Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-28 / 253. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR" SZOMBAT 2006. OKTÓBER 28. A gátőrházat ábrázoló festményt egy család ajándékozta Algyőnek Előkerült egy Süli-kép Süli András egyik legismertebb festménye: Templombelső Süli András a magyar naiv festészet egyik legnagyobb alakja - Algyő nevezetes szülötte és díszpolgára. A művész előtt kiállítással tisztelgett szülőhelye, Algyőa község napján. A kiállítás szervezése közben több olyan kép is előkerült a nagyközségben, amelyet neki tulajdonítanak. A szakértői vizsgálat azonban még nem mondta ki a végső szót. A magyar naiv művészet egyik legjelentősebb egyénisége Süli András (1897-1969) "Szülőfalum, Algyő az idei falunapon megnyílt kiállítással tiszteleg egykori díszpolgára előtt. A kiállítás szervezése közben több, Süli Andrásnak tulajdonított kép is előkerült. Ha valóban lenne köztük Süli-kép, az rendkívüli esemény lenne a naiv festészet történelmében, mert Süli András képeiből kevés maradt fenn. A művész ugyanis festményeinek zömét az 1930-as évek végén elégette, így munkásságából kevés alkotása maradt fenn, még rokonsága tulajdonában sincsenek tőle származó alkotások. Az algyői kiállítás egyik képe, az itteni gátőrházat ábrázoló alkotás egy algyői család tulajdonában volt. Piri József polgármester azt mondta, hogy az 1929-ben festett, „Bandi" szignójú kép valószínűleg Süli korai munkái közé tartozik. Ezt a képet restauráltatták, majd kiállították könyvtárbeli tárlaton. - Bizton hihetjük, hogy az algyői, ma is létező gátőrházat ábrázoló festmény Süli András egyik fiatalkori alkotása mondta Piri polgármester. - Az azonosítása a képnek még nem történt meg, de számtalan fontos olyan momentum jellemzi a festményt, amely Süli sajátos ábrázolásmódjára utal. Ezért úgy véljük: Süli András képéről van szó. A festményt a korábbi tulajdonosok Algyőnek ajándékozták, a kép további sorsa azonban még nem dőlt el. Ha valóban Algyő szülöttének egyik korai munkájáról van szó, a képviselő-testület dönt majd arról, hogy a nagyközségben marad és kap méltó helyet a kép, vagy pedig elajándékozzák. Utóbbi esetben elképzelhető, hogy a képet Magyarország egyetlen naiv képeket gyűjtő intézménye, a Kecskeméti Magyar Naiv Festők Múzeuma kapja, ahol egyébként tőbb mint egy tucat Süli-képet őriznek. - Süli András 15 alkotása múzeumunk tulajdona, és van egy szobagarnitúra, amit ő festett - mondta Szabóné Bognár Anikó, a kecskeméti múzeum muzeológusa. - A Süli-képek egy része hagyatékból került hozzánk, más alkotásokat megvásároltunk. Süli András a naiv festők első generációjához tartozik, a paraszti naiv festészet egyik legnagyobb klasszikusa. Mindenképpen komoly eredmény lenne, ha egy új képe kerülne elő. NYEMCSOK ÉVA NAIV FESTESZET Süli András hat elemit végzett, 18 éves Koráig mezőgazdasági munkás; napszámos volt. Mindössze öt évig 1933-tól 1938-ig festett. Festményeinek uralkodó témája szülőfaluja: a templom, parasztudvar, szoba, a Tisza tutajokkal és hajókkal, a vasútállomás vonatszerelvényekkel. Az 1934-ben a budapesti Magyar őstehetségek című kiállításra mintegy 40 festményét küldte el, de nem kapta vissza sem a képeket, sem azok ellenértékét. Ekkor az otthon maradt festményeit elkeseredésében elégette. 1938-ban Szegedre költözött, több képet nem festett, alkalmi munkákból élt. Újrafelfedezésének eseményei sem változtattak ezen. További kiállításai: 1964 Linz, 1966 - Naiv Művészek I. Nemzetközi Triennaléja, Pozsonyban. 1969 - 31 képe szerepel a Naiv Művészek II. Nemzetközi Triennaléján, a kiemelkedő nemzetközi mezőnyben II. díjat kap. 1968 - Szeged, Móra Ferenc Múzeum kupolaterme, első önálló kiállítás. Márton András szerint Molnár Ferenc mindent tudott a lélekről Borotvaélen táncoló cirkuszi akrobata Elismert színész, rendező, de volt már asztalos, főkonzul, kultúrdiplomata, színigazgató és egyetemi oktató is. Márton András vendégként most a tegnap bemutatott Játék a kastélyban egyik főszerepét alakítja a nagyszínházban. Először játszik Szegeden. - Végtelenül szellemes darab a Játék a kastélyban. Kétszer is rendeztem angolul, először a Merlin Színházban, majd Virginiában, imádták a színészek. Amerikában már nem ez a színjátszás fő iránya, színészi stúdiumnak viszont kitűnő, és a nézők is élvezik - mondja Márton András, aki az emberi szellem, a találékonyság diadalának tartja Molnár Ferenc legnépszerűbb vígjátékát. Turait, a drámaírót alakítja benne, aki úgy menti meg az ifjú jegyespár kapcsolatát, hogy a menyasszony kihallgatott éjszakai flörtjéből reggelre darabot írj azzal nyugtatva meg a fültanú vőlegényt: csak színházi próba volt, amit hallott. - Turai ki is mondja: úgy érzi magát, mint egy cirkuszi akrobata, aki az ügyességét életmentésre használja. Borotvaélen táncolva, úgy kell játszani - szerintem mi úgy is játsszuk -, hogy bármelyik pillanatban összeomolhat a mutatvány. Molnár Ferenc mindent tudott a dramaturgiáról, az emberi lélekről és a színház világáról. Tökéletesen autentikus, egyetlen rossz mellékhangja sincs. Csak az a nagy kérdés számomra: ma, amikor nincs is már igazi polgárság, és abszurd komédiává lett az életünk, meghallják-e az emberek ennek a gazdag, nagyon cizellált, édes, kedves, méltóságteljes és finoman szellemes polgári világnak az üzenetét. Márton András 2005 januárjában tért haza New York-ból, ahol a Magyar Kulturális Központ igazgatójaként dolgozott. Itthon pert indított a NKÖM ellen, és a bíróság mondta ki: jogtalanul hívta vissza a minisztériMárton András TUrai szerepében Fotó: Karnok Csaba um. - Szánalmas politikai küzdelem része volt az ügyem, semmi szakmaiság nem volt a döntésben. Évi kétszáz rendezvényt szerveztem az Egyesült Államokban, ha végigtekintünk rajtuk, senki sem vádolhat csőlátással, szakmai hibákkal vagy politikai elfogultsággal - állítja a színész, aki összesen kilenc évig élt Amerikában, ezért úgy véli, ismeri az ottani viszonyokat. - Tévedés azt gondolni, hogy az amerikaiak például a magyar avantgárdra kíváncsiak. Egyetlen magyar alkotás sincs a Modern Művészetek Múzeumában. Lehetne dolgozni azon, hogy elismertessük őket. A mai zene első vonalának, Ligeti, Kurtág, Eötvös, Sári József muzsikájának van hozzáértő, szúk, de fontos közönsége. A magyar kultúra legerősebb és leghatásosabb vonulatának azonban továbbra is a magyar népzene és néptánc számít. A legsikeresebb rendezvényeink azok voltak, amelyeken Bartók, Kodály, Liszt és Brahms magyar témájú művei szólaltak meg, előtte pedig az autentikus magyar népzenei alap is elhangzott. Tomboló sikert arattak Balogh Kálmánék, az Ökrös, a Tükrös és a Szászcsávás zenekar. Missziónak tartottam, hogy az évi kétszázból legyen tíz-húsz olyan program is, ami kifejezetten az amerikai magyarságnak szól. Amikor a Győri Balett vendégszereplésre jött a Purimmal, a címlapon hozta a New York Times. A fiatal magyar tehetségek felkarolását, menedzselését is fontos feladatunknak tartottuk. Ma mindezekkel nemigen foglalkoznak. H. ZS. NEVJEGY Márton András 1943-ban Nyíregyházán született, 1967-ben szerzett diplomát a színművészeti főiskolán. A Vígszínházban kezdte pályáját, 1969-tó'l 1977-ig a József Attila Színház, utána a Madách, a Nemzeti, a Katona József Színház, majd a Radnóti Színpad tagja volt. 1991-ben megalapította a Merlin Színházat. Az Antall-, majd a Boross-kormány idején hazánk Los Angeles-i főkonzulja volt, és a James Medison Egyetem vendégtanáraként oktatott. 1997-től négy éven át a pécsi teátrum színésze és rendezője, az MDNP tagja volt, és önkormányzati képviselőként is dolgozott. 2001-től 2004-ig a New York-i Magyar Kulturális Központot vezette. Jelenleg a Budapesti Kamaraszínházban és a Radnóti Színházban játszik. Kényelmetlen és unalmas (New York-i piros füzet) Nos, az országa érdekelne! - szólt az ügynök halkan, kissé ünnepélyesen. Igazi ügynök volt. Ihiha, finom tapintású kabátját már fellógatta, szürke kalapját a fogasra helyezte. Olyan volt az arca, mint aki naponta többször is borotválkozik. Szigorú, jellegtelen szempár, takarékos mozdulatok, és persze Kent cigarettát szívott. Belvárosi kávéház teraszán ültek, s az őszi estében könnyű könnygáz permetezett, lövések durrantak, apróbb. nagyobb kövek szálltak, s olykor hallották az emberi testtel randevúzó gumibot jellegzetes pufogását. Dühödt ordításra szirénaszó, hangszóró volt a válasz. Ha felhevült rendőr közeledett feléjük, az ügynök csak felvillantotta a kahátgallér mögé tűzött világjelvényét, s a rendőr tisztelgett, és máris tovafutott. Ilyen világjelvényt Szív is régen szeretett volna, s néha elfogta valami jóleső érzés, hogy tulajdonképpen neki is van ilyen jelvénye, és odamegy a világban, ahová akar. - /elentsek az országomról! - kérdezte Szív, és megborzongott. A lehetőség, hogy besúgóvá válhat, egy pillanatra rémülettel töltötte el. De aztán gyorsan nyugalom öntötte el. Itt most másról volt szó. - Ön azt nyilatkozta néhány napja - mondta az ügynök hogy az országa kényelmetlen és unalmas. Azt szeretnénk, ha kifejtené. Ugyanis ellentmondást látunk e két jellegzetesség társítása kapcsán. Tapasztalataink szerint az, ami kényelmetlen, nem lehet unalmas. S viszont. Szív eltünőilött, hogyan tudná ezt megmagyarázni egy amerikai biztonsági szakértőnek, akit már gyerekkorában hülyére mérgeztek a gabonapelyhekkel. - Segíthetek. - Az ügynök egy képet tolt Szív orra elé. A fotón Szív egy barátjával beszélgetett. A barátja arca komoly volt. Szív a fejét fogta, olyan arckifejezést vágott, mint aki citromba harapott, mégis kedvére való a dolog. lói emlékszem a jelenetre - bólintott Szív. Arról beszélgettem ezzel a barátommal, hogy mennyire meglepett engem az önök egyetemi városában az ázsiai lányok könnyűsége és finomsága, az a sok metszett macskaszem, s a város légterét berajzoló könnyű, hajlékony vonalak. Önöknél nem divat kitenni a csupasz hasat, mint ahogy itthon a nagy hidegekben is könnyedén megteszik a magyar nők. Persze most gyönyörű az ősz, s ha gondot is okoz egy-két utcakő és gumilövedék, én továbbra is inkább az ázsiai lányokról szólnék. Megleptek a mély dekoltázsukkal, azzal a lágy hullámzással, mellyel haladtak az egyetemi tündérváros utcáin, kisebb közein. Szív elhallgatott, kicsit zavarban volt. - Képzelődött róluk ! - Semmi esetre sem! De a barátom - sandított a képre Szív - azt állította, ő szerelmeskedett már ázsiai lánnyal, s hogy ha ebből az élményből hangsúlyozni kívánna valami fontosat, leginkább a kitüntető figyelmességre hívná föl a figyelmet, azzal a megjegyzéssel, hogy míg nálunk, a mi világunkban a testtel való munkálkodás és ügyeskedés, a szerelmeskedés alkalma és gyakorlata valami fura bűnözési érzéssel párosul, magával vonja a bűntudat kellemetlen pókhálóját, addig abban a másik világban a testiség egyszerűen öröm, jóság, satöbbi. - Ez még nem magyarázza meg a kiinduló problémánkat - jegyezte az ügynök kelletlenül. - Talán Corot-ról kellene szólnom - válaszolta erre Szív. - Nem ismerem az illetőt. Bővebben, ha lehetne. - Én is az úgynevezett Frick Gyűjteményben ismerkedtem meg vele. Egy másik barátommal az ügynök máris újabb képet tolt Szív elé ó, igen, vele, egy szegedi kávéház teraszán üldögéltünk, és Corot-ról, a fantasztikus festőről beszélgettünk. Ott ülsz a szegedi belvárosban, és valahonnan az ég alól. vagy olykor egész közelről hallod az istállók hangját, kutyák ugatnak, birkák bégetnek, a homlokcsontok mögött sár hullámzik, de azért te tudsz Corot-ról beszélgetni, aki, megjegyzem, nemcsak fantasztikus, de már életében is tehetős művész volt, és gyakran segített nélkülöző barátain. - Ön, uram - hajolt előre kissé az ügynök -, folyamatosan mellébeszél. Nagyon fáj ez nekem. Többet vártunk magától! Szív figyelte a fel- s aláhullámzó tömeget. Jócskán látott véres arcokat is. Kuka égett nem meszsze tőlük. A tömeg bizonyos szavakat ismételgetett, s e szavak Szív számára régimódinak hatottak. Az ügynök felé fordult. - Tudja, uram, maguk Amerikában nagy gondot fordítanak a csomagolásra. Nemcsak a közértjeik polcain tolakodó felvágottak vagy gyümölcsök kapnak olykor háromszoros csomagolást, de meglátásom szerint a személyes életük is. A mi országunkban a legalapvetőbb értékek sincsenek óvva, becsomagolva. Puszta kézzel fogdossa és szagolgatja őket a nép, meg az is, amit politikának vagy közéletnek nevezünk. S ha csak annyit mondok, IGEN, nos, ez is összefogdosott massza, gyurma, százezer ujjnyomattal, harapásmintával, amiként éppen ilyen állagú valami a NEM is. Sok mindent tudunk mi, magyarok, de csomagolni semmiképpen sem. Ez az ország nem jött rá, hogy a csomagoláson mennyi múlik! Szív elhajolt egy repülő kukafedő elől, amely nagyot csattanva landolt a szomszédos asztal alatt. Aztán a vállára hullt mocskot söprögette. Az ügynök hallgatott. - Képzelje, van egy bírónő barátnőm, aki leginkább a magyarok válási ügyekkel fogalakozik igyekezett menteni a dolgot Szív. - Bírónő, és mégis férfipárti! - S mi következik ebből!-kérdezte az ügynök, miközben elnézte a lovas rendőrök támadását. Csattogott az aszfalt, futás közben ürített az egyik ló. - Néha arra gondolok, hogy olyan ez az ország, hogy bárkiből bárki lehet. Hallja a kutyaugatást, a vonítást, a röfögést! Holnap ők lesznek a hattyúk, a kanári balerinák. - Nem hallok efféle hangokat - mondta az ügynök, és idegesnek tűnt. Szív nem értette. Az ügynököt nem az utcai harc, a gumibotozás, a kődohálás ingerelte, hanem valami más. - Rosszat szóltam ?- kérdezte ügyetlenül. - Unom magát - dünnyögte az ügynök. - Maga csak egy kényelmetlen alak, Szív! - az ügynök valósággal kilökte maga alól a széket, a kabátja után kapkodott. Magyarországon pirkadt, az ország túlvolt az ünnepen. Az ügynök köszönés nélkül ment. Szív az aszfaltot bámulta, egy gumibot és egy utcakő között ott hevert a világigazolvány. SZÍV ERNŐ