Délmagyarország, 2007. július (97. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-11 / 160. szám

SZERDA, 2007. JÚLIUS 11. "MEGYEI TÜKÖR* HOVA MENNEK? m A 2006—2007-es tanév fel­mérései azt mutatják, hogy Németország a legnépsze­rűbb célország az ösztöndíj­ra jelentkező hallgatók köré­ben. Utána második helyen Franciaország áll, azt pedig Olaszország követi. Svájcba mennek a legkevesebben. Egyre többen veszik igénybe az Erasmus-programot „Kellemes dzsesszre ringatóztunk" Velcsov Zsuzsanna Eras­mus-ösztöndíjasként kilenc hó­napot töltött a franciaországi • Lyonban. A tanulás mellett kü­lönböző kultúrákat ismert meg, barátokat szerzett, és rengete­get bulizott. Az egyetemi cse­reprogram egyre több diáknak ad lehetőséget, hogy világot lás­son. Németországba mennek a legtöbben. Csókolom! Állunk a postán, tisztes, őszes férfi lép az ablakhoz, a postáskisasz­szony köszön, amaz hallgat. A lány hosszú percek óta intézi az ügyét, amikor amannak eszébe jut: - Ne haragudjon, hogy nem köszöntem, de a régi bolsevista világban megszoktam a bunkósá­got - magyarázza. A ügyintéző fáradtan felnéz a papírjaiból, meg­értően rámosolyog: - Semmi baj, én az elmúlt tizenhét évben szoktam meg, hogy nem köszönnek az emberek. A bolsevikokra nem emlékszem, a rendszerváltásra sem. Akkor még óvodába jár­tam, és ott még szokás volt köszönni. domba1 tünde Szegedi táncosok Székelyföldtől Milánóig Százötven euró Vannak, akik azt gondolják, a tánc egyenlő a kurválkodással. Hatalmasat tévednek - mondja Barbara, aki öt éve dolgozik egy milánói diszkóban, ahol a táncosokat havonta orvosi vizsgálatra küldik. Néhány hónap alatt akár egy autó árát is megkereshetik. Százötven eurót egy éjszakán ­válaszolja Barbara arra a kérdés­re, mennyit keres a külföldi disz­kótáncért. A fiatal szegedi lányt ismerősei bátorították a munká­ra. Mivel szeret táncolni, és sok pénzt' akart keresni, nem gondol­kodott sokat. - Korábban kizáró­lag egy pesti tanfolyam elvégzése után lehetett valakiből hivatásos táncos. Ez öt évvel ezelőtt har­mincezer forintba került. Kül­földre kijutni csak közvetítőiro­dán keresztül lehetett. Nekem azonban mázlim volt, egy barát­nőm beajánlott abba a milánói diszkóba, ahol ő is dolgozott. Az első este lámpalázam volt, de mivel maradni akartam, végig­csináltam. A döntésben az is se­gített, hogy abszolút korrekt mó­don bántak velem. Be vagyok je­lentve, adózom, és hamarosan a kettős állampolgárságot is meg­kaphatom - mondja Barbara. A táncosokat havonta orvosi vizsgálatra küldik, ahol a hang­erő miatt a hallásukat is ellenőr­zik. - Olaszországban szerencsé­re nem lehet a diszkókban dohá­nyozni, így a füst sem zavar. Éj­féltől hajnali négyig táncolunk, több szünettel. A fellépőruháink nem túl ledérek. Izgalmasabb, ha csak sejtetünk, és nem látta­tunk. Habár egyik-másik darab­ban abg van fél méter anyag, a strasszok és a minőség miatt mi­nimum hatvan euróba kerülnek - mondja a csinos lány, akit el­mondása szerint néhányszor már ért kritika munkája miatt. - Vannak, akik azt gondolják, a tánc egyenlő a kurválkodással. Hatalmasat tévednek. Igaz, hogy külföldön sok lány így keresi a kenyerét, én is ismerek olyano­kat, akik diplomával, minimum három idegen nyelv tudásával vállalnak kuncsaftokat. Ezek a luxuslányok általában nemcsak szépek, de okosak is, akár több százezer forintot is leakaszthat­nak az ügyfeleikről, akik legtöbb­ször vállalkozók, nem ritkán po­litikusok. De a táncosok csak táncolnak! Nem szégyellem, amit csinálok, és amíg csak le­het, folytatom, hiszen itthon há­rom diplomával se kereshetnék ennyi pénzt. Pál Gyula szerint is legtöbben a jobb kereseti lehetőség miatt mennek külföldre. - Nem min­denki marad kint hónapokig. Én például csak néhány fellé­pést vállalok, és még így is sok­szorosát keresem annak, amit Magyarországon - állítja a sze­gedi táncos, aki Münchenben és Székelyföldön is szórakoz­tatta már a bulizókat. - Erdély­ről sokan azt gondolják, elma­radott. Engem is kellemes csa­lódás ért, hiszen az ottani szó­rakozóhelyek színvonala és a fi­zetés is messze meghaladja a magyarországit. B. B.A. SZEGEDEN NEM CSAK TÁNC ^ Kíváncsiságból felhívtuk az egyik szegedi hirdetőújságban megadott telefonszámot: éjszakai munkára kerestek táncos lányokat. Egy férfi szólt a telefonba, elmondta, hogy a közeljövőben nyíló szórakozóhe­lyen kellene dolgozni. Nem árulta el, mennyit fizetnének, de egy sze­mélyes találkozásra invitált, ahol mindenről „lerántaná a leplet". Hozzáfűzte: a jelentkezőknek nem csak táncolni kellene... egy éjszaka A táncosok ruhája izgalmasabb, ha többet sejtet, mint láttat a színpadon Fotó. fászkúti Gábor - A csehek pontosak, az olaszok késnek, de ezt kiválóan kompen­zálják, főzni fantasztikusan tud­nak - állapította meg Velcsov Zsuzsanna, aki az előző tanévet Lyonban töltötte, az Eras­mus-ösztöndíjas csereprogram­ban. Nem most járt először Fran­ciaországban, érettségi után egy évig bébiszitterként dolgozott egy családnál Párizsban. A 24 éves szegedi lány jelenleg ne­gyedéves a gazdaságtudományi kar vállalkozásfejlesztő szakán. ­Felsőfokú szóbeli francia nyelv­vizsgával mentem ki, és angolul is középfokú szinten beszéltem, de azért egyetemre járni és vizs­gázni elég nehéz volt idegen nyelven. Amikor jelentkeztem a programra, a karunkról hárman mehettünk Franciaország külön­böző egyetemeire: Lyonba, An­gers-be és egy Párizs melletti vá­rosba. Egyedül indultam el, de hamar barátokra leltem - meséli Zsuzsanna, akit a lyoni egyete­men megismert cseh barátja ép­pen a napokban látogatott meg. Olasz, francia, spanyol ismerő­seivel azóta is tartja a kapcsola­tot, és persze a magyarokkal. So­ha nem volt egyedül, minden es­te kitaláltak számukra valami programot. - Rengeteget kirán­dultunk. Jártunk Genfben, Pá­rizsban, a tengerpartra, Mar­Serena (olasz), Velcsov Zsuzsanna, Patty (spanyol), Francesca (olasz), Rossio (spanyol) - diáklányok Lyonban, Erasmusszal seille-be és Montpellier-be is el­látogattunk. Sokat buliztunk. A Rhone folyó hajóin gyakran kel­lemes dzsesszzenére ringatóz­tunk. Koncertekre jártunk, és es­ténként filmet néztünk, vagy ép­pen csak együtt vacsoráztunk a többiekkel - mesélte élményeit Zsuzsanna. Mibe került mindez? Ingyenes európai biztosítási kár­tyát kapott, de még kötnie kellett egy 15 ezer forintos, három hó­napra szóló utasbiztosítást is, mely sürgősségi ellátásra szol­gált. Egy apácazárdából átalakí­tott, mindössze száz férőhelyes kollégiumban lakott, a szoba 150 euróba került havonta. Körülbe­lül 500 eurót, vagyis 120 ezer fo­rintot költött egy hónapban, melyből 350 euró az ösztöndíj volt, a többi szülői segítségből származott. Zsuzsanna fapados repülővel és vonattal utazott, így mindössze 15-20 ezer forintot kellett egy útra költenie. Az Erasmus-programban az Európai Unió országaiban lehet részképzést folytatni legalább egy tanulmányi terminuson (szemeszter) keresztül (mini­mum 3 hónap), de legfeljebb egy tanévig (10 hónap). 1998 óta összesen 1282 szegedi egyetemi hallgató tanult idegen országban, és 266 külföldi egyetemista és fő­iskolás jött Szegedre képezni ma­gát. Minden diák csak egyszer ré­szesülhet ilyen típusú ösztöndíj­ban. A pályázatokat a karok te­szik közzé, a hallgatókat a tan­székeken választják ki. A pályázati követelmények leg­fontosabb pontjai: magyar ál­lampolgársággal vagy tartózko­dási engedéllyel, és az adott egye­temen két lezárt félévvel kell ren­delkeznie a diáknak. A megfelelő szintű nyelvtudás alapkövetel­mény, melyet dokumentálni is kell. KANCSÁR TÍMEA Fotó: DM/DV

Next

/
Oldalképek
Tartalom