Délmagyarország, 2006. április (96. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-01 / 77. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU Jövőre már lecke lesz az idei választás SZERKESZTI: ÚJSZÁSZI ILONA, WERNER KRISZTINA 2006. ÁPRILIS 1. AZ 1956-OS MEGYEI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKE A GONDOLATAIT IS VÁLLALTA A RENDŐRSÉGEN , 8 évet kapott Hódmezővásárhely, 1956. október 27., szombat: gyűlés a mai Hősök terén. Balról az ötödik Gyáni Imre, a gimnázium igazgatója FOTÓ: ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT „Holtvágányra akarta vinni a történelem szekerét" - a Legfelsőbb Bíróság indoklása szerint ezért kellett négy évről nyolc év börtönre súlyosbítani a hódmezővásárhelyi Erdei István ítéletét. Az egykori szociáldemokrata képviselő nem önként jelentkezett forradalmat vezetni 1956-ban, felkérték, de a most már kutatható iratokból kiderül: a kihallgatásokon nemcsak azt vállalta, amit tett, de azt is, amit gondolt. Többpártrendszerre gondolt: majdnem olyanra, mint amilyenben most élünk. „Lakos", „ellenforradalom", „külőmböző", „Harizsnyagyár", „javasolom", „techalott" - így gyilkolták a magyar nyelvet az 1956-os forradalom hódmezővásárhelyi eseményeiről szóló rendőrségi, bírósági iratok készítői. A helyesírás a gyengéjük Talán épp ezért nem tudja az első pillanatban komolyan venni a mai olvasó például Kovács István rendőr őrmester 1957. március 4-én kelt jelentését, amely azt bizonygatja Erdei Istvánról, hogy „elég veszélyes a fent nevezett személynek a szabadonlétele, mert mindig tevékenykedik a kedves Oláh Sándor Vörösmarty utca. 3. sz. alatti lakossal". Pedig ez egy komoly „ügyírat": Erdei Istvánt 1957. március 13-án többek között e jelentés alapján letartóztatják és másnap már a vásárhelyi kapitányságon faggatják. Az erről szóló bírósági dokumentumokról - melyek néhány éve már kutathatók - a Bethlen Gábor Gimnázium egyik öregdiákja kért másolatokat, és ezeket elhozta az újsághoz. A kihallgatás kezdetén elhangzik, hogy Erdeit a Horthy-rendszerben politikai okokból 15 alkalommal büntették meg, többek között izgatás, nemzetgyalázás miatt. Most is izgatással és az államrend elleni bűntettel gyanúsítják. Erdei azt mondja, nem érzi magát bűnösnek, de válaszol a kérdésekre, és elmondja az egész életét. A kihallgatás a megyei kapitányság vizsgálati főosztályán folytatódik április 10-én, 30-án, június 19-én, 24-én, július elsején, másodikán és harmadikán. Vass Antal főhadnagy kérdez, Erdei pedig elmondja, hogy 1956. október 29-én délben fölkereste gorzsai tanyáján Karácsonyi Ferenc, Kiss Pál és Mezei István, meghívták a városi nemzeti bizottságba. Amikor megtudta, hogy ebben a korábbi pártok delegáltjai vesznek részt, a kisgazdapárt általa utált szárnyából pedig senki, úgy döntött, szerepelt vállal ő is. Erdei beszél a munkásgyűlésekről, az október 31-én megtartott mérleggyári összejövetelről, ahol tényleg szóvá tette, hogy a város vezetői nem rakták ki a fekete zászlót az ő kérésére sem, amikor a börtönben megkínzott, majd rehabilitált Takács Ferencet eltemették. Egy följegyzés szerint ekkor nevezte patkányoknak a város vezetőit - Egy tanú szerint viszont ezt a kifejezést csak Rákosiékkal kapcsolatban használta - a későbbi vádiratban is szereplő „vörös patkányok" kitételről azonban azt mondja Erdei, ilyet nem mondott. Nyugtatta a fiatalokat Kiderül viszont az is - és ezt több vallomás megerősíti - , hogy Erdei a munkásokat arra kérte, nyugtassák meg a fiatalokat, kár lenne, ha illetéktelen kezekbe kerülne fegyver. Vass főhadnagy arról is kérdez, hogyan lett október 31-én a megyei nemzeti bizottság elnöke Erdei, és miért mondott le november 4-én, az orosz csapatok bevonulásának napján a tisztségéről. De a jelek szerint ennél is jobban érdekli, most épp mi van Erdei fejében. „Ön egyetértett Nagy Imre politikájával az ellenforradalom ideje alatt?" - érdeklődik. „Igen, lényegében mindenben egyetértettem Nagy Imre politikájával." Később hozzáteszi: „Határozottan állítom, hogy az októberben lezajlott esemény nem ellenforradalmi megmozdulás volt, hanem nemzeti felkelés, népi forradalom... a magyar nép nem a szocializmus ellen kelt föl, hanem a törvénytelenségek, a személyi kultusz ellen, a nincstelenség és a nyomorúság ellen." Elmondja, hogy koalíciót képzeltek, úgy gondolták, a szakszervezetek valódi érdekképviseleti szervek lesznek, „a termelőeszközök továbbra is köztulajdonban maradnak", „az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a hitel-élet terén minden átalakulás érvényben marad". Elmondja, nem igaz, hogy Vásárhelyen a nemzeti bizottság bárkit is bebörtönzött volna: akiket becsuktak egy-egy éjszakára, azok csak a kijárási tilalmat sértették meg, többnyire ittasak voltak. A filozófia az erősségük A megyei bíróság népbírósági tanácsa 1958. február 18-ától április 18-áig tárgya], és végül tizenegy vádlott közül kilencet megbüntet. Endei négy évet kap ekkor, Gyáni Imre, a Bethlen Gábor Gimnázium igazgatója, a vásárhelyi nemzeti bizottság elnöke hatot. A legfelsőbb bíróság népbírósága azonban dr. Antal Pál elnökletével - csak neki volt doktori címe az ítélkezők közül úgy döntött november 24-én, hogy Erdei főbüntetését nyolc évre emeli. Az indokolás szerint szembekerül a népi demokratikus állam hatalmával az, aki a történelem szekerét haladásában meg akarja állítani... A többpártrendszer visszaállítása nem egyéb, mint a belső szervező, gazdasági rendező erők szétforgácsolása ... a történelem igazsága bizonyítja, hogy a munkásság csak akkor tud véglegesen felülkerekedni az osztályellenség felett, ha a marxi-lenini forradalmi párt vezetésével teljes elvi és cselekvési egységben küzd." A bíróság két oldalon át sorolja azokat a „maximákat", amelyek „Erdei István vádlott cselekményének és személyének társadalomveszélyességét magas fokra emelik." Felmentik viszont azt a fiatalembert, aki egy gyűlésen azért támadt neki Erdeinek, mert az elnök csitította a fiatalokat, és nem akarta, hogy fegyvert fogjanak. Miután Erdei István kiszabadul a börtönből, Hódmezővásárhelytől nem szakad el végleg, de Budapesten lakik. Ott találkozik vele 1978-ban Herczeg Mihály vásárhelyi levéltáros, aki mind a mai napig tisztelettel emlékezik rá: - Az öregúrral politikáról is beszélgettünk, azt mondta: most, hogy lengyel pápát választottak Rómában, nem ad már sok időt a Szovjetuniónak - emlékezik Herczeg Mihály. - Ebben a jóslatban én akkor nem nagyon hittem, ő pedig már nem győződhetett meg arról: igaza volt. BAKOS ANDRÁS A jelenkor történelméből levont következtetéseink alapján éljük a mát. De mi szerepel az 1990 előtti, a rendszerváltó és a mai tankönyvekben például 1945. április 4. napjáról, 1956-ról, a politikai pártokról és a választásokról? Erről a szegedi Tömörkény gimnázium négy történelem szakos pedagógusát: Bádonyiné Nagy Ilonát, Májer Mártát, Tóth Lászlónét, Varga Magdolnát kérdeztük. - Sematikusak voltak a tankönyvek, a politikai elváráshoz igazodtak, nem mutatták be árnyaltan a közelmúlt eseményeit. Ez a rendszerváltozás után megváltozott - összegzi több évtizedes tapasztalatait Tóth Lászlóné. - Számos és többféle forrás áll ma már rendelkezésünkre - folytatja a gondolatot Varga Magdolna. - A tankönyvkínálat is széles. Ám minél közelebb kerülünk a mához, annál távolságtartóbb a fogalmazás, azaz a szerzők igyekeznek kivonni magukat a véleményalkotás kényszere alól. - Például Vázlatok... címmel jelent meg a negyedikes történelemtankönyv 1990 táján. Ez már új szemléletet hozott - jelenti ki Bádonyiné Nagy Ilona, a történelem szakosok munkaközösségének vezetője. - A rendszerváltás utáni Salamon Konrád-féle, többször átszerkesztett kötet a pártok köré szervezi a tényeket, s ennek alapján von le következtetéseket; gazdasági irányultságú Magyar Lajos könyve; két-három éve pedig a Dupcsik Csaba-Repánszky Ildikó-féle könyvet használjuk, mert forrást és eseménytörténetet adva mutatja meg az ok-okozati összefüggéseket. A szakirodalomból példának említhetném Romsics Ignác Múltról a mának: Tanulmányok és esszék a magyar történelemről című könyvét. - Ha visszagondolok, mit tanítottam 1945. április 4-éről, vagy 1956-ról, akkor arra is emlékeztetnem kell, hogy naivabb voltam, és tényszerűen kevesebbet tudtam az akkori történésekről, mint ma egy átlagos tanuló mutat rá Tóthné. - Nem tudtam, hogy április 4. Sztálin utasítására lett felszabadulásunk ünnepe. Ellenforradalomként, párthatározatba foglalt okok alapján kellett '56-ról szólni. - Friss diplomásként 1987-ben tanítottam először 1956-ról egy olyan osztályban, ahol a diákok szamizdatot olvastak - gondol vissza Varga Magdolna. - Az egyetemen már hallottunk például a gulagról, de 1956-ról is szivárogtak a tények például a Beszélőben. Tanárként viszont világossá kellett tennem, hogy mely szavakkal kell megtanulni és elmondani az érettségi kérdéssorra a választ, s mi az, ami a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik. Politikai állásfoglalását a diák ma otthonról hozza: vagy a szülőét veszi át, vagy éppen azt tagadja meg. - A mától visszafelé harminc év: ez a jelenkor - tanít Májer Márta. 1990-től oktatjuk az 1945 utáni, vagyis a jelenkor történetét. Politikai felhang nélkül oktatjuk, hogy például mi a koalíciós kormányzás. A 2002-es választás is szerepelhet az érettségin. Ebből következően jövőre már tananyag lehet az idei, a 2006-os választás. ú. i. Szocdem életút Erdei István Hódmezővásárhelyen született 1904-ben, lakatosnak tanult, végig szociáldemokrata párti volt. 1945-től nemzetgyűlési képviselő, részt vett a földosztó rendelet készítésében. 1947-ben visszavonult a politikától, gazdálkodott. 1956. október 31-étől november 4-éig a Csongrád Megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság elnöke. 1957. március 13-án letartóztatták, nyolc év börtönre ítélték, az amnesztia révén szabadult. 1987-ben halt meg. Ez a kép '57-ben készült róla a rendőrségen.