Délmagyarország, 2005. augusztus (95. évfolyam, 178-203. szám)
2005-08-29 / 201. szám
SZOMBAT, 2005. AUGUSZTUS 27. • MEGYEI TÜKÖR" 7 A sárga tálból Mielőtt hullagyárrá változna a televízió legtöbb esteli csatornája, én már megfutamodom, és elhagyom a pástot. Híradóra szoktam székbe tottyanni, nem azért, hogy örömömet leljem benne, inkább csak tudni akarom, merre fordul a világ kereke. Azt is szoktam figyelni, globális-e már a földgolyó. Láthatom, ugyanazokat a használati eszközöket viszi a cunaminak becézett szökőár is Távol-Keleten, amit a hazai felhőszakadások mocsokáradása. Megesik az is, hogy fél 7-kor már ott ülök. végignézem az egyiket, aztán átkapcsolok a másikra, és befejezem a harmadiknál. Kettőt így is elbliccelek. A legnagyobb tanulsággal a harmadik szokott szolgálni. Nem is a tényleges hírek, inkább az átvezető képek. Emlékeznek még rá? Kérem, nézzék meg jól, mert fontos dolgot akarok kijátszani. Sértődés lenne belőle, ha a híradók jelképének tekinteném, csak azt akarom motyogni, hogy így is lehet érteni. Először azt vegyük, ami látható, utána jöhet, ahogy érthető. Fagylaltot nyal két kedves leánka, cukrászdában, poharacskából. Először úgy teszi, ahogy általában szokás, mindegyik maga előtt kanalaz. Gondolnak egy nagyot, úgy fejeződik be a kicsike jelenet, hogy mindegyik a másikéból nyalogat. Aranyos is, játékos is lenne, ha nem százhuszonötödször látnánk ugyanazt. Még így is jobb, persze, mint a batyuba kötött dunyhát lépcsőn cipelő másik kettő, ezerszeres ismétlésben. Majdnem olyan, mint a szárnyas betétet vég nélkül röptető reklám volt. Kit érdekel, honnan viszik, és hová, meg hogy minek, maga a kanyarban cipelés bőven elég. Öszszekötőről van szó csupán. Egymás elől nyalnak tehát, ez a lényeg most. Amikor vége a híradónak, már a sporthírek is elmúltak, a füvekben kerekezők is eltekertek, szintén összekötő szerepben előjön a két butuska kutyuska, a csapólapocska mögül, föl idomítottak, célirányosan mennek tálacskájukhoz. Nem fagylalt, kutyatáp van mindegyikben, vélhetően ugyanaz. Lényeges azonban itt is, hogy az egyik kék tálacskában kapja, a másik sárgában. És akkor jön megint az ötlet, a kéktálas kutya belenyal a sárgatálaséba. Normális kutyatempó. Hajszálra olyan, mint a szomszéd rétje. Mi ebben a rendezői ? Benn kellett hagyni. Megismétlem, az egyiken fagylalt, a másikon kutyatáp. Hogyan lehetne ez a híradók emblémája? Hát nem értik? Még mindig nem értik ? Ugyanígy nyalják vagy eszik el egymás elől a csatornák is ugyanazt, amit a központi tálaló ad nekik. Borzalom hátán borzalom. Es ezzel etetnek bennünket legalább öt fölvonásban. Gondolom, a globalizált katasztrófaözön megrázkódtatásait az utolsónál föl kell oldani valahogy. Változó tétel azért így is van. Az egyiken azt mondja az időt jövendölő valaki, itthon hagyhatom az esernyőt, a másikon meg azt, föltétlenül vigyem magammal. Amelyik tévedett, kiállítanám az esőre mindenképpen. Utána a boncmesterek következnek minden csatornán. Mélyhűtött tepsi előtt, a főzsaru leleményét megkoronázva, szemfödelet fölhajtó azonosítókkal. Nesze neked, kedves globalizáció. H.D. Harmincezer látogató fordult meg a Szegedi Ifjúsági Napokon Örökké fiatalok akarnak lenni Szombaton óriási várakozással tekintettünk az Alphaville koncertje elé. Egy nappal korábban a The Cure 2 óra 40 perces (!| koncertet adott a Partfürdőn - ez a tény, valamint a szenzációszámba menő hangosítás magasra tette a mércét. De nem kellett csalódnunk, Marian Gold csapatával óriási hangulatot varázsolt, a The Cure után az Alphaville hab volt a tortán. Az Alphaville koncertjén az újabb számok mellett felcsendültek a régi slágerek, a Sounds Like a Melody, a Big in Japan, valamint a Forever Young. Ez utóbbit - a zenekar talán legnagyobb slágerét - több ezren énekelték a színpad előtt, a refrénnél Gold a közönség felé nyújtotta a mikrofont. Zengett a dal. Az Alphaville nem először járt Magyarországon, így nem volt meglepő, hogy az alapító énekes a köszöntés mellett még azt is mondta a közönségnek: fő veletek! A The Cure-t és az Alphaville-t összehasonlítva elmondható, Goldék közvetlenebbek, barátságosabbak voltak. Szombaton este hat órakor az Alphaville énekesét sajtókonferencián faggattuk. Marian Gold elmondta, a zenekar új albuma várhatóan jövő nyáron jelenik meg, és a következő esztendőben adják ki DVD-jüket is. Nem csak ezen dolgozik, az Alice Csodaországban című, készülő musicalhez ír dalokat. A pénz hozta Szegedre - Korábban még nem jártam Szegeden, de nagyon szeretek utazni. Rövid városnézésre is maradt időm Szegeden, a Dóm tér nagyon tetszett - mondta az énekes. Arra a kérdésre: mi hozta Szegedre, annyit mondott: a pénz. De nevetve hozzátette: a stúdiómunka és a turnézás között óriási különbség van. Míg az előbbi nagyon nagy koncentrációt igényel, s a lemezfelvételnél feszes tempót kell tartani, tökélétességre törekedni, addig a turnézás - maga a vakáció. És ő imád közönség előtt játszani. Persze a színpadon is a legjobbat kell nyújtani. Bevallása szerint Marian Gold, az Alphaville alapító tagja mindig tudja, hogy jó vagy rossz koncertet adtak-e. Az énekes szerint egyébként rossz közönség nincs, csak rosszul játszó zenekar. Marian Gold nem tudja, hogy egyes dalok mitől válnak slágerré, mások pedig miért nem. Aztán megint nevetett: Azért völt több slágerünk, mert egyszerűen nagyszerűek vagyunk! Ezzel a kijelentéssel bizonyára egyetértenek mindazok, akik szombaton este jegyet váltottak az újszegedi Partfürdőre. Bár a zenekar tagjai állandóan változtak a megalakulás óta, Marian Gold tökéletesre való törekvése töretlen. Jól érezte magát a színpadon, a közönség pedig a sárban. Tánc a pálmafák között A koncert után hamar kiürült a küzdőtér, mi is más program után néztünk. Először Jamaicába utaztunk, a középső medencébe állított pálmafák között táncoltunk egy nagyot, MC-k nyomták a szöveget az egymást váltó lemezlovasok zenéjére. Nagyszerű volt! Belepillantottunk a termálmedencénél vetített Nyóckerbe, tocsogtunk a sárban még egy kicsit, aztán magunk mögött hagytuk a Partfürdőt. A zene még sokáig elkísért bennünket. Tegnap este viszont már csend volt a városban: véget ért az idei, nyárbúcsúztató SZIN. NYEMCSOK ÉVA Több ezren énekelték Marian Golddal együtt szombat este a Forever Youngot. A Szegedi Ifjúsági Napok az Alphaville koncertjével búcsúzott. A Partfürdőn Goldék nagyszabású, szenzációs produkciója után még hajnalig folytatódott a megabuli. Az eső szerencsére csak vasárnap hajnalban áztatta el újra az újszegedi strandot. Vasárnap hajnalban óriási eső zúdult az újszegedi Partfürdőre, a programokat azonban az égi áldás már nem befolyásolta, legfeljebb a sátorlakók zúgolódtak egy kicsit: várhatott volna még egy napot a csapadék. Reggel aztán megkezdődött a buli utáni takarítás, helyreállítás. Szétszerelték a színpadokat, bontották a sátrakat, a büféket, teherautókra kerültek a mobilvécék. Boros Gyula az utómunkákat is irányította. A fesztivál szervezője elmondta: harmincezer látogató fordult meg a Szegedi Ifjúsági Napokon, ami megfelelt a várakozásaiknak. Marian Gold: Jó veletek! Az Alphaville a közönséget is megénekeltette a szombat esti koncerten Fotó: Miskolcri Róbert Kacsát nézünk, almát szedünk, számháborúzunk Kistehén: Le a cipővel, Szájbergyerek! I $ 1J i» x 9L i I tmm 4 ^ aÜtHR « . * V " cMr i\ . i\ . \ m Kollár Klemencz László a pörgés helyett a lassítást élteti Fotó: Miskolczi Róbert A Kistehénért egy ország rajong. A Szájbergyerek a Tilos rádióban és Lagzi Lajcsinál egyaránt népszerű. De Kollár Klemencz László nem áll meg itt - filmet, képeket, írásokat tervez. Felveszi a ritmust, hogy lassítson minket. A fa tetején üldögélő Kistehén és a lábát kék tóban áztató Szájbergyerek sikere között három év telt el. Hogy mennyit kell várni a következő nagy dobásra, nem tudni, de egyelőre nem is érdekes: a Kistehén tánczenekar és a Szájbergyerek sikoltást, üvöltést, hajrázást vagy csípőringást váltott ki a Szegedi Ifjúsági Napok vendégeiből a rockertől a csinibabáig, az apa kezébe kapaszkodó ötévestől az addig mélán nézelődő harmincasig. - Két éve ültem le megírni a dalokat. A sok szám közül az egyik a Szájbergyerek. Először a szöveg született meg, utána a zene, ami kicsit szomorkásra sikeredett - magyarázta Kollár Klemencz László énekes. Hogy miért ebből lett mégis sláger, arra egyszerűen ezt válaszolta: mert el lett találva. Az együttes zenéje elsősorban ska és reggae alapokra épül, a sikerszám mégis egy kicsit a lakodalmas felé húz, s emiatt eleinte a kiadó és a zenészek egyszerre idegenkedtek tőle és érezték átütőnek. A Szájbergyerek másokat is zavarba hozott: a szám a Tilos rádióban és Lagzi Lajcsi műsorában is népszerű - bár László elmondta, kritikát is kap bőven. - Minden dalnál, amit írok, az a célom, hogy legyen annyira könnyű, hogy szórakoztasson, és legyen annyira mély, hogy komolyan tudják venni. Az emberek megérzik, ha ez a kettősség megvan valamiben, még ha nem is tudják egyértelműen dekódolni fogalmazott az énekes. A rejtvény azért nem ennyire egyszerű, a szöveg további magyarázatra szorult. A szájber, a kacsa, a kék tó kapcsán László elmondta, hogy létezik egy generáció, melynek tagjai - akár nagyvárosban, akár falun élnek - nem akarnak a szájbertérből kilépni és kacsát nézni a tónál. Ezzel szemben az ő generációja máshonnan jött. Bár használják a számítógépet, az ő gyermekkorukban almaszedés volt, úttörőtábor, számháború, Le a cipővel! és Tüskevár. Ez az életmód közelebb volt a természethez. Ez nem jelenti azt, hogy lenézné a mostani generációt, csupán felhívja a figyelmet a jelenségre. A „vissza a természethez" mellett a lassúság dicsérete is jellemző a zenekarra. Próbálnak a most divatostól másfajta életmódot követni: lassítani. Erre szerintük nemcsak ók, hanem mindenki ki van éhezve, de egyelőre mindenhonnan a gyorsíts! és pörögj fel! parancsszavak hallhatók. - A globalizáció, a muitinacionalizmus elutasításának sok ága és komoly tábora van már. Én a „lassíts" mögé sűrítem mindezt. Ennek a felfogásnak szerves része a Kistehén, a történetei, maga a figura, a zenekar, annak dalai. Szeretném, ha ez bővülne akár írásokkal, akár filmmel folytatta Kollár László. Szerinte azok az emberek, akiknek hétvégi programjuk nem a víkendház vagy a kirándulás, hanem egy bevásárlóközpont meglátogatása, egy idő után nem is gondolnak arra, hogy máshogy is lehet élni. Ezért jó, ha valaki azt mondja nekik, hogy lassítsanak. GONDA ZSUZSANNA RÉSZE AZ ESEMÉNYEKNEK jj| A zenekar élete filozófiájukhoz képest gyorsul, rengeteg fellépésük van, ráadásul interneten terjedt el a Szájbergyerek és a Kistehén is. De a globalizáció Kollár László szerint eszköz is lehet Ahhoz, hogy az eseményekre hatni tudjanak, a részesévé kell válniuk. A Kistehén és a Szájbergyerek mindenesetre már részese az eseményeknek. a hatást pedig majd meglátjuk. A zenekar szeptember végén a JATE-klubban koncertezik.