Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-30 / 254. szám

130 •MEGYEI TÜKÖR* CSÜTÖRTÖK, 2006. OKTÓBER 26. Kellékek egy Molnár Ferenc-előadásban Fantasztikus hálóköntösök a fölturbózott kastélyban Csillogóbb felszín, felhőtlcnségre csábítóbb vígság nehezen található manapság. Bevált klasszikus, könnyed színházi bravúr - ilyesmiket ígért a Molnár Fcrenc-darab műsorra tűzése. A szegedi színház produkciója azonban minimum bccsapós. Ránkfér a könnyed színpadi akrobatika, az ötletes, szellemes, mosolyogtató, a színésznek jóféle kihívást jelentő játék, játék a kastélyban - ez kell nekünk most, a természeti ragyogással és társadalmi boriival ránk hajló őszön. Ilyesmire gondoltam és még toboroztam is társakat a várható élvezetre, hiszen a Szegedi Nemzeti Színház méltán dicsért, idei változatos bemutatóarzenáljából Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékának premierje jött el az elmúlt hét végén. A színpad minden várakozást kielégített. Molnár Zsuzsa, a díszletek és jelmezek megálmodója és „összeszerzöje" az előadás főszereplőjévé avanzsált. A múlt századi nagypolgári ízléssel berendezett kastélyszoba minden darabja a helyén volt, szemet gyönyörködtetett. Ugyanígy a ruhák, melyek közül két darab különösen emlékezetes: Annie primadonna, azaz Csorba Kata extra hálóköntöse és estélyi öltözéke. A nézők - mármint a nők, végtére, mint köztudott, színházban mindig ók vannak többen - némán kitombolhatták magukat a nem hétköznapi látvány részleteinek irigy kutatásában. Egyikük, nem bírván ntagáKovács István, mint Almády, a hősszerclmes, Márton András, mint Türai, a színházi szerző és Csorba Kata, mint ifjú primadonna Karnok Csaba val, félhangosan, mintegy önkívületben, közölte is: ezt a finom púderrózsaszínt, esküszöm, kipróbálom! És ezzel kész. A díszlet-jelmez nagy gondosságról és szakértelemről árulkodó összhangján túl sok jót nemigen lehet mondani az előadásról. Talán a Szegeden rég nem látott - talán az Üvegcipőben (szintén Molnár Ferenci, Sipos úrként is emlékezetünkben maradt - Kocsis György tudott percekre fölmerülni az előadás unalomtengeréből és megvillantani, hogyan lehetett volna a molnári bon mot-kat, apró humorcsillámokat nem elfedni, hanem kiemelni. Még a mögöttük fölfedezhető embertörténeti fejezeteket is megsejtetni. Dvornicsek, a lakáj, aki csak télen alszik, nyáron épphogy csak néhány órácskát, feltéve, ha nem a hegyekben, hanem a mediterrán partokon szolgál éppen, s aki mindezekből kifolyólag sokat tud, úgy általában a világról meg emberekről, szóval Dvornicsek lett az egyetlen hús-vér szereplője a mostani szegedi előadásnak. A többiek - küzdöttek. Úgy tetszett, végletesen magukra hagyva. A rendezőnek - Kalmár Tibor - még a halovány kéznyomát sem lehetett fölfedezni: az előadás ritmustalan, vánszorgóan lassú, monoton, statikus; ötlettelen; a Molnár-darabok kulcsfontosságú eleme, a dialógus bűnösen elhanyagolt; a színészek kántálnak, mint valami pénztelen tévécsatorna huszadrangú magyar hangokkal szinkronizált brazil szappanoperájában. Elismerem, Molnár Ferencet játszani manapság - ehhez színházi bátorság kell. Legesleginkább azután kiváló színészek kellenek hozzá, de az sem árt, ha a rendezőnek eszébe jut róla valami. De mindezek hiányában Molnár Ferencet játszani manapság - ehhez nem bátorság kell. Másképpen hívják, ami ehhez kell, főleg ha pénzt is kérnek érte. S. E. LEHET, HOGY TÚL SOK AJÁNDÉK EXTRÁT RAKTUNK BELE? ILCMWOMII:, 11 LÖADOK? INII GHAL t G\M II'IMONV ROI AIÓNAOAH? ÖNDÖNTlíT! A vi U vo :wo HI : MI >«I KI nvi ::/i imt VÁLOGATHAT AIANUFK EXTRÁKAT IHO OOO I T I HU KI II N HAFIIW) INKÁI 1111 GY VKO I I '•.'! Hl INI AKM >R A/ $40 AKAI l't MUiKAI'l IAIJA, IGT MINŐKI I MOHI 11 MAM 4 990 000 f I ÉRT A/ ÖNf 11 HL I HU,,'II II Hí 111 KI Hl I.KI MAMKAKI Hl \KI Hl 'ttINKI I METCAR 2000 KFT. 6728 SZEGED, ALGYÓI ÚT 85., TEL./FAX: 62/ 425 481. METCAR@AXELERO.HU Requiem a nyitó koncerten MUNKATÁRSUNKTÓL Dvorák Requiemje csendül fel ma este fél 8-tól a Szegedi Nemzeti Színházban, a Filharmónia Kht. szezonnyitó koncertjén. A Párizsban élő Fürst János karmester betegsége miatt a szegedi szimfonikusok igazgató-karnagya, Gyüdi Sándor dirigálja az együttest és a közreműködő Vászy Viktor Kórust. A hagyományos halottak napi koncert szólistái: Wittinger Gertrúd (szoprán), Meláth Andrea (alt), Wendler Attila (tenor) és Szvétek László (basszus). Az 1884-ben komponált Stabat Mater hihetetlen sikere után Dvorák számos külföldi felkérést kapott hasonló, nagyszabású vokális művek írására. A kompozíciók elkészültek, azonban elégedetlen volt velük, ezért úgy határozott, önmaga számára, s nem megrendelésre zenésíti meg a halotti mise hagyományos szövegrészeit. A kompozíciós munka 1890. január l-jétől október 31-éig tartott, s a mű először a Birminghami Zenei Fesztiválon csendült fel, 1891. október 9-én. Dvorák Requiemje elsősorban nem liturgikus, hanem koncerttermi megszólaltatásra készült, a szertartás rendje és tartalma azonban természetesen részben a zenei forma alapjává is vált. A ma esti koncertnek különös aktualitást ad Gregor József halála. A Kossuth-díjas basszista sokszor fellépett a korábbi években a halottak napi koncerten, amikor mindig valamelyik nagy zeneszerző, Mozart, Donizetti, Verdi vagy Brahms Requiemjét tűzték műsorra a szimfonikusok a nagyszínházban. TM // • •• Jovore jon a Macskafogó 2. A Macskafogó-folytatás főszereplője Stanley, az újságíró egér, de a világ megmentéséhez Grabovszkyra is szükség van. A rajzfilm rendezője, Ternovszky Béla (képünkön) elmondta: a magyar animációs tehetségeket szerette volna összeverbuválni a második részhez, de csalódnia kellett. Vallja: a Macskafogót létrehozni kegyelmi pillanat volt. Jövő év karácsonyán kerül mozikba a Macskafogó második része. A kultuszrajzfilmmé vált macska-egér harc rendezője, Ternovszky Béla a szegedi animációs napok vendége volt. Stanley, a szenzációhajhász - A második rész főszereplője Stanley, az újságíró egér, aki némi szenzációval szeretne szolgálni olvasói számára. Az eltűnt misszionáriust, Livingstone-t kutatja fel, de rálel egy pacifikálatlan vadmacska törzsre is. Grabovszkynak a folytatásban kis szerep jut, csupán a világot kell megmentenie. Mindenki őt követeli, mert némi nehézségek támadnak a macskafogó beindításával - árulta el a történet egy részét a rendező, aki azonban a női főszereplőről nem akart beszélni. A rajzfilm hősei, akárcsak a nézők, az első rész óta húsz évet öregedtek. Az alkotók azonban attól az eredeti elképzeléstől, hogy ez mindenkin mély nyomot hagyjon, eltértek, mert néhány figura esetében a felismerhetőséget kockáztatták. Grabovszky persze változott. A „homloka magasabbra kopott", borostát visel, és ha lehet, még rezignáltabb, mint húsz évvel ezelőtt. Még egy bőrt az egerekről A második részt ugyan már az első után kérte a közönség, de a Macskafogó-stáb ellenállt. Mert a folytatások általában nem sikerülnek, és nem akarták, hogy bárki úgy érezze: még egy bőrt lehúznak az egerekről. - Tulajdonképpen ezt most sem akarjuk, csak túl gyengének bizonyultunk. Bénítólag hat a nagy elvárás és várakozás. De most még viszonylag nyugodtan alszom. Kinek a véleményét kérte ki az alakok, a cselekmény alakításakor - kérdeztük Ternovszkyt, aki többek között a Mézga Aladár különös kalandjait is jegyzi. Elmondta, hogy a rajzfilmek alkotásakor főként a szakmának és a kollégáknak - Nepp Józsefnek, Dargay Attilának, Jankovics Marcellnak, Gémes Józsefnek akarta megmutatni az ötleteit, a tehetségét. Ha ugyanis mindnyájuknak tetszik valami, akkor az vélhetően a közönség tetszését is elnyeri. Ahogy Nepp szokta mondani, történelmileg így alakult - válaszolta arra a kérdésre, miért lett rajzfilmes. Erre a területre egyébként a képzőművészeti vagy a filmes-fotós vonalról kerültek az alkotók, Ternovszky az előbbiről. - Jó munka, jó társaság volt, és nem utolsósorban akkoriban jó kereseti lehetőség is. Akkor ha nem is éhező, de nem túl jól ellátott pesti rajztanárokkal Dunát lehetett rekeszteni. Rajzfilmes pedig volt körülbelül negyven. Történelmileg alakult Ma ugyan többen vannak, de legtöbbjük német, francia, angol bérmunkából él, vagy külföldön, „az animáció névtelen katonájaként" keresi a kenyerét. Vannak ugyan kitörési pontok, de a megjelenési lehetőségek redukáltak. A televíziók például kivonultak ebből a műfajból, nincs megrendelés. A rendező ezért is szerette volna az elmúlt években felnőtt magyar animációs tehetségeket egy nagyobb lélegzetű, magyar produkcióban összeverbuválni, tisztességes jövedelemhez juttatni, „és a közös együttalkotás örömét még egyszer érezni, amit olyan kegyelmi pillanatokban érzett az ember, mint amilyen például a Macskafogó volt". Csalódnia kellett, mert senkinek nem dobogtatta meg a szívét, hogy magyar produkcióban vehetne részt. - A magyar stúdiók ráálltak a bérmunkára. Akik itt dolgoznak, nem reszkírozták, hogy otthagyják a státusukat és folyamatos munkájukat. Úgyhogy az a furcsa helyzet állt elő, hogy szép számban foglalkoztatunk külföldi munkatársakat. GONDA ZSUZSANNA SAFRANEK NAGY DOBÁS VOLT Nyilván nem a négy patkány a legpozitívabb szereplő, de négy zseniális színész marháskodása miatt szeretni kell őket - mondta Ternovszky, amikor a szereplők iránti érzelmeiről faggattuk. Grabovszky a legkevésbé színes egyénség Safranek Haumann Péter hangjával nagy dobás volt. Ezekről most sem lehetett lemondani. Mikor melyiket rajzolom és melyik megy legjobban, az a kedvenc figurám. Fotó: Segesvári Csaba