Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-01 / 178. szám

HÉTFŐ, 2005. AUGUSZTUS 1. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Reváns A hőség elől a strandra mene­kültünk. A medence mellett roma asszonyok ették a diny­nyét, gyerekeik szépen elját­szottak egymással: a nagyob­bak úszógumin tologatták a kisebbeket. - Dobom! - kiáltotta egy öt­éves forma. Először nem tud­tam, hogy nekem szánja a gu­milabdát, aztán, hogy mellet­tem toccsant a vízben, fogtam és visszahajítottam neki. Ját­szottunk még egy kicsit, aztán a gyerek az anyai szóra hall­gatva ivott egy kis vizet. Ké­sőbb leült mellém a lépcsőre ropit majszolni. - Kérsz ' - kérdezte. Kértem. Csendben eszegettünk, majd beszélgetni kezdtünk. Kisvár­tatva édesanyja gázolt a víz­ben felénk. Mérges volt. - Megmondtam már, hogy gyere innen! Nem kell itt se beszélgetni, se bénázni ezek­kel. Ha nem viselkedsz szé­pen, hazamegyünk - ragadta el mellőlem a tiltakozó kisfi­út. Rosszulesett. Reváns volt ? NY. É. Gyakorlati tanácsok és jó szó a szülőknek Down-dada, segítő szolgálatban A deszki Kovácsné Patyik Gab­riella első gyermeke Down­szindrómával született 1991­ben. Néhány évvel később az édesanya a Down szülői szol­gálat dadája lett, azóta segíti a hasonló sorsú családokat. A deszki Kovács házaspár 1991 -ben várta első babáját. A ter­hesség problémamentes volt, az édesanya, Kovácsné Patyik Gabri­ella részt vett az összes kötelező szűrésen. Mégis csak a baba meg­születése után tudta meg: Ré­ka kromoszóma-rendellenesség­gel jött világra. Bővebb tájékozta­tást nem kaptak, csak a zárójelen­tésen olvasták, hogy a kislány vél­hetően Down-szindrómás, ráadá­sul szívbetegséggel született. Ne­héz hónapok következtek rájuk. A baj összeköt - Egészséges babát vártunk, nagyon boldogok voltunk, hogy megszületik az első gyerme­künk. Amikor megtudtuk, hogy Réka nem egészséges, tanácsta­lanok és elkeseredettek voltunk a férjemmel, azt sem tudtuk, ho­va forduljunk. Végül a nemrég elhunyt Tekulics Péter professzor állt mellénk, elküldött minket Budapestre, a szabadsághegyi gyermekgyógyintézetbe, ahol Ré­kának gyógytornát írtak elő. Két évvel később, 1993-ban egy másik deszki családnál is Down-baba született. A helyi vé­dőnő Gabrielláékhoz küldte a szü­lőket, mondván: meg tudják osz­tani tapasztalataikat, gondjaikat. Gabriella életében ez sorsfordító esztendő volt: ettől kezdve nyitott szemmel járt, s ha Down-kóros Kovácsné Patyik Gabriella be­teg gyermeket nevelő családo­kat segít Fotó: Schmidt Andrea gyermeket látott az utcán, a fod­rásznál, szóba elegyedett az anyu­kákkal. Később a szegedi Boldog­asszony sugárúti fejlesztő bölcső­dében - ide jártak a Down-szind­rómás gyerekek - más szülőkkel is megismerkedett. Ott hallott arról, hogy Zánkán tartja találkozóját a Down Alapítvány, amely később létrehozta a Down Dada Szülői Szolgálatot. Családterápia - Egy Down-gyerek születése nagyon nagy trauma, a családot is gondozni kell. Erre pedig egy másik család a legalkalmasabb ­magyarázta Gabriella. - Ismerő­sök adják tovább a dada telefon­számát. Amikor családlátogatás­ra megyek, nemcsak 14 éves Ré­ka lányom jön velünk, hanem a 12 éves fiam, Kornél, és a férjem is. Úgy látom, az édesapáknak nagyon fontos, hogy egy másik, hasonló helyzetben lévő férfival beszéljék meg gondjaikat. Gabriella Szegeden laborasz­szisztensként dolgozik, önkéntes dadaként nyolc Csongrád és Bé­kés megyei családdal tart kapcso­latot. Nem csupán a Down-baba szültése okozta traumát segít fel­dolgozni a családoknak, gyakor­lati tanácsokat is nyújt nekik. Nincsenek egyedül - Elmondjuk a szülőknek, ho­gyan juthatnak közgyógyigazol­ványhoz, ingyenes parkolási iga­zolványhoz, gyermeknevelési tá­mogatáshoz, hova vihetik a gyer­meket korai fejlesztésre, gyógy­tornára, bölcsődébe. Az asszony még most is úgy látja: a gyermek'születése után az intézményekben nem kapnak elegendő felvilágosítást a szülők. Ezért a szolgálat azt szeretné, ha a dadák már a kórházakban, kli­nikákon találkozhatnának a Down-gyermekes szülőkkel. A legfontosabb ugyanis, hogy érez­zék: nincsenek egyedül. - Egy sérült, fogyatékos gyer­mek az egész család életét meg­változtatja. Réka születése után megerősödött a kapcsolatom a férjemmel, aki nagyszerű ember. Kornél fiam védi és félti Rékát, számára természetes, hogy a nő­vére nem olyan okos, nem olyan ügyes, mint a többi gyerek. A szol­gálat számomra szép feladat, s ha visszatekintek a Rékával töltött elmúlt 14 évre, csak azt tudom mondani: neki köszönhetően let­tem jobb, értékesebb ember. NYEMCSOKÉVA Csak akkor érdemes operettet játszani a Dóm téren, ha olyan ötletesen hoznak létre egy produkciót, ahogyan most Alföldi Ró­bert tette a Csárdáskirálynővel. Az is be­bizonyosodott: Kálmán Imre örökzöld mu­zsikája felveheti a versenyt a mai musi­calslágerekkel, ha nagy formátumú előadók szólaltatják meg, akik képesek megtölteni élettel, tartalommal. Alföldi Róbert visszahozott valamit az ope­rett jó értelemben vett kedves romlottságá­ból. Csárdáskirálynő-produkciója ízléssel öt­vözte a francia operett iróniáját, a magyar temperamentumával és a bécsi romantikájá­val. Az orfeum a polgári morfium - állította Kosztolányi, aki a nevezetes műintézmény­ről találó jellemzést hagyományozott az utó­korra: „Az orfeumról jó családokban, tiszta lányszobákban afféle huncut somolygással szokás beszélni, mint a vágyak netovábbjá­ról, a bűnök ördögi csiklandásáról, a tilosról, melyet nem szabad megízlelni a halandónak, különben megmérgeződik és elpusztul." Ezt az életérzést, korhangulatot idézte fel Men­czel Róbert és Selmeczi György fémkorlátok­ból, lépcsőkből és villanykörtés „világítótor­nyokból" felépített, egyszerű szerkezetű, mégis rafinált és látványos díszlete. A Csárdáskirálynőben mindig Szilvia be­lépője adja meg az alaphangot. A sanzonet­tet Rálik Szilvia keltette életre, aki igazi dí­va, mindent tud, amit a szerep megkíván. Pávatollas pártában, mézeskalács szívet mintázó piros ruhában úgy lépett a publi­kum elé, mint az orfeum királynője. A pará­dés jelmezben - miként a páva a magyar népköltészetben - szinte az örök szerelem jelképeként jelent meg. Rálik tökéletes han­gú primadonna, ugyanakkor hitelesen elját­szotta azt a különös figurát is, akit Alföldi csöppet sem idealizált, sőt nagyon is hús-vér, a megszokottnál dögösebb, naturá­lisabb karakternek képzelt el. A másik női főszereplő, a Cecíliát alakító Hernádi Judit Kosztándi István koncertmester finom he­gedűkíséretével búgó hangon, egy élet ta­pasztalatát belesűrítve keserédesen énekelte a Hajmási Péter, Hajmási Pált. Nagyszerű komika, mindig bejöttek a poénjai. Az utol­só kép igazi jutalomjáték volt számára, mi­közben türelmesen viselte Gyarmathy Ág­nes art deco stílusban megálmodott muta­tós, bohókás sellőjelmezét, ami a mozgást igencsak megnehezítette. Már a színre lépéskor nagy taps köszöntöt­te a Miska pincért játszó Bodrogi Gyulát, aki mindvégig a legbiztosabb humorforrás ma­radt. Beszólásai, kifejező gesztusai rendre ne­vetésre ingerelték a közönséget - különösen, amikor a végén békát formázó úszógumival a hasán jelent meg. Edvin szerepében Nyári Zoltánt hallhattuk, aki jó megjelenésének, biztos és szép hangjának köszönhetően ideá­lis bonviván. Az viszont már meglepetés, hogy az operettben először fellépő Stohl And­rás szenzációs táncos-komikus: nemcsak zseniálisan mozgott és bohóckodott, hanem éneklése sem keltett hiányérzetet. Mindez nem mondható el Bartsch Katáról, aki nem volt túzrőlpattant Stázi, hiányzott belőle a bájos, kislányos elevenség és életszeretet. „Húzzad csak kivilágos virradatig..." - éne­kelte fürdőköpenyben, tapskísérettel a stran­don játszódó utolsó felvonásban Gregor Jó­zsef, aki bölcs humorral adta Leopold Mária herceget. Gálffi László hősiesen megküzdött Kerekes Ferkó szerepével, de ebben a műfaj­ban kevés a profi színészi játék, énekelni is tudni kell. Silló István vezényletével odaadóan, köny­nyedén, stílusosan muzsikált a Szegedi Szimfonikus Zenekar, és a lelkes kórussal együtt a színpadi játékból is kivette a részét. Mozgástervezőként Király Attila jegyezte a produkciót, akinek különösen Bónit, Szilviát és a kart sikerült jól táncba vinnie. Alföldi Róbert és alkotótársai rengeteg öt­lettel és átgondolt koncepcióval állították színpadra a Csárdáskirálynőt, amely a cukor­máztól és a szépelgéstől megszabadulva egyes jelenetekben már-már zenedrámai ma­gasságokba szárnyalt. A publikum értékelte a különleges ötleteket, a repülőgépet - a kon­fettiszórás nem jött össze - és az úszómeden­cét is. A produkció mégis inkább azért aratott megérdemelten nagy sikert, mert kivételes egyéniségek magas hőfokon, valódi érzelme­ket mutattak meg benne, ugyanakkor hu­morral, iróniával leplezték le az örök emberi gyengeségeket. HOLLÓSI ZSOLT A hegedűvirtuóz fél óra szünet után tért vissza a színpadra a kübekházi operettgálán Mága rosszul lett, az áram elment Stohl András és a lányok Fotó: Karnok Csaba Tizenötezren nézték végig szombaton Magyarország leg­nagyobb ingyenes szabadtéri operettgáláját Kübekházán, ahol Mága Zoltán hegedúvir­tuóz rosszul lett előadás köz­ben, és az áram is többször el­ment. Az ország legnagyobb szabadtéri operettgálájára tódult a nép szombaton. A kübekházi főtér több órával a kezdés előtt bené­pesült, de senki sem unatkozott, hiszen a négy órakor befejeződött főpróba után zenés produkciók szórakoztatták a várakozókat. Ahogy múlt az idő egyre több külföldi rendszámú autó gördült be a sportpályán kialakított par­kolóba. - Európaivá váltunk - jegyez­te meg Molnár Róbert kübekhá­zi polgármester, az operettfalu alapítója, amikor leszállt az egyik fiákerról, amivel a fellé­pőket szállították a színpadig. Mint az elmúlt hét esztendő­ben, úgy most is óriási volt a várakozás: az óvatosabbak há­tukon cipelték a sámlit, hoked­lit, karosszéket. Jól tették, hi­Lovas fogaton érkeztek a szereplők Fotó: Schmidt Andrea szen a későn jövőknek már nem jutott pad. Minden készen állt, hogy fel­csendüljenek Kálmán Imre, Le­hár Ferenc és Huszka Jenő sláge­rei. Fischl Mónika adta meg az alaphangulatot Marica grófnőjé­vel, majd Kovácsházi István, Va­dász Dániel, Szendi Szilvi és Pel­ler Károly is bemutatkozott. Má­ga Zoltán hegedűművész húr­szaggató játékát és az Angyalo­kat nagy ovációval ünnepelte a közönség. A gála félidejénél azonban Má­ga Zoltán odahajolt egyik angya­lához, mondott valamit a zené­szeknek, és hirtelen elhagyta a színpadot. A néhány méterre ál­ló kocsijához rohant, és vadul keresni kezdett valamit. Bényi Il­dikó műsorvezető annyit közölt a közönséggel, hogy a hegedűvir­tuóz rosszul lett. Rövid szünetet rendeltek el. - Több koncertem volt a na­pokban: szombaton hajnali há­romig rendeztünk itt a helyszí­nen, majd délután Gyomaendrő­dön léptem fel. Kimerültem. Saj­nálom - közölte a művész, és to­vább kutatott az autójában. Az orvosi szolgálat vezetője, Lóczi Gerda lapunknak elmondta: Má­ga nem kérte, hogy vizsgálják meg. Az emberek türelmetlenül vár­ták már a folytatást, amikor fél óra elteltével Mága Zoltán újra megjelent a színpadon: „Ahogy látják, élek!" - mondta, s játsza­ni kezdett. Nem sokkal később elment az áram. Ez többször megismétlődött a közel négy és fél órás gálán. - Áramszünet már a Moulin Rouge-ban is előfordult - jegyez­te meg a szegedi Csengeri Ottília. A mulató énekes dívája fantasz­tikus kisugárzásával magával ra­gadta és elvarázsolta az operett­falu vendégeit. CS. G. L. Megérdemelten aratott nagysikert a Csárdáskirálynő a Dóm téren Hajmási Péter, Hajmási Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom