Délmagyarország, 2006. február (96. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-13 / 37. szám

•MEGYEI TŰKOR" HETFO, 2006. FEBRUÁR 13. A tömörkényi Szabóék csak azért is szülők akarnak lenni A ráknál is erősebb a szerelem Évek óta egy célnak rendeli alá életét a tömörkényi Szabó Antal és felesége, Szabóné Losonczi Marianna: közös gyereket szeretnének. A férj betegsége miatt erre természetes útnn nincs lehetőségük, de eddig nem lehetett lombikbcbijük sem. Nem adták fel a reményt, és most szembesültek azzal, hogy ehhez a küzdelemhez is pénz kell. Az önkormányzat és mások is segítik őket. Elhatározták: ha végül sikerül a baba, ők is segíteni fognak másokon. Diákok voltak, amikor szinte első látásra egymásba szerettek. Szabó Antal jóképű, sportos fiú, akibe Marianna fülig szerelmes, viszonylik néhány évig felhőtlen volt, majd a derült égből lecsapott a villám. A 18 éves fiú születésnapján, karácsonykor tudta meg: rosszindulatú daganata van. A gyors operáció után Kiskunfélegyházán az orvosok nem titkolták: nagyon kicsi a remény arra, hogy fölépülhet. A második műtétre - ezt már az Országos Onkológiai Intézetben végezték - három hónapig kellett várnia. Mariannát ma is megviseli az akkori emlékek felidézése. - Hetekig ültem az ágya szélén, reggeltől estig, hogy vigasztaljam. A testi szenvedés semmi volt ahhoz képest, amikor megmondták: alig van esélyünk arra, hogy gyermekünk szülessen. Néztünk egymásra, szorítottuk egymás kezét s éreztük, tudtuk: mi ezt nem hisszük el! - mondja a feleség. Antal megmenekült, 1999 májusában kötöttek házasságot, a fiatal asszony szüleinél laktak. Marianna föladta biztos munkahelyét, hogy minél többet a lábadozó Tóni mellett lehessen, alkalmi munkát vállalt évekig. A férj pedig félig gyógyultan 4 órában dolgozott. Egy szerény önálló otthon, ahol sírhat nyugodtan a gyerek: ez hajtotta mindkettőjüket. Valahogy összespóroltak anynyi pénzt, hogy jelentkeztek a lombikbébiprogramra, amit a férj betegsége igencsak megnehezített. Az orvosok nyomatékkal fölhívták figyelmüket arra, veszélyes, ha ehhez műtéttel kell biztosítani a spermákat. Nem volt köztük vita: saját felelősségükre vállaltak minden kockázatot. Aztán elfogyott minden pénzük, de nem sikerült a próbálkozás. Marianna egészsége eközben megromlott. Tüdta, hogy kímélnie kell magát, de az otthoni munkát ki végezte volna el? Szerencsére férje állapota stabilizálódott. Gépkocsivezető lett, éjszakai fuvarozó Csongrád és Pest között. Marianna félti őt, de nem tudja elfogadni, hogy nincs több esély. Megint lett annyi pénzük, hogy elmenjenek Czeizel Endréhez, aki mintha jobban átérezte volna vágyukat a többi doktornál. Azt mondta, sok függ a genetikai vizsgálatoktól. - Semmilyen nyomor vagy sorscsapás nem tudna bennünket arra késztetni, hogy a nyilvánosság elé álljunk - mondja Marianna. - De a gyerek, az más! Nem ismerünk lehetetlent. A mi kapcsolatunk pedig erős - mondta Marianna. Az internetes cím fölkeresése - http://gyermektelenül. uw.hu egy közeli hozzátartozójuk ötlete volt. Megadták telefonszámukat is (06-30-632-5429) és a számlaszámot (5720005510008377), melyet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet vezet. S már érkezett is segítség. Az önkormányzat szociális bizottsága is mellettük áll. Marianna bizakodó:- Ha meglesz a gyerek, és egyenesbe jutunk, mi is belépünk azok közé, akik segítenek. BÁLINT GYULA GYÖRGY A szenvedések megedzik az embert, s erőssé tehetik, ha megmarad a hite - vallják a tömörkényi Szabóék Fotó: Bálint Gyula György Orgonára gyűjtenek Rúzsán Méltó ajándékkal ünneplik a hívek a rúzsai templom közelgő, húszéves születésnapját: a holland Johannus cég orgonáját áprilisban szentelik fel. A másfél millió forintba kerülő hangszer árát a hívek, az egyház, valamint a rúzsai és mórahalmi önkormányzat adja A rúzsai egyházközségben az év első napján hirdette meg a gyűjtést az új orgona beszerzéséhez Serfőző Levente plébános. A templom 2007-ben lesz húszéves, s a hívek úgy gondolták: méltó születésnapi ajándékot adnának a templomnak. - A holland Johannus cég készíti el nekünk az orgonát. Mivel modern templomról van szó, nem a hagyományos, sipos hangszert választottuk, hanem egy modern, digitális orgonát mondta Kuris István László egyházközségi képviselő. - A hangszer játszóasztala, billentyűzete hasonlít a szegedi dóm orgonájához, ám a hangok nem a sípon, hanem a hangfalon keresztül hallhatók. Az orgona ára 1,5 millió forint, ebből félmilliót már összegyűjtöttek. A rúzsai önkormányzat 300 ezer, a mórahalmi 200 ezer forintot adott a hangszerre, s közben gyűjt az egyház is. Az orgonaszentelést április 2-án tartják, ám akkor - nagyböjt lévén - az orgona csak szolidan szólal meg. A falu lakosai vállalták: erre az alkalomra összeállnak énekelni. Kuris István László azt mondta: az augusztusi búcsúra már meghívtak egy kórust, s akkor mindenki meghallgathatja az új hangszer csodálatos muzsikáját. Az adományokat március 15-éig gyűjtik, Kuris bizakodó, úgy véli: a hiányzó összeg addigra az egyházközség rendelkezésére áll majd. NYEMCSOK ÉVA A város legnagyobb civil szervezete Huszonöt éves a makói Maros Táncegyüttes Huszonötödik születésnapját ünnepli idén a makói Maros Táncegyüttes. A civil szervezetként működő társaság legnagyobb gondja jelenleg az, hogy még mindig nem találták meg végleges próbahelyüket - ám töretlenül próbálnak napról napra, összesen százhetvenen. Éppen negyedszázada alakult meg a széles hazai és nemzetközi elismertségnek örvendő Maros Táncegyüttes, mely egyben a város legnagyobb civil szervezete. Mint vezetőjétől, Tóthné Döme Máriától megtudtuk, jelenleg százhetven táncosuk van, ami bizony figyelemre méltó létszám. Összesen nyolc csoportjuk van az óvodáskorú Apróktól a szülőket tömörítő Mötykéig, azaz a Makói Öreg Tyúkok és Kakasok Egyesületéig; legfiatalabb tagjuk hat-, a legidősebb hatvanesztendős. Nincs olyan napja a hétnek, hogy valamelyik csoport éppen ne próbálna - az összekötő kapocs közöttük Tóthné Döme Mária, aki az alapítás óta szervezi egyetlen főállásúként - az együttes életét: amellett, hogy tízéves táncos múlttal és táncpedagógusi végzettséggel a művészeti munkát irányítja, szervez, támogatást igyekszik szerezni a csapat tevékenységéhez. Ez utóbbi egyébként korántsem könnyű: bár az önkormányzat évről évre támogatja őket, és közhasznú szervezetként számithatnak az egyszázalékos személyijövedelemadó-felajánlásokra és a helyi iparűzési adó tizenkét százalékára is, nagyon kevés például az olyan pályázat, amire jelentkezhetnek. A huszonöt évvel ezelőtti Maros többek között abban különbözött a mostanitól, hogy akkoriban biztos intézményi háttér állt mö„ Folyik" a tánc a színpadon. A Maros több generációt is magában foglal Fotó: Szabó Imre götte - mondja Tóthné Döme Mária. Gondjaik persze az anyagiakon túl is vannak. A legnagyobb most az, hogy az együttes még mindig nem találta meg végleges próbahelyét. Jelenleg a Belvárosi Iskola Bartók-épületének tornatermét használják, ez azonban, bár küllemében tetszetős, több szempontból is alkalmatlan erre a funkcióra. Egyrészt rossz az akusztikája, másrészt padlózata sem felel meg a táncosoknak: minthogy kemény, egyre többen panaszkodnak ízületi problémákra. Korábbi helyük, a Csanád vezér téri közösségi ház nagyterme alkalmasabb volt a próbákra, onnan azonban el kellett jönniük, mert azt az épületet a rendőrség kapta meg. A tornaterem parkettája ráadásul a két éve tartó állandó igénybevétel miatt lassan kezd tönkremenni. Tóthné Döme Mária azért reménykedik, hogy lesz hova költözniük: több ötletük is volt, és az önkormányzattal jelenleg is tárgyalnak egy épületről, amit viszonylag szerény költségvetéssel alkalmassá lehetne tenni a táncegyüttes céljaira. A próbák persze az átmeneti nehézségek ellenére is teljes erőbedobással folynak, hiszen a fellépések, versenyek, hazai és külföldi vendégszereplések egymást követik. A napokban például jubileumi gálaműsort tartottak, amelyen az öszszes csoport színre lépett, de a terveik között szerepel idén egy nemzetközi táncfesztivál megszervezése, egy aranylakodalmas bemutató és egy bál is. A mai Maros Táncegyüttesben egyébként - a Mötyke tagjaként - már táncol néhány harmincas korosztályhoz tartozó felnőtt, aki az alapításkor is ott volt. A negyedszázaddal ezelőtti Maros persze egészen más volt, mint a mostani mondja Tóthné Döme Mária, aki a huszonöt év alatt maga is megváltozott: tudása, tapasztalata gyarapodott, kezdeti óriási lelkesedését pedig a tervszerű, tudatos munka váltotta fel. SZABÓ IMRE A MAI GYEREKEKKEL NEHEZEBB BÁNNI Miben különbözött az akkori csapat a mostanitól? Például abban, hogy az akkori gyerekekkel sokkal könnyebb volt bánni. Egyrészt fegyelmezettebbek voltak, másrészt tudtak játszani, harmadrészt kevésbé voltak leterheltek - csoda, hogy ilyen körülmények között enynyire sok fiatal érdeklődik Makin és a környező községekben a népi tánckultúra iránt. Sokkal több figyelmet kell most fordítanunk a pedagógiára, mint annak idején - mondja az együttes vezetője.