Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-16 / 139. szám

10 SZIESZTA 2007. június 16., szombat KALTENBACH JENŐ A LENDÜLETRŐL, A POLITIKA FELELŐSSÉGÉRŐL Már látszanak a 20-as évek Az utolsó zsidó A NEW YORK-I PIROS FŰZET Kaltenbach Jenő szerint Bibó Istvánt olvasni ma aktuálisabb, mint valaha FOTÓ; KARNOK CSABA A hónap végén távozik tisztségéből Kaltenbach Jenő ombudsman. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa lapunknak adott interjújában egyaránt beszélt sikerről és kudarcról. A Szegedi Tudományegyetem docense két cikluson keresztül, 12 évig töltötte be a posztot, mandátumát kitöltötte, nem lehetett meghosszabbítani. - Miért lett Magyarországon kisebbségi jogok országgyűlési biztosa? - Az ombudsman intézmény legfőbb rendeltetése, hogy csökkentse az egyenlőtlenséget a nagy hatalmú államgépezet és a kiszolgáltatott polgár között. Erre keresve sem található számára jobb „terep", mint a kisebbségi polgár és az állam közti viszony „kiegyenlítése". - Az ön számára mi a múlt évtized legnagyobb sikere? - Az ombudsman rendszerünk igazi sikertörténet. Kiáll bármilyen nemzetközi összehasonlítást. Kitolta a jogvédelem határait a lehetséges mértékben, tovább, mint sok hagyományos demokráciában. - Mit tart a két ciklus legnagyobb kudarcának? - A „visszarendeződés" megállítására való képtelenséget. A 90-es évek elején nagy reményekkel indult magyarországi kisebbségi politika előbb stagnált, majd az utóbbi években elindult lefelé. Sok tekintetben ugyanaz történik, mint a húszasévekben. Remélem, hogy a végkifejlet más lesz, de nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy ha nem ügyelünk rá, mivé fajulhatnak a dolgok. Bibó Istvánt olvasni ma aktuálisabb, mint valaha. A csalódottság nem annyira személyekhez vagy intézményekhez köthető, sokkal inkább „az egész" mintha elromlott volna. - Még mit kell tenni e téren ? - A legfontosabb a velünk hurcolt történelmi örökség feldolgozása, a dolgok rendbetétele a fejekben. Minden csak ezután lehetséges. A „nemzet elsüllyedésével" kapcsolatos történelmi görcs feloldása nélkül működő, toleráns, sokszínű, a mások érdekeit és jogait tisztelő demokrácia elképzelhetetlen. Mint ahogy a szomszédokkal való megbékélésnek is ez a feltétele. Es abba kell hagyni a kettős mércét: vívmányaink felmagasztalását, a másoké lekicsinylését. - A környezetemet kérdezve a kisebbségekről, szinte kizárólag a cigányhünözésről, a cigányokat érintő diszkriminációról, szegregációról beszélnek. Jól van ez így? - A leírt vélekedés valóban eléggé elterjedt, amiben sajnos a médiának, a közbeszédnek jelentős a szerepe. Mindez párosul a mindennapi tapasztalatokkal, amikor a romákat mint kisebbséget jellemzően negatív helyzetekben láthatjuk. Ez utóbbi egyrészt a ténylegeshez képest felerősödve raktározódik el, másrészt megspóroljuk magunknak a kérdést, hogy vajon miért kerülnek éppen ők mindig a már említett helyzetbe. - Magyarországon sokkal nehezebb valamilyen kisebbséghez tartózónak boldogulni, mint magyarnak? - Nem a „fő áramlathoz" tartozni mindig és mindenütt nehéz. Kétszer jobbnak kell lenni, mert az erény ritkábban kap elismerést, a hiba pedig többnyire általánosításhoz vezet. - Milyen nálunk a kisebbségi politika, milyen a Magyarországon élő kisebbségeknek a helyzete más európai, főleg szomszédos országokéhoz képest? -Őszintén szólva nem kedvelem egyik kifejezést sem, mert eleve azt sugallják, hogy itt valami idegenről, szokatlanról, sőt kellemetlenről van szó. Ez egyben meghatározza a gondolkodásunkat is, ami miatt az úgynevezett kisebbségi politika ritkán őszinte, sokkal inkább a külsőségek, a (hamis) látszatok dominálják, rengeteg benne a manipulatív elem. A politikus, közéleti ember, ha erre az „ingoványos" talajra téved, eleve feszélyezve érzi magát, ami szinte lehetetlenné teszi az őszinte beszédet és cselekvést. Jó lenne ettől megszabadulni, de ez csak akkor lehetséges, ha a társadalmat olyannak fogadjuk el amilyen, vagyis nem akarjuk homogenizálni, az „átlagtól" való eltérést devianciaként kezelve. - A román államfő szerint a nemzeti kisebbségvédelem román modelljét európai szinten is elismerik, ezzel az „európai típusú bánásmóddal nem találkozhatunk Szerbiában, Ukrajnában és Magyarországon". Mit szól ehhez? - Ez eléggé tipikus viselkedés a térségben. Csak nehogy azt gondoljuk, hogy mi különbek vagyunk, vagy ha néha igen, annak sohasem „kollektív genetikai", hanem mindig történelmi okai vannak. - A rendszerváltás óta valamennyi kormánynak és önkormányzatnak nyűg a kisebbségek ügye? - Ha tenni kell és nem csak beszélni, akkor igen, az ügyet többnyire terhesnek érezzük, amitől inkább megszabadulni szeretnénk. - Felmérések szerint hazánkban jelentős a cigányellenesség. Mi ennek a magyarázata? - A könnyű (többségi?) válasz szerint persze maguk a romák. És ebben van is igazság, mert ők sokszor, illetve sokan közülük nem az „elvárás" szerint viselkednek. De igazságos-e ez, ha azt is számításba vesszük, hogy nemcsak az „elvárás" megfogalmazásából vannak kirekesztve, hanem azt is megakadályozzuk, megnehezítjük, hogy az elvárás szerint viselkedhessenek. Integrációjuk még csak éppen megkezdődött és igen lassan halad, de annak sikere igazi nemzeti sorskérdés, amire a cigányellenesség igencsak kevéssé konstruktív válasz. - Az EU segíti, könnyíti a kisebbségek helyzetét? - Eddig a különböző EUprogramok miatt inkább segítette, de az ügynevezett kisebbségi kérdés EU-szerte nem megnyugtatóan megoldott. Sok műlik tehát azon, hogy sikerül-e az uniónak egy európai „kisebbségi politikát" kidolgoznia és azt következetesen érvényesítenie. Nem vagyok tűi optimista. - Az elmúlt évek magyarellenességröl szóltak az unión kívüli Szerbiában épp úgy, mint az EU-tag Szlovákiában. Mikor lesz ezeknek vége? - A konfliktusok, nézeteltérések mindig jelen lesznek, a kérdés az, hogyan bánunk velük. - Máig nem oldódott meg a kisebbségek parlamenti képviselete, és ez kudarc a magyar politika egészére. - Igen, beleértve a külpolitikát is. - Hogyan tovább, mit csinál a jövőben? Szó volt arról, hogy az Európa Tanács emberijogi biztosa lesz, ez miért hiúsult meg? - Az utóbbi hosszú történet és teljes elmesélése érzékenységeket sértene, ezért inkább mellőzném. Egyébként meg tanítani fogok, mint eddig is. OLÁH ZOLTÁN Amikor Szív legutóbb repült vissza Magyarországra, nagyon érdekes hírt hallott a repülőn. Meglehetősen szeles utazás volt, többször kerültek kisebb-nagyobb légörvénybe, viharzónába, hatalmas depresszióködökbe, csak mert a Föld is tud szomorú vagy csapnivalóan rosszkedvű lenni. Aztán Szív egy nyugodtabb szakasznál kicsatolta az övét, s felállt, hogy előremenjen, mert az egyik légikisasszony olyan szépen tudott nevetni, és folyton nevetett, végigkacagta és csilingelte az utat, már a felszállásnál hallatszott az önfeledt kacaja, és nevetett akkor is, amikor rázkódott a gép, és úgy tűnt, mindjárt a darabjaira esik, nevetett az óceán fölött, a szakadékos, hósipkás hegyek fölött, Izland környékén kuncogott, nevetett, amikor a kávét és a szendvicseket szervírozta. Szív nem jutott el a légikisasszonyig, aki nem volt különösebben szép, a nevetése mégis azzá tette. Fiatalember fogta meg a karját Szőke volt, talán még egyetemista, vagy már diplomás világutazó, esetleg ügynök, igen, igen, egy ifjú titkos ügynök, akit a repülőutakra specializált a cég, az egyik nagyon titkos világcég, azt kellett megfigyelnie, ki hogyan fél, remeg és imádkozik a magasban, hogyan viselkedik általában. Mit tesznek az emberek, amikorzuhan a gép? Minden statisztika fontos, de különben nyilván gépe válogatja, és a zuhanás minősége is befolyásolja a lehetséges tennivalókat. Tudja-e Szív úr, suttogott a fiatalember közel hajolva, hogy Afganisztánban már csak egyetlen zsidó ember maradt, nincs több, elmenekült, kivándorolt az összes zsidó, de ez az egy nem követte a többieket, ott maradt abban az irdatlan országban, ennek az irdatlan országnak az egyetlen zsidó imaházánál, és most őrzi azt. Szív felsóhajtott. Igen, ez fantasztikus hír volt valóban, úgy hát ő is megoszt egy információt a fiatalemberrel. Tudja-e a tisztelt ügynök úr, hogy - Szív minden híresztelés ellenére úgy véli - az elnöknek, amikor Albániában járt, és pacsizott, kezet fogott, ölelkezett az ünneplő tömeggel, lelopták az óráját, pedig - bólintott Szív - egy elnöki óra nyilván nagyon oda van csatolva, erősítve az elnöki csuklóhoz. A fiatalember eltűnődött. Szív pedig visszaült a helyére, és átgondolta, mit tudott az országról, Afganisztánról, hát, őszintén szólva nem sokat. A területén mindenféle hadurak vegzálnak, őket aztán nem törték meg sem a tálibok, sem pedig világcsapatok, a gépesített szovjetek se bírtak velük, két olimpiát tett tönkre a hódítási szándék, és hát a mák, amit nem feltétlenül bejglibe, máktortába vagy gubába szánnak az afgán háziasszonyok. Hanem ám! Szív egyszer látott egy riportfilmet egy afgán síoktatóról, az elsőről a tálibok rémuralma után, aki megmutatta a riporternek, hogy milyen ügyesen tud siklani, ő, mondta a síoktató, egészen profi, és majd meglátja a riporter úr, hogy az afgán gyerekek is profi síelők lesznek, s azzal felkapta a síbotokat, és nekiindult a lejtőnek, s valóban ügyesen kerülgette a deszkákon, faléceken, kabáthátakon csúszkáló afgán gyerekeket, akik visongva integettek, és aztán az afgán síoktató a völgy aljában akkorát esett, hogy percekig szitált a kiváló minőségű afgán hó. És, például, 1920-ban még Bagdad legnagyobb diaszpórája a zsidó közösség volt. Vagy a francia muszlin diákok újabban nem mennek be a történelemórára, amikor a holokausztról van szó, a vállukat vonogatják, és azt mondják, nem, vagy csak néznek ellenségesen. Vagy legyél arab futballista Izraelben, hogy amit a lelátóról kapsz, nem egyszerű. Kicsit lezuhan az ember. Rázkódik az élet, vele a gondolatok, és az érzések, olyan szörnyűség történik, mintha lezuhannál. Szív arra gondolt, hol kétségbeesetten, máskor meg felháborodva, hogy az ember nem azért író, hogy bizonyos szörnyűségek vagy szerencsétlenségek kapcsán nyomban papírra vesse az első gondolatát, érzését Az ilyesfajta eljárás, be kell vallja, Magyarországon ezekben az időkben sajnálatos szokás volt egyes hírhelyeken és szerkesztőségekben. Vagy rögvest visszaállítani a halálbüntetést, igen, legyenek hóhérok, ha olyasmi esik meg, azért. Apellálni a haragra, a dühre, a bosszúszomjra. Itt van például a romák kérdése, akikkel, vagy akik miatt ha valami szörnyűség történik, mint ahogy történt is, egy újabb szörnyűség kapcsán máris le lett írva, hogy ók voltak azok, az ilyen-olyan romák, sugallva lett, hogy ők tették, okozták, akarták, satöbbi, azt a rosszat. Apellálni a dühre, a bosszúszomjra. Tedd azt, kamerád, hogy a magyarokat visszaviszed, úgy, ahogy vannak 1944-be. És akkor mi lenne?! És miért jut az eszébe mindez egy repülőn, valahol Írország fölött?! Csak mert olyan ez, mint amikor lezuhan velünk a repülőgép. Bizonyos dolgokat kimondasz, úgy mondod ki, hogy belehalsz, alápörögsz, egy senki leszel, egy gyalázatos roncs leszel a napsütötte fennsíkon, széttört szavaid és mondataid bontják a tested. Aztán meg, például, mindenütt van egy utolsó zsidó, egy utolsó magyar vagy egy utolsó cigány, őriznek valamit. De az sem jó, amikor azt gondoljuk, mi magunk vagyunk azok, mi őrizzük az imaházat, a nyelv szentélyét, a kultúra bölcsőjét az első diófánál, satöbbi. Ezt se szerette gondolni Szív, mert jobban kedvelt beleveszni a részletek bizonyosságába. Megrázkódott a repülő. A légikisasszony hajolt hozzá, kuncogva kérdezte, kér-e egy kis bort, és Szív látta, hogy a szeme könnyes, mert sír is, és az álla szomorú, az orra viszont komoly, a homloka megfontolt, az ajka csapongó és lágy, hát igen, ilyen volt az ő egyetlen, folyamatos nevetése, minden kis részlete önállóan fénylett. Szív kért bort. S ahogy itta, iszogatta, érezte, benne van minden szenvedély, melyet a légikisasszony arcán láthatott SZÍV ERNŐ JEGYÁRUSÍTÁS a nyári fesztiválokra a DÉLMAGYARORSZÁG cs a DÉLVILÁG ügyfélszokálati irodáiban! VOLT (július 4-7.) Hegyalja Fesztivál (július 11-14.) Balaton Sound (július 12-15. Zamárdi) BalaTONE Fesztivál (július 18-21. Zánka) Sziget 2007 (aug. 8-14.) IRODÁINK: Szeged, Kölcsey u. 5., 62/310-933 • Szeged, Szabadkai út 20., 62/567-835 • Szentes, Kossuth u. 8., 63/314-838 • Makó, Szegedi u. 9-13., 62/213-198 • Hódmezővásárhely, Szegfű u. 1-3., 62/242-419 aül NYÁRI CSOBBANAS DUNANTULI FÜRDŐHELYEKEN BÜKFÜRDŐN, HÉVÍZEN, SÁRVÁRON 3 éjszakás hétvégi (csütörtök-vasárnap) vagy 4 éjszakás hétközi (vasárnap-csütörtök) kikapcsolódás, félpanzió, t masszázs (20"), a szállodai fürdőlétesítmények korlátlan használata. 2007. június 1-szeptember 1. között 48 300 Ft/fő kétágyas szobában • 62 100 Ft egyágyas szobában Az ajánlat 4 Danubius szállodában is foglalható! Önnek csak választania kell. hétközben vagy hétvégén szeretne pihenni. Önre bízzuk, hogy a hévízi tóhoz menne inkább, vagy a sárvári ősparkba, vagy aktív nyaralásra vágyik Bükfürdőn... Kérje részletes információinkat a szállodák egyedi gasztronómiai és kulturális ajánlatáról! Válasszon és csobbanjon kedvére! Információ és szobafoglalás: DANUBIUS HEALTH SPA RESORT HÉVÍZ**** su»*ri°r DANUBIUS HEALTH SPA RESORT AQUA**** Tel.; (•36 83) 889 403. heviz.reservation@danubiushcrtels.com DANUBIUS HEALTH SPA RESORT BÜK,*•• DANUBIUS HEALTH SPA RESORT SÁRVÁR**** Tel.: (+36 95) 888 473. sarvar.sales®danubiushotels.com Üdülési csekket elfogadunk! danubiushotels.hu DANUBIUS HEALTH SPA REBORTB