Délmagyarország, 2005. december (95. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-10 / 289. szám

SZOMBAT, 2005. DECEMBER 10. • KAPCSOLATOK­5 HOGYAN TELT AZ ÉVE? Dobrosi Mária óra-ékszerkereskedő (45 éves) Várnak a tanpálya eladásával Egyelőre mégsem eladó Szegeden a csongrádi út melletti ATI-tan­pálya: a tulajdonos, a megyei önkormányzat magasabb bérleti díj reményében csütörtökig tárgyal az üzemeltetővel. Ha nincs egyez­ség, eladja a pályát, amelyre lenne vevő. Úthibákból bekövetkezett halálos baleset miatt fizetnie kell az SZKT-nak Milliós kártérítést ítéltek egy horgosi családnak Kobzosok és énekesek gyűltek össze Szegeden HÍREK Júniusban fontos döntést hozott a Csongrád megyei közgyűlés: kijelölte eladásra az önkormány­zat néhány ingatlanát, köztük a csongrádi halászházakat, három idegenforgalmi irodát, és Szege­den a csongrádi út melletti ATI-tanpályát, ahol nagyon so­kan tanultak, s tanulnak autót vezetni. Ez a döntés azt jelentette, hogy a közgyűlés tulajdonosi bi­zottságának elő kellett készíte­nie az eladást, tárgyalva az ér­deklődőkkel. A cél az volt, hogy a megye, részben az eladásból származó pénz révén hosszú tá­von megőrizze fizetőképességét. A novemberi ülésen aztán úgy döntöttek a képviselők, hogy a tanpálya mégsem eladó - egy­előre. - Megkeresték a közgyűlést a pálya működtetői, és kérték, hadd maradjon fönn az eddigi kapcsolat; arra hivatkoztak, hogy jó néhány család megél­hetéséről van szó - felelte kér­désünkre Molnár József, a tu­lajdonosi bizottság elnöke. - A közgyűlés ezt a kérést szívesen méltányolja. A határozatunk szerint, ha sikerül megállapod­ni a december 15-i, csütörtöki ülésig, akkor nem adjuk el a pályát, annak ellenére, hogy volt már rá érdeklődő is. A megállapodás tárgya: a bérle­ti díj. Molnár József kérdésünkre elmondta, a számok nem nyilvá­nosak. Annyit azért elárult, a közgyűlés a mostani, „nagyon is méltányos" díjat piaci szintre szeretné emelni. Megkerestük a pályát üzemel­tető ATI-Császárné Bt.-t is, ám vezetője a megállapodás aláírásá­ig nem kívánt nyilatkozni. Any­nyit tudtunk meg csupán: várat­lanul, és kellemetlenül érintette őket nyáron a megyei közgyűlés határozata. A pályát huszonöt autósisko­la használja rendszeresen, a mopedtől a buszig csaknem minden jármú vezetését lehet itt oktatni. B.A. Nyílászárótolvajokat fogtak a rendőrök MUNKATÁRSUNKTÓL Betöréshez használható eszközöket találtak a vásárhelyi rendőrök egy ellenőrzésre megállított Opel személygépkocsiban. Az autót elenged­ték, bízva abban, hogy a jármú nyomra vezeti őket. A követett Opel néhány nappal később egy szegedi, móravárosi garázssorhoz „vezette el" a nyomozókat. Ott az egyik garázsban aztán olyan nyílászárókat találtak a nyomozók, melyekről kide­rült: még novemberben tűntek el Mórahalomról. Az autó három utasát ezután a rendőrség előállította és gyanúsí­tottként hallgatta ki, majd a szegedi és a vásárhelyi nyomozók órákon belül megtalálták a férfiak két társát, és azt a személyt is, aki valószí­nűleg továbbadta a bűncselekménnyel megszerzett holmit. Az ügyben a bíróság elrendelte négy gyanúsított előzetes letartózta­tását. A népdal előadása sem egyszerű Énekmondó népdalosok és kob­zosok randevúznak Szegeden a piarista gimnáziumban. Nem­csak tanulnak egymástól, ha­nem kipróbálják tudásukat, és táncházra, koncertre várják az érdeklődőket. Háromnapos kobzos-énekes kur­zus kezdődött tegnap a Dugonics András Piarista Gimnáziumban. A szegedi Mester tanodában ne­gyedik alkalommal sereglenek össze az ország és Európa éneke­sei és zenészei. - A kurzuson közreműködő ta­nárok, előadóművészek is egyben, akik megosztják a résztvevőkkel fellépéseik tapasztalatát. Nem csupán fogásokat, technikákat ok­tatnak, hanem a felhasználásukra is öteleteket adnak - magyarázták a szervező tanárok, az énekes Ivá­novics Tünde és a kobzos, Fábri Géza. - Ma, szombaton este a bu­dapesti Tatros együttes koncerte­zik 8 órától. Velük zenél majd Hodrog András moldvai szárma­zású furulyás. Régebben jártak Szegeden, nálunk pedig még egy­általán nem léptek fel. Ugyancsak ma tanít Petrás Mária hagyo­mányőrző népdalos, ő moldvai születésű, „anyanyelveként" éli meg a moldvai zenét. Meglepetést is hoz magával: egy eddig soha nem hallott balladát. A két mold­vai származású tanár révén auten­tikus forrásból nyerhetnek infor­mációt a résztvevők. A két házigazda előadóművész úgy fogalmaz: egyik növendékü­ket sem hagyják sötétben tapoga­tózni, végjgküzdött, bejárt úton indítják el valamennyiüket. - De nem fogjuk végig a kezüket, nem kötünk ki végérvényes szabályo­kat. Inkább arra buzdítunk, hogy vállalják fel, ami benne lakozik ebben a zenében - jegyezte meg Ivánovics Tünde. - Fontos azon­ban, hogy rátaláljanak egyéni hangjukra. Az énekesek ugyanis még mindig azt hiszik, hogy éne­kelni mindenki tud, és a népdal előadása minden másnál egysze­rűbb. Ez nem így van. Éppen ezért érdekes kísérletnek ígérkezik, hogy a konzervatórium néhány hallgatója is bekapcsolódik a munkánkba. Ok népzenében „érintetlenek", a népi hangzást most tanulják meg tőlünk. A kobzosok és énekesek külön tanulnak a három napon, de adó­dik alkalmuk kipróbálni magukat közös produkcióban. - Az ország­ban egyedül nálunk tanulhatnak kobzosok; Dániából és Szlovákiá­ból láttunk már vendégül zenésze­ket - emelte ki a Fábri Géza. ­Újabb népzenei gyűjtésekből nem meríthetünk, egységes anyag nem létezik. Az eddig rögzített anya­gokra támaszkodhatunk, ehhez a pengetés alapjait tanítjuk meg, és hogy hogyan alkalmazható ez az egyházi és középkori hagyomá­nyokra visszanyúló énekmondó kultúra. Fő a stílusérzék, kobozoz­ni mindenki egyéni módon kezd. Érdekes, hogy a moldva honlapról leggyakrabban a Tavaszi szél vizet áraszt dallamát töltik le. Közis­mert dal, de kobozos változata egyedülálló háromnegyedes tánc­lépésben maradt fenn. DOMBAI TÜNDE A PÉNZÜGYI TÁRCA SEGÍTI A SZEFÓT Újhelyi István országgyűlési képviselő meghívására a Szegedi Fonalfeldolgozó Rt.-nél járt tegnap Katona Tamás. A pénzügyi tárca politikai államtitkára találkozott a gyorsan fejlődő állami cég menedzsmentjével. Újhelyi István szerint különös gonddal kell segíteni az 1200 főt foglalkoztató céget, hiszen 900 megváltozott munkaképességű embernek is megélhetést biztosítanak, a létszámot pedig állandóan bővítik. ADOMÁNY A GYERMEKKLINIKÁNAK Közel két és fél millió forintot adományozott a Szegedi Tudományegyetem gyermekklinikájának a Reál Hungária Élelmiszer Rt. tagvállalata, az Alföld Szeged •Kft. A nagy értékű adományt Túri Sándor professzor, az intézmény igazgatója vette át tegnap Bécsiné Gilicze Éva ügyvezetőtől. Elmondta, a fekvőbeteg-részleg fejlesztésére fordítják a pénzt. Egy újabb kórtermet alakítanak ki, ahol a gyermek és az anya együtt tud lenni. A fennmaradó összegből a rehabilitációs feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket vásárolnak. ELMARAD A REVICZKY Betegség miatt elmarad Egressy Zoltán Reviczky című színművének december 14-ére, a Radnóti Miklós-bérletben meghirdetett előadása a szegedi kisszínházban. Az előadást későbbi időpontban pótolják. A kértnél jóval kevesebbet, de még így is több millió forint kártérítést ítélt meg a bíróság egy horgosi családnak. A családfő, Tbrnai Imre két éve úthiba miatt szen­vedett halálos balesetet Szegeden. A per­vesztes szegedi közlekedési vállalat elfo­gadná a bíróság döntését, a felperes va­lószínűleg fellebbez. Két éve, 2003. szeptember 26-án, reggel hét óra körül tragikus baleset történt Szegeden, a Moszkvai körút és a Kálvária sugárút keresz­teződésében. A horgosi Tornai Imre segéd­motor-kerékpárjával a villamossíneken át­hajtva elesett, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy meghalt. Szakértők megál­lapították, a balesetet a villamossínek köz­vetlen közelében lévő úthiba okozta. A férfi felesége, Tornai Imréné jogi képvise­lőjével, id. Szilágyi fános ügyvéddel megke­reste a Szegedi Közlekedési Társaságot (SZKT). Kérte, hogy három kiskorú gyerme­kének, a 16 éves Lacinak, a 11 éves ikreknek, Saroltának és Szilveszternek, valamint neki a cég fizessen kártérítést. Az SZKT azonban elutasította a horgosi család igényét. Tornai­né ezután keresetet nyújtott be a bírósághoz, valamivel több, mint húszmillió forint meg­fizetését kérte. A közlekedési cég jogi képvi­selője, Ollé György még a tegnapi tárgyaláson is a kereset elutasítását indítványozta. Az ügyvéd szerint a szakértői vélemények nem állapították meg, hogy a tragédiát egyértel­műen az úthiba okozta. A Csongrád Megyei Bíróság tegnap első fo­kon 1 millió 947 ezer forintot ítélt meg Tor­nai Imrénének, a három kiskorú gyereknek pedig összesen 1 millió 800 ezer forintot. A bíróság egyúttal kötelezte az SZKT-t, hogy 2003. szeptember 26-ától a kamatokat is fi­zesse meg. Pap fános bíró az ítélet kihirdetése után részletesen megindokolta, hogy miért adott részben helyt a kártérítési igénynek, il­letve mit és miért utasított el. A tárgyalóteremből kilépve Ollé György megjegyezte: ha a felperesek nem fellebbez­nek, elfogadják a bíróság döntését. Tornai Imréné és Szilágyi János viszont azt mondta, valószínűleg fellebbeznek. o. z. Tornai Imréné a tárgyalás alatt nem tudta visszafojtani a könnyeit Fotó: Frank Yvette „Teremtettünk másfél munkahelyet'1 Ezer éve nem láttalak, mintha nem is ugyanabban a városban élnénk, hogy vagy? A véletlenül ösz­szefutó ismerősök szokásos kérdésére a rövid válasz: köszönöm, jól. Sosem tudjuk meg, va­lójában mi foglalkoztatja a másikat, mi történt vele - és mi nem. A föntinél egy kicsivel hosszabb válaszért most mi keressük meg az önök is­merőseit. Milyen volt az éve? - kérdezzük a szegedieket december hátralévő napjain. MUNKATÁRSUNKTÓL „Négy gyermek meg egy vállalkozás tölti ki az éle­tem. Bírni kell erővel. Aki 14 évig atletizált, az bírja is - szoktam mondani magamnak. . Ez az év nagy változást hozott számomra-. Az ok egyszerű: kitúrtak a kínaiak a debreceni boltunk­ból. Keményen hangzik, átélni megdöbbentő volt: rámenős kínai kereskedők jogtalanul, de határo­zottan eltávolítottak minket a bérleményünkből, a boltot be kellett zárni. Régi álmunk, hogy Szegeden is nyithassunk egy ékszerboltot, emiatt vált valóra. Ma már tudom: egészen másként tekint a város polgára a saját tele­pülésére, amikor üzlethelyiséget keres. Szegedet járva láttuk: kevés a sétálóutca, kevés az olyan hely, ahol egy kedves, családias óra- és ékszerüzletet le­het nyitni. Végül azonban sok munkával berendez­tük ezt a boltocskát a Kiss Menyhért utcában. Sokat jelentett az, hogy idős, tapasztalt szakma­beliek, vagy más vállalkozók, szállítóink azonnal segítettek - például üzlethelyiséget találni. A közeli lakástextilbolt vezetője ismeretlenül is régi barát­ként fogadott, mikor tanácsot kértünk. Igaz, má­sok meg elfordulnak, ha szembetalálkozunk az ut­cán - talán nem örülnek a versenytársnak. Pedig a kiskereskedők összefogása nekik és a városnak is jót tenne. Ugyanabban vagyunk érdekeltek, mint a polgárok, a vásárlók: szép környezetet, élettel teli, nyüzsgő várost szeretnénk. Egy ilyen pici bolt rá­adásul több tucat más helyi vállalkozással kerül kapcsolatba, egymásnak kölcsönösen munkát, megélhetést biztosítunk. Szoktak a nagy beruházá­sok esetében hasonlóval dicsekedni, úgyhogy én is büszkén mondom: teremtettünk másfél munkahe­lyet." Dobrosi Mária hatalmas örömmel válogatja Össze az ékszerbolt készletét Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom