Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-31 / 303. szám
MEGKÉRDEZTÜK PÁRTELNÖK OLVASÓINKAT - ÉS VÁLASZOLTUNK IS HELYETTÜK MILYENNEK ERTEKELIA 2007-ES EVET? GYURCSÁNY FERENC (MSZP): - Remek volt! Dübörög a vizitdíj, a tandíj. Dübörögnek a vonatok a szárnyvonalakon. (Még egy darabig, de ezt nem muszáj leírni.) Csökken a hálapénz, ez jó dolog, nő a gáz és a villany ára, ez nem annyira jó, de ez van. Ha én nem lennék, akkor sokkal rosszabb lenne az ország helyzete. Nekem elhihetik! ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): - Pocsék volt. Dübörög az infláció, a társadalmi elégedetlenség. Egy dakota mondással szeretném érzékletessé tenni a helyzetet. Amit böszme Feri elrontott, azt böszme Ferencnek sem felejtjük el. Egy, csak egy legény tudná kirángatni az ország szekerét a kátyúból. És én vállalnám is! DÁVID IBOLYA (MDF): - A Magyar Demokrata Fórum, az MDF, a rendszerváltó, az egyetlen középen álló párt, bár a vezetőség még nem egyeztetett ebben a kérdésben, úgy vélem, úgy véli, nem lehetünk elégedettek a balról és jobbról is mögöttünk álló esztendővel. Mi előre tekintünk. Szavazzanak a Magyar Demokrata Fórumra, vagyis az MDF-re! KÓKA JÁNOS (SZDSZ): - Amíg én irányítottam a gazdasági tárcát, addig nem került homokszem a gépezetbe, pedig hosszú autópályát építettünk. Saját tevékenységemet nem tudnám osztályozni, mert természetes számokkal nehezen lenne kifejezhető. Annál inkább az lesz pártom százaléka, amelyet elér a következő választásokon. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): - Csak egy reflexiót tennék ahhoz a bűnbánati mutatványhoz, amit ebben az évben Gyurcsány úr bemutatott. Remélem, követni tudja ezt a teológiai reflexiót. A bevallás nem azonos a lebukással, a megbánás nem azonos egy színházi mutatvánnyal. A penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módja: mondjon le! SZÍV ERNŐ TEREGETÉS Szerintem, és ezt nem dicsekvésböl mondom, de ez a világ első szilveszteri írása, amely a teregetésről szól. Korábban a ház elé jártam cigarettázni, szemben iskolaablakok világítanak, szinte csak fekete apróságok járnak ide, illetve mindig szomorúan néz rám egy hófehér, márvány Szűzanya, nem kedveli a dohányzó embereket. Igaza van, nyilván a fia se dohányzott. Aztán, mert hideg lett, sok, sok hó, ón és életveszélyes jégékszer, meg minden kellemetlen aláhullt az ég nyitva hagyott ablakából, ami aláhullhatott, már csak az ajtó elé álltam, apró előtér, fehér, faragott faoszlopokkal, afféle mini veranda. Két napja született a fiatal tulajdonosoknak kislánya, Cecília. Most jönnek-mennek a rokonok. A környék egyébként olyan, mint a Született feleségek című sorozatban, tipikus amerikai kerti házak, és egy gyönyörű kis tér, Kolumbuszról nevezték el, hol akad még kutyaszarzacskó automata is, a tér mögött pedig apró olasz negyed, ott található a világ egyik legjobb pizzavendéglöje. És mindig, mindig sorban állnak előtte, BÁTYI ZOLTÁN akik be akarnak jutni. De mondom, nem is ez, hanem a teregetés. Amikor a verandán cigarettázom, vagy csak nézelődöm a dermesztő hidegben, látom, a szomszéd kiteregetett. Hatalmas, piros kockás ház, terepjárók az udvaron, de tereget. Nem láttam még a szomszédot, nyilván nő. Hölgy. Valami szépasszony. Nadrágok, ingek, alsóneműk, kombinék lengenek a téli szélben, hol ragyog, hol szürkén vigyorog az ég, de a ruhákat mindig kint látom. Pedig nyilván van a szomszédnak szárítója. Mert Amerikában mindenkinek van szárítója. Nekünk is van szárítónk, és én se szeretem. Összemegy a ruha, gyűrött lesz, az illata elvész, és valahogy olyan természetellenes az egész művelet. Álltam a hidegben, hazagondoltam, és az jutott eszembe, hogy az országgal is ezt kéne. Jól kimosni, de nem szárítóba tenni, ahogy napra nap csinálják, hogy csak zsugorodik, csak gyűrődik, csak veszti a színét, az illatát, hanem egyszer végre jól kiteregetni. Csupán néhány csipesz, valami kötél, kar, és egy szabad udvar kell hozzá. JOLÁN BÁCSI ASZFALTTÜRÁJA Szerettei körében szedte le a szaloncukrokat a karácsonyfáról az eltűntnek hitt Placc Egon, a népszerű Jolán bácsi, kit 2007-ben hónapokon át nagy erőkkei keresett családja, a rendőrség és nem kevés bank utónevü hitelezője. Az idős férfi április közepén ment le kenyérért, és december 20-án érkezett haza. Elmondása szerint ez eltelt hónapokat nem illegális terrorista csoportok fogságában töltötte, csupán megpróbálkozott a lehetetlennel: gyalog átkelni Szeged nagykörútjának egyik oldaláról a másikra. - Nyár közepére már majdnem elértem a kamionfolyó közepén található záróvonalat. Ősszel az öngyilkosság gondolatával és egy kátyúban rekedt úthengerrel játszottam, de megérte a próbálkozás, érettebb lettem, pedig nem is vagyok barack - magyarázta látogatásunkkor Jolán bácsi. - A kanyarodósáv környékén értesültem arról, hogy egészségügyi reform nélkül összeomlana az ország, és egy Trabant hajtott át a lábfejemen, amikor azt hallottam, hogy ez nem reform, hanem káosz. Nyár végén már tudtam: ha nem vezetik be az egyetemi tandíjat, nyomor költözik minden fizikaszertárba, ha bevezetik, ez egyenlő lesz a nemzethalállal. Jolán bácsit, elmondása szerint, egy útjelfestő munkás tájékoztatta arról, hogy döntött a kormány: bezárják a vasúti szárnyvonalakat. Majd azt is a közútkezelő szakemberétől tudta meg: döntött a kormány, és nem zárják be a vasúti szárnyvonalakat, vagy talán mégis. - A határozott országvezetés az, ami örömmel töltötte el a szívemet, és úgy éreztem, szeretnék mindenképp átjutni az út túloldalára, mire kiderül, hogy a reformok eredményei érezhetővé válnak. Ehhez képest mintha kicsit siettem volna - majszolt egy aszfaltdarabot Jolán bácsi, a régi szép időkre emlékezve. Örömmel újságolta: amikor némi kis fizetéskiegészítésként a közelében elhaladó autósoktól vizitdíjat akart szedni, csak minden kilencedik tagadta meg a fizetést, minden hatodik mondta, hogy a kormány mondjon le, és csupán egy üvöltözte teli torokból: vizitdíjra vágyik a nép! Na, ő volt a Horváth Ágnes-őrs mókamestere - emlékezett Jolán bácsi. Kérdésünkre - hogy véli, fejlődött-e az ország, mióta elindult Szeged nagykörútján - lolán bácsi olyan egyenes választ adott, mint akinek parlamenti felszólalások jegyzőkönyvébe csomagolják a reggelijét. - A makrogazdasági hatásokat figyelembe véve minden bizonnyal érhettünk volna el jelentősebb eredményeket, ám a külpiaci egyensúlyunk helyreállítása érdekében a képviselői költségtérítések relatíve konvergálnak az uniós normákkal - köszönt el Jolán bácsi. Majd bejelentette: bátrabb, mint egy MSZP-nyugdíjas tagozati ülésen Orbán Viktort éltető aktivista, ezért 2008-ban átkel a szegedi Kossuth Lajos sugárúton, sőt mi több, még Makó főutcáján is, csak szereljenek a talpára téli gumikat. CSOROG A TELEFON - SZILVESZTERKOR Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, tapasztalataikat az elmúlt esztendó'ben többek között R. Tóth Gábor kollégánkkal oszthatták meg. A legérdekesebb hívások közül mazsolázott és kicsit át is írta azokat. Csörög rovatunkban a betelefonálók mindenről beszélnek, meg annak ellenkezőjéről is. DUGJ EGY MAKKOT Üdvözölte a Csemete Környezet- és Természetvédelmi Egyesület „Dugj egy makkot a jövőért" elnevezésű programját Vad Béla. Végre gondol valaki az egyedülálló középkorú férfiak boldogságára is - tette hozzá. Az egyesületnél hálásan fogadták az érdeklődést, ám sajnálattal közlik, az őshonos fajokkal történő fásítás programjába nem fér bele a párkapcsolati tanácsadás. FÜLEMÜLE Elkeseredetten kereste meg lapunkat Péter gazda, mondván, képtelen kijönni szomszédjával, Pál gazdával. Hol a füstös kéményen vesznek össze, hol a tyúkok kaparászásán. Péter gazda idegeit most egy fülemüle borzolja: az énekesmadár szomszédja diófán ülve dalol naphosszat. Ráadásul valami Arany János is állandóan zaklat, hogy versbe foglalná a történetet szólta. panaBICIKLIRE, MAGYAR! Felháborítónak tartom, hogy itt nálunk, a Mocsári zsurló utcában egész nap dübörögnek az autók. Ki kellene tiltani ezeket az utcából, aki gépkocsival akar áthaladni, tolja át járművét ezen a szakaszon vagy pattanjon kerékpárra - telefonált olvasónk az 567-817-ről. Egyébként ugyanitt bicikli eladó vagy bérelhető - tette hozzá. GYŐZI HELYETT KULTÚRÁT! VAGY... Boldog Boldizsár szerint nem kellene Győzikét az újságok címoldalán szerepeltetni. Kit érdekel? Miért téma ez? teszi fel a kérdést, kiemelve: inkább a város számos kulturális eseményéről, komolyabb értékeiről olvasna. És Aradszky Lászlóról. APERMETESAKENYER ESETE A KERESKEDŐVEL OLÁH ZOLTÁN A helyszín egy belváTosi, főleg kenyeret és péksüteményt árusító üzlet. Az eladók mozgásából látszik, zárásra készülnek, pedig az még odébb van. Némelyikük pakol, söpröget, egy fiatal, hosszú szőke hajú lány székre állva ablaktisztító folya• I A lány mozdulatai 7 7 rutinszerűen ismétlődnek, spriccelés, törlés, spriccelés, törlés. dékot spriccel a kiflikkel, zsömlékkel, különböző kenyerekkel teli rácsos polcok fölötti tükörfalra. A permet egy része engedve a gravitációnak visszahull a péksüteményekre. A lány mozdulatai rutinszerűen ismétlődnek, spriccelés, törlés, spriccelés, törlés. Szólok neki, figyelmeztetem, hogy az ablaktisztítóból jócskán jut a kenyerekre, zsömlékre és kiflikre is, több is, mint ahova szánta. Megkérdezem, hogy a másik polcsor mögötti tükröt megtakarította-e. Miután nemmel válaszol, a kolléganőjét megkérem, onnan adja a kenyeret. Erre a szőke kedvesen, mosolyogva, fejével a flakon felé intve azt mondja: - A, nem hullik az le, még senki nem panaszkodott, egyébként azért van a másik kezemben a rongy, hogy felfogja.