Délmagyarország, 2006. június (96. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-10 / 134. szám

10 SZIESZTA 2006. június 10., szombat Kezdődik a világbajnokság (Csak női olvasónknak) A Délmagyarország mindig is sokat törődött hölgyolvasóival, s így van ez most is, amikor a szegedi nők életében különleges hónap ígérkezik. Talán némelyek számára válságos időszak lesz, különösen idegpróbáló, feszültségekkel és ellentmondásokkal teli napok és hetek következnek, és ezért igyekszünk tanácsainkkal segíteni. Kedves anyukák, feleségek, szeretők, kedves kishúgocskák, nagymamák és keresztanyák, mint nyilván tudják, hallottak róla, beszélték a piacon, a fodrásznál vagy a könyvtárban, kezdődik a világbajnokság. Labdarúgás. Nos, ilyenkor, nyilván tudják már, egy férfi más lesz. De ez a más, ez a másság egy szörnyű hónapon át fog tartani. Úgy is lehetne mondani, hogy ami a következő hónapban történik, az a nagy szerelmek próbája, mérföldköve. Mi csak segíteni szeretnénk. Hűséges hölgyolvasóinknak szánjuk a következő tanácsokat. 1. A tévé! Bármilyen nehéz és megalázó is, de tessék tudomásul venni, hogy a világbajnokság alatt a televízió kizárólag a férfi tulajdonát képezi. Ezért arra kérjük hölgyolvasóinkat, ha tehetik, ha módjukban áll, szerezzenek be új készüléket, helyezzék el a konyhában vagy a hálószobában, egyszóval a másik helyiségben, nem ott, ahol a férfi tartózkodik a világbajnokság alatt, és így nyugodtan megnézhetik a Született feleségeket, a Barátok közt sorozatát, vagy a Titanic című filmet, melyet egyébként már háromszor láttak. És ha a férfi kidobja a saját tévéjét az ablakon, mert kikapott a csapata, akkor oda lehet adni a másikat, ezt a pótkészüléket. Figyeljék meg, milyen mély hála sugárzik önök felé úgy két percig, míg el nem kezdődik a következő mérkőzés. 2. Elmenni a tévé előtt. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nőnek, különben nem tehet róla, mindig gólhelyzetben, a gól előtti pillanatban kell elhaladnia a készülék előtt. Pont a lövés pillanatában suhan el teregetni, egy csekkért vagy ki tudja, miért. Pedig ez a tilos lámpa, hiszen már a férfi nem ül, már félállásban tartózkodik, mintha kakálna. A csatár lába lövésre lendül. De ő, a nő, átmegy, suhan, libben, és aztán megsértődik, ha ordítanak, ha mindenféléket hörögnek utána. Nem, és kúszni sem szabad. Senki feleségnek sem ajánljuk ezt a lehetőséget. Például gól lesz. A férfi látja. A férfi a kezeit a magasba lökve felugrik, és két talppal, két mamuszos lábbal érkezik a tévé alatt elkúszó, alázatos nő hátára, derekára, és aztán jön a szidás, hogy még a gól fölött sem örvendhet felhőtlenül az ember. 3. A nő egészsége. Nem szabad betegnek lenni. A férfi nem fog lemenni a patikába, nem hívja fel a migrénközpontot, nem ápol, és nem takar be, mert mindjárt jön az iszonyatosan izgalmas Ausztrália-Elefántcsontpart mérkőzés, és azt neki látnia kell. Tudjuk, a férfi rosszabb beteg. De most szépen kérünk minden kislányt és édesanyát, senki ne legyen beteg. Ne legyen influenza, migrén, kólika. Továbbá a világbajnokság alatt meghalni sem illik. Hogyan is gondolhatja valamelyik rokon, anyós, keresztmama, hogy a horvát-brazil meccs szünetében leheli el az utolsó angyalpelyhet?! Jöjjön egy nagyon fontos figyelmeztetés! A világbajnokság alatt szülni sem szabad. Tessék egy kicsit bent tartani a kiscsávót, a mandulakislányt, majd utána jöhet a tolás, drukkolás. Tessék megvárni a döntőt, aztán. Aztán bármi történhet, és a férfi gondosabb lesz, mint a legjobb magyar főnővér. 4. A nő külleme. Természetesen el kell menni kozmetikushoz, fodrászhoz, mert azért az élet nem állt meg, de egyetlen hölgyolvasónknak sem tanácsoljuk, hogy mondjuk az USA-Ecuador mérkőzés tizennyolcadik percében megkérdezze a készülék előtt gubbasztó, eltorzult arcú embert, hogy tetszik-e a frizurája. A tag egyszerűen nem fogja meghallani a kérdést. De ha meghallja, úgy válaszol, hogy közben fel sem pillant, azt mondja, persze, szép. Szép vagy, mint a nap. B...d meg, kirúgást ítélt. Ja, és kívánlak is, majd félhangosan hozzáteszi, ez a barom Rodriquez milyen szarul játszik. Új ruhát, cipőt természetesen érdemes vásárolni, az mindig jól jön. És majd a vébé után meg is lehet mutatni. 5. Különös veszélyek a vébé alatt. Ezek a veszélyek pedig a férfiak. A többi férfi. A más férfiak. Igen, bizonyos férfiak ekkor mutatnak fölfűnő aktivitást, s a nő hamarosan rájöhet, hogy az élete színpadjára fölrohanó új trubadúr nem ért a focihoz, nem is szereti, a széptevéshez annál inkább kedve van. Már az első légyott után kávézás után megkérdi a fehérnemű színét. Nagyon, nagyon kell ilyenkor vigyázni. Mert bár a tévé előtt eltorzuló társ most valóban visszataszító, hideg és idegen lény, de aztán a döntő után visszajön. Canossa lesz, mindenki tudja. Aztán ás, kapál, mos, gyomlál, gondoz, sőtmégerekciója is lesz vasárnap délután, amikor pedig az Isten is alszik egy kicsit. De az ilyen alakok, akik a nyitómeccsen föltűnnek, és mindent megígérnek, és halványkéknek tippelik az aktuális alsóneműt - különben az, halványkék, és óvatosan átdereng a fanszőrzet a selymen -, a világbajnoki döntő után köddé válnak. 6. Társasági élet. Nő barátnőjével találkozzon a szabadban. Park, strand, valami horrorbár, csak ne otthon. Különösen bátor feleség az olyan, aki a világbajnokság alatt meghívja az édesanyját az otthonukba, mondjuk egy icipici hétre. E különös természetű merészséget mondhatnók vakmerőségnek is, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy már az első nap, a Németország-Costa Rica meccsen vér fog folyni, és persze nem biztos, hogy a férfi győz, mert egy anyós, egy igazán jó anyós legalább olyan jól kardozik, lő és karatézik, mint Tulipános Fanfan, valamint több titkos szúrást is ismer, mint a férfi. Igen, előfordulhat, hogy amikor Costa Rica kiegyenlít, a férfi már halott. Szívében remeg a kenyérszeletelő kés. A nő anyukája pedig leül a fotelbe, megnézi a gólt, bólint, és átkapcsol a délutáni szappanoperára. 7. A szurkolás. A nőnek, hacsak nem erősebb a férfinál, mert azért ilyen párkapcsolatokat is ismerünk, a nő izmosabb, erősebb mellizom, nagyobb muszkli, százötven kilót kiemel, szóval ha fizikailag gyengébb a férfinál, érdemesebb vele együtt szurkolnia. Ha csak lehet, ne mondja, hogy milyen jóképű az ellenfél csatára, balhátvédje. Az ellenfelek rondák és ellenszenvesek. Az ellenfelek akkor is rosszabbul játszanak, ha jobbak. Ne mondja azt se a nő, hogy miért. Miért?! Jaj, ezt nem szabad megkérdezni. És nem szabad nem érteni sem. Nem szabad megkérdezni, hogy az most hogy volt. Ha a férfi azt üvölti, hogy les, tessék bólogatni, les, hát persze, hogy les, amikora lófasz se tudja, mi az a les. Pedig annyit mondják. Les, les?! Az nem olyan, mintha valaki hülyén néz?! 8. Magyarázatok. Nem, a nőnek nem szabad megmagyarázni, hogy miért kapott ki Brazília, Portugália, miért győztek megint a németek. A nőnek nem szabad magyaráznia, mert a férfi úgyis jobban tudja. A nő számára a vigasz nagyszerű gyakorlata marad. Ilyenkor kell görög papnővé, gésává válni: behozza az újabb sört, a jeges felmosót, és a féri arcára teszi. Nem baj, drágám, hogy kikaptak a... izé... az irániak, te most pihenj, Allahnak kilencvenkilenc neve volt, talán holnap több szerencsénk lesz. Süt a nap. Fény van, a fák bólogatnak. Vége a világbajnokságnak. És a férfi a jeges felmosórongy alatt azt motyogja, vajon Isten kinek szurkolt. Nekünk, mondja a nő, és kikapcsolja a tévét. SZÍV ERNŐ NAGY BANDÓ ANDRÁS: A RÁKRÓL, KABARÉRÓL, KLIKKEKRŐL, KÖNYVEKRŐL ÉS A HALÁL UTÁNI TOVÁBBÉLÉSRŐL Nem savanyú, hanem romlott a szőlő ,Egy idő óta kitántorogtam a szórakoztatóvilágból, de azt is érzékelem, hogy ki is penderítenek, ennek ellenére a szőlő nem savanyú, hanem penészes és romlott" - fogalmazott lapunknak adott interjújában Nagy Bandó András, akinek a könyvhétre jelent meg első regénye Sosemvolt Toscana címmel. - Régóta állandó szerzője vagy a Délmagyarország és a Délvilág humormellékletének, s köztudott, hogy három versesköteted jelent meg az elmúlt években. Miért hagytál fel a kabarészámok írásával? - Egyszerű választ is adhatok: korosodom. Vagy például, hogy van témám, mondanivalóm, és úgy érzem, az írás tesz igazán próbára. Nagyobb kihívás az irodalmi próbálkozás. Él bennem a komolyabb megméretés iránti vágy. És az is igaz, hogy szeretnék valami komoly, maradandó nyomot hagyni. Igaz, erre a kabaré is alkalmas, de pontosan tudom, hogy a humorista és az életműve csak a kortársaiban él tovább. Szűkül az időm. Ma már csak az olvasmányok érdekelnek. A televízió igen kis mértékben van jelen az életemben: az úgynevezett „szórakoztató műsorokat" kikerülöm, a népvidítás elidegenít. - Savanyú a szőlő? - Inkább penészes és romlott. Egy idő óta én is kitántorogtam a szórakoztatóvilágból, de azt is érzékelem, hogy ki is penderítenek. Hosszú éveken át voltam, lehettem egy zárt közösség alkotó résztvevője, és boldog voltam. Aztán azon kaptam magam, hogy a közösségen belül még vagy két kisebb klikk állt össze, és egyik ezért, a másik azért nem fogad be. Nem hív, nem keres, rtem akar engem. De ez így teljesen rendben van, mert nekem sincs mehetnékem. - Mi az oka? - Pontosan nem tudom. Talán, hogy észrevettem, észre is vehető, hogy nincs ma már olyan tévéshow, amely közvetve vagy közvetlenül ne a pénzről szólna. Szennyből és értéktelenből dömping van, aki a médiaturkálóban válogat, bármit megtalálhat. Aki a tévés second handet akarja, bármiféle vacakra vagy értéktelenre rátalálhat, keresnie sem kell, belepréselik a koponyájába, kiszorítva vele a maradék agyát. Megfáradt, túlhajszolt, jobblétért kapaszkodó emberek süppednek esténként a szocreál fotelekbe, hogy magukba szívják azt, amit a nyakukba öntenek a parabolaantennákból kreált lavórból. - Olvastam új regényedet. Megható a történet, amit kitaláltál... - Halász Bódog, az író főhős idén április 13-án, húsvét előtt, csütörtökön tudja meg, hogy gyógyíthatatlan rákos. Három hónapja maradt, közli vele professzor barátja. Igen, 2006 áprilisában. Jelenleg is benne vagyunk a történetben, egészen július 17-éig. Akkor ér majd véget. A Rák havában... Bódog számára nemcsak a halálos kór okoz gondot, de az is, hogy Dóra lánya ugyanekkor, április derekán már hat hónapos veszélyeztetett terhes. Kilenc éven át küzdöttek azért, hogy terhes lehessen. 1 ,||íí;m:ibjgiléaiij, m. ^fck; 1 ^ * u! ! m iii lilp / Nagy Bandó: Szűkül az időm. Ma már csak az olvasmányok érdekelnek FOTO: KARNOK CSABA Most három hónapja van a szülésig. Bármiféle trauma végzetes lehet számára. És a magzat számára. Ezt az apja is jól tudja, és hogy megszülethessen az unokája, eltitkolja a végzetes kórt. Mégpedig úgy, hogy a lányának azt mondja, három hónapra elutazik Toscánába, s onnan küldi beszámolóit, miközben kemoterápiával kezelik. - Rettegsz a ráktól te is, mint mindenki? - Bárki családtagjával és barátjával megtörténhet, hogy hosszú, súlyos betegséggel kell megküzdenie. Mint ahogy meg is történt, történik nemegyszer. Ha pedig így van az életben, ezt az irodalmi műveknek is tükröztetniük kell. És mintát, példát kell adni. Változatokat arra, hogy hogyan lehet vagy kell szembenézni egy végzetes kórral. Hogyan lehet farkasszemet nézni az elmúlással. Mert erre senkit nem tanítanak, talán babonából. Mert azt hiszik, ha szóba hozzák, bekövetkezik. Pedig így is gondolkodhatnánk: mivel gyakran bekövetkezik, szóba kell hozni. Beszélni kell róla. Ez a regény markáns példát ad. A főhősöm sajátosan néz szembe a pusztító kórral. - Regényed kitalált történet, vagy szembesültél már a rákkal? - Sok valós alapja van a történetnek, de egészében mégis csak az írói fantáziám szülötteit mozgatom a regényemben. Nincs mese, aki ír, a saját életébe is kapaszkodik, arról is lefejti a takarót, de ami a valós életből kerül a regénybe, akkora változáson megy keresztül, hogy a valóságos szereplők is alig ismernének rá. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom: attól kezdve, hogy valami vagy valaki egy regénybeli történet részévé vált, akkor is kitaláció, ha élete tükörképét látja benne. - A könyv első oldalán ez áll: „Ernő emlékére". Ő kicsoda? - Ernő a bátyám. Öt éve vesztettük el, hasnyálmirigyrák vitte el, rövidebb idő alatt, mint a regényem főhősét. - Mennyi idő alatt írtad meg ezt a könyvet? - Kilenc hónap alatt, ahogy a természet elrendelte. Ugyanis közben három hónapon át próbáltuk Háy János A Gézagyerek című darabját a pécsi Harmadik Színházban. Éhben főszerepet kaptam, az egyik korán elöregedett melóst, Herda Pityut játszom. Azt hiszem, sikerült beilleszkednem a profi játszótársak közé, és alaposan megleptem a kétkedőket. Élvezem a játékot, bár fura, hogy míg humoristaként csakis világos nézőtér Nagy Bandó Szegeden Az ismert, Szegedről elszármazott humorista, A Délmagyarország és a Délvilág humormellékletének, a Délmadár mellékletnek állandó szerzője, Nagy Bandó András többek között új könyvéről, a Sosemvolt Toscana című első regényéről is vall június 19-én este 7 órától a Szegedi Szalon vendégeként a Bartók Béla Művelődési Központban. előtt vagyok képes föllépni, mert minden arcot látni akarok, mindenkivel szemkontaktusba szeretnék kerülni, a színházi előadás alatt épp fordítva áll a dolog: egyetlen arcot sem ismerek föl. Tudatosan tekintem élő masszának a közönséget, mert ha akár csak egyszer is megtörténne, hogy valaki szeme összeakad az enyémmel, vége lenne a játéknak. - Eljátszottál a könyv írásakor a gondolattal, mihez kezdenél, ha főhősödhöz hasonlóan három hónap lenne hátra földi pályafutásodból? - Remélem, úgy viselkednék, mint a főhősöm, Bödi. Vagy mint Déry Jancsi és Eörsi Pista, akik bátran szembe mertek nézni a halállal. Tudták, hogy rövidesen vége lesz, nincs tovább. Szókratész is tudta: aki megszületik, annak számolnia kell azzal, hogy meghal. Mint ahogy tudta azt is, csak a testet temetjük el, az ember másokban tovább él. Jó lenne, ha halálom után én is élhetnék még egy kicsit, könyveimmel vagy éppen humoristaként nyújtott alakításaimmal. KOLOSZÁR TAMÁS