Délmagyarország, 2007. június (97. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-23 / 145. szám

"V NAPI MELLEKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2007. JUNIUS 23. WWW.DELMAGYAR.HU HA A BENZINGŐZ BEKERÜL A VÉRÁRAMUNKBA, AZT NEM LEHET KITISZTÍTANI" Száz fölött a baleset Az elmúlt évben Csongrád megyében összesen 144 olyan közúti közlekedési bal­eset történt, melynek motoros volt az okozója, sértettje, illet­ve résztvevője. Ebből 81 eset­ben a motoros hibájából kö­vetkezett be a baleset. A for­galmi rendszámmal rendelke­ző nagymotorok sebességé­nek mérése technikailag meg­oldható, de az utóbbi időben nem volt olyan eset, amikor a traffipax kirívóan nagy sebes­séggel közlekedő kétkerekűről készített volna felvételt - tud­tuk meg Tuczakov Szilvánától, a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányság sajtóreferensétől. Az elmúlt években nőtt a nagymotorok száma Magyar­országon - a kedvező gépjár­mű-finanszírozás mellett ugyanis több lízingcég motor­hitelt kínál. Egy-egy nagytestű motor értéke 1,8 miliő forint­nál kezdődik. tos, hogy tudja, mire vállal­kozott. Amikor negyedóra múlva visszatérnek, moso­lyogva kászálódik le a nye­regből, de azért látszik rajta, hogy egy kör elég volt neki a ringlispílből. - Az első ijedség után él­vezte az utat - jelenti ki a sofőr, Lakatos Zoltán. ­Nem mentünk gyorsan, de azért visszafelé meghúztuk egy kicsit - mondja. A fod­rászmester állítja, egy-egy ilyen motor tisztításának külön rituáléja van. Két, két és fél óra hosszat is eltarthat a manikűr. - Tényleg sok si­mogatást igényel, nem cso­da, hogy a feleségem is irigy rá. HORVÁTH LEVENTE FOTÓ: SEGESVÁRI CSABA Szelíd Lakatos Zoltán fodrászmester szerint a motor tisztításának külön rituáléja van FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Esti látványosság Szegeden: „kötelékben" vonulnak a motorosok Több évtizede a szegedi Ti­sza-part, pontosabban a Hu­szár Mátyás rakpart a talál­kozóhelye a motorosoknak. A tagságnak nincsenek feltét­elei, bárki a közel ötvenfős baráti társasághoz csapódhat. Közel húszfős társaság ücsö­rög a szegedi alsó rakpart lép­csőin. Első látásra nem is gon­dolnánk, hogy csupa motoros alkotja a kis csapatot. Sehol egy bőrdzseki, bőrnadrág vagy westerncsizma, tetoválás is csak néhány karon díszeleg. Árulkodó jel maga a járgány: legalább húsz termetes két­kerekű sorakozik egymás mel­lé letámasztva a lépcsősor előtti aszfalton. A sokak által vadnak titulált motorosok meglepően barátságosnak mutatkoznak. Invitálnak, ül­jek csak közéjük. - Hétvégenként mindig töb­ben, legalább harmincan ösz­szejövünk - mondják. A közel ötvenfős bandában nincs hi­erarchia, mindenki egyenlő értékű: legyen akár segéd­munkás vagy orvos, kamasz vagy netán nagytata. Gyakran kapnak felkérést rendezvény­szervezőktől és önkormány­zatoktól, hogy vonuljanak fel csapatostul, nagy csinnadrat­tával, amolyan látványosság­ként. A brancs egyik tagja, Füvesi Róbert tízéves kora óta moto­Technikák A szegedi motorosok nem­csak az alsó rakparton, de az egykori orosz laktanya alakuló terén is rendszeresen találkoz­nak. Az öthalmi rutinpályán, a motoros rendőrök saját kikép­zési terveik alapján segítik őket, a motoros technikák elsajá­tításában. Hétvégenként legalább harminc motoros találkozik a szegedi Tisza-parton rozik. Az első kétkerekűjét, egy Romét Kadettet, a szülei­től kapta ajándékba. Akkori­ban persze még nem volt jog­sija, így földutakon, homok­bányákban, töltéseken és a fo­cipályákon kerekezett. Utób­bin gyakran megkergették az aranylábüak, és a körzeti megbízott is az orrára koppin­tott néhányszor. De a kedvét senki sem tudta elvenni a mo­torozástól. A szenvedélyévé vált. A benzingőz bekerült a véráramába, amit már nem lehetett kitisztítani. A kilenc­venes évek elején másfél évig nem volt motorja. Valósággal belebetegedett a hiányába. Inkább eladtam a Peugeot-mat, és Moszkvicsra váltottam, csak hogy vehessek egy régi 750-es Suzukit - eleve­níti fel a 36 éves gépjárműtech­nikus férfi, aki jelenleg egy csücsmodellt, egy 186 lóerős, ezer köbcenüméteres Suzuki GSX-R-t hajt. Ez a motor már inkább ver­senypályára való. A közutakon nem is száguldozik vele, in­kább amikor csak teheti, a Hungaroringen rója a köröket. Igaz, ez nem olcsó mulatság, a pályahasználat egy napra 12 ezer forintba kerül. A 38 éves Szűcs József a sportmotorok helyett inkább a chopperekért és a túramoto­rokért rajong. Gyerekként ő is gyakran került galibába a Riga 6-osával. Tízéves forma volt, amikor egy alkalommal, ép­pen próbált meglógni a rend­őrök elől, de a kis robogóval elcsúszott egy tehénlepényen. Végül egy ejnye-bejnyével és egy atyai nyaklevessel meg­úszta a kalandot. - Ez egy kényelmes, nyug­díjas fílinget árasztó típus ­mondja az építész férfi, aki két éve büszke tulajdonosa egy BMW 1150 RT túramotornak. Korábban a chopperekre es­küdött, ezekhez bőrszerkó, bőrmellény, bőrkesztyű és ba­kancs dukál. Táborosi Zoltán is majd mindennap ott ücsörög tár­saival az alsó rakparton. Az algyői gipszkartonszerelő férfi a munka után nyeregbe pat­tan, hogy az 1100-as Kawa­sakijával bemotorozzon Sze­gedre. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA - Az egész napos hajtás után itt remekül ki tudunk kapcso­lódni. Beszélgetünk, megszer­vezzük a közös túrákat, gyor­san elütjük az időt - állítja. Párja és kisebbik fia is rajong a motorokért, gyakran felülnek mögé. A 14 éves Zolika éppen a minap jelentette ki, hogy ő bizony már utál hátul ülni, sa­ját motort szeretne. - Benne van a korban, úgyhogy hama­rosan beíratjuk egy segédmotoroskerékpár-tanfo­lyamra. Aztán majd ha sikerül a vizsgája, kap egy Simsont, hogy megtanuljon váltani ­mondja büszkén az apa. Miközben beszélgetünk, fo­tóriporter kolléganőnk sem rest, felpattan egy csillogó-vil­logó monstrumra. Nem biz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom