Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-30 / 254. szám

HÉTFŐ, 2006. OKTÓBER 30. AKTUÁLIS 5 Losonczi felbontotta a japán szerződést Luxustermék lett az üvegbeton Aranyszombat, ezüstfényű vasárnap a sírkertekben Ünneplőben a temetők Tbvábbra is csongrádi műhelyéből látja el a megrendelőit fényáteresztő betonnal Losonczi Áron. A fiatal csongrádi mérnök felmondta az együttműködést azzal a japán céggel, amely nagyüzemi méretekben állította volna elő a LitraCont. Azt mondja, azért nincs oka panaszra: munka, megrendelés akad bőven. HÁBORÚS LÖVEDÉK TISZASZIGETEN Feltehetően második világháborús lövedéket találtak péntek este Tiszasziget belterületén. Földmunka során bukkantak a lőszerre. A kiérkező rendőrök biztosították addig a helyszínt, még a tűzszerészek meg nem érkeztek. A lövedéket szombat délelőtt elszállították a községből. HÓDOK SZABADLÁBON Egy családot, vagyis három eurázsiai hódot engednek szabadon pénteken a mártélyi tájvédelmi körzetben. A WWF Magyarország visszatelepítési programja idén tízéves lett, így a holtági akció egyben jubileum is. A nemzetközi természetvédő szervezet 1996-ban kezdte visszatelepíteni hazánkba a hódokat. Eddig a mintegy kétszáz behozott, s elengedett példány már otthonosan berendezkedett, és szaporodni kezdett. Az Alsó-Tisza térségébe Németországból összesen tizenöt eurázsiai hódot hoznak. A háromfős családokban érkező állatokat öt helyszínen engedi szabadon a természetvédelmi szervezet. Most már igazán földíszítve várják a sírkertek mindenszenteket Kék-aranyfényű szombat, s ezüstben tükröződő vasárnap. Mindenből kijutott annak a több ezer embernek, aki kilátogatott a temetőbe, rendbe hozni mindenszentekre, halottak napjára hozzátartozóik sírját. Eső ide vagy oda: tegnap már igen sok helyen ragyogtak a mécsesek, a gyertyák. A Belvárosi temető kapujánál sorban állnak a koszorú- és virágárusok. - Eddig kétszáz vásárló volt. Csúcsforgalomban, szerdán, duplája várható - mondja Stefánné Beke Ágnes. Ragyog a kápráztató napsütésben a világ, a pavilonokban a számtalanféle krizantém, a vajfehértől a liláig, állja a szél meg-megújuló rohamait. Ez a szél már a másnapi eső előszele. Koszorú, koszorú... - Bárcsak ilyen maradna az idő! De úgysem marad, bemondta a meteorológia... - így az árus, és egy vevőhöz fordul: - Tessék, van itt minden. Szalmakoszorú, mohakoszorú, tobozkoszorú... Forgalmas a temető, konvojban haladnak az autók. Idősödő házaspár sírt gondoz. - Szüleim nyugszanak itt, a Dugonics temetőben pedig feleségem szülei. Megyünk oda is - mondja Papdi József. Vannak, akik nem hozzák, hanem viszik az említetteket - sőt nem csupán az említetteket. Régen nemcsak virágot, hanem rezet, alumíniumot is loptak, mindent, ami mozdítható mondja Bezdán Imre, a főbejárat portása. Am ez az utóbbi ma már, mióta rendőrök, polgárőrök, városőrök sűrűn át- meg átfésülik a temetőt, nem jellemző. Arra is fölhívja a figyelmet: függetlenül attól, hogy ma a romák nyakába szokás varrni mindent, a tolvajok - ha akadnak -, „abszolút vegyesek". Összejön a család Még mindig szombat, az Alsóvárosi temetőben vagyunk. A Dávid család apraja-nagyja sírt gondoz. - Összejött a család, megérkeztek lányomék is, Pécsről - mondja az idős Dávid Ferenc. A pici unoka, Dávid Ricsi még csak szóban segít a sírgondozásban, de esetében nem a részvétel, hanem a jelenlét a lényeg. - Fontos, hogy a gyerekek is tudják, miről, kikről szól mindenszentek, s a halottak napja beszéli Dávid Katalin, testvér és nagynéni. Raffai Rolandné anyuka helyesel. - Megyünk Vásárhelyre is, ott is élnek hozzátartozóink, vannak halottaink - így Dávid Ferenc. Mekkora kiadást jelent a család számára az ünnep? Nem sokat: - Otthon is nevelek krizantémot, még nagyon régi, nagymamám korabeli fajtát. Vigyázunk a tövekre, ne vesszenek el. Fenyőággal egybekötjük, hozzuk - mondja Katalin asszony. Emlékek és emberek - Egyre inkább tapasztalom: mind nagyobb a kultusza mindenszenteknek, halottak napjának - halljuk Popovicsné Molnár Andrea pedagógustól. Hozzáteszi: néhány évtizeddel ezelőtt még nem igazán volt szokás, hogy a gyerekek is együtt menjenek a szülőkkel ilyenkor a temetőbe. Ma viszont mennek, s az együttes jelenlét igazán családi ünneppé varázsolja a megemlékezés napjait. Fotó: Schmidt Andrea Alkonyodik az Alsóvárosi temetőben, hunyorogni-világítani kezdenek az első gyertyák, mécsesek. Másnap, vasárnap aztán megjött az eső. Am az időjárásnak is van belátókészsége: a borult idő, igaz, marad, de az eső délutánra elállt, jöttek-mentek a párás-fűszeres illatban: emlékek és emberek. Rendbe hozva, teljes díszben várják a sírkertek mindenszenteket. F. CS. TOLVAJOK ÉS TŰZ ELLEN - Szeged összes temetőjében jelen vagyunk - mondta Kovácsné Vadászi Erika, a városőrség elnöke. Sokan a koszorú közepébe rakják a mécsest, elég, ha kicsit belekap a szél, máris lángol a koszorú. Máskor meg elolvad a műanyag mécses, ez okoz sírtüzet. Ebből a szempontból is figyelnek a városőrök a sírokra. Vad Róbert, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője hangsúlyozza: a rendőrség, a polgárőrség a városőrség összehangoltan igyekszik féken tartani a temetői tolvajokat. Azt pedig forgalomirányítással segítik, hogy ne járjon együtt balesetekkel a temetői tumultus. Sárga falevelek között az őszi Sárgán Tömegcikk helyett luxustermékké válhat a csongrádi üvegbeton, miután feltalálója többéves útkeresés után visszatért a kályhához: ismét maga teljesíti a LitraConra befutó megrendeléseket. A felismerést - a gyártásból kell megélni - egy Japánban kötött megállapodás hozta meg. Mint arról lapunk is beszámolt, tavaly decemberben egy japán, optikai szálakat gyártó vállalattal, a Sumita Optical Glas-szal írt alá előszerződést Losonczi Áron. Tavaszra már a távol-keleti országban is elkészült az első üvegbeton elem, de a magas előállítási költségek miatt nem lehetett garantálni a termék piacképességét, ezért a csongrádi fiatalember visszakozott. - Természetesen nagyobb forgalma lenne az üvegbetonnak, ha megfelelő technológiával készülhetne ipari méretekben, de erre most nincs mód, ezért inkább a kisüzemi előállítás felé mozdultunk el, a licencek és a megrendelések pedig elegendő bevételt hoznak, úgyhogy nincs okom panaszra - mondta lapunknak Losonczi Áron. A műhelymunkában hárman vesznek részt, kapacitásuk maximumát pedig már most elérték, hiszen egy megrendelést féléves határidővel tudnak csak teljesíteni. De a várakozás sem szegi kedvét a vásárlóknak, az üvegbeton után folyamatosan érdeklődnek a világ minden pontjáról. A megrendelői kör egyre bővül, Dániába és Belgiumba is készül új szállítmány, de Magyarországon is kelendő a portéka, hiszen Diósdon '56-os emlékművet, Pécsett pedig múzeumkaput állítottak úvegbetonból. - Most ott tartunk, hogy megválogathatjuk a munkákat, ezért inkább referenciákat vállalunk, és én annak külön örülök, hogy megbízóink - pusztán személyükkel vagy teljesítményükkel - rangot adnak a találmánynak - folytatta Áron. Hozzátette, mint cég, tervbe vették a növekedést, de ennek üteme és nagysága még nem körvonalazódott. Különösen annak tükrében nem, hogy hamarosan megint a termék nagyüzemi gyártásáról fog tárgyalni, most éppen ausztrálokkal. - Ez így működik. Jönnek-mennek az ajánlkozók, és ha minden klappol, egyvalaki partnerré válik. De az igazság az, hogy ha nem jön nagy befektető, akkor is van út a sikerhez. B. D. HARMINC NÉGYZETMÉTER TOKIÓBA Néhány hete egy luxus íróeszközöket, ékszereket és kiegészítőket forgalmazó cég új, háromszintes tokiói üzletébe szállítottak Csongrádról 30 négyzetméter üvegbetont. A különleges tényáteresztő anyag ott is osztatlan sikert aratott, amit jelez, hogy nemrégiben egy japán reklámügynökség rendelt magának LitraCont, szintén Tokióba. Asztali lámpa, betonból. A fényáteresztő anyagot Áron két barátjával gyártja Fotó: DV A hét végén sokan takarítottak a Sárgán. Szeged kedvelt üdülőhelyén többen döntöttek úgy, eladják nyaralójukat, de a többség az évek óta újra és újra kiáradó Tisza ellenére - marad. Könnyű őszi szél söpri a leveleket a Sárgán. A szegedi üdülőtelepen nagy élet volt a hét végén: aki tehette, kihasználta a szombati ragyogó napsütést, és rendbe rakta házát, kertjét a fagy beállta előtt. Fazekas Árpád és felesége a töltés mellett álló házuk zsalugátereit mosta le slaggal. - Az összes örömét és bánatát élveztük 1999 óta a nyaralónknak - mondta Fazekas Árpád. - Amióta megvettük az üdülőt, minden évben kiáradt a Tisza. Most nyáron az emeletet is elérte, fenn vállmagasságig állt a víz - mutatta a falon még látható víz nyomát. - Nyaranta kiköltöztünk ide, s az első fagy beálltáig maradtunk - tette hozzá felesége. Rengeteg munka volt ebben a házban, de már belefáradtunk, hogy minden évben sarat, iszapot takarítunk, festünk. Nézzenek szét: elhanyagoltnak tűnik a ház, pedig a szomszédaink tudják, itt mindig minden szépen rendben volt. Úgy tervezzük, tavaszra rendbe hozzuk a nyaralót, s eladjuk. Nem csak Fazekasék döntöttek így. Az üdülőtelep több házán olvasható a kézzel festett táblákon: ELADÓ. A tulajdonosok úgy vélik, tavaszig várni kell ahhoz, hogy jó árat kapjanak az ingatlanért. Most nem éri meg hirdetni - télen ki is akarna venni nyaralót? Vannak persze olyanok is, akik a minden évi árvíz és az azzal járó takarítás ellenére úgy döntöttek: maradnak. Tollas Béla Budapesten él, de itt nőtt fel, a Tisza partján. 1998-ban vásárolta a kis házat, azóta minden esztendőben adott neki munkát a medréből kiöntő folyó. - Bár a fővárosban élek, nem szeretném a szegedi szálakat elszakítani. Nem adom el az üdülőt, idehúz a szívem - mondta a nyugdíjas férfi. - Nyáron az árvíz után egy hónapig festettem, rotátoroztam, füvesítettem. Az augusztus hűvös volt, szeptemberben fordult jobbra az idő, kint tudtam lenni egész nap. Ma még rendbe tettem, amit tudtam, vasárnap pedig kimegyek a temetőbe. NYEMCSOKÉVA A LEGRÉGIBB TULAJDONOS JH Néhány házzal odébb a Sárga legrégebbi tulajdonosaival találkozunk. Szikora Sándorné is sorolta a károkat: a nagy víz tönkretette a bútorokat, a faház belső burkolatát is le kellett cserélni. Az udvarról majd félméteres iszapos homokot lapátoltak ki. Azonban egy pillanatig sem merült fel bennük, hogy túladnak a susogó nyárfák tövében meghúzódó házikón: már 40 éve a család tulajdonában van, generációk pihentek, nyaraltak itt. A hét végén felpakolták az emeletre a bútorokat, a muskátlikat az épület belső helyiségébe tették télre. Kitakarítottak, s lezárták a házat: most már jöhet a fagy. A szezon végi zárás előtt Fazekas Árpád és felesége házuk zsalugáterét is rendbe tették Fotó: Schmidt Andrea