Délmagyarország, 2007. március (97. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-02 / 52. szám

PÉNTEK, 2007. MÁRCIUS 2. • KULTÚRA* 7 A mester írógépénél. Sok megnyitó szövegét lekopogtatta rajta Jogi doktorátust szerzett, dolgo­zott kultúrtanácsnokként a vá­rosházán, majd napszámos lett, volt szikvízkészítő üzemben, de a temetkezési vállalatnál is megfordult. A legtöbben mégis művészeti íróként ismerik Dö­mötör Jánost, a vásárhelyi Tor­nyai János Múzeum nyugalma­zott igazgatóját, aki a minap ünnepelte 85. születésnapját. Dömötör János pályájának első tizenöt éve bővelkedett fordula­tokban. Sorsát alapvetően az ha­tározta meg, hogy gazdálkodó édesapja „a holdak bűvöletében" élt, azaz nem azt nézte, hogy a föld jó avagy sem, hanem, hogy eladó-e. - Végül 70 holdnyit gyűjtött össze, ami óriási hátrányt jelen­tett később. Ugyanis elfelejtette megbeszélni ezt Rákosi elvtárs­sal, így aztán az ötvenes évek ele­jén osztályellenség lett, mert több földje volt, mint 25 hold ­mondta lapunknak Dömötör Já­nos. - Ennek aztán már kultúrta­nácsnok koromban magam it­tam meg a levét. Leventének hívták Dömötör Jánosnak a képző­művészetek iránti érdeklődését egy véletlen alapozta meg: első gimnazista korában ugyanis dif­tériát kapott, s hat hétig otthon volt karanténban. Ez alatt került kezébe egy művészettörténeti könyv. A Bethlen gimnáziumban Tölcséry István famulusaként később a tanári könyvtárban bő­víthette ismereteit. A művészet­történettől azonban alaposan el­térítette egy iskolai sikere. - Hetedikes koromban a refor­máció hatása a magyar kultúrára címmel kellett iskolai dolgozatot írnom, s ez olyan sikeres lett, hogy Szakhmáry tanár úr azt ja­vasolta, olvassam fel azt az iskolai emlékünnepen. Csakhogy a tanár úr elfelejtette elhozni erre a dolgo­zatomat, így fejből kellett azt el­mondanom. Nagy sikert arattam. Tölcséry Pista bácsi ezután azt mondta, látja, vannak gondolata­im, és publicisztikai vénám, már csak azt nem tudom, mi büntet­hető abból, amit leírok. Javasolta: ismerjem meg a jogi korlátokat, így kerültem a Pázmány Péter Tu­dományegyetem jogi karára, ahol 1944-ben szereztem jogászdiplo­mát. Katonának szerencsére nem kellett bevonulnom, de leventé­nek behívtak, miután hazatértem Vásárhelyre. Dömötör János a városházán helyezkedett el fogalmazóként, majd kultúrtanácsnokká lépve elő újra kapcsolatba került a he­lyi művészekkel. Cikkeket írt, kiállításokat nyitott meg. 1951 március végén azonban - édes­apja földgyűjtő szenvedélye mi­att - mint osztályidegent, kirúg­ták az állásából. Felvették vi­szont könyvelőnek a Majolika­gyárba, de egy hét után innen is elbocsátották. Másfél évig Kisho­mokon végzett alkalmi munká­kat, majd 1952-ben a Szikvízké­szítő Vállalathoz hívták - hiva­talsegédnek. 30 év a múzeum élén - Két évvel később már a megyei temetkezési vállalatnál alkalmaz­tak pénzügyi ellenőrként. Ide Kin­cses Sándor barátom csábított. Ér­vei meggyőzőek voltak, addigi 7 63 forint fizetésem helyett 1080-at kínáltak, s nekem, az akkor már ötgyerekes családapának ez nem volt mindegy. Itt már más volt a légkör, a kulturális alapból hangle­mezeket vettünk, s hallgattuk a Kabát- és a Levéláriát, de kollektí­ve részt vettünk Simándy József szegedi koncertjén is. Ekkor már rendszeresen jelentek meg írása­im a Vásárhelyi Szóban. Dömötör Jánost - aki titkára lett a dél-alföldi művészeti szö­vetségnek - 1961 -ben, máig sem tudja, kinek az ajánlására, kine­vezték a Tornyai (ános Múzeum igazgatójának, mely poszttól harminc évig meg sem vált. - Osváth Béla, a TIT akkori megyei elnöke korábban felkért, hogy legyek komolyzenei hang­versenyek narrátora. Ezeket ápri­lis 4-én és november 7-én is megtartották, így a megyei veze­KIMARADT A FORRADALOMBÓL K Dömötör Jánosnak emlékezete szerint 1956. október 29-én Gyáni Imre akkori gimnáziumi igazgató szólt, hogy menjen el a városházára, a nem­zeti bizottság alakuló ülésére. Ezen Erdei István vetette fel, hogy nevez­zék ki vb-titkárnak. - Én akkor azt kértem, hogy tárgyalja meg a javaslatot a katona- és a di­áktanács is. Másnap kitört a szuezi válság, s számomra világos volt, hogy a nyugati hatalmakat nem érdekli Magyarország. November l-jén azzal men­tem be a városházára, hogy nem fogadom el a megbízást. A városháza ka­pujában találkoztam Erdei Istvánnal, a megyei nemzeti bizottság elnökével, akitől megtudtam, az 5-ös út tele van szovjet tankokkal. Ennek hallatára ­hatgyermekes apaként, törődve családom jövőjével - sarkon fordultam és hazamentem. így maradtam ki a torradalomból - mondta. Tizenhét év után másodszor tanít Szegeden Hawkins Utazó koreográfus a Kortárs Balettnél Matthew Hawkins tart egyhetes kurzust a Szegedi Kortárs Balett táncosainak. A brit koreográfus a rendszerváltás idején Londonban találkozott Imre Zoltánnal, s az ő meghívására járt Szegeden 17 évvel ezelőtt. Jogász, szikvízkészítő, napszámos is volt a 85 éves Dömötör János Szolgálni és segíteni Az 1997-ben elhunyt koreográfus, Imre Zoltán meghívására járt elő­ször Szegeden Matthew Hawkins. - Londonban találkoztam Imre Zoltánnal, nagyszerű, feledhetetlen személyiség volt. Szokatlan, egyedi stílust képviselt. Kerestem az alkal­mat, hogy újra együtt dolgozhassak vele. Amikor eljöttem hozzá és tár­sulatához Szegedre, nagyon izgalmas volt számomra látni a családias hangulatot, a munkájukat. Hittek abban, amit csináltak, pedig abban az időben ez számukra nem volt könnyű - mondta Matthew Hawkins. A brit koreográfust most Pataki András , az együttes igazgatója hívta meg, hogy tartson kurzust a táncosoknak. Matthew Hawkins örömmel jött. Arra a kérdésre, hogy mi az azonosság és a különb­ség Imre Zoltán egykori társulata és a jelenlegi Szegedi Kortárs Ba­lett között, a brit táncos hosszas gondolkodás után válaszolt. - A két társulatban azonosság a magas művészi színvonal. A különb­ség az, hogy Imre Zoltánék társulata bizonytalanságban élt - egy ke­let-európai csoportról volt szó. Ami Pataki András és Juromcs Tamás mostani társulatát illeti, örömmel látom, hogy egy stabil helyzetű együt­tesről van szó, ők már páneurópaiak, s szerencsére a világ számos pont­ján volt és lesz is lehetőségük fellépni. A mostani társulatban számomra igazán megható, hogy érzem a bizalmat, a felelősséget. Azt látom, hogy az együttes kiváló táncosait kiváló vezetők irányítják. Matthew Hawkins utazó koreográfusnak vallja magát, az elmúlt időszakban dolgozott Pozsonyban, Japánban és Kínában, Törökor­szágban is. Párizsban él, s mint mondja, ma már más a feladata itt Szegeden, mint 17 évvel ezelőtt. - Akkor tanítottam és tanultam is. Ma már csak az előbbit teszem. Elmúlt sok esztendő, magam is érettebb lettem. Talán nagyképűen hangzik, de ma az a feladatom, hogy a bennem felgyülemlett tudást to­vábbadjam. Ezt itt Szegeden is örömmel teszem, annál is inkább, mert az egyik órán Pataki András és Juronics Tamás is beállt táncolni... Rá­adásul kaptam egy könyvet Imre Zoltánról, s az abban látott fotók na­gyon sok fontos pillanatot segítettek felidézni. NYEMCSOKÉVA Matthew Hawkins örömmel vállalta a Szegedi Kortárs Balett tán­cosainak tanítását Fotó: Frank Yvette Fotó: Tésik Attila HAT GYERMEK APJA |gg Dömötör Jánosnak két testvére volt, egyiküket azonban nem is­merte, mert spanyolnáthában még azelőtt meghalt, hogy ő megszüle­tett volna. Felesége azonban ti­zenhárom gyermekes családban nőtt fel. Ők ketten hat gyermekkel megelégedtek. Ők sorrendben: Já­nos, (1948), Mihály (1950), István és ikertestvére. Zsuzsa (1951), majd Róza (1953) és Katalin (1954). A nagy családot ma már 16 felnőtt unoka is gyarapítja. tők jól ismertek, gondolom, ez is befolyásolta döntésüket. Muszáj Herkulesként lett művészeti író Dömötör János azt mondja, amolyan „Muszáj Herkulesként" lett művészeti író. Már életében megjelent róla emlékkönyv, mely­nek készítői 1980-ban több mint ötszáz publikációjáról tudtak. - Egy mondatos életelvem meg­egyezik Albert Schweitzerével: Szolgálni és segíteni! Ezt megér­tették, hiszen Losonczi Páltól, az Elnöki Tanács elnökétől az előző rendszerben a Munka Érdem­rend arany fokozatát, míg Göncz Árpád köztársasági elnöktől már a mostani korszakban a Magyar Köztársaság aranykeresztjét ve­hettem át - tette hozzá. KOROM ANDRÁS nagy árvíz után néhány nappal érke­zett a vízben álló romos városba. A szörnyű pusztítás - a korabeli beszá­molók szerint - leírhatatlan hatást tett az uralkodóra: Szeged hatezer há­zából alig 260 állt még ellen a meg­áradt Tiszának, és majdnem kétszá­zan odavesztek a hullámsírban. A ki­rály elkötelezte magát a újjáépítés mellett, és személyesen felügyelte a munkálatokat. Amikor 1883-ra a város újjászületett, ismét eljött Szegedre. A jeles alkalomra Pós Lajos szegedi ékszerész ajánlotta fel, hogy emlékérmet készít. A város meg­bízta, a mester pedig Bécsből kapott mintát a királyi arcmásról az öntőfor­mához. Négy érme készült aranyból, egy a királynak (ez ma a bécsi Kunsthisto­risches Museum tulajdona), egyet Ru­dolf trónörökösnek adtak át (ez a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban látható), valamint egyet-egyet kapott Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza La­jos, a helyreállítást vezető királyi biz­tos. Az öntőformát a városházán őrizték, onnan 1926-ban vitték át a múzeum­ba. A két magyarnak ajándékozott ér­me sokáig lappangott, mígnem 2005 tavaszán a bécsi Rauch aukciós ház ár­BESZERZÉSI TOPLISTA •j A Ferenc József aranyérme kétmillió forintos árával a múzeum vásárlási ranglistájának élére ugrott. Második a tavaly vett Csók István szekrény 1 millió 800 ezer forinttal, a harmadik a két éve 850 ezer forintért meg­szerzett Csúry László-féle óratörté­neti gyűjtemény. Közepes árkategó­riába sorolható a tavalyi ősz szen­zációja, az ismeretlen Móra Fe­renc-levél, 50 ezer forinttal. A mú­zeumnak nincsen fix kerete a vásár­lásra, a pénzt a kínálat alapján te­remtik elő. Ezek a műtárgyak nem a' közgyűjtemény legdrágább darabjai, mert a tízmilliós értékű műkincseket adományozással sikerült megsze­rezni. verésén feltűnt az egyik egy kollekció­val. Magyar gyűjtő vette meg az egész kollekciót, majd a „királyi" érmét fel­ajánlotta a szegedi múzeumnak. A vé­telárát mostanra sikerült összeszedni; hozzájárult a megyei önkormányzat, a kulturális tárca, valamint civil érem­gyűjtők. DOMBAI TÜNDE Felbecsülhetetlen értékű érmerítkaság került vissza Szegedre - Kétmillió forint egy magyar gyűjtőnek Története legnagyobb pénzét fizette ki a múzeum Kétmillió forintot, történetének leg­több, vásárlásra szánt pénzét adta ki a szegedi Móra-múzeum egy rendkívül ritka Ferenc József-aranyéremért. Az árvíz évfordulójára újraöntik, csoko­ládéból. Ha meg kellett volna becsülni, mek­kora az a legnagyobb pénzösszeg, amit a szegedi Móra Ferenc Múzeum valaha is műtárgyért kiadott, bizonyá­ra tíz-, ha nem százmilliókat saccol­tunk volna. És tévedtünk volna. - Kétmillió forintot fizetett a múze­um egy felbecsülhetetlen eszmei érté­kű érmeritkaságért. A 38 milliméter átmérőjű és 27,6 gramm súlyú arany­érme rendkívül ritka, és Szeged szá­mára különleges jelentősége van. Fe­renc József képmása körül a császár és király szállóigévé vált mondása ol­vasható: Szeged szebb lesz, mint volt - mutatta meg a kincset Nagy Ádám, a múzeum numizmatikusa. Ferenc József az 1879. március 12-i CSOKIBA ÖNTIK FERENC JÓZSEFET Legújabb szerzeményét a múzeum március 12-én, a nagy árvíz évfordulóján, ünnepsé­gen mutatja be. Erre az alkalomra újraöntik az érmét-csokoládéból. Egy ilyen Fotó: Schmidt Andrea Ferenc József-érme lappang még valahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom