Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-01 / 280. szám

101 Szieszta Szombat, 2007. decemberi. Eric Clapton és lánya, Ruth, aki egy stúdióasszisztenssel való kapcsolatából született ERIC CLAPTON ES A NOK Egész életében, minden nőben az anyját kereste. Ő Eric Clapton, aki most önéletrajzában írja meg: a nő, akiről azt hitte: az anyja, valójában a nagyanyja volt. A nőről pedig, aki megszülte, azt gondolta, hogy a nővére. Clapton élete egy nőtől való függőségről szólt, egészen négyéves fia, Conor tragédiájáig. CHRISSYILEY (DAILY MAIL) „Hallottál a gyerek anyjáról?" Hétéves volt Eric Clapton, amikor hallotta, hogy a nagynénje ezt kérdezi a nőtől, akit az anyjának hitt. Számára is kiderült, hogy igazi anyja, Pat a háború alatt esett teherbe, és 16 évesen, 194S. március 30-án a hátsó hálószobában adott életet Ericnek. Pat soha nem erősíjette meg, de azt gondolták, hogy Eric apja egy kanadai pilóta. Pat mamája, Rose Clapp és második férje, lack saját gyerekükként nevelték fel Ericet. Rose Clapp első férjét hívták Rex Claptonnak (a férfi 1932-ben halt meg), az ő családnevét kapta a zenész. Útban és úton Pat később feleségül ment egy másik kanadai pilótához, Frank McDonaldhoz, és Kanadába költözött. Amikor Eric 9 éves lett, Pat, a férje és két gyermekük, a 6 éves Brian és az 1 éves Cherly áthajóztak Southamptonba, hogy meglátogassák a családot. Ekkor már Eric tudta, hogy a nő, akit a nővérének hitt, az édesanyja. Megkérdezte tőle: „Hívhatlak most már anyának?" Patet kissé sokkolta a kérdés, és azt mondta, az lenne a legjobb, ha Eric to• lg Érzelmes fickó vagyok, # W és sokat tanultam a fiam elvesztéséből. Egy részem meghalt vele együtt. Eric Clapton vábbra is nagyszüleit hívná apának és anyának. - Olyan volt, mintha azt mondta volna nekem: felesleges vagyok, tűnjek el - emlékezett vissza Eric Clapton. - Minden félelem ebből eredt. Amikor felnőtt, a család otthonában nem volt külön hálószobája. A bátyja (a valóságban a nagybátyja) kapta meg a második hálószobát, és Eric a lépcső alatt aludt egy kempingágyon. Egyszerűen mindig útban volt. Nem volt szeretetteljes Eric Clapton gyermekkora. Keveset törődtek vele, és néha szívesen megszökött volna, lack Clapp építészmesterként évente több alkalommal utazott, és Eric vele FÜGGŐSÉGBEN. Szinte egy életen át elkísérte Claptont drog- és alkoholfüggősége. így akarta elnyomni, kitörölni magából a fájdalmat. Most egy 12 lépéses program szerint él, ugyanis 1982-ig heroinfüggő volt. Akkor első alkalommal ment el gyógykezelésre. A kúra sikeres volt, de utána alkoholista lett. Ez az utolsó rehabilitációig, 1987-ig tartott. akart menni. Élete paradoxonná változott: otthont akart magának, azonban mégis sokszor utazott. A zene tartotta életben Gitárral tudta legjobban kifejezni az érzéseit fiatal fiúként. Amikor egy művészeti iskolában tanult, sokkal jobban érdekelte a gitár, mint a festészet. A zene tartotta életben. játéka legendássá vált. A való életben ugyan szégyenlős és félénk volt, szenvedett az önbizalom hiányától, de amikor gitározott, egyszerűen zseniálisan játszott. Gitározott a The Yardbirdsben, aztán a Creamben is. Anya helyett barát Az anyjával való viszonya bonyolult volt. Az asszony nem nagyon vett róla tudomást. - Életünk legjobb időszaka akkor volt, amikor már felnőttem - emlékszik Eric Clapton. - Sokat ittunk együtt. Szerettem, de nagyon nehéz személyiség volt. Barátok lettünk. Anyafigurára is szükségem volt, de ő ezt nem tudta számomra biztosítani. Ugyanakkor Eric Clapton kapcsolata a nagymamájával, Rose-zal nagyon erősnek bizonyult. Clapton méltányolta azt, hogy Rose anyja helyett anyja akart lenni, ö volt az egyetlen a családban, aki nagyon szerette. A férfi élete arról szólt, hogy olyan nőt keresett, aki feltétel nélkül szereti, törődik vele - ahogyan egy anyának ezt tennie kellene. Eric Claptonnak viszont ez sokáig nem adatott meg. Most viszont igen: öt éve vette feleségül a 32 éves Melia McEneryt, egy amerikai grafikusművészt. A koreai és ír felmenőktől származó nőnek három lánya van. Amíg nem találkozott Meliával, Clapton csak olyan nőkre vágyott, akik elérhetetlenek voltak, mint az anyja. A csábító csalódó Ezek közül a leghíresebb Pattié Boyd modell, Clapton legjobb barátjának, George Harrisonnak a felesége. Clapton elcsábította Pattie-t Harrisontól, de a nő végül visszautasította. - Ittam, állandóan lerészegedtem. Pattié tudta, ki vagyok, és mit tudnék nyújtani neki - mondta Clapton, aki azzal fenyegette a nőt, hogy újra a heroinhoz nyúl, ha nem hagyja el George-ot. Pattié Claptont választotta, de a heroin igy sem maradt ki a zenész életéből. Pattié éveken át vágyott babára, de 1988-ban rájött, hogy Claptonnak van egy gyereke az olasz modelltől, Lóri Del Santótól, és elváltak. Házasságuk tíz éve alatt folyamatosan fájdalmat okoztak egymásnak. Például még házasok voltak, amikor 1984-ben a férfi megismerkedett Yvonne Kelly stúdióasszisztenssel: születetett egy kislányuk, Ruth. Ugyanakkor viszonya volt Lori Del Santóval is, akitől Conor nevű kisfia született. A gyerek négyéves volt, amikor 1991-ben meghalt: kizuhant a manhattani, 53. emeleti lakás nyitott ablakán. Conor halála - A fiam halála volt életem első, legszörnyűbb vesztesége. Érzelmes fickó vagyok, és sokat tanultam a fiam elvesztéséből. Egy részem meghalt vele együtt. Clapton anyja 2000-ben hunyt el rákban. Elvesztése nagyon megrázta Claptont. - Abban az időben semmire sem volt képes. Ironikus, hogy nem tudtam semmit csinálni, még szexelni sem. Pletykák keringtek arról, hogy viszonyom van Naomi Campbell-lel, Sharon Stone-nal. De képtelen voltam testi kapcsolatra. Hogy miért, magam sem tudom. Pedig nagyon vágytam egy kapcsolatra, de nem ment... Sokat tanultam az élettől. Fordította: Nyemcsok Éva m PATTIÉ BOYD, A HÍRES MODELL HARRIS0N ÉS CLAPTON SZERELME IS VOLT SZÍV ERN0 Hogyan viselkedjünk az orvosnál? (1.) Megkergült országban élünk, s például egy-két héten belül már azok is sztrájkolni fognak az egészségügyi reform ellen, akik kitalálták. Hamarosan olyan táblákat látunk majd a sztrájkolóknál, hogy „Le velem!", „Én is monnyak le!", „Takarodjak!", „Én vagyok a legnagyobb lopós!". Ez mind nagyon szép és mámoros állapot lesz, hanem mi most azon olvasóinknak szeretnénk tanáccsal szolgálni, akik még bíznak a magyar orvosokban, nővérekben és betegápolókban, és rendszeresen látogatják a honi egészségügyi intézményeket. Nem is feltétlenül azért, mert betegek, hanem mert jó kórházban, klinikán időzni. Háziorvosnál. Ez az első állomás, innen érkezik a beutaló, a bűvös kis dokumentum, amely kitárja a magyar egészségügy titokzatos ajtaját, s oly szikrázó gazdagságokba vezet bennünket, mintha egyesítenénk Aladdin, Szindbád, Odüsszeusz, Vergilius és Casanova tulajdonságait, illetve e különleges férfiak kalandjaiknak természetét. Tegyük fel, sok dicsérő szót hallottunk a háziorvosról, de azért mi magunk is győződjünk meg az állítások igazságtartalmáról. Keressük fel őt aranyozott, pálmafás rendelőjében, és a leghatározottabb fölszólításra se áruljuk el a panaszainkat, hol fáj, mióta zsibbad és érzéketlen, miért nem áll fel, hányszor trombitált aznap a rózsaszín elefánt, mióta látjuk a feleségünket nyolc méteresnek. Ha a háziorvos nem találja ki a problémánkat többszöri ránézésre sem, bólintsunk keserűen, és menjünk, rosszul végzi a dolgát. Detoxikálóban. Az ember mozdulatai legyenek kimértek, mégis frissek és ruganyosak. Igyekezzünk méltóságot és megbízhatóságot sugározni, minden gesztusunkkal azon legyünk, hogy meggyőzzük a detoxikáló figyelmes, talán túlságosan is barátkozni kivánó személyzetét, hogy felelősségteljes emberek vagyunk, akik nemcsak munkának tartjuk az életet, de szívesen teszünk is azért, hogy kaland legyen, megismételhetetlen és csodás eseménysorozat. És kérjük meg a legkedvesebb detoxikálós nővérmanökent, kössön nejlonzacskót az arcunkra, hogy biztosan ne hányjunk a vödör mellé. Fogorvosnál. Igyekezzünk sokat nevetni, felszabadultnak lenni. A fájdalomra kacagással, vihogással, rötyögéssel válaszoljunk. Ha orvosunk éppen apró darabokra töri az íny mélyében vízszintesen növekvő, s tűnődve rohadó bölcsességfogat, aztán fényes kis fogójával egyenként szaggatja ki a darabokat, röhögjünk át a szájunkból fölspriccelö vér függönyén, s magyarázzuk el, hogy Isten fogkeféje maga az ember, és Isten az emberrel ellentétben gyakran fogmosás közben eszi meg a fogkeféjét. Ha férfiak vagyunk, vegyük észre az asszisztensnő finom és diszkrét, s valamiképpen mégis nagyon szomorú mozdulatait. FÜlészeten. A látogatás előtt föltétlenül tanuljunk meg szájról olvasni, hiszen ide többnyire azért kerülünk, mert rosszabbul hallunk, megsüketülünk, és például nagyon sok magyar fülészeten újabban viccből, hogy jó hangulata legyen a rendelésnek, suttogva hívják a betegeket, Beethoven bácsi, jöjjön már! Legutóbb egy jó barátunk esett át fülmütéten, s legnagyobb meglepetésére, hátul, a füle mögötti hajtalan grundon skalpolták meg, a fülét finoman előrehajtották, a szájába tették, „harapjon rá, és tartsa ügyesen, István!", s kezdődődött a mélyfúrás. Barátunk keserűen tapasztalta, nem tud elfutni, időközben leszíjazták. Mandulamütétnél igyekezzünk beszélgetni, egy gégeorvos is szereti, ha törődnek vele, a családjáról, édesanyjáról, anyósáról, Horváth Ágnesről kérdezik. Pszichiátrián. Legyünk kimértek, óvatosak és figyelmesek. Arcunk se rezdüljön, ha a pszichiáterünk az ajtóhoz megy, kulcsra zárja, majd előveszi a hegedűjét, és saját szerzeményét játssza el. Ha hipnózist alkalmaz, igyekezzünk örömöt okozni, és jóleső horkolással forduljunk az oldalunkra. Dicsérjük meg a depresszió ellen adott élénkítő gyógyszerét, s ne áruljuk el, hogy Záhonynál költött fel bennünket egy félkarú, „Jehova tanúja" vallású kalauz, s ott helyben mi magunk is áttértünk, és azóta boldogok vagyunk, s nem azért kerestük fel, mert szükségünk lenne még néhány kiló prozacra, hanem hogy őt is megtérítsük. Urológián. Például prosztatavizsgálat esetén gondolhatunk arra, hogy ötévesek vagyunk, és édesanyánk igyekszik megszabadítani bennünket a napok óta tartó szorulás elmondhatatlan kínjaitól. Ígérjük meg magunknak, hogy ezentúl mindennap egy ötkilós tököt fogunk megenni, és az unikumot is tökmagolajjal hígítjuk. Esetleg gondolkodhatunk úgy is, mint a magyar társadalom igényesebb, az ég jobb oldali horizontján fölsorakozó része, hogy ti. nem azzal történik valami, amivel történik valami, és nem az történik, ami történik. Továbbá a figyelmesebbek és hálásabb páciensek a vizsgált területbe rejthetik a smirglis papírba tett paraszolvenciás dollárkötegeket. Nőgyógyászaton. Azt kell észbe venni, legyen bárhogyan, legyen bármilyen ramaty, kedvetlen állapotban a méh, a hüvely, illetve a hüvely bejárata előtti, egyébiránt különlegesen szép és izgalmas terület, mégiscsak a legfontosabb részünk a lélek, valamint a legfontosabb testrészünk a szó. De figyelem, ha az orvos túl könnyedén ejti a kukába a gumikesztyűt, az rosszat jelent. Illetve semmit nem jelent. Am ha eltűnődik egy lepkeszárnyas pillanatra, akkor remélhetjük, hogy végigszaladt a gerince mentén az a pillanatnyi bizsergető áramütés, amiért most fürkész bennünket, hiszen a statisztika szerint ugyan mi voltunk a kétezer-huszonharmadikok orvosi karrierje során, ilyet azonban még nem, még egyszer sem tapasztalt. Belgyógyászaton. A belgyógyászok finom emberek, de egy picit mindig túlsúlyosak. Kis pocak, úszógumi, finom, párnás ujjak. Ez természetesen bántja és kellemetlenül érinti őket, következésképpen mindig arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne igyunk alkoholt, ne együnk zsíros és nehéz ételeket éjjel kettőkor, és főleg ne cigarettázzunk, csakhogy ez éppen az ellenkezőjét jelenti, orvosunk kénesen lobogó tekintete erre a bizonyíték. Kapjuk hát elő a kabátzsebben tartott cigarettát és a félliteres vodkát, a másik zsebből a körömpörköltes kislábast, és üljünk le vele falatozni, inni, cigarettázni, nyomban velünk lesz, a társunk lesz, örök barátunk lesz.