Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-11 / 160. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2007. JÚLIUS 12. Musicalmozaik, előadásszünetben Banánlevéltányérból ettek a macskák A zenekara Macskák próbáján. Mindenki hallani akarja élőzenével Fotó. Frank Yvette Mielőtt szélnek eresztik az összes macskát ennek a hétnek a végén, a szegedi Dóm tér még háromszor megtelik - ugyanennyiszer volt itt zsúfolt ház az elmúlt hét végén. Az élőzenés Wcbbcr-tnusical beváltotta a szabadtéri menedzsment reményeit. MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi szabadtéri weblapja valóságos jegytőzsde: egyik látogató 14-ére vásárolna jegyet, pénz nem számít, mégis kifejezetten rosszak a kilátásai. Vagy mégsem? Más valaki előre nem látható ok miatt, bármennyire sajnálja, de kénytelen áruba bocsátani jő előre megvásárolt belépőjét. A szabadtéri embereit folyamatosan gyötrik az ismerősök és ismeretlenek: nagyon kérem, kérem, legalább egy jegyet! Mit tehetnének? Az előadások előtt végigtelefonálják mindazokat, akiknek ismerik a számát, hátha nem jönnek el, és akkor fölszabadul pár hely... Mi a Macskák vonzereje? - Szerintem sokan vannak úgy a szegediek, mint én - magyarázza Herczeg Tamás, a szabadtéri igazgatóhelyettese. - Mindenki hallani akarja élőzenével a musicalt azok közül, akik 16 éve is látták, amikor a zene felvételről szólt. Mivel folyamatosan a jobb minőségre törekszünk, az idei műsor összeállításakor is ez vezérelt bennünket, s a Macskák reprízére egyértelműen azért szavaztunk, hogy élőzenével is bemutathassuk. Kétségtelen, Makláry László, a musicalt vezénylő, Szegedről elszármazott karmester és zenekara nagy tapsokat kapott az eddigi előadásokon. Maga Webber mester is nagyon örült, mint hírlik. De nem drágítja meg nagyon ez a szabadtérit tekintve művészeti luxusnak is minősíthető előadásmód a produkciót? Sokba kerül, ismerik el a nyári színház vezetői, de a telt házaknak ez az ára - és haszna. Konkrét összegeket nem lehet kihúzni a menedzsment tagjaiból - hiába is kíváncsiskodunk. De azt nem tagadják, hogy gázsi és gázsi között jókorák a különbségek. Sok oka van ennek, egyebek mellett a név, a személyiség ismertsége, azaz vonzereje. Vagyis alighanem jól tippelünk, amikor Gálvölgyi János gázsiját saccoljuk a legnagyobbnak. A sokféle tévéműsorból is mindenki által ismert színész felkérésével a szabadtéri legnagyobb tömegű célcsoportjának igyekeztek a kedvébe járni. Egy tavalyi felmérés során ugyanis kiderült, a nézők között kétszer anynyi a nő, mint a férfi. A fiatalabb korosztályhoz tartozó hölgyeknek Torres Dánielt „tálalták", az összes férfinézőt pedig - korosztálytól függetlenül - Malek Andreával, Oroszlán Szonjával, Gallusz Nikolettel „fogták meg". Megszokhatták már a szabadtéri vendégei, hogy az előadások szüneteiben a színpadtól jobbra, az árkádok alatt sejtelmes árnyak mozognak pasztellfúggönyök mögött. Ez a nagyon fontos személyiségeket fogadó hely bővül ki a premiereket követően a macskaköves járdaszakasszal is - végtére egy egész társulatot kell ilyenkor vendégül látni, színházi szokás szerint: köszönteni. Az idei első előadás után tehát macskák ettek a macskakövön, méghozzá baPREMIERKOSZT m Előételnek Grissini ropirudacskák és tortilla volt, és zöldséges rudacskák három mártással, úgymint paradicsom, avokádó, tejszínes kecskesajt. A főételek közül a barbecue oldalas volt a már emlegetett banánlevélen. A harcsaroládot viszont baconbe csavarták, kelkáposztába töltötték és bagettel kínálták. A szezámmagijs csirkecombot rétestésztába tették. És volt még görögdinnye, fetasajt pármai sonkával. A desszert: gyümölcskosár őszibarackkal, málnával, vaníliás pudingos linzertésztával. Végül a truváj: az aranyozott csokitorta. Hát, ezeket falta, cincálta, szopogatta maga Bombalurina és Lengelingéla, Elvis Trén és Mefisztulész, Grizabella és Old Csendbelenn, meg mind az összes macska. Majd belenyaltak a pezsgőbe. nánlevéltányérból. Hogy mit? Azt nehéz szavakkal leírni. Az ízvilág ismertetésével nem is kísérletezünk, de alább leírjuk a nem mindennapi, mondhatni művészi fantáziával összerakott-tálalt étkek nevét, ahogyan a Sárkányból kitelepült vendéglátóktól, Elekes Zoltán cégvezetőtől és Goda Gábor séftől hallottuk. Weil Róbert 630-szoros Ben Mickering Tizenhét éve macska jelmezben Huszonkét éves volt Weil Róbert, amikor a Macskák Ben Mickeringjeként bemutatkozott a szabadtérin. Azóta eltelt tizenhat év, de a macskajelmez maradt: a musical főbb szereplői közül ő az egyetlen, aki az 1991-cs előadásban is és a mostaniban is szerepel. Weil Róbert 1990-ben, a Madách színházi előadáson bújt először Ben Mickering bundájába, s azóta több mint 630-szor szerepelt Webber Macskák című musicaljében. Az előadások helyszínei közt szerepelt Nyíregyháza, Dunaújváros, az olaszországi Trento - és persze a Szegedi Szabadtéri Játékok: 1991 -ben, a következő évben és az idei előadásokon is Weil Róbert játssza a lopós macskát. - A mostani produkció teljesen más, hiszen élőzene van, új kosztümöket kaptunk, egészen más a díszlet, s a szereplők is kicserélődtek. De nagy örömmel emlékszem vissza a korábbi szegedi fellépésekre is. Felemelő érzés 4000-4500 ember előtt játszani. A színpadtól nagyon messze van a nézőtér, de az egyik résznél lemegyünk a köWeil Róbert, alias Ben Mickering - ezúttal civilben Fotó: Schmidt Andrea zönség közé, látom a sok mosolygós arcot, és ilyenkor érzem, „távolról" is tudtunk nyújtani valamit a publikumnak. 99 A mostani produkció teljesen más, hiszen élőzene van, új kosztümöket kaptunk, egészen más a díszlet, s a szereplők is kicserélődtek. Weil Róbert A több száz előadás ellenére sincs arról szó, hogy unná a kicsit kleptomániás kandúrt. - Nagyon szeretem ezt a szerepet, azt pedig nem engedhetem meg magamnak, hogy ne ugyanazzal az intenzitással, alázattal, hittel lépjek minden alkalommal a nézők elé. S mivel minden közönség egy kicsit más, időnként kicsit más színeket keverhetek ki a palettáról a szerep megformálásához. Míg a stáb nagy része a következő előadásig, péntekig visszament Budapestre, Weil Róbert és párja Szegeden maradtak kikapcsolódni. - Élnek barátaink itt, s Szeged gyönyörű város, nehéz innen szabadulni. Az előadások között nyaralunk - persze csak ha nem esik. De ezt se bánjuk, a lényeg, hogy a hét végére ne zuhogjon a macskák és nézőik nyakába. G. E. Seregi László a Macskák egyik próbáján a Dóm téren Fotó: Schmidt Andrea Seregi Lászlónak is köszönhető, hogy a Macskák a magyar színháztörténet legtöbbször játszott előadása. Az Operaház Kossuth-díjas koreográfusa örömmel látná valamelyik nevezetes Shakespeare-balettjét is a Dóm téren. - Most csak annyit változtattam a Macskák koreográfiáján, amenynyit az új díszlet és a hatalmas tér megkövetelt. A Madách Színház színpada a Dóm térinek csupán egytizede. Rá kellett vennem a táncosokat, hogy tízszeres energiával töltsék be ezt a teret. A lépések olyanok, mint a Mozart-szimfóniák, azokat nem lehet átírni. Orrvérzésig próbáltunk, megdupláztuk a táncosok létszámát, hogy elérjük a kívánt hatást - mondja a produkció koreográfusa, Seregi László. A Kossuth-díjas mester először táncosként lépett fel a szegedi szabadtérin, 1971-ben és 1981-ben már legendás Spartacusát adaptálta a Dóm térre. - Az 1968-as pesti ősbemutató - amelyre Hacsaturján is eljött reveláció volt az Operaházban. Forray Gábor kérésemre a Dóm térre négy-öt emeletnyi magas díszletet tervezett. Óriási vihar kerekedett a premier előtt, a szél belekapott, és lefektette. A színpadkép a föld színével lett egyenlő. Venni akartam a kabátomat, de azt mondták, szó nem lehet róla. „Seregi elvtárs magának nincs tapasztalata arról, hogy Szeged milyen csodákra képes. Még csak délután 4 óra van, meglátja, estére minden rendben lesz." Nem hittem el. Nekiugrottak a kitűnő asztalosok, díszítők, és elképesztő bravúrral kicserélték az eltört faszerkezetet, este 8-ra tökéletesen rekonstruálták a díszletet. Ilyet még nem láttam, teljesen el voltam ragadtatva. Most meg attól vagyok elragadtatva, hogy Bátyai Edina kikövetelte: élő zenekarral játsszuk a produkciót. Ez nagy tett volt, engem is rabul ejtett ez a változat. A gépzene sohasem fogja utolérni az élő muzsikát - állítja Seregi mester, akinek látványos Shakespeare-balettjeit is sokan szívesen látnák Szegeden. - A balett drága műfaj, a Dóm téri bemutatónak nyilván lennének költségei. Mindig olyan darabokat csináltam, amelyek örökzöldek, nem mennek ki a divatból, mert őszinték és magas színvonalúak. A táncanyagukat is úgy válogattam össze, hogy örökérvényű legyen. Fantasztikus produkciót lehetne csinálni a Szentivánéji álomból, a Rómeó és Júliából vagy A makrancos Katából Szegeden. Ha csak anyagiak kérdése, akkor az biztosan megoldható. Már 24 országban játszották ezeket a darabokat óriási sikerrel. Mindegy, hogy eszkimók vagy hottentották ültek a nézőtéren, a tánc nyelvét mindenki megértette - hangsúlyozza az iparművészeti főiskola grafika szakáról indult koreográfus, akinek minden produkcióján érezhető erős kötődése a képzőművészethez. - Első számú példaképem, az istenként tisztelt Franco Zeffirelli is a firenzei szépművészeti akadémián tanult: nemcsak díszletet tervez, hanem színházi és filmes rendezőként is fantasztikus. Amikor Firenzében A fából faragott királyfit tanítottam be, épp ott próbálták nevezetes rendezésében a Bohéméletet az asszisztense vezetésével. Egyik este a Mester is megjelent, odamentem hozzá, és megköszöntem, hogy a Rómeó és fúlia-filmNÉVJEGY Seregi László 1929-ben Budapesten született, az iparművészeti főiskola grafika szakán tanult. 1949-től a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének táncosa, később koreográfusa. 1957-től az Operaház balettegyüttesének táncosa, koreográfusa, 1977-től 1984-ig balettigazgatója. Bécsben, Berlinben, Oslóban, Leningrádban, Rómában, Sydneyben és Tokióban is sikert aratott balettjeivel. Érdemes és kiváló művész, Kossuth-díjas, az Operaház mesterművésze és örökös tagja. 54 éve házas, egy fia és egy lánya van. jével megtanította nekem a csurgó, gyönyörű reneszánszot. Én is mindig katedrálisokat építettem, nem olyan műveket, amiket hétfőtől szombatig hirtelen össze lehet hozni. Kevés darabom van, mert a rosszakat, amik megbuktak volna, inkább meg sem csináltam. H. ZS. MOJSZEJEVNÉL MOSZKVÁBAN glg Seregi László Igor Mojszejevet tartja a világ legnagyobb élő koreográfusának: - Kint voltam Moszkvában a századik születésnapján. A Kongresszusi Palotában a világ minden tájáról jöttek táncosok őt köszönteni, és együttese saját repertoárját is játszotta. 1950-ben az Erkel Színházban, ahol lovas rendőrök álltak kordont, és nem lehetett bejutni az előadásaira, beszöktem és megnéztem. Akkor találkoztunk először, később leveleztünk is egymással, féltve őrzött kincsem Mojszejev levele. Seregi László Shakespeare-balettjeit is szívesen elhozná a Dóm térre Istenként tiszteli Zeffirellit