Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-17 / 268. szám

10 SZIESZTA - REJTVÉNY 2007. november 17., szombat A száz voksoló A lapunk sportrovata által indított játékban 100 személyiséget kértünk föl arra, voksoljon egy harmincas lista alapján arról, kit tart az elmúlt 108 év legjobb szegedi labdarúgójának. Szavazott (a voksolás sorrendje alapján): Bagaméry László (sportújságíró), Somogyi Zsolt (Nemzeti Sport), Vidu Pál (Telesport), Tóth-Szenesi Attila (Index), Szuhanszky Zoltán (Hír TV), Gulyás László (Telesport), Bányász Árpád (Mobilpress), Hajdú B. István (Viasat3), Faragó Richárd (Sport 1), Murányi András (Népszabadság), Egri Viktor (Telesport), Makra Zsolt (labdarúgó), Vitos György (krónikás), Dobos Tamás (Szeged Egyetem), Dlusztus Imre (Szegedi Egyetem), Imre Mátyás (NB l.hu), Panek Sándor (delmagyar.hu), Pajor Gyulai László (Nemzeti Sport), Cs. Gát László (Délmagyarország), Urbán Flórián (labdarúgó), Bende Gábor (Rádió Plusz), Török Péter (Sport 1), Szalai István (labdarúgóedző), Vágó Attila (labdarúgóedző), Kőhalmi István (labdarúgó), dr. Kováts Gábor (labdarúgó), Imre László (sportújságíró), Várhidi Péter (labdarúgóedző), Nyilasi Tibor (labdarúgó), Hajdú Attila (labdarúgó), Buchholcz Gábor (labdarúgóedző), Cs. Tóth Zoltán (labdarúgóedző), Lóczi István (labdarúgóedző), Kolozsvári János (labdarúgóedző), Talpai János (sportvezető), Tóth Ákos (labdarúgóedző), Rostás Károly (labdarúgóedző), Érdi Zsolt (szurkoló), F K. 1899. szurkolói, Hűvös Gábor (labdarúgóedző), Major László (labdarúgóedző), Hegyeshalmi Tibor (labdarúgó), Alexa Szabolcs (atléta), Rochy Zoltán (Sport 1), Gusztos Gábor (sportvezető), Ganczer Gábor (sportújságíró), Soproni Lajos (szurkoló), Mórocz Zsolt (labdarúgó), Koncz Zsolt (labdarúgó), Bódi Attila (labdarúgóedző), Udvari Szabolcs (labdarúgó), Kormányos Gábor (sportvezető), Köteles László (labdarúgó), Deák Ferenc (labdarúgó), Móricz István (labdarúgó), Kemenes Zoltán (labdarúgó), Magyar György (labdarúgó), Szabó Gyula (labdarúgó), Takács Zoltán (labdarúgó), Nyári Sándor (röplabdaedző), Kővári Árpád (sportvezető), Domokos Mihály (sportvezető), Bicskei Bertalan (labdarúgóedző), Bori Zoltán (szurkoló), Bánáti Antal (sportvezető), Hédi Ferenc (sportvezető), Szentgyörgyi Pál (politikus), Újhelyi István (politikus), Hűvös László (politikus), Petmvics Kálmán (sportvezető), Nyilas István (kosárlabdaedző), Beló Pál (szurkoló), Karsai Ferenc (sportvezető), Kiss-Rigó László (püspök), Tamás Sándor (sportvezető), Mezei Richárd (sportvezető), Gyöngyösi András (vízilabdaedző), Elek Péter (szurkoló), Wirth István (testnevelőtanár), Zsiga László (teniszedző), Roszkos Zoltán (sportvezető), Lehota István (labdarúgó), Hegyi Péter (játékvezető), Bagdi Zoltán (delmagyar.hu), Szegedi Honvéd csapata, Oláh Zoltán (Délmagyarország), Szetey András (Délmagyarország), Süli József (Délmagyarország), Süli Róbert (Délmagyarország), Méhes Gábor (Délmagyarország), Mád/József (Délmagyarország), Imre Péter (Délmagyarország), V. Fekete Sándor (Délmagyarország), Garai Szakács László (Délmagyarország), Horváth Levente (Délmagyarország), Bátyi Zoltán (Délmagyarország), Thékes István (Nemzeti Sport), Bárok István (Webradio), Süli András (Rádió 88), Bittmnann Emil (Szegedi VTV), Kandó Tamás (Vásárhely TV). Barótit mindenki szerette Lapunk szavazásán a harmadik helyen Baráti Lajos végzett. A voksolók nagy része amikor nyilatkozott a közel két éve elhunyt, egykori kiváló labdarúgóról és edzőről, mindenkiből áradt felé a szeretet és tisztelet. 1914. augusztus 19-én Erdélyben, Bárótón született Baróti Lajos. Szegeden vált ismert labdarúgóvá, aktív pályafutása alatt a Tisza-parti városban érte el a legnagyobb sikereket. A SZAK-kal bronzérmes lett, ez volt minden idők legnagyobb szegedi sikere. Rég volt, hiszen az 1940/4l-es idényben sikerült a nagyok, a Ferencváros és az Újpest mögött végezni. Baróti Lajos ennek a csapatnak meghatározó játékosa volt. Igazán hűséges volt a városhoz, amit - hiába szakadt el tőle, és költözött a fővárosba - mindig a sajátjának, az otthonának érzett. 1928 és 1946 között szerepelt szegedi csapatokban, a SZAK-ból lett válogatott, kétszer szerepelt a nemzeti Sokak nagy kedvence: Baróti Lajos FOTÓ: NEMZETI SPORT együttesben. Amikor a játékunkban erre felkért személyiségek voksoltak, tisztelettel és szeretettel beszéltek a legendás játékosról és edzőről. Szakvezetőként ugyanis egy világ ismerte meg. 1957 és 1966, illetve 1975 és 1978 között volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A játéLegendák Harmincas listánkon több olyan labdarúgó neve is szerepel, akik már nincsen kötőttünk. Ők.már legendák, akikről sokat beszélnek a szurkolók. Feleleveníthetnek emlékezetes pillanatokat, gólokat, cseleket, szereléseket, védéseket. Harmincból tizenöten már az égiek csapatát erősítik. Pálinkás József, Korányi Lajos, Gyuris János, dr. Kürtösi László, Portörő Gábor, Baróti Lajos, Harangozó Sándor, Kocsis Lajos, Kotász Antal, Ladányi László, Reményik László, Hajós Imre, Kalmár György, Nagy Antal és a fiatalon elhunyt Pusztai László már nincs az élők sorában. Egy biztos, ha ők ott fent összeállnak, és szegediként játszanak, akkor szép eredményeket érnek el. ÖTÖDIK HELYEZETT: KUTASI LASZLO A rozsdamentes mozambó Imádták Szegeden és Diósgyőrben is. A remek bal hátvéd elpusztíthatatlan volt, saját szavait használjuk, amikor jellemezzük: ment, mint a mozambó. A szavazatok alapján Kutasi László (képünkön) az ötödik helyen végzett. - A legjobb szegedi labdarúgók listáján az előkelő ötödik helyet szerezte meg. Hogyan értékeli a helyezését? - Meglep a dolog, mert én inkább Diósgyőrben voltam elismertebb labdarúgó. Köszönöm a rám voksolóknak a bizalmat, bár még többet tehettem volna Szeged focijáért. Ez azonban sajnos nem csak rajtam múlott... Megkérdezhetem, ki végzett előttem? - Természetesen. Sándor Károly, Kocsis Lajos, Baróti lajos és Gujdár Sándor előzi meg. - Mind remek játékos volt. Kocsishoz vagy Sándorhoz sosem mertem magam hasonlítani, Kocsis a maga nemében egyszerűen fenomén volt. Éppen hozzá fűződik az első NB l-es élményem is. A Diósgyőrrel a Honvéd ellen játszottunk, és 4-0-ra vezetett a fővárosi gárda, amikor becseréltek a beállós posztra. Jött egy beadás, Kocsis pedig kapásból a hálóba vágta a labdát. Ekkor tettem fel magamnak a kérdést: mit keresek én itt? Ezt a mozdulatsort látva azon gondolkodtam, rögtön lemegyek a pályáról. Persze nem tettem meg. A vége 5-1 lett a Honvédnak, én pedig onnantól kezdve kirobbanthatatlan voltam a csapatból mint balhátvéd. - Kiváló fizikai állapotát sokan csodálták. Hogy van mostanában? - Amibe belefogtam, azt mindig kőkeményen csináltam végig. Sosem hittem volna, hogy az acélt megeszi a rozsda. Nem gondoltam, hogy engem is elérhetnek azok az egészségügyi problémák, amelyek más embereket. Hódmezővásárhelyen például utolsó szamurájnak hívtak, ám be kellett látnom, nem vagyok rozsdamentes acélból, én is olyan halandó vagyok, mint a többiek. A focit egyelőre még nem erőltetem, mert a porcműtétet követően még egy kicsit fáj a térdem. De ígérem, visszatérek. M. J. Tápéról a csúcsra Kozma Mihály a hatodik helyen végzett a szavazáson. A tápéi születésű labdarúgó fiatalon került a Honvédba, de a szíve mindig szegedi maradt. Tegnap délelőtt közöltük vele az eredményt, az előkelő helyezést. A hírre nagyon meghatódott a háromszoros magyar gólkirály. - Hatodik lett lapunk szavazásán, gondolom jólesik, hogy még mindig emlékeznek Kozma Mihályra, elismerik a pályafutását? - Nagyon! Tápén születtem, minden Szegedhez köt. Amíg éltek a szüleim, sűrűn hazajártam. Nem tudtam a szülői tájtól elszakadni. Most, hogy már nincsenek közöttünk, ritkábban jutok haza. - Fiatalon robbant be a szegedi labdarúgásba. Hogy emlékszik vissza erre az időszakra? - Ifi válogatott voltam, amikor a csapat az 1966-os szezonban a második ligában szerepelt. Rossz rajtot vett a bajnokságban a Szeged, így a negyedik vagy ötödik fordulóban a mély vízbe dobtak. Debrecenben játszottunk, és nyertük 3-1-re. Két gól szereztem, az idény végén sikerült kiharcolni a feljutást, a SZEAC-ban lettem NB l-es játékos. -És J969-ben jött a katonai behívó. - Annyira nem bántam, hiszen nem nagyon akartam katona lenni, úgy pedig, hogy a Honvéd leigazolt, könnyebb volt elviselni ezt az időszakot. Kétszer nyertünk bajnokságot, háromszor voltam gólkirály, olimpiai ezüstérmet szereztem, és Európa-bajnoki negyedik helyet értem el a válogatottal. Úgy gondolom, hogy ezek szép sikerek. Főként úgy, hogy ezt egy kis falusi gyerek érte el. Köszönöm azoknak, akik rám szavaztak, nagyon meghatódtam, hogy még mindig emlékeznek rám, büszke vagyok szegedi mivoltomra. SÜLI RÓBERT kosok imádták, remek csapatokat irányított, nagy győzelmeket aratott a magyar csapat. 2005. december 23-án hunyt el. Egy éve lapunk az újszegedi sportcsarnokban közel kétezer ember előtt rendezte meg a Baróti Lajos-emlékmérkőzést. Baróti Lajos szegedi volt, addig amíg az Pályafutása 1928-46: SZAK, 1946-48: Győr. 1948-52: Győri Vasas ETO. Edzőként, 1952-53: Bp. Postás, 1953-57: Budapesti Vasas (Közép-európai Kupa-gyöztes: 1956 és 1957), 1957-66: a magyar válogatott szövetségi kapitánya, 1967-71: Újpesti Dózsa (magyar bajnok 1969, 1970 és 1970/71), 1971-72: a perui válogatott edzője, 1972-74: Budapesti Vasas, 1975-78: a magyar válogatott szövetségi kapitánya, 1979: Wacker Innsbruck, 1980-82: Benfica (portugál bajnok 1980/81). egészsége engedte, sűrűn eljött a barátokhoz, beszélgetett a régi cimborákkal. Volt miről társalogni, hiszen nagy eredményeket értek el a SZAK-kal, a város legismertebb polgárai voltak, imádták őket az emberek. S.R. NEGYEDIK HELYEZETT: GUJDÁR SÁNDOR Szenzációs társaság Gujdár Sándor Szegeden kapta meg azokat az alapokat, amelyek után 25 válogatottságig vitte, szerepelt az argentínai világbajnokságon is. A szegediek emlékezetében még élénken él a kapus, aki a listán negyedik helyen végzett - Hallott arról a szavazásról, amelyet lapunk kezdeményezett, és amelyben százan szavazhatnak Szeged legjobb labdarúgójára ? - Nem, most értesültem először róla. - Akkor azt sem hallhatta, hogy igen sokan voksoltak önre, és elárulhatom: Sándor Károly, Kocsis Lajos és Baróti Lajos mögött negyedik lett. - Szenzációs társaságba kerültem. Remek az ötlet, és megtiszteltetés, hogy ilyen labdarúgók közt az élbolyban szerepelhetek. Kocsis Lajos például mellettem ült a Honvéd öltözőben, Baróti Lajos a kedvenc edzőm volt, de személyesen megismerhettem Sándor Károlyt is. - Két szezont húzott le Szegeden 1972 és 1974 között, az élmények biztos élénken élnek még önben. Melyik volt a legemlékezetesebb ? - Nem egy meccsről, hanem egy hosszabb folyamatról beszélnék. Amikor felkerültem az első kerethez, Szűcs György volt az edző. Ő fedezett fel, és vett oda az NB I/B-s gárdához. Aztán amikor feljutottunk az első osztályba, jött a hagyományos, klubon belüli Nőtlenek-Nősök évnyitó meccs. Nem tévedés: két-három ezer ember látogatott ki ezekre a találkozókra. Az akkori első számú kapus, Bencze János lemondta a részvételt, így én védhettem. Szenzációsan ment a játék, és mivel az akkori tudósító, sőt talán senki sem ismert, csak annyit írt rólam: az a fekete hajú kapusgyerek nagyon ügyes volt.Ezután a kapuban ragadtam, és kiváló évet produkáltunk: bennmaradtunk, Szegeden megvertük a Honvédot, Budapesten pedig 60 ezer emher előtt a Fradit. A következő szezonban kiestünk, de felkapott lettem. Majdnem Győrbe kerültem, de végül a Honvéd „erővel" leigazolt: - Milyen gyakran tud Szegedre, illetve szülővárosába, Szentesre eljutni? - Legutóbb nem is olyan régen, halottak napja előtt voltam Szegeden. Ott élnek a húgomék, és együtt mentünk el Szentesre, ahol a két éve elhunyt édesapám díszsírhelyet kapott. MÁDI JÓZSEF I 4 1 wF- " I 4 1 •HB . m Gujdár Sándor (jobbról) nagyon szerette szüleit. Édesapját a díszpolgárrá avató ünnepségre is elkísérte FOTÓ: GYENES KÁLMÁN