Délmagyarország, 2006. január (96. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-04 / 3. szám

"MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2006. JANUAR 4. Hurkolásért börtön jár - Több tízmilliós kárt okoznak a rapsicok Vadorzás ellen vadőrzés A tél az orvvadászat fő időszaka, mert arról szól: ingyen vadhúst juttatni az ünnepi asztalra. S még inkább arról: azt jó áron eladni. Egy-egy évben több tízmillió forintos kárt okoznak az orvvadászok Csongrád megyében. A mostani télen nagy orvvadászati tevékenység ugyan nem jutott a vadászati hatóság tudomására eddig, de ez valószínűleg csak azért volt így, mert jóformán még tél sem volt - mondja Szél István, az FVM megyei hivatalának vadászati osztályvezetője. Az orvvadászatnak a nagy hideg, a magas hó kedvez. Ilyenkor az őzek, a nyulak, a fácánok lakott területek - tanyák, kertes házak - környékére húzódnak, ott igyekeznek táplálékhoz jutni. Ha tehát beválik az a meteorológiai előrejelzés, hogy nagy hidegek várhatók, sok csapadékkal, akkor az orvvadászok, a csapdázók-hurkolók is aktivizálódhatnak. A fegyverrel „dolgozó" rapsicok egy részének fegyvertartási engedélye, vadászjegye sincs, de vannak olyanok is, akik rendelkeznek a szükséges okmányokkal, és tiltott időben, tiltott mennyiséget zsákmányolva tesznek kárt a vadállományban. Külön kategória a csapdákkal tevékenykedők - a ládacsapdások, a drótvarsások -, illetve a hurkolok hada. Hurkolásért - mert ez állatkínzás, és bűncselekménynek minősül - már börtönbüntetést is kiszabtak Csongrád megyében. A pénzbüntetés sem elhanyagolható: egy őzbak elejtéséért akár egymillió forint befizetésére is kötelezhetik a rapsicot. Az osztályvezető becslése szerint akár több tízmillió forint lehet évente az orvvadászok okozta kár Csongrád megyében, ebből mintegy tíz-húsz millió forint az az érték, melynek esetében megA kutya nem tudja, vadásznak segít, vagy vadorzónak Illusztráció: Tésik Attila történik a földerítés. Más esetekben csak sérült, vagy a rapsic elől elmenekült, aztán később elhullott állatok, zsigerelés „eredménye", vagy beazonosítatlan puskalövések utalnak arra, hogy orvvadászok járják a határt - olykor pedig semmi nyom nem marad, csak egyre kevesebb, s egyre riadozóbb vad utal a tevékenységükre. Az ellenük való védekezés pedig? A vadászati hatóságon és a vadászatra jogosultakon túl a rendőrség, a polgárőrség és a mezei őrszolgálat is „ráfigyel" a rapsicokra. És amiként mind fontosabb lesz, hogy a területet vonzóvá tegyék a jövedelmet hozó, tehát a vadgazdálkodást is lehetővé tevő vendégvadászok számára, úgy válik egyre szigorúbbá a vadőrzés is. • Több tízmilliós kárt okoznak az orvvadászok? Ez a becsült érték csak első hallásra tűnik túlzottnak, hiszen a vadnak nemcsak vadhús-, hanem tenyész- és vadászati értéke is van. A tenyészértéket az jelenti, hogy például - egy kapitális agancsot növesztett őzbak, amit az orvvadász lelőtt, már nem tudja továbbörökíteni utódainak az agancsfejlesztő képességét. A vadászati érték egyértelmű: a vadászatra jogosultak a vadgazdálkodáshoz - köztük a téli vadetetéshez, s az élőhelyek fönntartásához - szükséges pénzek jelentős hányadához a vadásztatásért befolyó összegekből jutnak hozzá. A rapsicok tevékenysége nyomán tehát mind nehezebbé válik a megmaradt vadállomány helyzete is. FARKAS CSABA Anyósülés a buszon Mielőtt megvádolna valaki, hogy azt se tudom, mi az anyósülés, kijelentem, nyelvünk ilyen finomságaival, azt hiszem, teljesen tisztában vagyok. Autó el nem indulhatott annak idején úgy, hogy a férfi masiniszta mellett helyre kis menyecske ott ne ült volna. Aztán egyszer csak kiderült, balesetek szempontjából a legveszélyesebb az a hely. Aki élete párját egyáltalán menteni akarta, inkább az anyósát ültette oda. Lehet, képzeletben csak, mert nem kell tényleges balesetnek történnie ahhoz, hogy fölkapja a szóbeszéd. A buszon viszont nincsen kinevezett anyósülés. Azt a széket mondom mostani használatra, amelyik a menetirány szerinti jobb oldal első helyét képezi. Azt se hoznám elő, ha sok évtizedes buszozásom után első alkalommal nem sodort volna a véletlen éppen oda. Mindjárt az ablak mellé. Eddig leginkább állni szoktam. Az előbbi logikát követve akár vadanyósülésnek is nevezhetném, bár nekem az anyósommal semmi bajom nincsen. Behúzódik oda az emberfia, cipőkanállal persze, és kénytelen észrevenni, ha másfél arasznyit előre találna billenni bűnös felelőtlenségében, azonnal beütné az orrát, vagy kiverné a szemét. Vagy ha hirtelen találna a fékre lépni a masiniszta. Ott van ugyanis az a fémdoboz, amelyik kifelé a járatszámot jelzi. Nem szeretem, ha próbautam alkalmával mindjárt kitöröm a nyakamat, ezért végig úgy utaztam Szeged egyik végéből Újszeged másik végébe, majdnem görcsöt kaptam a ferde tartástól. Időmből bőven kitellett, törhettem a fejemet. Megoldás lett volna, ha a dobozkafölrakók nem az ablakra tették volna, hanem kicsit lejjebb, és kívülre. Azért lejjebb, mert akkor a kilátást se zavarná. Az is lehet, zúgott a förgeteg, netán tájfun dühöngött, szökőár pusztított, amikor a prototípust összehozta, A többi már csak kopírozás dolga. Nem akarok leckét adni senkinek, csak egyszer ajánlanám, üljön le a jobb oldalra az a balfék, aki nem vette észre a veszedelmet. Vagy az próbálja ki, aki elfogadta. Netán egy utazás erejéig ott foglaljon helyet a vállalat vezérigazgatója. Igazi és virtuális anyósok, mindjárt megmenekülnétek. Biciklin járok én, vagy gyalog, bár Gyula-jegyem mindig a zsebemben, és az az idők végezetéig érvényes, de ha elér az eső, mégis fölkapaszkodom egy buszra. Csak itt volt számomra hely. Előtte odafurakodtam a menetrendet hirdető táblához, és meglepődve tapasztaltam, nem kell már fejszámoló művésznek lennem, hogy megtudjam, mikor kegyeskedik előjönni valamelyik. Ha legalább kiselefántot csináltak volna a bolhából! Mert olyan aprócska a táblácska, dupla dioptriával se igazodik el rajta, aki rendszeresen utazik, az se. Ugyanazon a táblán a visszaút időpontjai is elférnek, ha zsugorítva is. Magát a papirost a legegyszerűbb másológéppel is föl lehetne nagyítani, de a bádogtáblát nehezebb. Akkora figyelmesség ez már, ne siránkozzon, aki nem megy vele semmire. Ráadásul némelyik előtt ott van kicsi karón a szemetes is. Ingyen odatüremkedheti magát, aki annyira szeret utazni. Közben végignyalhatja a mocskos szemetest kabátja elejével vagy hátuljával, szabadon választva. ¡a, kérem, amikor ezt szerelték föl, akkor meg gatyarohasztó kánikula volt. H. D. Kárókatonák a Tiszán Ahol kormorán van, ott hal is van Kevés madár létezik, amely annyi ellentétes érzelmet vált ki a vízi emberek közt, mint a kárókatona, azaz kormorán. Való igaz: sok halat eszik, elég nagyokat is. De az is igaz, hogy - épp ezért - ahol kormorán van, ott hal is van. A Tiszán, főleg ilyenkor, télen gyakran látni a csaknem lúd nagyságú, fekete halászmadarat. A hónap könyve Gianni Rodari: Torta az égen A Nagy Könyv-játék után sem fogyott el az olvasásra érdemes könyvek sora, december hagyományosan a gyermekkönyvek hónapja. A téli hónapokra közös olvasásra való, mesés fordulatokban gazdag, vidám könyvet ajánl a gyermek és felnőtt olvasók figyelmébe egyaránt a Somogyi-könyvtár. Régebben Magyarországon ritkaság volt, a Kis-Balatonon kívül nemigen fészkelt másutt - ma már azonban mindenütt jelen van a folyók, nagyobb tavak környékén. Most, ha valaki kormoránt akar látni, elég, ha csak elsétál a Tisza - Szeged főutcája - mellett a régi hídtól az újig, s többet is észlelhet. - A legtöbb kormorán telelni érkezik ide észak-északnyugatról, de költ is Csongrád megyében néhány helyen, gémtelepeken - mondja Lovászi Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembere. Terjedése nem csak magyar, európai jelenség. Az északi, északnyugati tengerpartokon egyre nagyobb számban fészkelő madár nem találván más, elfoglalható területet - egyes források szerint azért is, mert a tengerek nagyipari méretű túlhalászata miatt nem jut elegendő táplálékhoz -, terjeszkedni kezdett a kontinens belseje felé. A vízi emberek között ellentmondásos érzelmeket vált ki e fekete madár: lehet örülni annak, hogy új, érdekes élőlénnyel gyarapszik az élővilág, s lehet az általa elfogyasztott, illetve megsebzett, valóban nem csekély halmennyiségre is gondolni. A kárókatona ma Magyarországon nem védett, de nem is vadászható - ismerteti e fekete halászmadár státusát a szakember. Ritkítására, riasztására a halgazdálkodók - például a Fehér-tavon és a Csaj-tavon - szükség esetén engedélyt kérnek a zöld hatóságtól, amely ezt meg is adja. Tiszai horgászok a folyó fölött elszárnyaló, majd az egekbe felcsavarodó kormoránt olykor összefüggésbe hozzák az üres szákkal. Nem biztos, hogy igazuk van: a kárókatona csak a halban gazdag víz mellett tud megmaradni, mert tényleg elég sok halat igényel. Tehát ahol kormorán van, ott hal is van. S egyetlen, jó ívási lehetőséget biztosító, hosszan tartó magas vízállásos év - mint például a mostani is volt a kárókatonák halfogyasztását sokszorosan pótolja; igaz, ez a horgászok-halászok számára nem rögtön, hanem pár év múlva érzékelhető. És ha nem következik be vízszennyezés sem, ott a kormorán is, ember is megtalálja számítását ez azonban legkevésbé sem a kormoránokon múlik. F.CS. Az a bizonyos reggel... Nem, nem, hiszen mindenki ezzel kezdené. Mégis, a nagyszerű olasz író, Gianni Rodari sem kezdte másként ezt a kedves mesét. Megszokott humorával örvendezteti meg az embert. Meglepően modern fordulatokkal tűzdelt, nagyszerű olvasmány ez kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Tehát azon a bizonyos reggelen Róma lakossága egy ismeretlen repülő tárgyra lesz figyelmes. Felbolydul a város apraja-nagyja, hiszen nem mindennap fordul elő, hogy egy furcsa kinézetű kerek valami eltakarja a napot. „Közben a pékműhely helyiségéből előjött a kisinas, aki minden reggel ebben az órában indult útnak, hogy széthordja a kiflit és a briósokat az eszpreszszókba. A színültig rakott, illatozó kosarat a kerékpár kormányára akasztotta, felemelte jobb lábát, hogy a nyeregbe üljön, s ezalatt gépiesen a magasba pillantott. És - zsupsz! - máris a földön hevert, ő is, a kerékpár is meg a kosár is. Kiflik, briósok gurultak szanaszét a porban. A római kisinasok arról híresek, hogy sohasem pottyannak le kerékpárjukról. De egyszer mégis megeshet az, ami addig még sohasem fordult elő. A pékmester kis inasa felpattant, s ordítva rohant vissza a boltba: - Segítség! Leesett a Hold! Legalábbis egy kozmikus katasztrófára volt szükség, hogy igazolja dicstelen esését." De mi lehet az? Kettéválik az addig egy világ, és mind a gyermekek, mind a felnőttek támadásba lendülnek a nagy „lepény" ellen. Ki-ki a saját fegyverével. A város felnőtt lakosai riadókészültséget rendelnek el és a teljes katonai elhárítás kivonul a „marslakók" ellen. A gyermekek kislapátot és vödröt ragadva fejest ugranak az ismeretlenbe. Torta vagy marslakó repült át Róma kék egén? Kinek lesz igaza? Mekkora zűrt tud okozni egy szelet torta? Hogy is kerül egy lepény az égre, hát még ekkora? Minderre és ehhez hasonló kérdéseikre választ találhatnak a vidám mese elolvasásával. VÓNA MÁRIA Csaknem lúd nagyságú a fekete halászmadár DM/DV-fotó