Délmagyarország, 2007. november (97. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-15 / 266. szám

6 •MEGYEI TŰKOR" CSÜTÖRTÖK, 2007. NOVEMBER 15. A Délmagyarország és a Délvilág házhoz jön! Sí] MEGYE JÁRÓ Ismerjük meg Csongrád megyét! jelszóval folytatjuk 52 részesre ter­vezett sorozatunkat, melynek során szűkebb pátriánk valameny­nyi községét meglátogatja a Délmagyarország és a Délvilág szerkesztőségi csapata. Egyrészt hogy találkozzunk az. ott élű emberekkel, másrészt hogy meg­mutassuk másoknak is kistelepü­léseink életét, méltatlanul elfele­dett, vagy legtöbbször fel sem fedezett értékeit. A DELMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG karácsonyi ajándékkoncert-sorozata 2007. december 14., péntek, 19.00 óra Szeged Városi Sportcsarnok, Temesvári krt. 33. bemutati a A leleiek szerint is pártatlanok vagyunk Maroslele már a szegedieket is érdekli Egykori jobbágyfalu három város metszéspontjában GYARORSZAG )FLnA Jegyárak: Kedvezményes jegy Délmagyarország­vagy Délvilág-előfizetőknek: 1490 Ft Teljes árú jegy: 3000 Ft JEGYÁRUSÍTÁS: Délmagyarország ügyfélszolgálatok: Szeged, Szabadkai út 20., Kölcsey u. 5. Délvilág ügyfélszolgálatok: Hódmezővásárhely, Szegfű u. 1-3. Makó, Szegedi u. 9-13. Szentes, Kossuth u. 8. A koncertre kedvezményes jegyek csak ügyfélszolgálatainkon vásárolhatók. Helyfoglalás érkezési sorrendben történik majd. Teljes árú jegy a koncert helyszínén is vásárolható! Egy előfizető maximum 4 db kedvezményes jegyet vásárolhat. Mcgycjáró rendezvénysorozatunkon legutóbb Maroslelére látogat­tunki A könyvtárban megtartott találkozó kifejezetten meghitt han­gulatú volt. Miután Martonosi György polgármester házigazdaként köszöntötte az érdeklődőket, majd Orfi Ferenc főszerkesztő-helyet­tes, Hocz Pál nyomdavezető és kiadónk marketingvezetője, Németh Ildikó elmondta mindazt, amit pillanatnyilag lapunkról, rendezvé­nyeinkről és játékainkról tudni érdemes, azután az olvasóké volt a szó. Öröm volt hallani őket: kritikát szinte egyáltalán nem kaptunk, ugyanakkor diesérték pártatlanságunkat, a helyi hírek iránti érzé­kenységünket, valamit mellékleteinket, különösen a Délmadárt. Ter­mészetesen ezúttal sem maradhatott el az ilyenkor szokásos sorsolás és a játék - jutott ajándék mindenkinek. Martonosi György köszönti a fórum résztvevőit Fotók: Segesvári Csaba Egyformán közel van a megyeszékhelyhez, Hódmezővásárhelyhez és Makóhoz az egy­kori jobbágyfalu, Maroslele. A fokhagyma­termesztéséről is híres községben nagyon ke­vés a munkanélküli, ugyanakkor sok a gyerek - úgy tűnik, az emberek bíznak a jövőben. Három város, Szeged, Hódmezővásárhely és Makó térségének metszéspontjánál található a jelenleg kétezer-kétszáz lelkes falu, Maros­lele. A vidék az ősidőktől lakott, első írásos emléke 1274-ből származik, abban az időben kis jobbágyfalu volt. Neve valószínűleg az ős­magyar Lehel, Léi személynévből ered. A tö­rökvészt követően a területet jó kétszáz évig csak legelőként hasznosították, míg végül a tizennyolcadik század végén népesül be újra, dohánytermesztő zsellérek költöznek ide. 1873-ban vált jogilag elismert községgé, lakói pedig nem sokkal később megváltották addig bérelt földjeiket a Csanád megyei püspökség­től. A falu 1908-ban Püspökidére változtatta a nevét, utalva Dcssewffy Sándor püspökre, aki többek között támogatta a helyi iskola és a templom felépítését - 1950-ben, a tanács megalakulása után azonban a Maroslele ne­vet vette fel, és így hívják ma is. Mi jellemzi napjainkban Marosleiét? A pol­gármester, Martonosi György mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a falu a szennyvízel­vezetést leszámítva minden komforttal ellá­tott; van orvosi és fogorvosi rendelőjük, az új patika éppen most épül, van posta és az ön­kormányzat óvodát, általános iskolát és szo­ciális ellátórendszert is működtet. Egyébként a munkanélküliség rendkívül alacsony, alig négyszázalékos. A többség vagy a mezőgazda­ságból, mindenekelőtt a híres lelci fokhagyma termesztéséből él, vagy a három közeli város­ba jár át dolgozni - az út nagyjából negyedóra Maroslele legfőbb ékessége a Magyarok Nagyasszonyának szentelt templom Hódmezővásárhelyre, Szegedre és Makóra is. Fontos továbbá, hogy a község nincs elörege­dőben: sok a fiatal, a gyerek. Ugyanakkor az önkormányzat mozgástere itt is meglehető­sen szűk. Az évente 290 millió forintból gaz­dálkodó falu évtizede forráshiányos. A polgármester büszkén mondja: azért van erejük beruházni, fejleszteni. Idén felújítot­ták a könyvtárudvart, kamaraestek, koncer­tek, közösségi rendezvények megrendezésére alkalmas teret alakítottak ki, rendbe hozták a buszvárót, most pedig utak felújítására és a hivatal akadálymentesítésére készülnek. Ami pedig a nagyobbakat illeti: az idei év a felkészülés éve volt, jövőre pedig igyekeznek minél több uniós forrást elérni. Készen van­nak például a tervek az óvoda felújítására, amit bölcsődével is bővíteni fognak, illetve szeretnék megoldani azt, hogy egy épületbe kerüljön az általános iskola. Ezenkívül sze­retnék széppé varázsolni a főteret és a mun­kahelyteremtésre is gondoltak: a régi bölcső­de épületéből turisztikai szálláshely lesz, a községháza udvarában pedig vállalkozói köz­pont nyílik irodákkal, műhelyekkel, üzletek­kel, ha sikerül hozzá támogatást szerezni. A falu jövőjét hosszú távon az fogja megha­tározni, hogy a hamarosan épülő M43-as nyomvonala Maroslelétől kevesebb mint egy kilométerre fut, és leágazás is készül a tele­pülés felé. Martonosi György egy nyugodt, rendezett, kikapcsolódásra alkalmas Maros­leiéről álmodik, ahová akár a megyeszék­helyről is sokan költöznének át - az itteni porták iránt máris nagy az érdeklődés. SZABÓ IMRE LÁTNIVALÓK. A TEMPLOM ÉS A FŐTÉR |jg A falu történetét tekintve érthető, hogy Marosle­' lén kevés a múltból ránk maradt látnivaló, ám azért a falu nyugalmat sugárzó főterén van mit megnézni. Itt áll mindenekelőtt a Magyarok Nagy­asszonya-templom, előtte pedig építtetőiének, Dessewffy Sándor püspöknek az emlékoszlopa. Ugyancsak a parkban található a Hősök Kútja. Ez ma már csak látványosság, de valaha a falu vízel­látását biztosította. Érdemes bekukkantani a kö­zeli helytörténeti gyűjteménybe is, a házat a könyvtárosok mutatják meg az érdeklődőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom