Délmagyarország, 2008. február (98. évfolyam, 27-51. szám)

2008-02-12 / 36. szám

i 8 I Kultúra Kedd, 2008. február 12. Szembesítés: az esélyes direktorjelöltek Herczeg Tamás: 1. - Népszínházat tervezek, ami nemcsak a polgárok kultúrabarát elitjének zárt terepe, hanem min­denkié. Jellemzően nemzeti nyel­ven játszó, intenzív színházi él­ményt nyújtó népoperával, amely nem csupán a vájt fúlűeknek kíván megfelelni. Erős közönségnevelő programot is tervezek, ami prózá­ban, operában is az ismert és nép­szerű klasszikusokra épül, ezáltal az iskolai művészetoktatás alapele­meit idézi fel. Hangsúlyos a néző­utánpótlás-nevelés, az iskolás kor­osztály színházba szoktatása. Foko­zatosan jutunk el a kevésbé nép­szerű kortárs müvekhez. 2. - Az igazgatóválasztás valódi tétje az, hogy kik határozzák meg a színház művészi és szellemi arcu­latát. Én teljes körűen megjelöltem és bemutattam csapatomat, míg Gyúdi Sándor mindössze művészeti vezetőjét nevezte meg a kiváló táncművész személyében. Ám a Szegedi Nemzeti Színház mégsem csupán zenés-táncos színház. Szá­momra elképzelhetetlen, hogy ad hoc módon választódjék ki az alko­tói csapatom. A prózai tagozat ve­zetőjének megnevezése, hitem sze­rint, elengedhetetlen. Komoly fele­lősség is egyben, hiszen ez az alko­tói közösség nagyrészt felelős a ré­gió kulturális identitásáért - szelle­miségéért is. Operaigazgatóként Kesselyák Gergely karmester-ren­dezőre számítok. Béres Attila a prózai tagozatot vezetné. Ugyanak­kor pályázatom integrálja a ver­senytársam művészeti törekvéseit is, hiszen bírom Gyúdi karnagy úr igéretét, hogy állandó karmester­ként számíthatok rá, míg Juronics Tamás vállalta, hogy nemcsak ko­reográfusként, hanem prózai és ze­nés előadások rendezőjeként is szerepet vállal csapatomban. 3. - Lemondok róluk. 4. - Ahogyan leírtam: átvilágítás, erre alapozva középtávú straté­giai terv kidolgozása, és a 2008/2009-es évad programjának azonnali beindítása. Opera: a sze­gedi közönség méretéhez igazodva, nagyszériás repertoárrendszerben játszunk. A Vaszy-hagyomány je­gyében: a repertoár alapját a nép­szerű klasszikusok adják, de fel­adatunknak tekintjük a ritkaságok és elfeledett remekmüvek gondozá­sát is. Évadonként két bemutatót tartunk, a továbbjátszásokkal és a felújításokkal visszaépítjük az évti­zeddel ezelőtti körülbelül 10 ope­ra/évad rendszert. Évente egy klasszikus mü gyerekközönségnek szánt változatával is előállunk. Szeged-Mezzo Operaverseny: a pro­jekt saját ötletem, és legnagyobb nyeresége a hazai és nemzetközi együttműködés. 37 ország 50 millió nézőjéhez jut el. Az operaverseny néhány év múlva egyike lehet Eu­rópa kiemelkedő zenei eseményei­nek, akár egyenrangú Bayreuthtal, Salzburggal. Próza: különös figyel­met fordítunk az ifjúságra. Keresik a közösségben megtapasztalt él­ményt, a mindennapi gondjaikban való eligazítást. Tőlünk probléma­érzékenységet, és főként igazmon­dást várnak. Azt, hogy átélhetővé, szerethetővé tegyük a fontos társa­dalmi és kulturális értékeket. A fel­nőtt generációkat előbb vígjáték­kal, zenés bemutatóval, klasszikus (ismert) darabokkal nyerjük meg, majd a sikerek húzóerejét felhasz­nálva fokozatosan szoktatjuk a kor­társ művek befogadására is. 5. - összességében: újabb néző­csoportok megnyerése, javuló szak­kritika, elismerések, fesztiválmeg­hívások, folyamatos véleménykuta­tás. Az elveszített bérletesek visz­szaszerzése. Együttműködés pályá­zatomat támogató színházszakmai szervezetekkel: Nemzeti Színház, Tavaszi Fesztivál, MÜPA, színművé­szeti egyetem, határon túli színhá­zak. 6. - Jó színművésznek tartom. A Szegedi Nemzeti Színház főigazga­tói posztjára pályázókat holnap dél­után hallgatja meg a városházán az önkormányzat kulturális bizottsága. A négy pályázó közül a legesélye­sebbnek tartott két jelölt - Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zene­kar igazgató-karnagya és Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok és Fesztivál Szervező Kht. igazga­tó-helyettese, a Regionális Összmű­vészeti Központ igazgatója - prog­ramját és elképzeléseit párhuzamos interjúban szembesítettük. MUNKATÁRSUNKTÓL ES A KÉRDÉSEK: 1. Mit tart a pályázatában vázolt főigazgatói programjából a három alappillérnek? 2. Megítélése szerint melyek a legfontosabb különbségek az ön és a másik esélyesnek ítélt pályá­zó elképzelései, színházeszménye és „csapata" között? 3. Milyen tervei vannak megvá­lasztása esetén jelenlegi munkájá­val, vezetői megbízatásával kap­csolatban? 4. Megválasztott főigazgatóként mi lenne az első három legfonto­sabb teendője? 5. Középtávon, 3-5 éves periódus­ban melyek azok a legfontosabb változások, amelyeket szeretne elér­ni a Szegedi Nemzeti Színházban? 6. Számít-e valamilyen módon a leköszönő főigazgató, Székhelyi Jó­zsef munkájára? Gyüdi Sándor: 1. - Szeged csak a kultúrára építhe­tő jövőjének egyik legfontosabb „pillére" maga a színház; vezetői működésemet áthatja a meggyőző­dés, hogy a színház a város számá­ra stratégiai jelentőségű. A máso­dik pillér az értékeknek az a kon­centrációja, amely az ország egyik legnagyobb színházában és körü­lötte a város művészeti életében együtt van, mint az atomreaktor­ban a hasadóanyag „kritikus töme­ge", melynél az óriási energiákat felszabadító láncreakció beindul­hat. A harmadik pillér a közönség tisztelete, az embereké, akiknek az adójából él a színház, a nézőké, akik áldoznak a belépőjegyre, és mindezért joggal várják, hogy igé­nyük szerint megkapják a mélyen megindító művészi élményt, vagy éppen a könnyű szórakozást, a sok és sokféle előadást, de a bel- és külföldi szakmai sikereket is, me­lyek alapján büszkék lehetnek az általuk fenntartott színházra. 2. - A színház számomra az alko­tóközösség, az előző produkciókból származó kollektív tudás, szellemi kapcsolatok hálózata a társulaton belül és a közönséggel. Ennek a komplexumnak természetesen nagy a tehetetlensége: könnyebben mozdul a megszokott pályákon, de a hiteles vezetőket képes követni új utakon is. A csapatomban nem olyanok kapnak szerepet, akik kí­vülről szemlélve látják a helyes irányokat, hanem olyanok, akik belső húzóerőként már megszerez­ték a tekintélyt, elfogadottságot, hitelességet. A korszerű színház­művészet eszményeinek követése, a társulat művészi megújulása ve­lük érhető el. 3. - Magamat elsősorban zene­művésznek tartom, és nem ambíci­óm általában véve a vezetői karri­er. A karmester ugyanakkor a pál­cával a kezében is vezető, és pályá­jának bizonyos szakaszában ez je­lentheti a konkrét produkciókon túl művészeti műhelyek irányítását is. Pályázatom központi gondolata az egymásra utalt, nagyot alkotni csak együttes erővel képes társula­tok munkájának lényegesen szoro­sabb összehangolása, ezért a zene­karnál végzett munkámat folytatni kívánom. Amennyiben a független intézmények vezetésére vonatkozó jogi szabályozás ezt indokolja, ve­• • Olyan értékrend 7 7 alakuljon ki, amelyben a tehetségnek és megbízható­ságnak van becsülete. zetői hatáskörök átrendezése szük­ségessé válhat, de a zenekartól nem szeretnék elszakadni. 4. - Első teendőm a helyzet alapos feltárása, amit az intézményen kívül­ről csak hallomásból, valószínűleg több ponton torzítottan lehet csak is­merni. Az anyagi paraméterek, a szerződéses kötelmek ismeretében kell egyidejűleg megtenni a másik két lépést: meghatározni a következő évad művészi programját, megvaló­sításához felállítani az optimális ve­zetői gárdát, művészi csapatot, a működést hatékonyan segítő appará­tust. 5. - Azt szeretném, ha a közön­ség és a színház kapcsolata alapve­tően javulna, és ezen nem csupán statisztikai adatokat, hanem lokál­patrióta büszkeséget, szeretetet is értek. Azt szeretném, ha a magyar színházi életben nagyot emelkedne a színházunk presztízse, ha min­denki, aki a színházban dolgozik, fontosnak és elismertnek érezné magát a munkája által - ugyanen­nek másik oldala viszont az, hogy olyan értékrend alakuljon ki, amelyben a tehetségnek, szorga­lomnak, áldozatvállalásnak, meg­bízhatóságnak van becsülete. Ez utóbbi belső változás lendíthet na­gyot művészi értelemben. 6. - Székhelyi József a társulat egyik legkiválóbb színésze, több szegedi rendezése méltán aratott sikert. A vezetés terhétől megsza­badulva várhatóan további művé­szi energiái szabadulnak fel, és er­re szeretnék építeni. HERCZEG TAMÁS ÉS GYÜDI SÁNDOR KEZET FOG A NAGYSZÍNHÁZI MEGHALLGATÁSON Fotó: Frank Yvette • • Operaigazgatóként 7 7 Kesselyák Gergely karmesterre számítok. Béres Attila a prózát vezetné. Szegeden folytatja a szentesi lexikonszerkeszto Szegeden folytatja pályáját a szente­si Bodrits István könyvtáros, lexi­kográfus, aki a Kurca-parti települé­sen eltöltött több mint két évtized alatt országos elismerést szerzett az általa szerkesztett és írt kiadványok­kal. Ugyanilyen feladatok várnak rá a megyeszékhelyen is. balázsi iréh Bodrits István huszonhét évet töltött Szentesen, ahol huszonnégy esztende­ig könyvtárosként dolgozott. Az orszá­gosan is elismert lexikográfus, szer­kesztő olyan csendesen költözött el a Kurca-parti településről, hogy csak a barátai figyeltek fel a hiányára. Ami­kor távozásának okáról kérdeztük, a szegedi Hittudományi Főiskolán is ta­nult könyvtáros Szent Pálnak a Timó­teushoz irt második leveléből vett idé­zettel válaszolt: „A jó harcot meghar­coltam, a pályát végigfutottam, hite­met megtartottam..." Szentesi évei alatt a mérleg serpe­nyőjébe 27 könyv szerkesztése, 30 le­xikonban való közreműködés és számtalan szakmai műhely elismeré­se került. A helybeliek a legbüszkéb­bek a Kurca-parti vallomások című kötetre, valamint az azt megelőző Val­lomások Szentesről című kiadványra. Bodrits István azonban a Révai új lexi­konét említi, mint országos jelentősé­gű munkáját. A 18 kötetes kiadvány­nak ö volt a Csongrád megyei szer­kesztője, ebben a tisztségében a tőle megszokott magas színvonalon dol­gozta fel megyénk összes településé­nek történetét Algyőtől Zsombóig. Ö írta a Csongrád megyét bemutató ter­jedelmes szócikket is a Révaiban. A „leltárában" a Nagy szentesi sport­könyv szerepel a második helyen, amely vidéki viszonylatban példát­lannak számít. A lektori vélemény alapján mintaértékű az a teljesítmé­nye is, amit a Tények könyve és a Té­nyek könyve medicina című kötet Csongrád megyei fejezetében nyújtott. A hagyomány szolgálatában című ki­adványban a megye muzeológusait mutatta be a tőle megszokott alapos­sággal. Ugyanez jellemző szerzőként és szerkesztőként egyaránt Az első magyar újságíró-lexikonban végzett munkájára is. Még a rendszerváltozás előtt két munkatársával megírt városi kortárslexikont, a Szentesi ki kicsoda című művet pedig etalonnak tartották más településeken is, ahol ennek alapján készítették el a helyi kiadvá­nyukat. Bodrits István a megyeszékhelyen folytatja munkásságát. - Hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy megadta a le­hetőséget, hogy pályám Szegeden be­teljesedhet, tudásommal, emberi tar­tásommal szolgálhatok - vallja. A Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskola törté­nelem-könyvtár szakán szerzett diplo­májával olyan feladatok várnak rá, mint amilyeneket Szentesen is vég­zett. Hozzátette: az eddigi tudását kell kamatoztatnia. A megye és a települé­sek történetéről adattárat hoz majd létre, és elkészíti a neves szegediek életrajzi lexikonát. • BODRITS ISTVÁN SZENTESEN"27 KÖNYVET SZERKESZTETT, 30 LEXIKON ELKÉSZÜLÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDÖTT Fotó: Tésik Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom