Délmagyarország, 2006. október (96. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-14 / 242. szám

8 KULTÚRA" SZOMBAT, 2006. OKTÓBER 14. Dan Brown, Coelho és Marquez a legnépszerűbb külföldi szerző Pamuk kötetei nem kaphatók Szegeden A Tisza Lajos körúti Fókusz könyváruházban ezret is eladnak a legnépszerűbb külföldi szerzők köteteiből Fotó: Segesvári Csaba A Nobel-díj idei kitüntetettjétől, Orbán Panniktől jelenleg egyetlen kötet sem kapható a megkérdezett szegedi könyvesboltokban. A kortárs külföldi irodalom népszerűbb, mint a magyar, a slágerszerzők munkái akár ezer példányban is elfogynak egyetlen üzletben. MUNKATÁRSUNKTÓL - Azonnal megrendeltük A fehér kastély, a Hó és Az új élet című regényeit, amikor csütörtökön meghallottuk, hogy Orhan Pamuk kapja az idei irodalmi Nobel-díjat. A legrangosabb elismerésre különösen figyel a könyvesszakma, ilyenkor mindenki igyekszik a kitüntetett minél több kötetét beszerezni. Kertész Imre esetében 2002 októberében valóságos roham indult a Sorstalanságért. Mindig próbáljuk megtippelni, ki kapja majd a Nobel-díjat, de eddig sohasem sikerült eltalálnunk - mondja a Líra és Lant hálózat Tisza Lajos körúti Fókusz könyváruházának vezetője, Molnár Imréné. A mindig naprakészen tájékozott könyvkereskedő szerint törzsvásárlóik közül néhányan már a díj bejelentése utáni órákban érdeklődtek, kapható-e valamelyik a török írótól magyarul eddig megjelent három regény közül. Korábban ugyan volt mindháromból, de már elfogytak. - A köteteket kiadó Ulpius-háznak speciális olvasótábora van, többnyire olyan egyetemisták és értelmiségiek, akik szeretik a közízléstől kissé eltérő, szélsőséges témákat érintő, picit alternatív könyveket. A kortárs külföldi irodalom népszerűbb, kétszer-háromszor annyi kötet talál gazdára, mint a magyar szerzőktől. Persze a kínálat is gazdagabb. A Harry Potter-sorozattal taroló Rowlingot nem számítva jelenleg Paulo Coelho, Gábriel García-Marquez és Dan Brown a legnépszerűbb író, egy-egy kötetükből hoszszabb távon akár ezer példány is elfogy nálunk - árulja el Molnár Imréné. A konkurens könyvhálózat két szegedi boltjában az üzletvezetők jóval szűkszavúbbak voltak. Náluk sem kapható jelenleg Pamuk-kötet, és kapásból nem tudtak arra válaszolni, kik a legkeresettebb külföldi szerzők. A Sík Sándor könyvesbolt vezetője, Sisák Gizella elmondta: nekik sincs kötetük a friss Nobel-díjastól, náluk Ljudmila Ulickaja, a korábbi Nobel-díjas Elfriede /ebnek, Coelho, Marquez és Mario Vargas Llosa a legnépszerűbb kortárs külföldi író. A könyveket nemcsak áruló, hanem elolvasva ajánló Huszár Ildikó, a Klauzál téri Harmónia könyvesbolt vezetője Paul Auster, Jósé Saramago és A Pamano zúgása című kötetével berobbanó katalán író, /aume Cabré nevét említi a legnépszerűbbek között. Az eddigieken kívül Milán Kundéra, Chaim Potok, Dan Brown, Viktor Pelevin, Venedikt lerofejev és Kurt Vonnegut vezeti a Somogyi-könyvtárban legtöbA FÓKUSZ ELADÁSI TOPLISTÁJA M 1. J.K. Rowling: Harry Potter és a félvér herceg 2. Dan Brown: A Da-Vinci kód 3. Paulo Coelho: Az alkimista 4. Dan Brown: A megtévesztés foka 5. Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak 6. Gábriel Garcia Marquez: Száz év magány 7. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai 8. Frank Schátzing: Raj 9. Dan Brown: Angyalok és démonok 10. C.S. Lewis: A varázsló unokaöccse bet kölcsönzött kortársak listáját - tudtuk meg Sikaláné Sánta Ildikótól, a bibliotéka igazgatóhelyettesétől, aki szerint a kölcsönözhető két Pamuk-kötetük most is kint van az olvasóknál. A mai világirodalom hazai népszerűsítéséért sokat tett az utóbbi években Lévai Balázs tévésorozata, az M1 -en nagy sikerrel futó Bestseller, amelyben Orhan Pamuk is szerepelt. Valószínűleg azért, mert Európa peremvidékéről származom, engem a provinciális egyszerűség ragad meg leginkább (...) Orhan Pamuk „Ha egy török író törökül akar írni, illetve a török kultúrából építkezik, akkor tudja, hogy szinte semmi esélye arra, hogy munkáit nemzetközileg is elismerjék. Ez nagyon el tudja keseríteni az embert..." - nyilatkozta a magyar tévésnek Pamuk. NOBEL-DÍJ A TOROK IR0NAK Az irodalmi Nobel-díjat idén az Isztambulban élő 54 éves török írónak, Orhan Pamuknak ítélték, aki műveiben rendszerint az Európa és az iszlám világ között rekedt Törökország identitászavarait mutatja be. Az 1985-ben íródott A tehér kastély című regénye, széles körben ismert szerzővé tette, a The New York Times kritikusai új csillagként emlegették. Pamuk nem csak irodalmi teljesítményével hívta fel magára a közvélemény figyelmét, hazájában sokan és sokat kritizálják, mert a szólásszabadság harcos képviselője, nyíltan beszélt a tabunak számító örmény népirtásról, bírálta a török kormánynak a kurd kisebbség iránt tanúsított magatartását. A Hó című kötete azokat a társadalmi feszültségeket ábrázolja, amelyek az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között mutatkoznak. Rengeteg elismerése mellé 2005-ben a Német Könyvpiac Békedíjával is kitüntették. Magyarországon Orhan Pamuk könyveit az Ulpius-ház adta ki. A jövő év elején jelenik meg magyarul az Isztambul című új önéletrajzi regénye. Hogyan költözz a könyveiddel1 (New York-i piros füzet) Ősz volt, megint egy gyönyörű, szikrázó ősz, és Castro, a kubai elnök haldoklott. Biztosan géppisztolyos őr áll a szobája előtt, és halkan dolgozik a lélegeztetógép. És az is milyen szép. hogy az új ökölbajnok, a szentpétervári. Keleti fenevad Tolsztojt olvas, szabadideiében. Szívnek eszébe jutott, hogy egyszer Ilia Miska bácsira is csaknem rádölt a könyvespolca Szegeden, a Csorba utcában. Üldögélsz, és egyszer földrengés van. A megrendítő csattanás után még apróbb puffanások hallatszanak, mert például az egész ókori sorozat leborul. de Seneca Vigasztalása, és Arisztotelész lélekfilozófiája később hulla többi után. Szív New Yorkban megismerkedett egy idős professzorral, akinek az anyukája még a Monarchiában nőtt fel, és aztán Hitler miatt gyorsan átköltözött a tengerentúlra. A professzor tizenkilenc éves volt, amikor Kubában kitört a forradalom, és ő, mint a Yale diákja, meggyőzte a tanárait, hogy érdemes elutaznia Kubába, hogy interjút készítsen Castróval, a forradalmárral, aki pedig most haldoklott. Vagy nem haldoklott. Mindenesetre a betegsége, amely miatt megműtötték, államtitoknak minősült. Szív rémülten gondolt arra, hogy ő ezt nem tudná elviselni, neki, ha valami baja volt, testi vagy lelki fájdalom gyötörte, nyomban hírül adta, elmondta, kifecsegte, jó napot kívánok, lenne egy kis fájdalmam, elmesélhetem ? Úristen, hogy bírják az emberek magukban tartani a kínt ?! A professzor elvitte Szívet egy manhattani könyvesboltba, ott a nyolcvanhatodik utca környékén, és a professzor zsebében volt egy üveg német fehérbor, mert ebédeltek is, és az indiai vendéglőben ugyan nem lehetett bort kapni, de a vendégek hozhattak magukkal. A könyvesholt alatt, a pincében volt egy másik könyvesbolt is. Egy rendes, titkos könyvesbolt, rendezett polcok, betűrend és katalogizált könyvrend, szó a szóban, könyv a könyvben, könyvtár a könyvtárban, erről meg nyilván Eco tud a legtöbbet. És akkor Szív meglátta a lányt. Vékony arc, és vékony végtagok, és az első pillanatra látszott, hogy nagyon komolyan veheti a boldogságot. Viszont szipogott is. Közben böngészett, olvasgatott, s a tekintetében nyoma sem volt álmosságnak. Szív arra gondolt, megszólítja, amikor a professzor a kezébe nyomott egy könyvet. Hogy ezt a könyvet olvassa el Szív, mert az hója úgy adta el a történetet, hogy az a legteljesebb mértékben igaz, egy színigaz napló, és nemcsak magasztaló kritikákat, de díjakat is kapott, csakhogy kiderült, árva szó sem igaz az egészből, ezért a könyvet bárki visszaviheti, és a könyvesbolt köteles visszacserélni. Őrület, gondolta Szív, és a lány felé nézett, aki ugyancsak felpillantott. Kicsit piros volt az orra, nyilván megfázott ebben a ragyogó amerikai őszben. Köhögött is. Például hogyan ásítanak este, elalvás előtt a nők, gondolta Szív. Halkan ásítanak vagy hangosan ásítanak, és ahogy köhögnek, hogy öhö, öhö, vagy a tüsszentésük. Szív ismert egy nőt, aki hatalmasat tudott tüsszenteni, de hirtelen nem emlékezett arra, ki is az. A lány újra elköhintette magát. Közelebb lépett Szívhez, hoppá, hiszen szeplős az orra. Hallatszott a professzor erős, mély hangja, a boltvezetővel beszélgettek. Szív a fejét vakarta, a lány elmosolyodott, és megszólalt. Magának elmondom, talán, mert nem idevalósi. (Szív bólintott.) A történetet éppenséggel most olvastam, és látom magán, hogy afféle történetgyűjtő, ilyen újraíró, akit nem érdekel, igaz-e a dolog, vagy nem. Beszélnie kell a dolgokról, mert ha nem tehetné, tán még bele is halna. Azt is elmondja, amit más már elmondott, igaz? Mintha maga találta volna ki, mintha magának fájna ? (Szív elpirult, s bólintott.) Maga nem a betegségbe halna bele, hanem abba, hogy nem beszélhet róla. Maga más betegségét is elmondja. (Szív újra bólintott.) A professzor, akiről ebben a történetben szó van, olyan híres professzor volt, mint ő. (A fiatal nő Szív mögé mutatott.) Ez a professzor egy nap úgy döntött, elköltözik abból a házból, ahol élt évtizedeken át. Mint tudjuk, az efféle professzorok hatalmas könyvtárral bírnak. A könyvek, a világ könyvei egy életen át gyűltek a házba, betöltötték, eluralták a szobákat, a kamrát, a padlást, a pincét, a toalettet. Több ezer könyv, albumok, kották, regények tolakodtak a polcokon. A professzor mégis úgy döntött, elköltözik. Gondolta, saját maga rendezi, pakolja dobozokba a könyveit.'Ám ahogy kiürített egy polcot, valami nagyot reccsent. A professzor döbbenten hallgatózott. S amikor újra lepakolt egy polcot, még nagyobb reccsenés hallatszott, mintha az egész ház jajdult volna. Amit teszek, fáj a háznak ?! A professzor állt az üres polc előtt, tűnődött. Aztán tárcsázta az egyik mérnök barátját, aki csakhamar érkezett. Piros Cadillacje volt, szúrta közbe a lány, látom magán, hogy szereti az ilyen kis közbevetéseket. Gumimajom nem lógott a belső visszapillantó előtt ?, kérdezte Szív. De igen, bólintott a lány, és folytatta. A mérnők tüzetesen átvizsgálta a házat, a könyveket, a polcokat, majd fejcsóválva azt mondta, barátom, ez a ház, a te öreg, szomorú házad, melyet éppen elhagyni készülsz, oly mértékben megszokta a könyveidet, azok úgy uralkodnak rajta, hogy csak a legnagyobb óvatossággal, lassan, egyenként szabad kivinned őket az ajtón. Egyenként, mondta a barát, és aztán elment. A professzor pedig sokáig állt a polcai előtt, és én nem tudom, elköltözött-e végül, fejezte be a lány. (Szív bólintott, hogy igen, biztosan elköltözött, és amikor néhány hónap múlva lebontották a házat, a munkások csodálkoztak, hogy ilyen szörnyű repedésekkel és megcsúszásokkal hogyan állhatott még egyáltalán.) Megütögették Szív vállát, az ö professzora, a New York-i tudós sürgette, menniük kellett. Mire visszanézett, a fiatal nő nem volt sehol. A professzor bólintott, jól ismeri a lányt, néha feltűnik, s ha Szív tudni akarja, Peter Sun könyvtáros lányával beszélt, akit 1856-ban el akarták rabolni a fekete ujjú Gordon fivérek. Szív megdermedt a gyönyörűségtől, nyilván sok embert öltek, azért volt fekete az ujjuk. Ahogy ballagtak a manhattani utcán, Szívnek eszébe jutott William Carlos Williams egyik verssora. A világon nincs jó, amit ne nőktől kapnánk, és bizonyos dolgokat csakis bizonyos nőktől. Aranyló ősz volt. Nagy, sárga taxik úsztak a hatalmas házak között, mint boldog halak. Trombitáltak a kamionok. Castro pedig haldoklott. Vagy nem haldoklott. Talán egészen jól volt, mindegy is, hogyan volt az öreg diktátor, beszélni kellett róla. SZÍV ERNŐ