Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-31 / 303. szám

101 Szilveszter Hétfő, 2007. december 31. AZ IKSZEDIK NAP - RÉMÁLOM VOLT HORVÁTH LEVENTE Számomra az esztendő egyik legemlékezetesebb momentuma a szegedi Xdayhez kapcsolódik. Az egész napos sportversenyen a város meghatározó cégeinek csapatai mérték össze ügyességüket és kitartásukat Szeged legextrémebb vállalata címéért. Hogy milyen volt? Mintha csak rémálmodtam volna az egészet... Sokáig forgolódom az ágyamban, mire elalszom. 28 méter magasan függök egy kötélen, még két méter és elérem a víztorony peremét. Teljesen elhagyott az erőm, nem érzem a karjaimat, cserbenhagyott az izomzatom. Lentről a csapattársaim biztatnak, ne adjam fel, úgyhogy csak felbrusztolom magam. Néhány perccel később, már újra a földön, szőlőcukorral kínálnak, vennék is szívesen, de a kezem nem engedelmeskedik, teljesen elzsibbadt. Zoli, az informatikai vezetőnk siet a segítségemre, a számba adja az édességet, ö tudja a legjobban mit érzek, előttem ő kapaszkodott a magasba a kötélen. Kis csapatunk két cégregiszteres lánytagja, Gabriella és Márti az újabb álomkép főszereplői. Előbbi macskanőként kúszik át két tízemeletes háztömb közé kifeszített kötélen, utóbbi a triál akadálypályán szelídíti a hegyi kerékpárját, ami úgy ugrál alatta, mint egy megsebzett bika. Péter, a Déli Apró lapigazgatója Gabriellával együtt vállalkozik az egyik legnehezebb feladatra, a Nagy Ugrásra: a lábukat egy rugalmas kötélhez erősítve vetik a mélybe magukat. Még zuhannak, amikor álmomban elmosolyodom: Gábor barátomat, újságíró kollégámat figyelem a négykerekű terepmotoron. Született zseni, aki mindig külön utakon jár, mint ahogy most is. Nehogy már a földúton porozzon, mint mások, inkább behajt a susnyásba, majd a szervezők hátizsákjait veszi célba, pontosan a csomagok közepén hajt keresztül. Amikor felkelek, mindenem sajog, tyúklépésben araszolok el a nappaliig, ahol egy DVD-lemez hever az asztalon. Az egyik fotón Géza, a rendszergazda lajhármászásban küzdi át magát egy kötélen. Nem csak álmodtam. A hősök köztünk élnek. Négy kereke van, mégis nagyot lehet vele esni A szerző küzd és bízva bízik Ijedősebbnek nem ajánlatos felvállalniuk ezt a feladatot. Fentről kiválóan lehet gyönyörködni a panelnegyed szépségében fotók: karnok csaba ÁLLATIRA VICCES MACKÓDOKTOROK Mókás mackódoktorok járják a kórházakat, hogy mosolyt fagyasszanak, akarom mondani fakasszanak a kis betegek arcára. Olykor oviba is ellátogatnak. Miként képünk is mutatja, a gyerekek bizalma töretlen a macidokik iránt. Szinte gurulnak a nevetéstől, amikorTeddy-Doktor megjelenik fotó: frankyvette OLCSÓBB ESZTENDŐ HORVÁTH DEZSŐ Meg vagyok én hibbanva? Az egész ország arról harsog, a romlás esztendeje közeledik, én meg elkezdek javulásról beszélni? Drágul ez, drágul az, már a rigófütty is falsul szól. Van még hely lefelé a lavór fenekéig, tudomásul kellene vennem nekem is. Azt merem állítani, az évtized legolcsóbb éve következik? Pápább akarnék lenni a pápánál, pártvezérebb a pártvezérnél? Ne tessék elsietni a dolgot, beszéljenek a számok. Évek óta minden tél elején meg szoktam venni a következő évre szóló naptár kitámasztós változatát. Azt, amelyikre ki van írva, hogy Boldog új esztendőt! Ja, hogy az mindegyiken ott van? Annál inkább válogatnom kellett. Legyen hely arra is, hogy január 13-án be tudjam írni, mi lesz október 11-én. Kicsi legyen mindamellett, amennyit majd a lejárt év ér a következő szilveszter után. Röghöz kötött rigolyáim is vannak, ugyanabba a boltba megyek mindig szilajnagy bevásárlásaimra. Fejből tudom, tavalyelőtt is száz forintért vettem. A legnagyobb meglepetés volt tavaly, hogy se föl nem ment az ára, se le nem esett. Maradt a százas. Neve is volt akkor még, mert pici, kétszínű, és - bocsánat a szókimondásért - szart se ért. Idén, már a küszöb előtt belegondoltam, éppen a fülembe zsongó áremelések zajára is figyelve, ugyan mennyit szépítettek rajta? Mennyiért vesztegetik az elkövetkező háromszázhatvanöt napot. Még egy bocsánat, meg kellene előbb számolnom, annyi lesz-e, vagy emelkedik a napok száma az infláció mértéke szerint? Vigyázat, szökőnapveszély! Tessék megkapaszkodni: kilencven forintot kértek csupán. Nem volt nálam zsebszámológép, tulajdon kútfejemre támaszkodva azonnal számolni kezdtem. Ha a tíz forintot elosztom 365-tel, mennyi is esik egy napra? Ménkühosszú tizedes-szám jött ki, kerekítenem kellett: 2,74 fillér! Van még fillér egyáltalán? Állítólag a bankok is számolnak vele. Inkább a havi megtakarítást kellene elöpötyögtetnem ragya agyamban. Ha tizenkettővel osztom el a tíz forintot, nyolcvanhárom fillért kapok, meg valami szemetet még hozzá, a végtelen tizedes-tört képében. Gyarló az emberfia, itthon azért beütögettem a marokmasinába is, az is ennyit adott ki. Egészen pontosan 83,33333333. Áldás rajtam, még nem kell euróra átszámolnom. Erősen remélem, a fogyasztói kosárban első helyen szerepel majd ez a tétel. Azalék - százalékkal persze. Itthon azonban ráadás-meglepetések is vártak. Ahogy kezelésbe vettem, és írogatni kezdtem a családi dátumok kötelező penzumait, mindjárt. Január 20-a után azonnal november 10-e következett, és annak a hétnek a vasárnapja, november 16-a után január 28-a. Rend a lelke mindennek, úgy vagyok ezzel, mint az óra előre- és visszatologatásával a hivatalosság. Azt szokták mondani, amit elveszítünk márciusban az előreállítással, visszakapjuk október végén. Hittel állítom, amit időben elvesznek tőlünk, soha a büdös életben vissza nem kapjuk. Ezzel szemben a novemberre fűzött lapok között percre pontosan előjön a januári bujkáló hét, csak oda kell pörgetnem. Kis mohó! Kettőt vettem, ahogy eddig is mindig, hogy páromnak is legyen figyelni valója. így aztán a naponkénti megtakarítás is a duplájára emelkedett: majdnem öt és fél fillérre ugrik. A havi nyereség tehát már túllépi a másfél forintot! Föllapoztam azt is, ugyanez a járvány járt itt is. Vagy szándékosság talán? Netán készülünk megint egy naptárreformra? Unalmas már a változatlan ismétlődés.