Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-01 / 77. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2006. április 1., szombat KACZUR ISTVÁNNAL EGYÜTT OLVASTUK EL A RENDŐRSÉGNEK ÍRT FELJEGYZÉSÉT AZ 56-OS MUNKÁSGYŰLÉSRŐL Majd szólunk, ha nem jól dolgozol" Együtt olvastuk el Kaczur Istvánnal a feljegyzést, amelyet ő írt 1957 nyarán, a rendőrség felszólítására, az előző év októberében megtartott vásárhelyi munkásgyűlésről. A négy és fél gépelt oldalnyi szöveget ő hangosan olvasta végig, én csöndben. Időnként megálltunk, mert sok minden eszünkbe jutott. Az ember tragédiájának párizsi színe is. Kaczur István: Nem nagyon tudtuk, mi volt az, olyan közel voltunk hozzá FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Úgy ülünk egymás mellett, mint a diákok az iskolában: az Agyagos utcai lakótelepi lakás konyhaasztalára könyökölünk, az ablakon át a fák hegyét látom. Kaczur Istvánt is érdekli, mit írt korábbi jegyzetei alapján 1957. június 20-án. a bíróság előtt A szöveg a vásárhelyi ötvenhatosok perirataihoz tartozik, rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek, népbírósági ítéletek között volt, mint az eljárás egyik bizonyítéka. „Ezután Erdei István, a szociáldemokrata párt küldötte emelkedett szólásra. Felállását hatalmas hangorkán és taps fogadta. Megfigyeltem azonban több olyan embert, aki a műhely egy-egy zugában vagy sarkában elhúzódva hallgatott. Voltak, akik a gyűlés eléggé megdöbbentő hangulatának hatására elhagyták a színhelyet. Gondolom, hogy erre okot adott részben Erdei Istvánnak szinte a tombolásig szenvedélyes, vagy talán helyesebben gyűlöletes hangú előadása is. Erdei a következőket mondotta...." - Akkor gyorsírással jegyzetelt? - kérdezem. - Nem, de elég gyorsan írtam, feljegyeztem minden beszédet. Később a bírósági tárgyalásra is beidéztek, azt akarták, hogy valljak Erdei Pista bácsira. De hát nem. - Ez a „gyűlöletes hangú" azért elég egyértelmű minősítés - mondom. - Hát ez valóban az - ismeri el. - De hát akkor, ott tényleg minden szavából a gyűlölet érződött. Pedig egyébként higgadt ember volt a Pista bácsi. Arról beszélt Erdei István, hogy 1956. május 15-én 5 és fél évi börtön, hallatlan ávós kínzások után és eredményeképpen eltemették Takács Ferencet, de hogy temették el? Úgy temettük el folytatta -, hogy a közigazgatás tisztelt apparátusa meg sem gyászolta. Még a gyászlobogót is megtagadták. Felmentem hozzájuk, és követeltem, hogy legalább a gyászlobogót tegyétek ki a város legnagyobb emberének tiszteletére. De azok a patkányok nem tették ki...'" Tudósító a munkásgyűlésen Kaczur István a Viharsarok című megyei lapnál a pártrovat tagja volt, arra a munkásgyűlésre a főszerkesztő küldte el, tudósítást kellett írnia. Mindenki látta, hogy ott volt, jegyzetelt, és amikor elkezdődtek a vizsgálatok, felszólította a rendőrség, szedje elő a jegyzeteit, írjon le részletesen mindent, ahogyan történt. Leírta. Megdöbben azon, amit mondok: hogy Erdei István négyéves ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékok alapján nyolc évre súlyosbította. Ezek a hírek hozzájuk már nem jutottak el. A feljegyzés alapján ügy tűnik, mintha Az ember tragédiájának párizsi színében járnánk: valaki elmondja, kiket váltottak már le addig, a munkások bekiabálják, hogy kiket kellene még. Elhangzik, ki vette át a rendőrség irányítását, az emberek azt kiáltják, az ne vegye át, le vele. Török István, az űj végrehajtó bizottság elnöke bejelenti, ő szerda óta tölti be ezt a tisztséget, kérdi, maradhat-e. „Maradjon - ordította a tömeg - majd szólunk, ha nem jól dolgozol." - Mi volt ez - kérdezem forradalom vagy ellenforradalom? - Nem nagyon tudtuk megítélni akkor, mi ez, olyan közel voltunk hozzá - mondja. Azután azt sulykolták, azt is tanították, hogy ellenforradalom, de hát tudta, látta mindenki, miért olyan indulatosak az emberek. Amikor egyszer el kellett mennem Makóra motorral, a két város között az Út rneilett egyetlen tehenet láttam kikötve. Döbbenetes volt végignézni, ahogy szenved a világszínvonalúnak mondott mezőgazdaság. A megforrasztott tejeskannák A mezőgazdasághoz elég közel állt, családja révén is. A szentesi református iskolában a tanára azt mondta neki, amikor elolvasta egyik fogalmazását, hogy kisfiam, belőled még újságíró is lehet. Pedig csak a nyári élményeiről írt: az úgynevezett nyaralásról, ami nagyon izgalmas volt, mert több gazdához is elszegődött jószágot őrizni. Később bádogosnak tanult, egy szövetkezethez került, ahol először azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy megforrasztotta a tejeskannákat, és azok többé nem lyukadtak ki. Később állandó levelezője lett a lapnak, majd elküldték újságíró-iskolába, aztán katonáskodott, írt a honvédség lapjának, végül visszatért a Viharsarokhoz. Jóval az októberi események után egy rendőrtiszt elbeszélgetett vele. Megkérte, menjen el Makóra, egy ötvenéves osztálytalálkozóra, figyelje meg, mit beszélnek ott az emberek, és aztán számoljon be róla. Megértette, mi ez. Elment, megírta - az újságba, mert érdekes téma egy ilyen találkozó - aztán felhívta a rendőrt, és azt mondta neki: butaság, amit gondoltak, senki sem akarta ott fölforgatni az államrendet, és ilyet ne kérjenek tőle többet. Nem is kértek. Már űem tagja egy pártnak sem: 1983-tól nyugdíjba ment, amiben közrejátszott az is, hogy jó néhány írása miatt konfliktusba került az MSZMP-vel. Ez megviselte idegileg is, de baloldali maradt, ezt ma is tudják róla, akik ismerik. - Hát az a mérleggyári volt az egyetlen ilyen feljegyzésem - mondja. A történelemóra véget ér. A belső szobából erőtlen hangon kiszól a felesége, aki súlyos cukorbeteg. Ő ápolja, ezért nemigen mozdul ki hosszabb időre a lakásból. Elmeséli még, hogy a diófákat itt, az ablak előtt ő ültette, azért, hogy árnyékot adjanak, de a gyerekek kedvéért is: amikor potyogni kezd a termés, mindig erre mennek haza az iskolából. B. A. VÁSÁRHELYI NAPLÓ A KÖZELMÚLTBÓL A szocialista brigád keresztlánya Simon Blanka a brigádnapló képén gyerekkorában... FOTÓ: TÉSIK ATTILA Munkaversenyről, minőségi ellenőrzésről, Lenin és Marx születésnapjáról és a gyárral kapcsolatos feljegyzésektől dagad a vásárhelyi divatkötöttáru-gyár (Hódiköt) Ady Endre Hjúsági Brigádjának 1976-1978 közti időszakot tükröző naplója. Patronálták egyik kollégájuk kislányát, Simon Blankát, akit most, a brigád megszűnése után fölkerestünk. Brigádgyűlések, társadalmi munkák, megemlékezések Lenin és Marx születésének évfordulójáról, szovjet elvtársak, űrhajósok, vezetők látogatása Magyarországon, a zsanai gázkitörés elfojtása. Ezekről mind-mind olvashatunk az egykori Hódiköt Ady Endre Ifjúsági Brigádja szerkesztőségünkbe eljutott naplóiban. Az 1976-1978 évek mindennapjairól is tanúskodó feljegyzések a gyári munka nehézségei mellett a brigád által patronált kislányról, Simon Blankáról mesélnek. A Munka és műveltség vetélkedő és a minőségi őrjárat jegyzőkönyve közt olvasható a bejegyzés a május 3-án harmadik életévét betöltő Blanka köszöntéséről, akinek erre a jeles alkalomra a brigád tortát készíttetett három szál gyertyával, s ezzel együtt műtermi fényképeket is csináltattak róla. Hármat a családnak adtak, három a brigádnaplóba került. A brigád krónikása társadalmi munkáról, kirándulásokról tudósítja az utókort, de arról is, hogy a túlórák mellett a tagok vállalták, hogy rendszeresen járnak könyvtárba, s meglátogatták beteg kollégáikat. Az 1976-ban még Pál Márta vezette 16 fős brigád gyermeknapon, húsvétkor, név- és születésnapján is ajándékokkal kedveskedett keresztlányuknak, s a Blanka nevére nyitott takarékbetétkönyvbe a kislány hároméves koráig gyűjtöttek pénzt. „A Blankicám karácsonyi ajándékát ezúton szeretném megköszönni - írta 1978 február elsején keltezett, s a naplóba ragasztott, levelében a brigádnak az édesanya Simon Jánosné. - Nagyon jólesett, hogy még most is gondoltok ránk, hiszen mióta a második kislányom megszületett, nem tudok már személyesen beszélgetni veletek... Blankica nagyon örült az ajándéknak, régi vágya volt már, hogy ilyen sok és nagy összerakható játéka legyen." - Akkoriban jó pont volt, ha egy brigád patronált egy gyermeket. Blanka édesanyját, aki itt dolgozott a meóban sajnáltuk, mert sokáig egyedült nevelte kislányát - világított rá Lencse Sándorné, egykori brigádtag arra, miért épp ezt a kislányt patronálták. Blanka és a brigád kapcsolata akkor szakadt meg, amikor a 80-as 90-es évek fordulóján átalakult a Hódiköt, s megszűnt a brigád. Blanka 18. születésnapját még megünnepelték az akkori Béke Szállóban. Az egykori brigád tagjai ma egymásról is keveset tudnak, így többen ügy vélték, Táborosi Mihály vagy éppen a felesége már nem is él. De a házaspár sem tud semmit Blankáról, ahogy a többi, általunk megtalált kolléga sem. Ezen nem kell csodálkozni: az egykor patronált kislány Vásárhelyen elvégezte a gyors- és gépíróiskolát, majd elkerült Kecskemétre, ahol vámügyintéző lett belőle, s ma már boldog családanya, férjével együtt neveli 14 hónapos, Blanka nevű kislányukat. - Nagyon kicsi voltam, amikor a brigád tagjai rendszeresen látogattak és köszöntöttek. Az arcukat ma is ügy tudom felidézni, ahogy az annak idején készült fényképek megörökítették őket mondta lapunknak Simon Blanka. - Arra emlékszem leginkább, hogy a születésnapi zsűrjaimon mindig nagyon sokan voltunk, s velük valóban a 18. születésnapomat ünnepeltük együtt utoljára. Életemet ugyanis eddig kísérték, gondolom, azért is szakadt meg a kapcsolatunk, mert akkora már felnőtté váltam - tette hozzá a szocialista brigád egykori patronáltja, Blanka. KOROM ANDRÁS