Délmagyarország, 2007. október (97. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-20 / 246. szám

250 •MEGYEI TŰKOR* SZERDA, 2007. OKTÓBER 24. Az anya minden héten elmegy a baleset helyszínére Csengele nem felejti Krisztiánt Optimista a vadgalamb ..Hullatja levelét az idő vén fája" - írta Arany lános a Buda halála első sorá­ban. A mindig okosok kukacoskod­hatnának vele, hogy nemcsak a vén fa hullatja, hanem a fiatalabbja is, de a biológia is más, meg a költészet is más. Akinek a fejébe belekövesedett a logika, ne o/yasson verseket. Tény azonban, hogy „itt van az ősz, itt van újra", és akármelyik ablakon nézek is ki, hulló levelet látok itt is, ott is. Egyik oldalon az egyik lakó söprögeti, pedig senki meg se köszöni neki, a másikon a másik. Sok nekem egyszer­re kétfelé néznem, maradjunk az egyiknél! Mondhatom öregapónak is vagy ta­lán tatának is, aki a ciroksöprú nyelét markolja, és olyan igyekezettel dolgo­zik, mintha bárki is el akarná söpörni előle. Aztán látom, hiába siet, előáll valaki, és korszerűbb eszközzel dolgo­zik: neki lombsöprüje van. A gereb­lyét keresztezték a söprűvel, ötször vagy tízszer haladósabb a munka. Eszembe jut valakinek a hangja: szeretem én a munkát, órákig el tud­nám nézni. Munkaidőmből is kitelik. Átjön a két atyafihoz a másik oldal örök szorgalmasa, és aranyos közvet­lenséggel nemcsak nézi őket, de szó­val is tartja. Nem hiszem, hogy mun­kamódszer-átadás történne, a hang azonban nem ér föl hozzánk. Ha jól számolom, harminc évvel ezelőtt ül­tették azt a fát is, amelyik nekik hul­latta a levelét, de kicsit csökevénye­sebbre sikeredett. Gyorsan növő nyár és fűz fogta el előle a napot, de rá is fi­zetett mindegyik: megette öket.a nagy sietség. Kopasz már a kis fa, elhullottak díszei, de lentről egyikük se veszi észre, hogy a fejük fölött vadga­lamb ül a fészkén. Október közepe van, és mer még költeni1 Hol hagy­ta el a madárkalendáriumot 1 Nem tudná, hogy itt-ott már fagyokat kuruttyol reggelenkint a rádió? Az­tán eszembe jut, hogy február kö­zepén, egészen pontosan fulianna napkor fényképeztem valamikor ugyancsak fészkét ülő vadgalam­bot. Körbe-körbe fogta a hó, alig láthatott ki belőle. A hó hamar el­ment, és a kis galambok kikeltek. Vannak dolgok, amit az optimista madarak tudnak jobban. Persze nem mind tud mindent. Ker­tünkben tavasszal, amikor a fekete cseresznye pirosodni kezdett, két fé­szekalja feketerigónak csipkedték az öregek a termést. Tizennyolc csőrt kellett megtömniük, a mi kárunkra. Mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lelkesedtem értük. Addig csak azt láttam, kukacokból növesz­tettek kétoldali harcsabajuszt maguk­nak. Áttértek volna a vegetáriánus ét­rendre? És hadseregnyi mindenevő veréb csatározott mellettük. Mind azt ette, amit az Isten adott, és engem né­zett betolakodónak. Mostanában hal­lom, valami rigójárvány üthette föl a fejét, mert egyszer csak valamennyi eltűnt a környékről is. Pedig a rigó is született derűlátó. Hajnali kettő után fújta már az ébresztőt. Én már tudom, amit ők még nem. Amit a biológia ront el, azt a biológia hozza helyre. Csak idő kell ahhoz is. H. D. Unokáját siratja Molnárné Marika tanak a fiú családjához. Édesanyját és bátyját nem találjuk otthon, de az anya élettársát igen. - Mindenki nagyon szerette. Sajnos nem hallgatott rám, pedig mondtam, hogy nincs tökéletes állapot­ban a motor - meséli a férfi. Azt szeretnénk tudni, ki és miért állította a fejfákat, ki látogatja a tragédia színhelyét. Krisztián édesanyja és nagymamája biz­tosan. Hetente többször is - mondja az élettárs, és megmutatja, melyik tanyán találjuk a nagymamát. Molnár Antalné Marika egy órát gyalogol a csen­gelei útig és egyet vissza, két-három naponta. Azt mondja, a zarándokút segít abban, hogy feldolgoz­za a tragédiát. A fejfát nem a családtagok, hanem a fiú barátai, ismerősei állították. A búcsúztatást is itt, az út mellett tartották. A Krisztián hamvait tar­talmazó urnát egyébként otthon őrzi a család. Marika néni elérzékenyül, amikor Krisztiánról kérdezzük. Jó gyerek volt - mondja. A síremlékre a fiú fotója alá ezt vésették: „Tiéd a csend, a nyuga­lom, miénk a könny, a fájdalom". G. ZS. MÁR NEM NYOMOZNAK A Kisteleki Rendőrkapitányság közúti baleset okozásá­nak megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárást. Megállapították, hogy a balesetért a motorkerékpár ve­zetőjét terheli a felelősség, nem műszaki hiba következ­ménye. Tekintettel arra. hogy a felelős a balesetben el­hunyt, a nyomozást a rendőrség megszüntette. Az út menti kegyhelyet a barátok állították Fotók: Miskolczi Róbert Feltűnő síremléket állítottak Pál Krisztián halála után a Csengelére vezető út mellett a barátok, ismerősök. A fiú 19 évesen, idén nyáron vesztette életét. Az anya és a nagymama két órát gyalogol hetente többször a baleset helyszínére. Három fejfa, harminc mécses, legalább ennyi cso­kor és koszorú, apró ajándékok - sapka, kicsi an­gyal, játék motor - őrzik Pál Krisztián emlékét a Csengelére vezető út mellett. A síremléken a fiú fo­tója is látható: egy Suzukin ül, szőke, és nagyon fia­tal. Krisztián 19 éves korában balesetben halt meg idén nyáron. A falu nem felejtette el. A tragédia helyszínén, az úton szabályos kör - a motorosok Mad Max-körnek hívják, a hátsó kerék gumija hagyja, amikor behúzott fékkel, a járművet „körző­nek" használva pörögnek. A barátok tiszteletadása Krisztián előtt. Június 7-én, nem sokkal éjfél után történt a bal­eset. Krisztián Csengeléről ment haza, egy faluhoz közeli tanyára MZ-jén. Mögötte ült 23 éves barát­ja, István. Az úttest vizes volt, a falubeliek egy része azt állítja, Krisztián ivott is. Volt, aki azt mondta, nem volt jogosítványa, de értett a motorhoz. A fiúk már elhagyták a falut, amikor megcsúszott alattuk a motor, és egy fának ütköztek. István lerepült a gépről, majd át két fa között. Súlyosan megsérült, de életben maradt. Krisztián viszont a fának csapó­dott, és azonnal meghalt. Nem kell sokat kérdezősködnünk, és útba igazí­Vígh Éva a Római Magyar Akadémia élén A tudomány szegedi nagykövete A szegedi Vígh Évát nevez­ték ki a Római Magyar Aka­démia tudományos igazga­tójává. A docens azt mondja, egyszerű dolga lesz: ápolja a hagyományosan jó ma­gyar-olasz kapcsolatokat, miközben a szegedi gyöke­reiről sem feledkezik el. Ismét szegedi nagykövete van a magyar tudomány­nak. Októbertől négy évre a szegedi egyetem olasz tanszékének docensét, Vígh Évát nevezték ki a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatójává. Szegeden született, itt járt iskolába, az olasz-pedagó­gia szakos diplomát töret­len egyetemi karrier követ­te. Az olasz mellett spa­nyolul, franciául és ango­lul beszél. Idén védte meg a nagydoktoriját, szakterü­lete az irodalomtörténet és a kulturális antropológia. Felért tehát a szakmája csúcsára, közben felnőtt két gyermeke, vagyis nem jöhetett volna jobbkor a Balassi Intézet felkérése. Nyár végén értesült a meg­tiszteltetésről, azóta felké­szítésre járt és megmártó­zott az olasz-magyar diplo­mácia honi felében. A jövő héten már utazik. Egyelőre egyedül foglalja el az állo­Vígh Éva szerint női érzékenységgel jól lehet boldogulni a macsó világban Fotó: Miskolczi Róbert máshelyét, mert történész Vígh Éva sokat letett a tu­férjét az egyetemi teendői domány asztalára, rendsze­Szegedhez kötik. resen oktatott is a római egyetemen. Nem lesz nehéz felvennie az itáliai ritmust az akadémia élén, amelyet 1999-ig a szintén szegedi Pál József is vezetett. Kultúrára ugyan a külhoni pénz is ke­vés, ettől eltekintve a világ­szerte működő tizenkilenc magyar kulturális centrum közül a római számít a legna­gyobbnak a párizsi és a bécsi mellett. Főként azért, mert a magyar állam legimpozán­sabb és legértékesebb külföl­di rezidenciáján működik. A Tiberis partján álló Falconie­ri-palotában amúgy szűk stáb dolgozik; a tudományos igazgató a kulturális igazgató oldalán tevékenykedik. Vígh Évának a magyar tudomá­nyosság fejlesztése a felada­ta, de tüstént hozzáteszi, nem bújik ki a szegedi bőré­ből, azaz erősíti majd a ha­gyományosan kitűnő városi és egyetemi kapcsolatokat. Miként követi férfi elődeit az attraktív ötvenes nő a ma­csó Itáliában? Elmondja: ma­gától értetődő természetes­séggel, hiszen sok minden­ben hasonlít egymásra a két náció. Felszínes ismeretsé­gek könnyedén köthetők, de a termékeny munkakapcso­lathoz feltétlenül eredmé­nyek felmutatásával lehet megszerezni a bizalmat. D.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom