Délmagyarország, 2006. szeptember (96. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-25 / 225. szám

HÉTFŐ, 2006. SZEPTEMBER 25. •KAPCSOLATOK* 5 Átalakul a helyközi tömegközlekedés MUNKATÁRSUNKTÓL A helyközi tömegközlekedés átalakításáról rendezett a szegedi város­házán szakmai egyeztetést a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Három megye Volán-társaságainak képviselői, a MAV delegáltjai és polgármesterek Felsmann Balázs szakállamtitkártól hallhattak arról a nagyszabású reformról, amelynek keretében megszüntetnék a pár­huzamosságokat, és régiós közlekedési társaságok jönnének létre. KI LESZ A POLGÁRMESTER? Szabad a vásár Zsombón Sorozatunkban a Szeged környéki kistelepüléseken igyekszünk felmérni a politikai erőviszonyokat az önkormányzati választások előtt. Ki lesz a falu vezetője? - latolgatjuk helyi politikusok segítségével, ezúttal Zsombón. vezi továbbá egy bölcsőde ki­alakítását is. Rendszeresen tartana falugyűlést, ahol a la­kosokkal együtt vitathatják meg a települést érintő válto­zásokat. Terjéki Tibor azt mondja, a te­lepülés fejlődése megakadt egy szinten, ezen szeretne változtat­ni, mégpedig új ötletekkel és pá­lyázatokkal. Kialakítana egy szo­ciális gondozót, ahol a hátrányos helyzetűek nappali foglalkozta­tását oldanák meg. Tokodi [ános a biztonságot tartja a legfontosabbnak. Úgy gondolja, szükség lenne kerék­pártúra valamint járdákra, hogy a gyerekeknek ne kelljen életve­szélyes helyeken járni, hogy el­jussanak az iskolába. Minden zsombói háztartásban inter­net-hozzáférést szeretne. Vőneki József László úgy érzi, lelassult a falu fejlődése, ezen kül­földi kapcsolatok felelevenítésé­vel és uniós fejlesztéssel lehetne segíteni. Elérhető és megvalósít­ható dolgokat szeretne, csupa olyasmit, aminek van realitása. Zsiros Pál a falu legrégibb kép­viselője. Részt vett több olyan munkában, ami a település fejlő­dését segítette, mint például az iskolai tantermek bővítése, az utak aszfaltozása. Szerinte az el­múlt időszakban a fejlesztések lassú ütemben folytak, ő ezt mindenképpen felgyorsítaná. GY. N. DM-grafika 28 évi faluvezetés után nyug­díjba vonul Zsombó jelenlegi polgármestere. Hatan pályáz­nak a posztjára: Gyuris Zsolt, Kardos Imre Zsolt, Terjéki Ti­bor, Tokodi lános, Vőneki Jó­zsef László valamint Zsiros Pál, mindannyian függetlenként in­dulnak. Mindegyik jelölt egyet­ért abban, hogy a legfontosabb a település szennyvízhálózatá­nak kiépítése, valamint a belvíz elleni védekezés hatékonyabb megszervezése. Gyuris Zsolt, a jelenlegi jegyző úgy érzi, hogy polgármesterként még többet tudna tenni a faluért. Szerinte a villamosmérnöki és államigazgatási diplomája sze­rencsés párosítás ahhoz, hogy előnyt élvezhessen kihívóival szemben. Kardos Imre Zsolt szerint a legfontosabb, hogy a külterü­leti utakat karbantartsák. Ter­Lakodalmas hangulat a Széchenyi téren: mátkapár és Apostol Transzparens helyett kadarka és mandulás bor Szombat este Charlie koncertjén egy tűt sem lehetett volna leejteni Fotó: Karnok Csaba Tüntetők helyett a borozóké és a terep­rendező gyerekeké volt a Széchenyi tér a hétvégén. Politikáról kevés szó esett, „csúcsborokról" annál több. - Utólag már sopánkodni kár - dudorászta egy nagymama a Széchenyi tér egy padján, mellette sminkben, szép ruhában barátnői bólogattak. Nem az életüket értékelték - az Apostollal énekeltek. Szombaton délután nem ők voltak az egyetlenek, a nagyszakállú Meződi Józseffel sokan fújták: Nem tudok él­ni nélküled, Eladó kiadó, most a szívem. A lakodalmas hangulathoz a zenén kívül a mátkapár is megvolt, nem is egy: a városhá­zán esküvői futószalag működött, egymás váltotta a násznép. A gyanakvó újságírók időnként ellenőrizték: nem tüntetők gyüle­keznek-e mégis a Széchenyi téren, de végül egyik menyasszony sem kapott elő transzpa­renst a szoknyája alól. Politikáról egyébként is kevés szó esett, a legtöbben a nemzetközi borfesztivál italait értékelték, a gyerekek pedig a szökőkút kör­nyékének átrendezésével voltak elfoglalva. Egy kis kavics a vízbe, kicsi a fű közé, pár szem az öcsi fejére. A politika iránti érdeklő­désről csak az a kisfiú tett tanúságot, aki ap­ját faggatta: mikor lesznek megint választá­ESEMENYEK ES VENDEGEK Sem az elmúlt héten, sem a hétvégén nem volt az átlagosnál sokkal több vendég a belvárosi vendég­lőkben. A Somogyi utcai Sörkert a kormány ellen demonstrálók útvonalába esik, de ez nem látszott meg a fogyasztáson. Szintén nem volt asztalhiány a Port Royalban és az A Cappella cukrászdában sem. A pincérek mindössze annyit tapasztaltak, hogy a rendezvények után néhányan betértek egy italra, és tovább mentek. Az asztaloknál ülők pedig az aktuális politikai hírekről és a tüntetés-sorozat­ról társalogtak. Az Európa-díj átadási ünnepségét az A Cappellában megérezték, azt mondták: a for­galom olyan volt, mint augusztus 20-án. sok. Négy év múlva? Jó, addig kijárom a rú­zsai iskolát - közölte. Egy férfi telefonon ér­deklődött a pesti fejleményekről és kijelen­tette: „ha vér fog folyni, azt a mi nyakunkba varrják". Mások a koncertet figyelték, vagy a két hu­szár által közrefogott Európa-díjat nézeget­ték. Na. Legalább rajta vagyunk! - jegyezte meg büszkén egy asszony. Ülőhely már korábban sem volt, de hat óra­kor a tömeg olyan sűrűvé vált, hogy alig lehe­tett haladni a boros standok között. Egy fiatal anyuka jónak látta tesztelni kislányát: tudod a neved, tudod a címünket? A gyerek eltűné­sétől annyira mégsem tartott, hiszen végül így szólt: a telefonszámot majd máskor meg­tanítom. - Erdélyi borok háza, 2002-es kadarka. Már a májusi fesztiválon megszerettük. Csúcsbor - ajánlotta kedvencét három sze­gedi hölgy. Kóstolják meg maguk is, hagy­ják itt az autót - javasolták, talán még az autómentes nap szellemében. Arra a kér­désre, hogy a fesztivál politikamentes-e, azt válaszolták: a rendezvény pr szempontból jól időzített, majd visszatértek a kadarká­hoz. - Ma ki akarjuk kapcsolni, elég volt erre a hétre - válaszolta egy másik szegedi társaság ugyanerre a kérdésre. Kértük, mutatkozza­nak be, de csak keresztneveket mondtak: András, második András, Misi (András sze­rint Misi mókus) és Margó, a feleség. Egyi­kük később mégis közölte: kész cirkusz, hogy Budapesten piknikeznek a tüntetők. A többi­ek kérték, hagyja ezt, koccintsanak inkább a villányi roséval, hiszen csak most kezdték és még egy-két üvegből „ki akarják szorítani a levegőt." Úgy tervezték, hogy később meg­kóstolják a mandulás olasz bort és tesztelik Depardieu szőlőlevét is. GONDA ZSUZSANNA A csongrádi padláson talált gránátokat a tulajdonos vitte le az udvarra A ház bármikor robbanhatott volna Bármikor felrobbanhatott volna az a két lövedék, amely - valószínűleg - évtize­dek óta porosodott egy csongrádi ház padlásán. Az aknagránátot és a gépágyú­lövedék-magot födémbontás közben ta­lálta meg Újszászi József, aki el is dobta a két, számára először felismerhetetlen tárgyat. A rendőrség az után nyomoz, hogyan kerültek az épületbe a régi bom­bák. A megsemmisítéskor három méter széles és másfél méter mély krátert hagyott maga után az a két robbanószerkezet, amit ko­rábban egy csongrádi ház padlásán találtak csütörtök délután. Újszászi József aznap éppen a Budai Nagy Antal utcai házrész födémének elbontásán fáradozott. A fia­talember két poros tárgyra lett figyelmes, amiket odébb dobott, mert egyikről sem tudta, mi lehet. -Amikor lepergett róluk a kosz, akkor esett le nekem is a tantusz, hogy miket hajigálok­mondta lapunknak a megtaláló, aki azonnal hívta a lakás tulajdonosát. - Nekünk nem szóltak erről az egészről - értetlenkedett a szomszéd lakásban élő Molnár Ferencné. A fiatalasszony el­mondta, nyolc éve költöztek a házba, aminek egykor egy tulajdonosa lehetett. Ok a maguk padlásrészén egyszer lomta­lanítottak, de semmi hasonlót nem talál­tak. - Ha nem akarom átalakítani a födémet, még száz évig a fejünk fölött maradhatott volna a két bomba - nyilatkozta lapunknak a veszélyeztetett ingatlan tulajdonosa. Szepesi Zsolt hozzátette, édesapja 1996-ban vásárol­ta a lakást, amibe később ő költözött be, de egyikőjük sem járt soha az épület padlásán. Az első világháborús, 35 milliméteres gép­Az aknagránátot és a gépágyúlövedék-magot a födém bontásakor találta meg Újszászi József Fotó: Bíró Dániel ágyúlövedék-mag és a második világégés éveiből származó aknagránát évtizedekig po­rosodhatott egykori gyűjtőjének házában, akiről egyelőre nem tudni, ki lehetett, Szepe­si Zsolt ugyanis nem tudja, kitől vette édes­apja a házrészt. - Utólag ijedtem meg. Akkor, amikor levittem a két robbanószerkezetet az udvarra, meg sem fordult a fejemben, amit később a tűzszerészek mondtak, hogy bármi­kor felrobbanhattak volna a kezemben ­mondta a ház tulajdonosa. B. D. NYOMOZNAK A GYUJTO UTAN Mivel ilyen, régebbi korokból származó robbanó­szerkezetek birtoklása is bűncselekménynek mi­nősül, a Csongrádi Rendőrkapitányságon azt vizsgálják, hogyan kerülhettek a padlásra a bom­bák. Feltehetően egy gyűjtő vihette oda, aki az utókor számára megőrizte őket. A rendőrségen azt mondták, nem szokványos esetről van szó, ré­gi robbanószerkezeteket ugyanis nem szoktak la­kóépületben tárolni. A békességről szólt az emlékünnepség Makón Elmaradt a sortűz a honvédnapon Minden eddiginél többen koszorúztak a hősi halottak emlék­művénél Makón, a 13. honvéd emléknapon. Az ilyenkor szokásos díszsortűz azonban - biztonsági okokból - elmaradt: éles lőszer kilövésére is alkalmas fegyvert nem hoztak a bemutatóra a vá­sárhelyi katonák. A szónok a béke fontosságáról és törékenységéről beszélt. A Csanád vezér tér adott otthont szombaton a honvéd emléknap és találkozó szabad téri esemé­nyeinek, amelyeket tizenharma­dik alkalommal rendeztek meg a városban. A programok reggel ünnepélyes zászlófelvonással kezdődtek, majd tudományos ülésre került sor a József Attila Múzeumban, aminek témája 1956 volt, a hadtörténet szem­szögéből. A sokakat vonzó bemutatóra délután került sor a főtéren, ahol a fűzfák árnyékában még egy álcázott bunkert is felállí­tottak a hódmezővásárhelyi honvédek - itt hatástalanított lőfegyvereket próbálhattak ki a kicsik és a nagyok. Ám igazi fegyvert még katonáknál sem láthattak az érdeklődők, hi­szen, mint azt Fejes Márton alezredes, az ünnep szónoka elmondta: az elmúlt napok eseményei miatt felettesei úgy döntöttek, hogy éles lőszer ki­lövésére alkalmas fegyvert még csak ne is vigyenek a be­mutatóra a honvédek - így a rendezvény történetében elő­ször díszsortűzre sem került sor. A tiszt egyébként beszédé­ben a béke fontosságára és tö­rékenységére hívta fel a figyel­met. így a honvédségi eszközök hagyományos szemléjén, a rendőrség előtti parkolóban is a békés arcát mutatta meg a fegyveres testület: mentő- és csapatszállító járműveket pró­bálhattak ki a gyerekek, akik bizony volt, hogy az autók szi­rénáját is bekapcsolták. Az au­tók mögött álcafestést kaphat­tak az arra vállalkozó gyere­kek, a honvédnők zöld, barna és fekete csíkokkal festették be a gyerekek arcát. A háborúkban meghaltak emlékművénél tartott délutáni megemlékezés református és katolikus lelkészek imájával kezdődött, mindketten a hatá­ron túli magyarokért is könyö­rögtek. Ezt követően sor került az emlékmű megkoszorúzásá­ra. Az esemény lezárásaként minden korábbinál több hoz­zátartozó és bajtárs helyezett el virágot a hősi halottak em­lékművénél. I. SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom