Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-28 / 253. szám

SZOMBAT, 2006. OKTÓBER 28. •MEGYEI TÜKÖR* 7 Requiem eternam... „Requiem eternam dona eis Domine" énekli a jól ismert, összetéveszthetetlen basszus a régi kalózfelvételről. A számítógépem zenetárában találtam rá. Verdi: Requiem, 1975., Szeged. Vezényel: Vaszy Viktor. Szólisták: Karikó, Lengyel, Gregor és Réti. Ez szerepel a címkén. Árad a muzsika a fejhallgatóból. a szerkesztőségi hangyabolyban próbálnék a segítségével arra koncentrálni, amiről csendes magányban is nehéz lenne Írni. „Requiem eternam dona eis Domine" Csak a könnyek jönnek. Csütörtökön délben láttam utoljára. Marika, a felesége mondta, menjek, látogassam meg, biztosan örülne, talán váltani tudok vele néhány szót. Az ismerős szobában, ahol oly sokszor nagyokat beszélgettünk, a betegággyal szemben az a modern Krisztus-festmény a kereszttel, amit annyira szeretett. Minden erejét összeszedve üdvözölt, és mielőtt bármit mondhattam volna, zavarba ejtő előzékenységével kérdezte: hogy vagytok!'A kézfogás más lett, mint az üdvözlet gesztusa. Percekig tartó biztatás, több minden szónál. „Requiem eternam dona eis Domine" Mert mit is lehetne mondani. Marika mutatja a magas kitüntetést. Vasárnap Bernadettel vették át a Parlamentben. Mennyire szeretett volna ő is ott lenni. Akar mondani valamit, háromszor is próbálkozik, de már nem megy. Kérdem, vannak-e fájdalmai. Csak jelezni tud: már semmi. Lecsukja a szemét. A gyilkos kór nem volt vele kíméletes. Marika sír. Nem segít már a legjobb orvos, a leggondosabb ápolás, a vitamininjekciók, a természetgyógyász csodaszere sem. Felébred, a kezét nyújtja, szótlanul elbúcsúzunk. „Requiem eternam dona eis Domine" Mindenszentek ünnepére készülve egy korszakos énekest, egy nagy humanistát, egy önzetlen kollégát, egy figyelmes, empatikus barátot, igazi filantrópot, a humort, a szerelmet, az életet szerető művészt, egy fenegyerekből lett bölcset veszítettünk el. Őrizzük meg mindörökké az emlékezetünkben. „Requiem eternam dona eis Domine"' HOLLÓSI ZSOLT A város saját halottjának tekinti „Óriási veszteség érte a magyar kultúrát és Szeged városát Gregor József operaénekes halálával" - közölte tegnap Botka László polgármester. A művészt, Szeged díszpolgárát a város saját halottjának tekinti, a polgármester elrendelte a gyászlobogó kitűzését a városházára. A hivatal épülete elé ma és vasárnap délelőtt 10 és este 18 óra között kihelyezik a művész mellszobrát, ahol a szegediek elhelyezhetik az emlékezés virágait. Gregor József temetése Szegeden lesz, az időpontról később döntenek. Szeged legnépszerűbb polgára volt a Kossuth-díjas basszista Kivételes pályafutás volt Gregor József operaénekesé énekesgárda egyik legnagyobb büszkesége, csodálatosan kiegyenlített hang, mély átélés és nagyszerű karakteralakítás jellemzi minden fellépését. Az utóbbi tizenöt-húsz évben érkezett igazán a csúcsra. A nyolcvanas évektől nemzetközi karrierje is kibontakozott. Közben 1989-től három éven át operaigazgatóként is dolgozott Szegeden. A nagy nyugat-európai és amerikai operaházak után az 1994-95-ös évadban három szerepre is meghívta a világ első dalszínházának tartott New York-i Metropolitan Opera. // 99 O a magyar énekesgárda egyik legnagyobb büszkesége. Várnai Péter Gregor József (1940-2006) Köztudott volt, hogy súlyos beteg és visszavonult, mégis döbbenetet okozott a hír: tegnap délután, életének 67. évében elhunyt Szeged legnépszerűbb személyisége, Gregor József Kossuth-díjas operaénekes, a város díszpolgára, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Gregor József 1940. augusztus 8-án Rákosligeten született. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanult, majd a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkari tagjaként kezdte pályafutását. Vaszy Viktor hívására 1964. január l-jén szerződött a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatához. Fotó: Schmidt Andrea Épp A varázsfuvola bemutatójára készült az együttes, az ifjú basszistára akkor még a második őrtálló szerepét bízták. Vaszy rögtön felismerte tehetségét, és fokozatosan terhelve sorra bízta rá az operairodalom legszebb, legnagyobb basszus szerepeit. Gregor József oratóriumok szólistájaként már a hatvanas évek közepén országos hírnevet szerzett, Ferencsik János is állandóan vele akart dolgozni. 1969-ben hívták meg először az Operaházba, ahol Ramfisz és Fiesco szerepében mutatkozott be, majd állandó vendégénekes lett. Vaszy mindent megtett, hogy Szegeden tartsa, ami egyre nehezebb volt, hiszen a kritikusok már a hetvenes évek elején azt írták róla: ő a magyar Mindent elért, amit ezen a pályán lehet. 1974-ben Liszt-díjjal, 1979-ben érdemes, négy év múlva kiváló művész címmel is kitüntették. 1999-ben kapta meg a Kossuth-díjat. Az országos szavazás eredményeképpen az elsők között választották örökös taggá, s a magyar előadó-művészet halhatatlanjainak képzeletbeli társulatához szerződött, amikor megörökítették lábnyomát a pesti Broadway aszfaltján. Szegeden is a színház örökös tagja lett, Dömötör-életműdíjat kapott és a város díszpolgárává választotta a közgyűlés. Alakításai közül nehéz kiemelni néhányat. Nagyszerű, méltóságteljes Sarastróként éppúgy szerette a közönség, mint Borisz Godunov, Mefisztó, Pomádé király szerepében. Vérbeli mókamesterként, buffó basszusként utolérhetetlennek tartották, számtalanszor megnevettette a publikumot mint Dulcamara, Don Pasquale, Ozmin vagy Falstaff. Ezekkel a szerepekkel hódította meg a világot is. Több száz lemez-, rádió- és tévéfelvétel őrzi a művészetét. 2004 augusztusában szokásos születésnapi koncertjén, a városháza Muzsikáló Udvarán gyengének érezte magát. Az orvosi vizsgálatok után kiderült: komoly műtétre van szükség. Szegedi énekes kollégájának testvére operálta a székesfehérvári kórházban. A Hegedűs a háztetőn októberre tervezett szegedi premierjét a következő májusra kellett halasztani, de a műtét után három hónappal már olyan jól volt, hogy felléphetett az Operaházban. Úgy tűnt, teljesen felépült. Többet vállalt, mint bármikor korábban. Óriási sikert aratott Szegeden Tevje szerepében, a musical előadásaira az ország minden részéből különbuszokat indítottak, rengetegen szerették volna látni. A produkció az utóbbi évek legnagyobb szegedi sikere lett. Tavaly nyáron a szabadtérin új szerepben is be mutatkozott: Leopold Mária nagyherceget alakította a Csárdáskirálynőben. Idén júliusban újra ebben az operettben játszott a Dóm téren. Szeptember elején lapunkban jelentette be, hogy befejezi énekesi pályafutását. Minden előadását lemondta, nem vállalt több fellépést sem színházban, sem koncertpódiumon. Kiemelkedő művészi tevékenysége elismeréséül múlt vasárnap a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal Kitüntetésben részesítette a köztársasági elnök. H. ZS. Megrendülten fogadta a hírt a premier közönsége Székhelyi József a tegnap esti premier után jelentette be a gyászhírt Szomorúan távozott a közönség a színidirektor bejelentését követően Fotók: Segesvári Csaba A Szegedi Nemzeti Színházban tegnap este tartották a Játék a kastélyban premierjét. Molnár Ferenc vígjátékára úgy gyülekezett a közönség, hogy sokakhoz nem jutott el a gyászhír. Székhelyi József az előadást követő taps után lépett a színpadra: „Hölgyeim és uraim! Kedves barátaim! Ma szegényebb lett a Föld és gazdagabbá lett a túlvilág. Semmivel és senkivel nem pótolható veszteség érte Szeged városát, a Szegedi Nemzeti Színházat, mesterségünket' és a hazát. A délutáni órákban barátunk, Gregor József elrepült. Nincs többé. Álljanak föl, álljanak mellénk mély gyászunkban! Csak abban bízunk, hogy a Gondviselő immár jól viseli gondját. Nyugodjon békében! Ámen." A nézők felállva egy percig némán emlékeztek Gregor Józsefre.