felha­gyott vele. A lányok szeretnek itt len­ni. Azt mondják, itt békén hagyják őket. Bárhova mennének, csak haza ne kelljen! Az egyik fiú, a tizenkét éves Zsolti viszont hazavágyik. - Három dolog miatt vagyok itt. Fel­jelentettem a saját mamámat, mert megvert, betörtem egy ablakot, egy­szer meg vbk-t ittam a haverjaimmal ­harsogja komisz vigyorral a képén. Azt mondja, utálja a rendőröket, de ha felnő, kutyás járőr lesz. Elszökött otthonról, mert verték A hátam mögé teszem a pandamaci formájú párnát, az egyik nevelő szavai visszhangoznak a fülemben. Bármeny­nyire is szörnyű volt otthon, általában minden gyerek hoz magával valamit hazulról. Van, aki egy plüssállatot von­szol magával mindenhova, a nagyob­bak fényképet rejtegetnek a szekrény­ben családjukról. Egy apró momentum a jól megszokott környezetből segít át­vészelni a bizonytalanságot. - Én már tudom, hogy hova kerülök! Nevelőszülőkhöz. Rendesnek látszanak - árulja el Petra, aki nemrég kapcsoló­dott be a beszélgetésbe. Elszökött ott­honról Pestre, a barátaihoz, de kerestet­ték a rendőrséggel. „Feladta magát". Az anyukája két éve halt meg, a mamája nevelte. A nagyi egyik napról a másikra inni kezdett. Az apja többször megver­te, nem volt többé maradása otthon. - Legszívesebben itt élnék, amíg ti­zennyolc nem leszek. Normálisak a nevelők, összetartunk a többiekkel, bár van, aki csak néhány napig ma­rad itt - magyarázza Petra. Indulás előtt megkérdezem, ha gye­reknapra kívánhatnának valamit, mi lenne az? Zsolti feleségül venné Ágotát. Ágota vágya, hogy a nővérét kienged­jék a kórházból, és az újszülött kisbabá­jával meg a férjével együtt élhessenek Szegeden. Evelin álma, hogy kisöccsét kiengedjék a csecsemőotthonból. Ké­sőbb szeretne egy szerető férjet, két gyereket, normális családot. B Anyák napja, anyák nélkül Több tízezer hányatott sorsú gyerek történetét mesélhetnék el a Bal fasori befogadó otthon falai, ha beszélni tudnának. Az épületet 1951-ben kapta meg az intézet. Az itt dolgozók - bár a szülőket nem helyettesíthetik - megpróbálják minél elfogadhatóbbá tenni a gyerekek napjait. - Karácsonykor a gyerekek írnak a Jézuskának egy levelet. Több mindent felsoroltatunk velük, hiszen á nagyon drága dolgokra nincs pénzünk. Anyák napjára ünnepséget szervezünk, ahova meghívjuk a szülőket. Előfordul, hogy nem tudnak eljönni, ilyenkor a kicsik később adják át a kézzel készített ajándékokat. Születésnapra és névnapra apró meglepetéssel kedveskedünk nekik. Jólesik, hogy a legtöbb gyerek szeretettel gondol az intézetre. Ha akkor, amikor ide kerülnek, nem is fogadják el, később belátják, hogy mi a legjobbat akarjuk nekik - mondta az egyik felügyelő, akit mindenki csak Marcsi néninek hív. Vasárnap a Zápor-tóhoz viszik kirándulni a gyerekeket, ahol a nevelőszülői hálózat tagjai és a gyermekotthonok lakói együtt tölthetik a napot. SZEGEDI MARADT NAGY BANDÓ ANDRÁS, BÁR 1991 ÓTA ORFŰN ÉL BANDÓ: AMIT A BATYUMBA PAKOLT AZ ISTENEM, NEM VIHETEM MAGAMMAL... Az élet vidámparkjában Közel három évtizede már, hogy Nagy Bandó András elköltözött a Tisza part­járól, de az országos népszerűségnek örvendő humorista, író, költő azóta is erősen kötődik Szegedhez. BÁTYI ZOITÁN - A humorfesztiválon aratott győzel­me után, 26 éve költözött el Szegedről. Könnyű döntés volt? - Könnyű. De nehéz szívvel hoztuk meg, az egész család megsiratta Szege­det. Ugyanakkor Hofi távozása után nagy lehetőség volt a mikroszkópos szerződés. Egy év után kiszálltam, a kötöttség ugyanis gátat vetett az addig megszokott és bevált országjárásnak. Ráadásul még több helyre hívtak. - Hogyan emlékszik vissza a város­ra? Milyennek látja, ha itt jár? - Szegedi maradtam, bárhol is él­tem. Igaz, elmaradozott az őző nyelv­járásom, de hazatérve magától vissza­jön. Szegeden úgy érzem magam, mint aki bekéredzkedik abba a régi házba, melyben ifjú éveit élte, és bár az új tu­lajdonosé a ház, ő ott érzi igazán ott­hon magát. A város egészében ragyog, de sebeit is látom: se Hungi, se Hági, hogy csak kettőt említsek a múltból. - Humoristaként ment el, manap­ság pedig versei, regénye és egyéb könyvei kapcsán ünnepelik. Hánya­dik köteténél jár? Fotó: DM - Azt hiszem, az idei hattal együtt Az Országgyűlés AHományáboJ huszonöt körül. A Sosemvolt Toscana számít zászlóshajónak, de a gyerme­keknek írt mesés- és versesköteteim sem maradnak el tőle. Az eddigi öt mellé az idei könyvhéten egyszerre há­rom jön ki: A Kiskalácsai királyság, mely Micimackó-nagyságú, hétestés mese, bő humorral, extrém figurákkal. A Keresztnévsor című névnapos könyv 326 ötsoros limericket tartalmaz, talán minden névről írtam egyet-egyet. Mindkettőt a szegedi kötődésű Szűcs Édua illusztrálta. A Szivárványhíd az ötödik verseskötetem, benne a Négy évszak című 64 szakaszos, időmérté­kesben írt verssel. Négy könyvünkkel támogatunk alapítványokat: a vak és csökkentlátó, a leukémiás és dagana­tos gyerekek mellett a vakvezető ku­tyák képzését és egy pécsi állatotthont. - Nem lopja a napot. - Tavaly lettem 60 éves, több van már mögöttem, mint előttem. Még min­dig számos ötletem van. Semmi sem maradhat fiókban. És a „kötelesség": amit a batyumba pakolt az Istenem, nem vihetem magammal, át kell ad­nom a címzetteknek, az olvasóknak. - Könyveit olvasva rajongóinak olyan érzése támad, hogy a bandós humor helyébe másképpen és más műfajban is elgondolkodtató írások léptek. Mi késztette erre a váltásra? - Váltás, de én inkább folyamatnak mondanám. Lépcsőháznak, melyben ; Könyvár törölve fölfelé lépdelek, nem hagyva ki egyet­len lépcsőfokot sem. Humoristaként is író voltam, minden humoreszkemért íróasztalnál küzdöttem meg. Gondol­kodó ember vagyok, az élet sorskér­dései foglalkoztatnak, s ez régen is így volt. Az érés időszakában vagyok, in­kább érett, mint éretlen. Gyermek ma­radtam felnőttként is, az élet vidám­parkjában mindenre fel akarok ülni. DESZKTŐl ORFŰIG. Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken, 1991 óra Orfűn él. Könyvei: úton-útfélen (1986, 2007); Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001, 2007); András könyve - Fordított te­remtés (2002); András II. könyve ­Kútásó (2003); ízes beszéd (2003); 333 halQ (2005); Sosemvolt Toscana (2006); Nagy Bandó világa (2007); Furcsa párbeszéd (Sándor György­gyei, 2007); Orfűi medvehagyma kincseskönyv (2007), Kabaré-siker­lista (2007). Verseskötetei gyerekek­nek: Madarak tolláról (2004); Fából vasparipát (2005); Gyöngykaláris (2006); Szappanbuborék (2007); A táltossá lett kiscsikó (2007); Kicsi­nyek könyve (2007). Elismerései: Karinthy-gyűrű (1988), Szalmaszál a hajléktalanokért (1996), Hajléktalan Emberért Di] (2006).

Next

/
Oldalképek
Tartalom