Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-17 / 268. szám

Szombat, 2007 november 17. SZIESZTA 11 CSONGRÁD MEGYE HÉT CSODAJfl • www.delmagyar.hu 1. A szegedi Dóm tér 339 X Szent-Györgyi Albert NobéRijas tudós 187 3 A Pick szalámi 1?9 4. A szegedi alsóvárosi templom 155 5. A Szegedi Szabadtéri Játékok 152 6 A Tisza 122 7. A szegedi Anna-kút 107 8. Á szegedi halászlé 107 9. A szegedi zsinagóga 105 10. ACtóegedi paprika 103 11. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark 102 12. A kiebelsberg-örökség 83 13. A szegedi szecessziós paloták 80 14. A csongrádi Körös-torok 78 15. A makói Hagymaház 76 16 A Feszty-körkép 72 17 A szegedi Reok-palota 68 18 Szeged árvíz utáni újjáépítése 64 19 Bálint Sándor néprajztudós 60 20. A S2egedi Szent István tér 59 21. A vásárhelyi Fekete Sas Szálló 58 22. Á Szegedi Nemzeti Színház épülete 53 23 Á szentesi Petőfi Szálló 53 24. Á márteiyi Holt-TIsza-ág 51 25. A homokháti ember 46 26. A szegedi Stefánia 44 27. A szegedi papucs 34 28. Á vásárhelyi Emlékpont 34 29 A szentesi Tisza liget 32 30 A Szegedi Tudományegyetem 26 31 A Szegedi Vadaspark 24 32 A József Attila tánuimányi és Információs központ 21 33. A szegedi Lechnet tér 21 34. Csörgő Sándor, a legidézettebb magyar matematikus 18 35. Az elsó szívátültetés vidéken 17 "36. Á kisperégi sziámi ikrek szétválasztása 16 37. A szegedi botanikus kert ' 14 38. A Szabadság úszóház 13 39. A Csongrád Megyei Bíróság épülete 7 Összes szavazat (internetes, e-maii, postai tevéi): 2884 A szavazás kezdete: 2007. október 6. Csodakereső Keressük együtt Csongrád megye hét csodáját! - hívtuk voksolásra olvasóinkat október 6-án. Játékunk végéhez közeledik. November 29-én éjfélkor lezárjuk a képzeletbeli urnát. Az addig érkezett szavazatok alapján lapunk december 1-jei számában hirdetünk eredményt. Addig is: a játékos kedvű „csodavárók" között hetente egy ajándékcsomagot sorsolunk ki - most az e-mailben szavazó makói Kriván Irénnek küldünk levelet arról, hol veheti át ajándékát. Akciónk végén bőröndnyi meglepetést nyerhet a legszerencsésebb játékos. Mi Csongrád megye hét csodája? Szavazatukat, véleményüket továbbra is várjuk a www.hetcsoda.delmagyar.hu címen, továbbá levélben a szerkesztoseg@delmagyar.hu, illetve a 6740 Szeged, Pf. 153. címre! A send gomb Mivel most már a sarki hentestanoncnak is van számítógépe, holott őskorszak, őskorszak ez még javából, barátaim, szólnánk egy olyan jelenségről, amely alapjaiban változtatta meg a hírekhez, illetve a hírek küldéséhez való viszonyunkat. Régen rendes, rendetlen leveleket írtunk, s e jóravaló szokáson az évszázadok se sokat változtattak, toll, papír, pöcsét, menj. Postaláda. Vagy a postás, a drága postás, csekket hoz vagy honoráriumot? A leveleket, melyeket megírtunk, az idő különös anyagával töltöttük meg, az idő használt, gyűrögetett és kalapált, fényesre vagy homályosra csiszolt bennünket, mi is használtuk őt, a forma felépítése, a szerkezetek létrehozása létezésünk alanyi kötelezettsége volt. Voltaképpen az Úristen maga is forma, éppen csak a legformátlanabb forma. Ha mármost a művészetet nem számítjuk, a levél volt a legszebb jel, amit az ember létrehozott. A levélírás lassú és jellegzetes angyali tevékenység volt, s nem csak az áldatlan és kiszámíthatatlan postai állapotok, a postaút szörnyű állaga, az út menti örömtanyákból integető csodalányok miatt, de a természetéhez tartozott az utazás mint létélmény, levelünk hajón, repülőgépen és vonaton utazott, ennyiben persze kikezdte az idő hagyományos legyőzését, a lovas, gyalogos, általában rettenetesen nagy hímtagú kurírral történő továbbítással szemben, de mégis, mégis volt az egészben valami természetes báj, az idő nem szakadt, hanem pelyhezve hullt, mint a színes hó, vagy csak elcsepegtette magát, mint egy barátságos felhő. A levél valóságos, reális tárgy, érzéki képződmény. Amikor megkaptad, forgattad a borítékot, ropogott, talán tömött is volt, világított, sötétlett rajta a bélyeg, úristen, ez a tag négy oldalt írt nekem, most vagy annyira szeret, vagy annyira nem, vagy talán csak a fecsegés mámora ragadta magával! Két napig a párnád alatt lehetett tartani, felbontatlanul, reménykedve, hogy majd milyen jó lesz olvasni. Vagy ahogyan kezdtük. A megszólítás, drága, kedves, életem, lelkem, satöbbi. Tulajdonképpen már a telefonnal elkezdődött valami szörnyűség. Rendes ember máig nem szokja, ha érti is, hogy adott esetben óceánok választják el őt a másiktól, és mégis lehet erotikus természetű vágyról, pénzről, új ruháról és politikáról diskurálni. Ha útnak indítottál egy levelet, és nagyon megbántad, még fel lehetett robbantani a postaládát, ki lehetett rabolni a postást „Nem, nem a nyugdíjnap miatt, kérem, csak a levél végett, amelyben azt írtam Szőcs Mária úrhölgynek, hogy jó, legyen meg a végakarata, az idei esztendőben eljegyzésünk halálbiztosan bekövetkezik!" Szóval valamiképpen vissza lehetett vonni a hagyományos levelet. Volt még rá mód, ravasz lehetőség. Hanem a számítógépnél más a helyzet. A számítógép maga a zörgő papír, a szürkére gyűrögetett boríték, a csöpögő toll, a hatalmas hímtagú postás, a füstös postavonat, az angyal. Magam, aki naponta több órán át használom a számítógépet, s ide és oda, nagy és kevésbé jelentősnek tetsző szerkesztőségekbe küldök üzeneteket, azt figyeltem meg, s ez talán mások számára is érdekes lehet, milyen bonyolult lelkiállapotot eredményez a számítógép egy adott részének, részletének, mütyürkéjének, klitoriszának a használata. Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, a send gombocskáról beszélek. Nos, egyfelől csodás érzés megnyomni. A rabszolga-felszabadítás pillanata, nyílik a börtönajtó, itt vannak az oroszok - már akinek, satöbbi. A mellékletet-tárca, regényrészlet, novella, hexameterekben megírt följelentés, kitöltött űrlap vagy igazolás már csatoltad, és repül. De az idő, míg a csatolmány elkészült, rémületesen hosszú volt. Kemény napok, tengernyi izzadság, hányszor hamvadtál el a reménytelenség máglyáján?! Sokszor, naponta. Egy egész éven át írtál egy nyomorult novellát, most azonban úgy érzed, kész, mit kész, egészen rendben van, és csatolod, már elég csak megemelni az ujjadat, s lenyomni a gombocskát. Pontosabban nem is gomb az, hiszen csak az egérnyíl hegye csusszan rá a képernyőn az ominózus felületre, és... kattintasz. Kész. Sssss... már el is ment, száll, ott is van. A küldés egyidejű a megérkezéssel. Egy évig sírtál, vacakoltál, egy évig véres pisi prüszkölte tele az életpiszoárt, egy évig nem tudtad, csak akartad, egy évig vártál, reméltél, akartál, egy évig volt valami nem kész, valami nem megoldott fölötted, és...és most kész, most meg van oldva. Egyetlen pillanat. Elment. Nincs átmenet, postaút, maratoni lötyögés. Már meg is kapta a kedvezményezett, igaz, a dög csak holnap, egy hét múlva fogja olvasni, akkor sem mond túl sokat. Mindegy. Én nagyon szeretem a send gombot. Szeretem, és félek tőle, mint az olyantól, ami szép. S talán még az is jó, hogy nincs mód a visszavonásra, legfeljebb írsz újat, gyorsan, kétségbeesetten, és a javított kiadást is küldöd. De ha a valódi szeretetről akar üzenni az ember, azt éppúgy jobban meg kell gondolni. És ha jobban meggondolja az ember, újra csak helyet kap ebben a másfajta, másszerű szerkezetben az, amit elveszni láttunk, vagyis maga az idő. SZÍV ERNŐ CSONGRÁD MEGYE CSODÁI: SZENT-GYÖRGYI ALBERT ÉS NOBEL-DÍJA ;éci, a szegény Cambridge Szent-Györgyi Albert és családja 1931 januárjában érkezett Szegedre. A tudós addigra már Pozsony, Prága, Berlin, Hamburg, Groningen, London és Cambridge tudományegyetemeinek ismert kutatója volt. Szegeden is folytatta sejtlélegzéssel kapcsolatos munkáját. Sikerült izolálnia a C-vitamint. Sőt Szegeden a város nevezetes növényéből, a paprikából a korábbiaknál sokkal nagyobb mennyiségben sikerült kinyernie az értékes anyagot. Felfedezte, hogy gyógyítani lehet vele például a skorbutot. Idén hetven éve, 1937. december 10-én vehette át a Nobel-díjat „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav katalízisszerepének terén tett felfedezéseiért" indoklással. Később az izommozgás biokémiájával is foglalkozott itt, és nagyszerű eredményeket ért el. Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem egyik legnépszerűbb tanára és rektora volt. A Tisza-parti városban - melyet Szent-Györgyi életrajzírója, Ralph W. Moss a szegény ember Cambridge-ének nevez - 13 évig élt és alkotott az egyetlen olyan magyar tudós, aki itthoni körülmények közepette végzett kutatásaiért részesült Nobel-díjban. Ezért is jelölte Szabó Gábor rektor Csongrád megye legnagyobb csodájának Szent-Györgyi Albertet. Itteni teljesítményének megmaradt eszközei, illetve a világhírű magyar biokémikus életútját bemutató tablók is láthatók a Szegedi Tudományegyetem minap felavatott Szent-Györgyi Albert-emlékszobájában FOTÓK: SEGESVÁRI CSABA pincére voltam" A férfi, aki felszolgálta Alexander Litvinyenkónak azt a teát, amelyben a méreg volt, aggódik az életéért. A sugárfertőzött bárt felújították, és ismét fogadja a vendégeket. Egy évvel ezelőtt történt: a mayfairi Millennium Hotelben található Pine bár 67 éves pincére, Norberto Andrade egy csésze zöld teát vitt ahhoz az asztalhoz, ahol az egykori orosz kém ült két egykori KGB-ügynökkel, Andrej Lugovojjal és Dimitrij Kovtunnal. Később megállapították, hogy a tea a radioaktív polónium 210-zel volt szennyezett, és megölte Litvinyenkót. A haA pincér, Norberto Andrade visszatért dolgozni a mérgezés helyszínére Putyin lépett Alexander Litvinyenko tavaly november 23-án halt meg, és a Highgate temetőben temették el. Andrej Lugovojt meggyanúsították a gyilkosság elkövetésével, de az orosz elnök, Vlagyimir Putyin elutasította kiadatását Nagy-Britanniának. Lugovoj, aki most a Duma tagja, és üzleti partnere Dimitrij Kovtunnak, tagadja, hogy bármi köze is lenne Litvinyenko megmérgezéséhez. tóságok egy nemzetközi gyilkosság ügyében kezdtek nyomozni. Norberto Andrade azt mondta: semmi oka nem volt rá, hogy gyanakodjon, bár azt észrevette, a tea szokatlanul sűrű, és a kanna sokkal sárgább volt a megszokottnál. Ezt akkor vette észre, amikor kiürítette a kannát. A Pine bár felújítására 230 ezer angol fontot költöttek. Norberto Andrade nyugdíjba vonult, de végül is visszatért dolgozni. THE EVENING STANDARD, ÍRTA: ANNA DAVIS, FORDÍTOTTA: NYEMCSOK ÉVA