Délmagyarország, 2007. december (97. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

Zoltán, András, Botond, Rita és Laci a Jézuskától kérik az ajándékot, de maguk is meglepetésekkel készülnek MÁR ÖTEN VANNAK A BERECZ NÉGYES IKREK ÚJSZÁSZIILOHA - Apucika, nézd, mit kaptam az oviban! - szalad a szobába Andris. Az aprósüteményt apja kezébe nyomja. - Lisztérzékeny három gyerekünk. Már ők is tudják, nem ehetik meg az ilyen sütit - magyarázza Berecz Zoltán, miért teszi Rita és Zoli is az asztalra a Karolina-oviból származó csemegét. Az apa legkisebb fia, Laci délutáni álmát óvta addig, míg be nem robbantak a gyerekszobába az ovisok, akiket megyeszerte úgy ismernek, mint „a kis szegedi négyes ikrek". Nagy karácsony lesz az idei is a szegedi Berecz családban. A kis szegedi négyes ikrek - Rita, András, Botond és Zoli - a Jézuskának is megírták már, milyen ajándékra vágynak, de maguk is készülnek kisöccsük, Laci, szüleik és nagyszüleik megajándékozására. Ez lesz az ötödik olyan karácsony Berecz Zoltánéknál, mikor szentestén legalább tízen ünnepelnek - „szűk családi körben". Ünnepek a köbön Születésük kisebbfajta szegedi szenzációnak számított - épp az államalapítás ünnepén, augusztus 20-án múlt öt éve. A város együtt örült a Berecz családdal, ahol régóta óhajtották, s mindent meg is tettek a gyermekáldásért. Mikor kiderült, egyszerre négy csöppség is érkezett, összefogott a család, és sok segítőkész ismeretlen. Ajándékok is érkeztek a gyerekeknek, aztán megépült a ház, melynek első szintjére 2004 karácsonyán költözött Berecz Zoltán hattagúvá lett családja. Két éve pedig, ugyancsak szinte „karácsonyi ajándékként" megszületett az ötödik gyermek, Laci. - Kezét csókolom! - köszön az idegennek udvariasan Botond, majd a többi testvér is szépen, sorban, ahogy észreveszik a vendégeket. Ez így természetes Bereczéknél, hiszen egy ilyen nagy családnál nagy a jövés-meAdventi dalt énekelnek a Berecz gyerekek (jobbról: Zoltán, András, Botond, Rita, valamint kisöccsük: Laci), mikor a koszorút is beragyogja a gyertyák fénye nés. Például az édesapa'két testvére közül az egyik, az öccse és annak felesége is ikreket nevel. Így aztán a Berecz nagyszülők tíz unokának készítenek karácsonyi meglepetést, melyek közül a legnagyobb, hogy szentestén mindannyiuknál vendégeskednek egy kicsit. Mindez a nappali hatalmas ebédlőasztala köré húzódó gyerekek egymásba öltött mondataiból derül ki. Segítő kezek - Ebédet kapnak az oviban, mert diétás étel is igényelhető, de délután már itthon falatoznak: külön a lisztérzékeny hármas, illetve Botond és Lacika - teszi gyermekei elé a kétféle uzsonnát Bereczné Juracsek Marianna. E helyzet újabb szervezési feladatot ad a nagycsaládos anyukának, hiszen három gyermekének külön, glukénmentes ételeket is kell főznie. Kati néni, a „harmadik nagyi" is sokat segít, például diétás sütiket süt, hétfőnként Ritust viszi tornázni, keddenként délelőtt Lackóra vigyáz árulja el az anyuka, hogy édesanyján és anyósán kívül kire számíthat. Most, hogy kicsik a gyerekek, elkél a segítség, de szükség lesz a támogatásra később is, hiszen jövőre visszamegy tanítani a Körösy szakközépiskolába. - Én is segítek - kapcsolódik a felnőttek szavaihoz Botond. - Nyáron egyedül súroltam a szőnyeget. - Én a kádat takarítom ki - veti oda Andris. - Mikor én vagyok a napos, a tányéEgy ugrálópad is elfér a hatalmas gyerekszobában, ami a szegedi négyes ikrek (balról: Zoltán, András, Botond, mögöttük Rita) és kisöccsük (Laci) birodalma Fotók: Segesvári Csaba rokat és a poharakat az asztalra rakom. Meg letörlöm a port. Lacival is játszom - teszi hozzá Rita. Kisöccse hálásan néz rá: ö még nemigen beszél, de mindent megért a nagyok csevegéséből. Zoli csak némi unszolásra árulja el, hogy azzal segít anyukájának, hogy minden reggel összehajtja a paplant. Ikrek, mégsem egyformák Néhány mondat, egy-két jellegzetes gesztus és mimika - ikrek, mégis anynyira különbözőek a Berecz gyerekek. A csecsemőkori képeken? Mint négy tojás, annyira hasonlítottak egymásra. De most, ötéves nagycsoportos ovisként már látszik: Botond határozott és véleményéhez ragaszkodik, András közvetlen és kedves, Zoli csendes és tartózkodó, s Rita: csordultig van szeretettel. - Bizonyos dolgokat megkövetelünk a gyerekeinktől, különben lehetetlen lenne együtt ünnepelni, de még egy hétköznapot is megszervezni. Gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel megyünk mindenhova mond példát Mariann. S ahogy sorolja a különböző elfoglaltságokat, kiderül: szoros a napirend, sűrű a program, hiszen például Ritus különtornára jár, meg lovagolni, aztán a testvéreivel együtt hetente kétszer télen korizni, nyáron úszni. Az oviig pedig minden reggel és délután tíz-tíz perc séta az út. - Nagy úttesten kell átmenni - szúrja be a maga megjegyzését Botond. S máris előttünk a kép: milyen nehéz lehet az anyukának négy ötéves kicsivel átkelni az úttesten, miközben az ötödiket, a még kisebbet babakocsiban tolja. - Nem „vasfegyelem", inkább következetesség, ami az itthoni rendet jellemzi. Szerencsére a férjemmel mindketten türelmesek vagyunk, ha pedig már szakadna a cérna, mert akkora a feszültség, azt a gyerekek is érzik, és szinte maguktól lecsendesednek - magyarázza Mariann, akinek a keze szinte egy percre sem áll meg, míg beszél: összesöpri a morzsát, lesimítja az abÜJ VENDÉGEK AZ ÜNNEPEN. Délben bableves és mákos tészta (a glukénmentes fajtából) a hagyományos menü, mert Apátfalvárói ezt a szokást hozta Szegedre Bereczné Juracsek Marianna. A karácsonyfát náluk a Jézuska hozza, majd késő délután megérkeznek a vendégek. Hogy pontosan hányan ülik körbe az ünnepi asztalt, azt a háziasszony még nem is számolta össze, de bizonyos, hogy férje szülein kívül náluk vacsorázik férjének nagybátyja, no meg Marianna édesanyja és a bátyja. Karácsonykor az is hagyomány Bereczéknél, hogy hal kerül az asztalra. Az ugyancsak szép szokás, hogy az ünnepeken találkoznak a rokonok: már tíz unokatestvér játszik együtt, mikor összejön a nagy család. roszt, visszateszi az asztal közepére az adventi koszorút. Szivárványos csillag - Ég a gyertya, ég... - kezdenek énekelni a Berecz ikrek, ahogy körbeülik az adventi koszorús asztalt, aztán az édesanyjuktól hallott adventi dallal folytatják. - Nézd, milyen ajándékot rajzoltam: az oviban kezdtem el, itthon befejezem - veszi elő a hátizsákból, és mutatja az aranyszélű, középen filctollal szivárványosra színezett csillagot Andris. - Magyar zászlót szerettem volna, de a középső fehér nem tetszett, kiszíneztem. Együtt rajzoltunk Zolival egy hosszú vonatot is... - Napocskát, virágokat és felhőket szeretek rajzolni - vonja magára a figyelmet Rita, aki elárulja: a Jézuskától babát és babakocsit kért. Meg egy műcicát, mert hogy egy igazinak nem lenne jó a lakásban. Szó szót követ, s kiderül: Botond a kutyákat, Andris a kacsákat és a repülőket, Zoli a bocikat gyűjti - rajzokon, képeken vagy éppen plüssből. - Írtunk a Jézuskának - szólal meg halkan Zoli -, már nem emlékszem, hogy mit, de ő biztosan tudja, minek örülnénk.