Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-16 / 139. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek wmmmmmmmmmmaw WWW.DELMAGYAR.HU SZEGEDEN, AZ ALSÓVÁROSI PAPRIKA UTCÁBAN ELSZÖRNYEDVE EMLÉKEZNEK A CSALÁDIRTÓRA SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2007. JÚNIUS 16. Vass Gyula Évek óta nem tudja feldolgozni a magyar közvélemény a móri mészárlás történéseit, ahol egy bankfiókban nyolc emberrel végeztek a gyilkosok. A hidegvérű brutalitás valóban elbor­zasztó, de sajnos korántsem példa nélküli. Országos vissz­hangot kiváltó bűncselekménnyel Szeged is többször beírta magát a magyar bűntörténelembe. Most azt az 1961-ben tör­tént családirtást idézzük fel, amit Paprika utcai gyilkosság­ként emlegetnek még ma is az idősebb szegediek. - Ne is kérdezzen, mert úgyse mondok magának semmit. Ké­pet meg aztán főleg nem enge­dek magamról készíteni. Mert nekem a lelkem még most is felborul, ha azokra a hetekre gondolok. Fiatal lány voltam, de egészen elborzasztott a tra­gédia. Hullaszag terjengett az utcában, Pestről jött nyomozók is faggattak minket, gyanús volt nekik mindenki, mi meg csak sírtunk, el nem tudtuk képzel­ni, hogyan vetemedhet valaki arra, hogy egy egész családot kiirtson. Szóval menjen innen, gondolni sem akarok régen volt szörnyűségekre, van ép­pen elég bűn a mai világban is - hárított el minden további faggatózást az idős asszony Szeged Alsóvárosában. A Paprika utcában zajlott be­szélgetésünk, amibe hosz­szabb-rövidebb időre egy-két Média Az 1961-ben igencsak vé­konyka Délmagyarország utol­só, hatodik oldalának aprócs­ka hírei között bukkanhatott az olvasó a következő sorokra: „Rózsi János Paprika utcai la­kost és családját ismeretlen tettes megölte. A rendőrség a nyomozást folytatja". Közel két hónap múlva, a lap 1961. június 29-én megjelent szá­mában a negyedik oldalon három hasábos cím hirdette: „Halálra ítélték a Paprika ut­cai gyilkost - A védő és a vád­lott fellebbezett". Kiderült: a Csongrád Megyei Bíróság há­romnapostárgyalás után Vass Gyula 25 éves, szegedi lakost négyrendbeli gyilkosságban, egyrendbeli szándékos em­berölésben, egyrendbeli erő­szakos nemi közösülésben, egyrendbeli lopásban mond­ta ki bűnösnek, és ezért össz­büntetésül halálra ítélte. férfi is bekapcsolódott. De csak annyit tudtam meg tőlük: a gyilkosság helyszínét, a rette­gett házat már sok-sok éve le­bontották, nyomát se keres­sem, és bizony már azok közül sem él jószerével senki, aki még szemtanúja lehetett an­nak, miként próbált 1961 má­jusában rábukkanni az öt em­ber halálát okozó gaztett elkö­vetőjére a rendőrség. Eltemetett emlék A nemrégiben felújított, csa­tornázott, aszfaltozott, szép házakkal beépített Paprika ut­cában - ami már nyomaiban sem emlékeztet a negyvenhat évvel ezelőtti sáros, falusias kis utcácskára - a múltat idézve megdöbbentett, mennyire nyomasztóan hat még ma is a szörnyű bűntény mindazokra, akik a gyilkosság idején már a környéken éltek. Ugyanakkor, ha valaki föllapozza a korabeli, az áldozatok felfedezését köve­tően két nappal megjelenő új­ságot, azt láthatja: a kor szelle­mének megfelelően a sajtóirá­nyítás igyekezett a lehető leg­jobban „elásni" a hírt, ami egy nap alatt körberohanta a vá­rost, ezer komor színnel átfest­ve a tényeket. De mit is követett el pontosan ez az ember, aki később oly hí­rességgé vált, hogy a Budapesti Bűnügyi Múzeum külön tárlót szentelt a Paprikai utcai bűn­tettnek, és pszichológiatanul­mányok is megpróbáltak fényt deríteni arra, mi késztette ilyen bestiális bűnökre a szo­cializmus alapjait éppen akko­riban lerakó Magyarországon. A rohamléptekben lefolytatott nyomozás feltárta: a hat általá­nost végzett Vass Gyula heves vérmérsékletű férfi. Már tizen­nyolc évesen megkötötte első házasságát, amit hamarosan egy második követett, de fele­Csöndes hely sok éve már a szegedi Paprika utca ségei mellett számos szeretőt is tartott a kétgyermekes apa. Már amikor éppen nem börtönben ült, ugyanis a nagytermészetű férfit lopásért és garázdaságért is elítélték, miután 1956-ban disszidált, s két év múlva haza­tért. Ha pedig szabadlábon jár­ta a várost, gyárakat látogatott: a bűncselekmény elkövetéséig tizennégy munkahelyet jegyez­tetett be a munkakönyvébe az itallal is cimboráló, Szeged éj­szakai életében otthonosan mozgó, erőszakos, durva férfi. („Többször láttam, bizony, szép ember volt, büszke tartású, senki nem nézte volna gyilkos­nak" - jut eszembe e sorokat rögzítve még egy mondat azok közül, amivel megajándékozott a családirtás felidézése elől el­zárkózó Paprika utcai néni). Egy nap, öt gyilkosság A gyilkosság napján, 1961. április 25-én is szerelemre vá­gyott Vass Gyula. Annyira fűtöt­te a vágy, hogy a nagyállomás restijéből, ahol egy kis szíverő­sítőt vett magához, elballagott a Paprika utcába felkeresni régi ismerősét, a 41 éves Forró Má­riát. Az asszony egy fedél alatt élt 21 éves fiával, Rózsi Jánossal, annak 21 éves feleségével, 20 hónapos kisfiával és a fiatalasz­szony 17 éves húgával, Buborék Gizellával. Vass nem először járt náluk. Ahogy egy rendőr fo­galmazna: jól ismerte a terepet, a család életrendjét. Délelőtt 10 óra körül járt az idő, amikor Vass Gyulát Forró Mária és Ro­zsiné jó ismerősként fogadta, míg a lüsfiú éppen aludt. Mikor Rozsiné elment orvoshoz, Vass akcióba lépett: szexre hívta For­ró Máriát. A nőnek - ki koráb­ban már lefeküdt Vass Gyulával - ekkor nem volt kedve a sze­relmeskedéshez, ezért a férfi megütötte, majd több balta­csapással megölte az asszonyt. A gyilkos nem esett pánikba, sőt nagyon is hideg fejjel gon­dolkodott. Felmérte: Rozsiné hazatérve azonnal rá gyana­kodna, ezért megfogalmazó­dott az ördögi terv: kiirtja az egész családot. Azt remélte, így csak később fedezik fel a gyil­kosságot, vagyis lesz ideje el­menekülni. Délben verte agyon baltával a hazatérő Ro­zsinét. A sikoltozó asszony hangjára felébredő Jancsika fejét is baltával szakította be, majd a gyermek holttestét el­rejtette a padláson. Kora dél­után a munkából hazatérő Bu­borék Gizellával végzett, akit ­miután leütötte - a nő agóniá­ja közben meg is erőszakolt. Öt óra körül pedig befejezte rette­netes művét: meggyilkolta a családfőt, Rózsi Jánost is. Vass nagyjából eltüntette a vérnyo­mokat, saját bevallása szerint egy kicsit falatozott is napköz­ben a kiszemelt áldozataira várva, majd Rózsi János ruháit vette magára, zsebre vágott két napszemüveget, két karórát, FOTÓ: FRANK YVETTE egy selyemsálat, s bezárva a la­kásajtót elballagott. Nyolcvan csapás Vass Gyula jól számított: tet­tére napokig nem derült fény, a szomszédok május 2-án ér­tesítették a rendőrséget: már napok óta semmi életjelt nem ad magáról az öttagú család. Ekkor szálltak ki a helyszínre a rendőrök, s nem sokkal ké­sőbb már a boncoló orvosokat döbbenthette meg a gyilkos elképesztő szadizmusa. Rózsi Jánoson ugyanis 17, feleségén 22, Forró Márián 13, Buborék Gizellán 18, a kétéves Jancsi­kán 10 sérülést is felfedeztek, a gyilkos a balta mellett kést és ácskapcsot is használt. A több szálon futó nyomozást végül Vass egy másik barátnője, Sz. Ferencné mozdítottra ki a holtpontról. Május 14-én el­mondta a rendőröknek: a gyil­kosság estéjén Vass Gyulával színházba ment, a kubai balet­tegyüttes műsorát nézték meg, s akkor Vass fején vérző sebet látott. A férfi ugyan kimagya­rázta a sérülést egy verekedésre hivatkozva, de nem tudta elal­tatni Sz.-né gyanúját. Ugyanis Vasstól egy nejlonsálat kapott ajándékba, s látott a férfinél két karórát is, éppen olyanokat, amilyeneket a rendőrség a Dél­magyarban közzétett felhívás szerint keresett. Ugyanezen a napon egy névtelen levél is ér­kezett a rendőrségre, amelyben Gyilkos lélek A bűncselekmény felfedezé­se után, de még évekkel ké­sőbb is téma volt Vass Gyula „lelke". A Magyar Pszichológiai Szemle egyik 1965-ös számá­ban Vargha Miklós professzor úgy foglalt állást: a hiper­szexuális beállítottságú Vasst (aki egyébként pénzért homo­szexuális kapcsolatokat is léte­sített) érzelmi sivárság, kötő­dés- és kapcsolódási képte­lenség jellemezte. „Cselekmé­nye és kóros magatartás mód­jainak egész sorozata ezzel ma­gyarázható. Az első gyilkossá­got kétségtelenül indulatból követte el, míg a többi áldozata elpusztítása előre kigondolt, tervszerű, a menekülés érdeke­it szolgáló, a vádlott szempont­jából célszerű cselekményként értékelhető. Mindezek alapján Vass Gyula nem elmebeteg, teljes mértékben felelősségre vonható volt." arról írtak: Vass Gyuláné az utóbbi időben nagyon idege­sen viselkedik, és arról beszélt: Alsóvároson több embert is megölt a férje. A bűnvadászok ezek után már egy percet sem késlekedtek: lakásán tartóztat­ták le Vass Gyulát. A férfi előbb tagadott, majd mikor pár nap­pal később előtárták a bizonyí­tékokat, beismerő vallomást tett. A bitófán végezte Gyorsan őröltek az igazság­szolgáltatás malmai: június 28-án első fokon, majd augusz­tusban már másodfokon is bű­nösnek mondták ki Vass Gyu­lát. Mivel kegyelmi érvényét el­utasították, a Paprika utcai szörnyeteg (miként akkoriban nevezték) Pesten felállított bi­tófán végezte. A szörnyű gyil­kosságot körüllengő legendák hosszú életét bizonyítja, hogy még pár nappal ezelőtt is azt kérdezte tőlem az idős asszony a Paprika utcában: „Aztán uram, ki látta, hogy felakasztot­ták? Mert mi, alsóvárosiak biz­tos nem". Ettől persze a tény: a XX. századi Szeged egyik leg­brutálisabb köztörvényes bűn­tényét elkövető Vass jeltelen sírba került. BÁTYI ZOLTÁN ___ Külön tárolóban mutatják be a Budapesti Bűnügyi Múzeumban a tetthelyet, a szegedi Parika utcai egykori ház makettjét, az öt holttest helyzetét FOTÓK: URBÁN TAMÁS/BUDAPESTI BŰNÜGYI MÚZEUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom