Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-20 / 246. szám

250 •MEGYEI TŰKOR* SZERDA, 2007. OKTÓBER 24. Az anya minden héten elmegy a baleset helyszínére Csengele nem felejti Krisztiánt Optimista a vadgalamb ..Hullatja levelét az idő vén fája" - írta Arany lános a Buda halála első sorában. A mindig okosok kukacoskodhatnának vele, hogy nemcsak a vén fa hullatja, hanem a fiatalabbja is, de a biológia is más, meg a költészet is más. Akinek a fejébe belekövesedett a logika, ne o/yasson verseket. Tény azonban, hogy „itt van az ősz, itt van újra", és akármelyik ablakon nézek is ki, hulló levelet látok itt is, ott is. Egyik oldalon az egyik lakó söprögeti, pedig senki meg se köszöni neki, a másikon a másik. Sok nekem egyszerre kétfelé néznem, maradjunk az egyiknél! Mondhatom öregapónak is vagy talán tatának is, aki a ciroksöprú nyelét markolja, és olyan igyekezettel dolgozik, mintha bárki is el akarná söpörni előle. Aztán látom, hiába siet, előáll valaki, és korszerűbb eszközzel dolgozik: neki lombsöprüje van. A gereblyét keresztezték a söprűvel, ötször vagy tízszer haladósabb a munka. Eszembe jut valakinek a hangja: szeretem én a munkát, órákig el tudnám nézni. Munkaidőmből is kitelik. Átjön a két atyafihoz a másik oldal örök szorgalmasa, és aranyos közvetlenséggel nemcsak nézi őket, de szóval is tartja. Nem hiszem, hogy munkamódszer-átadás történne, a hang azonban nem ér föl hozzánk. Ha jól számolom, harminc évvel ezelőtt ültették azt a fát is, amelyik nekik hullatta a levelét, de kicsit csökevényesebbre sikeredett. Gyorsan növő nyár és fűz fogta el előle a napot, de rá is fizetett mindegyik: megette öket.a nagy sietség. Kopasz már a kis fa, elhullottak díszei, de lentről egyikük se veszi észre, hogy a fejük fölött vadgalamb ül a fészkén. Október közepe van, és mer még költeni1 Hol hagyta el a madárkalendáriumot 1 Nem tudná, hogy itt-ott már fagyokat kuruttyol reggelenkint a rádió? Aztán eszembe jut, hogy február közepén, egészen pontosan fulianna napkor fényképeztem valamikor ugyancsak fészkét ülő vadgalambot. Körbe-körbe fogta a hó, alig láthatott ki belőle. A hó hamar elment, és a kis galambok kikeltek. Vannak dolgok, amit az optimista madarak tudnak jobban. Persze nem mind tud mindent. Kertünkben tavasszal, amikor a fekete cseresznye pirosodni kezdett, két fészekalja feketerigónak csipkedték az öregek a termést. Tizennyolc csőrt kellett megtömniük, a mi kárunkra. Mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lelkesedtem értük. Addig csak azt láttam, kukacokból növesztettek kétoldali harcsabajuszt maguknak. Áttértek volna a vegetáriánus étrendre? És hadseregnyi mindenevő veréb csatározott mellettük. Mind azt ette, amit az Isten adott, és engem nézett betolakodónak. Mostanában hallom, valami rigójárvány üthette föl a fejét, mert egyszer csak valamennyi eltűnt a környékről is. Pedig a rigó is született derűlátó. Hajnali kettő után fújta már az ébresztőt. Én már tudom, amit ők még nem. Amit a biológia ront el, azt a biológia hozza helyre. Csak idő kell ahhoz is. H. D. Unokáját siratja Molnárné Marika tanak a fiú családjához. Édesanyját és bátyját nem találjuk otthon, de az anya élettársát igen. - Mindenki nagyon szerette. Sajnos nem hallgatott rám, pedig mondtam, hogy nincs tökéletes állapotban a motor - meséli a férfi. Azt szeretnénk tudni, ki és miért állította a fejfákat, ki látogatja a tragédia színhelyét. Krisztián édesanyja és nagymamája biztosan. Hetente többször is - mondja az élettárs, és megmutatja, melyik tanyán találjuk a nagymamát. Molnár Antalné Marika egy órát gyalogol a csengelei útig és egyet vissza, két-három naponta. Azt mondja, a zarándokút segít abban, hogy feldolgozza a tragédiát. A fejfát nem a családtagok, hanem a fiú barátai, ismerősei állították. A búcsúztatást is itt, az út mellett tartották. A Krisztián hamvait tartalmazó urnát egyébként otthon őrzi a család. Marika néni elérzékenyül, amikor Krisztiánról kérdezzük. Jó gyerek volt - mondja. A síremlékre a fiú fotója alá ezt vésették: „Tiéd a csend, a nyugalom, miénk a könny, a fájdalom". G. ZS. MÁR NEM NYOMOZNAK A Kisteleki Rendőrkapitányság közúti baleset okozásának megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárást. Megállapították, hogy a balesetért a motorkerékpár vezetőjét terheli a felelősség, nem műszaki hiba következménye. Tekintettel arra. hogy a felelős a balesetben elhunyt, a nyomozást a rendőrség megszüntette. Az út menti kegyhelyet a barátok állították Fotók: Miskolczi Róbert Feltűnő síremléket állítottak Pál Krisztián halála után a Csengelére vezető út mellett a barátok, ismerősök. A fiú 19 évesen, idén nyáron vesztette életét. Az anya és a nagymama két órát gyalogol hetente többször a baleset helyszínére. Három fejfa, harminc mécses, legalább ennyi csokor és koszorú, apró ajándékok - sapka, kicsi angyal, játék motor - őrzik Pál Krisztián emlékét a Csengelére vezető út mellett. A síremléken a fiú fotója is látható: egy Suzukin ül, szőke, és nagyon fiatal. Krisztián 19 éves korában balesetben halt meg idén nyáron. A falu nem felejtette el. A tragédia helyszínén, az úton szabályos kör - a motorosok Mad Max-körnek hívják, a hátsó kerék gumija hagyja, amikor behúzott fékkel, a járművet „körzőnek" használva pörögnek. A barátok tiszteletadása Krisztián előtt. Június 7-én, nem sokkal éjfél után történt a baleset. Krisztián Csengeléről ment haza, egy faluhoz közeli tanyára MZ-jén. Mögötte ült 23 éves barátja, István. Az úttest vizes volt, a falubeliek egy része azt állítja, Krisztián ivott is. Volt, aki azt mondta, nem volt jogosítványa, de értett a motorhoz. A fiúk már elhagyták a falut, amikor megcsúszott alattuk a motor, és egy fának ütköztek. István lerepült a gépről, majd át két fa között. Súlyosan megsérült, de életben maradt. Krisztián viszont a fának csapódott, és azonnal meghalt. Nem kell sokat kérdezősködnünk, és útba igazíVígh Éva a Római Magyar Akadémia élén A tudomány szegedi nagykövete A szegedi Vígh Évát nevezték ki a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójává. A docens azt mondja, egyszerű dolga lesz: ápolja a hagyományosan jó magyar-olasz kapcsolatokat, miközben a szegedi gyökereiről sem feledkezik el. Ismét szegedi nagykövete van a magyar tudománynak. Októbertől négy évre a szegedi egyetem olasz tanszékének docensét, Vígh Évát nevezték ki a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójává. Szegeden született, itt járt iskolába, az olasz-pedagógia szakos diplomát töretlen egyetemi karrier követte. Az olasz mellett spanyolul, franciául és angolul beszél. Idén védte meg a nagydoktoriját, szakterülete az irodalomtörténet és a kulturális antropológia. Felért tehát a szakmája csúcsára, közben felnőtt két gyermeke, vagyis nem jöhetett volna jobbkor a Balassi Intézet felkérése. Nyár végén értesült a megtiszteltetésről, azóta felkészítésre járt és megmártózott az olasz-magyar diplomácia honi felében. A jövő héten már utazik. Egyelőre egyedül foglalja el az álloVígh Éva szerint női érzékenységgel jól lehet boldogulni a macsó világban Fotó: Miskolczi Róbert máshelyét, mert történész Vígh Éva sokat letett a tuférjét az egyetemi teendői domány asztalára, rendszeSzegedhez kötik. resen oktatott is a római egyetemen. Nem lesz nehéz felvennie az itáliai ritmust az akadémia élén, amelyet 1999-ig a szintén szegedi Pál József is vezetett. Kultúrára ugyan a külhoni pénz is kevés, ettől eltekintve a világszerte működő tizenkilenc magyar kulturális centrum közül a római számít a legnagyobbnak a párizsi és a bécsi mellett. Főként azért, mert a magyar állam legimpozánsabb és legértékesebb külföldi rezidenciáján működik. A Tiberis partján álló Falconieri-palotában amúgy szűk stáb dolgozik; a tudományos igazgató a kulturális igazgató oldalán tevékenykedik. Vígh Évának a magyar tudományosság fejlesztése a feladata, de tüstént hozzáteszi, nem bújik ki a szegedi bőréből, azaz erősíti majd a hagyományosan kitűnő városi és egyetemi kapcsolatokat. Miként követi férfi elődeit az attraktív ötvenes nő a macsó Itáliában? Elmondja: magától értetődő természetességgel, hiszen sok mindenben hasonlít egymásra a két náció. Felszínes ismeretségek könnyedén köthetők, de a termékeny munkakapcsolathoz feltétlenül eredmények felmutatásával lehet megszerezni a bizalmat. D.T.