Délmagyarország, 2005. szeptember (95. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-13 / 214. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. SZEPTEMBER 15. • MEGYEI TÜKÖR- 223 Tiszteletbeli postás Születési hibám lehet, hogy szeretem a kutyát. Nekünk nincsen, de másét is. Leginkább azért, mert előre megmutatja szándékát. Nehéz lenne listába foglalnom, miből látszik, hogy ilyen vagy olyan, de meglátszik. Az okos kutyáé is, meg a nagyon-nagyon butáé is. A postást kétszer jobban szeretem. Ha levelet hoz, azért, ha nem hoz, akkor meg azért. Nem létező levélre felelnem se kell. Más kötődésem is van hozzá. Gyerekeink igencsak aprók voltak még, amikor gyaloglóversenyt láttak a tévében. Lenyűgözte őket a riszáló járás. Postás lett a győztes. Annyit már tudtak apjukról, hogy tulajdon lábán szeret járni, kitalálták, legyek postás. Nevezzek be, és nyerjem meg. Komolyabb emberek kellenek oda. Akkor tiszteletbeli postás legyek! Aki két kedvencemet együtt látta már, emberi ésszel ki nem találja, miért haragszik minden kutya minden postásra, de eszeveszetten haragszik. A legjámhorabbra a legjámborabb is. A herélő orvosra se jobban. Azt hiszem, a törzsfejlődés korai szakaszában, tehát akkor még, amikor a postások föl se lettek találva, a kutyában már működött a postásfölismerő radar. A vadászrepülőkbe ezt a gént ültették át. Kerítésszaggató indulattal rohan mindegyik, utca hosszat végig, amikor még nem is láthatja. A kesztyűkutya is egyik kollégám szavajárása volt meg a borjúméretű is. Én inkább fölmosórongyról nevezem el az apróbbat, pusztán barátságból. A kapu alatt akkora csak a hézag, hogy az orrát tudja kidugni, de kivicsorogná a világból. A mi szakmánk külön passzust szentel az örök violenciának. Nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, az inkább, amikor a postás harapja meg a kutyát. És mit ád Isten, erre is szokott példa lenni. Vannak, akik szerint a nagy táskájukra haragszanak, de én ezt nem hiszem. Jó lenne azonban tudnom, a mozgópostást hogyan fogadják az otthon mozgókutyák. Ók nem táskával járnak. A tüntetők mindenestre a kutyák mellé szegődtek, amikor valamelyik falunkban fölgyújtották a postáskocsit. Ha ezt is gyűlölnék a négylábúak, a gyufát megspórolhatták volna. Tehát tiszteletbeh postássá üttettem legalább harminc évvel ezelőtt, kötelességem rágódni rajta, mit lehetne tenni a kölcsönös békéért. Kézbesítsen kutyaeledelről szóló utalványt, személyes átvételre ? Mire fölfogná a csahos eb, hogy most fordulna legjobbra a sorsa, véresre marná száját a kerítés. Pedig a gyomránál kellene megfogni valahogy. Azt nem mondhatom, hogy két táskát vigyen a postás, és a másikba csontot rakjon, mert ha az egy is egetverő skandalum, akkor a kettő legalább a duplája. Nehéz is lenne annyi csontot összeszednie. Pedig két nap múlva már legkedvesebb jótevőjükként üdvözölnék. Rakja tele a zsebeit kockacukorral ? Drága portéka, legföljebb a cég áldozhatna rá káló keretéből. A csontot vagy a kutyakonzervet ajánlanám mégis, mert bírósági pör lehetne abból, ha az édességet a postás szopogatná el. Hátha benne meg a cukorfölismerő radar működik. H.D. Romkerttel gazdagodhat Szeged Egykor királyok látogatták Horváth Ferenc régész élettel telinek látja a 14-16. századi fal maradványokat Fotó: Frank Yvette Újabb középkori emlékkel és régészeti látványossággal gyarapodhat Szeged, ha 2007-ben befejeződik a vártemplom föltárása, és a Stefánián kialakítják a város első romkertjét. A közlekedőket nem zavarja az ásatás, érdeklődve figyelik, amint előbukkannak a vártemplom falai, melyek királyokat láttak. Lezárult a szegedi vártemplom föltárásának negyedik üteme, most kezdődik az előkerült falmaradványok ideiglenes konzerválása - tudtuk meg Horváth Ferenc régésztől. A szegedi vármaradvány és a Móra Ferenc Múzeum között 1999-ben kezdődött ásatás vezetője elmondta: eddig a királyi alapítású vártemplom felét sikerült föltárni - köszönhetően a szegedi és a megyei önkormányzat összefogásából, illetve pályázati támogatásból előteremtett több mint 28 millió forintnak. A régészek a következő két évben is folytatják a munkát: további 22-25 millió forint szükséges ahhoz, hogy 2007-re föltárják a szegedi vártemplom másik felét. Az Alföld legnagyobb, 50 ezer négyzetméteres téglavárát 1883ra teljesen lebontották. E szegedi várban állt az ország legnagyobb és legművészibb temploma - derült ki a most föltárt gótikus falmaradványokat vizsgálva - fogalmazott Horváth Ferenc. A Stefánián autózók még nem tudják, hogy egy 50 méter hosszú templom legalább másfél méter mélységű gótikus kapuzata előtt suhannak el. A szentély, az oltár valószínűleg a templom Tisza-felőli karéjában kapott helyet. Királyok lépdeltek - IV Bélától kezdve Károly Róberten át Mátyás királyig - e szegedi templom kövezetén. Itt tartották 1443-ban azt az országgyűlést, melyen I. Ulászló esküt tett. A templommal föltárt közel 450 sír felbecsülhetetlen értékű embertani információt szolgáltat például Szeged 13-15. századi népessége összetételéről, életéről. De valószínűleg a Ferences-rendnek is jelentős emlékhelyére bukkantak most. A vártemplom vesztét egy konfliktus okozta: 1711-ben Nádasdi László Csanádi püspök itt akarta kialakítani székhelyét, de ezt az osztrák várkapitány csak úgy volt képes megakadályozni, hogy lebontatta Isten házát. A középkori emlékekben szegény Alföld újabb kinccsel gyarapodhat, ha befejeződik a szegedi vártemplom föltárása, s a falmaradványokat egy szakszerűen kialakított romkertben idegenforgalmi látványosságként is bemutatják. Ennek jelentőségét átérzik a szegediek, ugyanis türelemmel fogadják a négyméteres gödörbeli munka elhúzódását, a város forgalmas útvonala melletti ásatás kibontakozását pedig a régészek tapasztalata szerint a járókelők érdeklődve figyelik. ÚJSZÁSZI ILONA A szentesi zeneiskolában tanít Kertész Ákos, aki muzsikustársaival rendszeresen szerepel Európa zenei fesztiváljain. A növendékei előtt is nagy tekintélyt szerzett művésztanárt a polgármester közszolgálati éremmel tüntette ki. A szentesi művésztanár úgy véli, tanítani és muzsikálni csak együtt érdemes. Szerinte ugyanis a zenélés közben megszerzett tudást át kell adni, és érdemes élni azzal a lehetőséggel, hogy a növendékek vevők a könnyűnek vélt műfajra. Kertész Ákos már kisgyermek korában itta magába a zenét, ugyanis édesapja otthon folyton dzsesszt hallgatott. Úgy tűnik, elrendelt út várt rá: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Szegeden előbb ütőhangszeres zenetanár, később egyetemi oklevele szerint művésztanár lett. Az első hallgatói évektől tanít a szentesi zeneiskolában, ez pedig tizenegy esztendeje van így. Az év valamennyi hónapjában rendszeresen utazik Európa fesztiváljaira, a minap tért haza Normandiából, ahol folkfesztiválon szerepelt, hasonló közeg vár rá nemsokára Skóciában, ahol szintén világzenei találkozót rendeznek a műfaj barátai. Ezután Belgium következik, s még ebben az évben utazik tanítványaival együtt egy lengyelországi fellépésre. Mint mondja, a szentesi zeneiskola az a pont, ahonnan elindul, és ahová mindig visszatér. Megkínálta a sors a fővárosi élettel is, de kiderült, hogy a zene nem lehet helyhez kötött, a muzsika nyelve nemzetközi. Világutazóként gyakran van távol az intézménytől, ahol dolgozik, de mint mondja, eddig sikerült jól gazdálkodni az idővel. Többnyire fiúk a hallgatói az ütő tanszaknak, a dob inkább őket vonzza. Sokan úgy vélik, hogy az izmokat megterheli a dobolás, és ehhez erőre van szükség. Ákos szerint ez nem föltétlen van így: szerinte az egyik legnagyszerűbb dobos egy hölgy, Tarry Line Carrington, aki elegáns ruhában ad fergeteges koncerteket. A régi tanítványok mára zenekarokat alapítottak. Lehet látni, hogy Kertész Ákos növendékei még öltözködési stílusukban is követik a tanár urat, akit nem csak a tudása, de a habitusa miatt is tisztelnek. BLAHÓ GABRIELLA Kenyérből és bádogból készült a szegedi Huszár Imre díjnyertes alkotása Hétköznapi ikonok Kertész Ákos nemcsak tanítja, műveli is Közszolgálati érmet kapott a művésztanár Kertész Ákos legkedveltebb műfaja a dzsessz Fotó: Vídovics Ferenc rel helyettesítettem a testet. Az ikonok másik fontos eleme az arany - akár festve, akár fém formájában. Az arany a tökéletes fény. Tökéletesség az életben nem létezik. Az általam választott bádog az isteni léthez képest az emberi élet puritánságának szimbóluma. Az ikonjaim felületén - mint a könyvtári katalógusok vagy hivatali nyilvántartások fiókjain - kis fach-ok láthatók, amelyek az állandó számontartottságot jelzik. Az emberét Isten felé, és Istenét az ember felé. Huszár Imre most a fiatal szegedi képzőművészeket tömörítő, nemrégiben alakult Lajtorja Egyesület szeptember végi csoportos kiállítására készül, amelynek ugyancsak a szegedi Olasz Kulturális Intézet ad majd otthont. VOKSOLÁS A KÖZÖNSÉGDÍJRA JUJ Az Olasz Kulturális Intézetben a pénteki zárásig szavazhatnak még a látogatók arra, hogy a 33. Nyári Tárlaton kiállított művek közül melyiknek az alkotója kapja meg a FŐSZER Elektroprofil Kft által felajánlott 150 ezer forintos közönségdíjat. Ilyen elismerést a kétévente megrendezett kiállítás történetében először adnak ki. A tárlatot a július 16-i megnyitó óta több mint háromezren látták, Németországból, Olaszországból és Nagy-Britanniából is voltak érdeklődők. Szeptember elejétől ismét megnőtt a forgalom: főként iskolai csoportok keresik fel a kiállítást. Huszár Imre és a Hétköznapi ikonok DM/nV-fotó A képzőművészetben szokatlan alapanyagokból, kenyérből és bádogból készítette el Hétköznapi ikonok című meghökkentő alkotását a 33. Nyári Tárlat egyik szegedi díjazottja, Huszár Imre. A szegedi születésű Huszár Imre a Tömörkény képzőművészeti tagozatán végzett. Ezt követően dolgozott könyvesboltban, régészek mellett, majd másfél évtizedig a Bartók Béla Művelődési Központ kiállítás-rendezője és dekoratőre volt. 1995-tól a Széchenyi téri Napfény Műteremhez kapcsolódva kezdett intenzívebb önálló alkotómunkába. Néhány év múlva felvette tagjai sorába a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Képző- és Iparművészek Szövetsége, ami fontos szakmai visszaigazolást jelentett számára. 1999 óta szabadúszóként dolgozik, nem a képzőművészetből él, elsősorban számítógépes grafikai munkát végez, többek között a Kövér Béla Bábszínház propagandaanyagait tervezi. A szakmáról folytatott diskurzusokkal többek között Pataki Ferenc és Nóvák András is sokat segített neki a művészi pályán való elindulásban. - Szerettem volna valami olyan ikont készíteni, ami egyszerre személyes és általános, az ikonban megjelenített érzelmi és szellemi magasságot a hétköznapok szintjére helyezni mondja Huszár Imre a sokakat meghökkentő díjnyertes alkotásáról, a Hétköznapi ikonokról. Azt próbáltam megfogalmazni: számomra hogyan van jelen a szentség a profánban, a profán a szentségben. Az ikon az örökkévalóságra nyíló ablak, s mint ilyen, az ember Isten utáni vágyának és odaadásának tárgyiasulása. A képmás nem a múlandó testet ábrázolja, hanem a halhatatlant, az emberré vált Istent. Az ige megtestesült, hogy a test ige lehessen. A Nyári Tárlatra készített munkámban a kenyér-