Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-16 / 139. szám

10 BIZALMASAN 2005. június 16., csütörtök TANKÓ JUDIT RUHATERVEZŐ IPARMŰVÉSZ A FIATALOK LEHETŐSÉGEIRŐL A divatipar válságban van" Tankó Judit: A magyar nők szépek, és a spártai körülmények között is minden lehetőséget megragadnak fotó: frank yvette Többet költünk ruházkodásra A magyar családok évről évre többet költenek öltözködésre, ám a ruhaneműt legszívesebben utcai árusoktél és távol-keleti üzletekben szerzik be - derül ki a GfK Hungária Piackutató Intézet FashionScope 2004 című jelentéséből. A ruházati könnyűipar helyzetét feltérképező, napokban elkészült tanulmány szerint tavaly 344 milliárd forintot költöttünk ruházkodásra, ami 6 százalékkal több mint egy évvel korábban. Tavaly minden öt magyar családból négy vásárolt valamilyen ruházati ipari terméket. A tanulmány szerint a háztartások évente átlagosan 26 alkalommal döntenek ruhanemű vásárlásáról, s éves szinten összesen 108 ezer 546 forintot költenek e célra. A magyar lakosság változatlanul árérzékeny, s általában elmondható, hogy anyagilag azok jártak a legjobban, akik hipermarketekben, távol-keleti üzletekben, vagy használtruha-kereskedésben szerezték be az öltözködésükhöz szükséges alsó- és felsőruházati cikkeket, illetve cipőket. A tanulmány szerint 2004-ben a vásárlók az értékesített ruházati termékek 26 százalékát szerezték be utcai árusoknál és a piacon, további 20 százalékát vásárolták távol-keleti üzletekben, míg csupán az értékesített ruhanemű 14 százaléka talált gazdára szaküzletekben. Meglepő módon az utcai árusoknak és a piacoknak az országosnál nagyobb szerep a tehetősebb észak- és délnyugati régióban jut mind az értékesítés mennyiségét, mind a forgalmazott értéket tekintve. A kevésbé tehetős északkeleti régióban a legtöbb ruhanemű a hipermarketekben fogy. A fiatal magyar tervezők tehetségéről, a honi divatipar furcsaságairól, és az annak hátteret nyújtó textilipar eltűnéséről beszélt Tankó Judit Munkácsy-díjas ruhatervező iparművész, aki hosszú éveken keresztül dolgozott a Pierre Cardin divatháznál, valamint számos divatbemutató és formaruha-tervezés fűződik a nevéhez. A Szegedi Divatiskola vizsgabemutatójára érkezve többek között a fiatalok esélyeiről és lehetőségeiről kérdeztük. - A világban milyen a magyar divattervezők megítélése? - Nagyon jó. Az Iparművészeti Egyetem végzős növendékei rendszeresen jól szerepelnek a nemzetközi pályázatokon. Nagyon tehetségesek. Már többéves gyakorlat például, hogy a Gucci cégnél dolgozhatnak magyar tervezőhallgatók, akikkel nagyon meg vannak elégedve. A média torzít - A médiából jószerivel csak néhány befutott magyar divattervezőt ismerünk: S. Hegyi Lucia, Zoób Kati és Náray Tamás legiíjabb kollekcióiról hallani. Reális képet fest a sajtó a honi divathelyzetröl? - Egyáltalán nem. A média túloz, kiemel három-négy nevet, és a többiekkel nem hajlandó foglalkozni. Tavaly például az egyetem negyedéves hallgatói megnyerték Londonban a tervezési díjat. Ez óriási sikernek számított, hiszen a világ legjobb fiatal tervezői között találhatók a magyarok. A média pedig egyszerűen nem foglalkozott velük. - Mi lehet ennek az oka? - Talán a divattémában való járatlanság vagy felületesség. Bevallom, nem szeretem azokat a tervezőket, akik bár tehetségesek, de rendkívül rámenősen, célratörően menedzselik magukat, és rendszeresen tartják a kapcsolatot az újságírókkal. Ugyanakkora tíz-tizenkét évvel ezelőtt, nagy mesterek által tervezett modelleket pici átalakítással, szemrebbenés nélkül beillesztik a kollekciójukba. A laikus közönség persze erről nem tud semmit. Éveket töltöttem például a párizsi Pierre Gardin-háznál, vagy személyesen is ismertem az azóta már visszavonult Yves Saint Laurent-t: soha egyetlen egy híres divattervező szájából nem hallottam, hogy divatdiktátor vagyok! Itthon már megütötte hasonló a fülemet. Eltűnt a textilipar - Talán a magyar tervezők túl sokan vannak: kemény harcot kell vívniuk az érvényesülésért, és ezért sok mindent bevetnek? - Harcot kell vívnia mindenkinek, de itt nem erről van szó. Nem vagyok senkinek az ellensége, a mostani nehéz helyzetben pedig minden létező erejére és ötletére szüksége van a divatiparnak. Mára sajnos meghalt a magyar ruhaipar: tönkrement a konfekcióipar, a bőripar és a cipőipar. Gyakorlatilag eltűnt a textilipar, ugyanis Magyarország nem lépett be az Eurotexbe. Ez az Európai Unióban a textillel foglalkozó ágazat, ahová pár éve bizonyos költségtérítéssel be lehetett volna lépni. Ezt a tavaly csatlakozó tíz ország közül kilenc meg is tette. Csak Magyarország nem. így mentették meg a lengyelek a hazai konfekcióiparukat, velük együtt a csehek és szlovénok a méteráruiparukat, a lettek, a litvánok és az észtek pedig az iparművészeti termékeikkel próbálnak sikereket elérni. - Mi a véleménye arról, hogy egyre nagyobb teret hódít nálunk is a kínai áru? - Az országban a húsz Skála Áruházból jelenleg már tizenkettő kínai kézben van. Ha jól tudom, Szegeden épp mostanában adták át az üzletet. A kínaiak legtöbbször megvásárolják a drága modelleket, majd hazaviszik és lemásolják. Ők nem foglalkoztatnak magyar tervezőt, nincs szükségük magyar műhelyekre. A kis műhelyeké a jövő - Mit javasol a fiatal tervezőknek ebben a kilátástalannak tünö helyzetben? - Alakítsanak saját vállalkozást: a széthullott nagy gyáraktól és szövetkezetektől most olcsón lehet speciális gépekhez jutni, foglalkoztassanak manufaktúrában igazán jól dolgozó varrónőket és szabászokat. Most ez lehet a fiatalok jövője, nem látok más megoldást. Ez számukra óriási harcot jelent majd, de az eredeti tehetség meg tudja vívni létjogosultságát ezen a piacon. - Mit gondol, az európai mércéhez hasonlítva, milyen a magyar öltözködéskultúra ? - A magyar nők szépek, és a spártai körülmények között is szinte minden lehetőséget megragadnak. Állami szinten azonban, mint ahogy a könynyűiparral, ügy a divattal sem foglalkoznak. Támogatás híján itthon évek óta nincsenek nagyobb divatbemutatók, nem írnak ki pályázatokat. Néha egy-egy zárt kör saját szervezésű banki hátérrel rendez bemutatót. De az is jelzésértékű, hogy a nálunk is fogható Fashion tévében a kelet-európai országok közül csak hazánk nem mutatkozott még be. - Merre halad most a nemzetközi divatvilág? - Nemcsak a magyar, de az egész divatipar válságban van. A nagy hírű tervezők leköszöntek, és még nincsenek új tehetségek. Már csak néhány cég él, és becslések szerint az elkövetkező öt évben várható, hogy egy újabb markáns tervezőgeneráció megjelenjen. LÉVAY GIZELLA A férfiak többet fecsegnek... MTI A férfiak többet beszélnek telefonon, míg a nők az SMS-üzeneteket preferálják - derült ki egy közelmúltban végzett brit felmérésből. A vizsgálat, amelyben csaknem kétezer, 18 évesnél idősebb brit lakos vett részt, fényt derített arra, hogy az angol hölgyek 39 százaléka rendszeresen küld szöveges üzeneteket, míg az erősebb nem képviselőinek csupán negyede hajlandó a mobiltelefon gombjaival hosszasan bajlódni. Ugyanakkor a férfiak 30 százaléka és a nők 17 százaléka inkább lebonyolít egy hívást, mintsem SMS-ezzen. A párkapcsolat vonzza a kalóriát? Hölgyek, vigyázat, aki már talált párt, aki családot alapított, kétszer annyira hajlamos lehet az elhízásra, mint aki egyedül él! A párosok kevésbé figyelnek magukra, többet esznek, és tévhitük, hogy a házimunkával úgyis leadják a pluszkalóriákat. Angol kutatók azt vizsgálták, a szlnglik vagy a párkapcsolatban, családanyaként élők karcsúbbak-e. Kiderült, az egyedülálló nők feleannyira elhízottak, mint a családosok, az állandó társsal élők. Utóbbiak között 68 százalék (!) az elhízottak aránya. Ennek több oka van, s az egyik legnyomósabb az, hogy a párjáról, családjáról gondoskodó nő úgy véli, a házimunka „lenyűvl a felesleges kalóriákat". Tévhitében aztán a háztartásvezetést elég testmozgásnak gondolja, nem sportol, nem tornázik, ellenben jóízűen eszik párjával, családjával nagyokat lakomázik, s még a tévé előtt is nassol „jutalomfalatkákat". Arra talán még odafigyel, hogy gyermekei egészségesen étkezzenek, arra, hogy ő is, már nem. Főzés közben „csipeget". A közös étkezéseknél pedig siet, hogy a többieket ki tudja szolgálni, ő maga gyorsan eszik - pedig a „falás" sok fölösleges kalóriát visz a szervezetbe, ilyenkor észrevétlenül többet eszünk. A pluszkalóriákat nem tudja maradéktalanul „ledolgozni" a háztartásvezetés! Nem árt néha kicsit számolni: tudni például, hogy egy óra főzéssel egy 60 kilós nő cirka 180 kalóriát „dolgoz le". Egyórányi bevásárlás energiaigénye kb. 240 kalória, ugyanennyi idejű takarításé pedig legfeljebb 300 kalória, amit észrevétlenül azonnal magához is vesz az, aki tevékenysége közben megiszik egy-két pohár rostos gyümölcslevet. Csakúgy, mint az, aki egy órácskát kertészkedve „beáldoz" 297 kalóriát, de közben „üdíti magát" mondjuk, félliternyi szőlőlével, amiben kb. 340 kcal van. - Igazán rosszul persze az jár, aki úgy véli, neki a családellátásért jár a „jutalom", és vacsorára készít, bekap egy közepes méretű sonkás-zöldséges pizzát, s vele mintegy 1700 kalóriát... SZABÓ MAGDOLNA Nyári magyar modellek A magyar ruhagyárak és divatszalonok nyári modelljeinek 2005-ös bemutatója a Kempinski Hotel Corvinus Termében fotó: mti