Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-24 / 301. szám

A Délmagyarbrszág és a Délvilág melléklete VERS MINDENKINEK Szerkesztette: Őrfi Ferenc Ady Endre Karácsony i. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Oh, de nagy boldogság Szállna a világra, Es a gyarló ember ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent Es egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... Szombat, 2005. december 24. AZ ORRAL FESTŐ ÜLLÉSI KISFIÚNAK VÁSÁRHELYI JÉZUSKA HOZTA AZ AJÁNDÉKOT Teljesült Szabolcs pávás álma ben fogta. Amikor az udvar végébe értünk, Szabolcs arca felragyogott. - Ez volt az álmom! kiáltotta boldog mosollyal. Míg Gyula a fiú mellé térdelt, hogy az megsimogathassa az állatot, Anita Szabolcs édesanyjának több oldalas útmutatót adott át a pávák gondozásáról. Megbeszélték, hogy búzát, kukoricát lehet neki adni, és a pitypang nagy levelét is nagyon szereti. Ha pedig megbarátkozik az új környezettel, kis gazdája kezéből eszi majd a füvet. - Ha már megszokja az új helyet, szabadon lehet engedni. Lehet, hogy elkószál, de nem kell megijedni, az élelemért visszajön - sorolta a tudnivalókat Anita. Szabolcs mini állatkertjének legújabb lakóját simogatta, aztán a melléképületbe került a madár. Erika megjegyezte: biztos benne, hogy Szabolcsnak is ki kell alakítani ott egy helyet. Sárköziék beinvitáltak a házba, s rögtön előkerült három kép. Szabolcs aznap délelőtt festette ezeket. Mindhárom pávát ábrázol, csodálatos farktollakkal. Gyula elmagyarázta a fiúnak, hogy az ajándékba hozott madár díszes farktolla hároméves korára nő ki. Anita pedig elmesélte: eddig még soha nem adakoztak. A pénzadományról azt gondolják, nem mindig jut oda, ahová kellene, abban nincs sok bizalmuk. Most azonban úgy érezték: eljött az ajándékozás ideje. S remélték, Szabolcs nagyon boldog lesz majd. így is volt. Anita és Gyula egy-egy festményt kapott Szabolcstól ajándékba - természetesen pávásat-, s a fiú megígérte nekik, majd megírja, hogyan fejlődik a madár. Mert persze írni is tud: orrával a számítógép klaviatúrája fölé hajol, s szép sorjában üti le a betűket. Igaz, FOTÓ: SCHMIDT ANDREA „Nap-szédítő tollak" A világ egyik legszebb élőlénye a páva - senki sem marad iránta közömbös. Bár Indiából származik - akár a házityúk, melynek rokona is -, s a hívő hindu a mai napig szentként tiszteli, a magyar nép hamar beépítette népdalkincsébe. „Fölszállott a páva" című versében Ady Endre is megénekelte; a ragyogó „Nap-szédítő tollak" azt hirdetik: „másképpen lesz holnap". Fölmerül a kérdés: ésszerű-e a fönnmaradás szempontjából a pávakakas messzire látható, ragadozó figyelmét rögtön fölkeltő színpompája, repülést megnehezítő, óriási farokuszálya? Az ember könnyen gondolná, hogy nem - a természetes kiválogatódás , azonban másképp működik. A pompás színek-formák jelzik a pávatyúk számára: ha a pávakakas még ilyen nehézségek ellenére is életben maradt, akkor tényleg életrevaló. A páva mint házi kedvenc könnyen tartható, minden baromfieleséget szívesen fogyaszt. Miákoló hangja nem okvetlen kellemes - színpompája viszont bőven kárpótolja az embert. Díszmadártenyésztők létrehozták különböző színváltozatait - még hófehér páva Is létezik. Afrikai rokona, az őserdei Kongó-páva rendkívüli ritkaság. F.CS. egy napig tart, mire elkészül egy levél, de Szabolcs nagyon lelkes. És most boldog is, mert megint teljesült egy álma. NYEMCSOKÉVA Kosztolányi Anita és párja, Károlyi Gyula szintén pávát kapott Szabolcstól - az orrával festette ajándékát A hódmezővásárhelyi Kosztolányi Anna lapunkban olvasott a gyermekbénulásban szenvedő, orrával festő iillési kisfiúról s kívánságáról. Nem sokkal később megkereste szerkesztőségünket azzal, hogy karácsonyra örömmel teljesítenék Sárközi Szabolcs álmát. Összehoztuk a találkozót, a vásárhelyi Jézuska egy napszédítő tollas pávával megérkezett Üllésre. Szabolcs maga is pávát adott cserébe - • frissen festve. Csodák igenis vannak. Minden alkalommal ezt gondolja a sajtómunkás, amikor egy-egy cikk nyomán segíteni akaró emberek emelik fel a telefont, hogy szerkesztőségünkön keresztül felajánlják segítségüket. Ez történt néhány héttel ezelőtt, amikor az Üllésen élő Sárközi Szabolcsról írtunk. A14 éves fiú gyermekbénulásban szenved, nem tud érthetően beszélni, nem tud járni, s kezét sem tudja használni. Mégis fest - az orrával. Családja nagy szeretettel és odaadással gondozza. Az édesanyja, Erika iskolába hordja hetente többször, édesapja, nővére segítenek Szabolcs népes mini állatkertjének lakóit gondozni. Állatkert nélkül nem is lenne világ a világ Szabolcs számára: a történelem mellett a biológia a kedvenc tárgya, abban is az állatok. Rengeteg képeskönyve van, a házuk falait állatos képek, plakátok díszítik, és Szabolcs legtöbb festményén elefántot, teknőst, zsiráfot láthatunk. Egy évvel ezelőtt az esélyegyenlőségi államtitkár, Korózs Lajos hívta meg Szabolcsot szüleivel egy pesti kirándulásra. Akkor mi is elkísértük a fővárosba Sárköziéket, most Mikuláskor pedig arra voltunk kíváncsiak: hogyan telt Szabolcs éve. Látogatásunkról lapunkSzabolcs boldog - egy igazi pávát kapott karácsonyra ban is beszámoltunk, s megírtuk: Szabolcs pávát szeretne, de szűkös anyagi körülmények között élő családja nem tudja megvenni Szabolcsnak az áhított madarat. Vásárhelyi olvasóink, Kosztolányi Anita és párja, Károlyi Gyula azt mondták: hat pávájukból egyet szívesen odaadnának a fiúnak karácsonyi ajándék gyanánt. Mi legalább annyira örültünk az ajándékba felajánlott pávának, mint ahogyan később Szabolcs. Telefonáltunk rögvest Üllésre: karácsony előtt néhány nappal meglátogatjuk a családot, addigra készítsenek egy ketrecet a madárnak. Szabolcs édesanyját arra kértük: tartsa titokban látogatásunkat, ne árulja el a fiúnak, mi készül, hadd legyen meglepetés a madár. Ám hiába volt minden titkolózás, a kert végében álló melléképület átalakításakor Szabolcs már sejtette: nagy dolog történik. Hétfőn aztán útnak indultunk. Amikor megérkeztünk Sárköziék faluszéli házához, az édesanya, Erika már nyitotta is a kaput. Vártak minket. Az udvar hátsó végében áll a mini állatkert, Szabolcs ott várt bennünket. Egy feldíszített fenyő mellett üldögélt a földön - a mini állatkertben minden évben kell ám fenyőt állítani! -, s érdeklődéssel nézte a besereglő vendégeket. - A párom kedvéért vettünk három évvel ezelőtt pávákat. Kedvtelésből tartjuk őket, nagyon szépek - mesélte Kosztolányi Anita. - Amikor elolvastam a cikket, megbeszéltem Gyulával, hogy a hat pávánkból adjunk egyet ajándékba Szabolcsnak. És így is lett. A madarat Károlyi Gyula az úton végig az ölé-