Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-21 / 92. szám

10 BIZALMASAN 2005. április 21., csütörtök A hölgyek örök ékei A tavasz a nagy nemzetközi ékszer­bemutatók ideje (például Bázelben, Vicenzában), itthon pedig az aján­dékozásoké (ballagás, anyák napja, eljegyzések, esküvők). A meglepetés kellemesebb lehet, ha ismerjük a trendet - az ékszer ugyanis nálunk Is egyre inkább divatcikké válik, nem­csak „befektetés nemesfémbe, drá­gakőbe". A barlangrajzok tanúsítják, hogy az ember előbb viselt ékszert, mint ruhát, a klasszikusnak számító egyiptomi, görög, római ékesítőket idéző szép gyűrűket, karkötőket, fülbevalókat, nyakamuletteket ma is szívesen hord­ják. Az ifjú hölgyek egyre jobban bo­londulnak a dédnagymamák éksze­reiért, hódít most az 1910-20-as éve­ket, az art deco stílust idéző kollekció, az elegáns, tehetős nők pedig a drága kuriózumokat kedvelik. Bár a magyar ízlés kicsit konzervatív, az ékszerészek, a kereskedők szerint a sokszínű vi­lágdivat néhány új eleme erős hatású nálunk is. A sárgaarany uralmát megtörni látszik az art deco idejéből ismét trendivé emelt fehérarany és platina, és teret hó­dít egyre jobban a feketearany. Az ifjú­ság körében pedig menő az ezüst - pati­násan megfeketedve. S kombinálva a nemesfémet a nemes fával, a bőrrel, a kaucsukkal az etno irányzatú darabok­ban, a drágaköveket és igazgyöngyöket a luxust jelző ékszerekben. Népszerűek a féldrágakövek, az ékkövek, fantaszti­kusformai leleményekkel keretbefoglal­va. Sőt keretek nélkül, a trendi most a láthatatlan foglalás, ami hagyja érvé­nyesülni a köveket, amik közül a színe­sek egyre divatosabbak. Valóságos re­neszánszát éli a topáz, az ametiszt, a ko­rali, a borostyán, az opál, a gránát Meg persze menő és örökdivatos a gyémánt, a brilliáns, új módi szerint csiszolva, illet­ve úgy alakítva, hogy az ékszerben, az órában szabadon mozogjon. Az órák között a mechanikus szer­kezetű, felhúzós, márkás darabok élik reneszánszukat, visszahozva a régi el­vet, miszerint az órának lelke van, rendszeresen foglalkozni kell vele, s a megbízhatósága a legfontosabb. SZABÓ MAGDOLNA INKÁBB A TERMÉKBEMUTATÓ, MINT A SZEX Az álmasszőr mindent vállal Múlt heti számunkból kiderült, a hosztesz szó nem mindenkinek ugyanazt jelenti. De vajon a férfiak is arra kényszeriilnek-e, hogy bájaikat álhirdetésekbe burkolják, vagy náluk minden szó szerint értendő? Bár ese­tükben indokoltabb lenne hosztként reklámozni magukat, az általunk megkérdezett szegedi fiatalemberek hosztesz- és masszörszolgáltatást vállaltak - papíron. Tizennyolc éves fiú konzum, hosz­teszszolgáltatást, masszírozást vállal - áll a szűkszavú hirdetésben. A sze­gedi fiatalember rögtön a lényegre tér, közli, hogy intimmasszázst, va­lamint szeretkezést vállal, óránként háromezer forintért. Arra a kérdésre, hogy akkor rendezvényen valódi hosztszolgáltatásra felkérhetem-e, először meglepődik, majd - bevál­lalós lévén - beleegyezik ebbe is, igaz, a tarifa így is háromezer. Lát­hatóan nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki szó szerint veszi sorait. Hogy nézel ki? Érdeklődésemre: hogy néz ki, már a második mondatából olyan részle­teket megtudok, amelyek zavarba hoznak. Megbeszéljük azt is, hogy nála vagy nálam, de amikor közli, hogy akár ma délután is ráér, azt mondom, még gondolkozom, és le­teszem a telefont. A következő hirdető harmincéves, szintén nem hoszt, inkább sze­xuálisan szolgáltat. Vékony, sportos testalkatú, rövid barna hajú. A kér­désfeltevés - „és hogy nézel ki" - csak nekem kínos, szabadkozom is mi­atta, de ő már megszokta. A barna hajú a rendezvényektől sem idegen­kedik, mint megtudom, több hiper­marketben teljesített már nem intim „Gyúrásról is lehet szó, papírja van rí szolgálatot. Arra a kérdésre, hogy mit szeret jobban, ha szexre vagy ter­mékbemutatókra kérik fel, pillanat­nyi hallgatás után válaszol: inkább a termékbemutató. Megtudakolom azt is, hajlandó lenne-e egy idősebb höl­gyet színházba, moziba kísérni, be­leegyezik ebbe is, nem túl drágán, ezer forintért óránként. Kereken kimondva Az okleveles masszőr negyven­éves, és azt írja a bemutatkozás­ban, hogy csak beszélgetés céljából is hívható, ezért hát tárcsázom a számát. Később kiderül, ezt ő sem gondolja komolyan, de meglátta egy másik hirdetésben, és megtet­szett neki a mondat. Ő autós hosz­teszszolgáltatást vállal, hölgyek számára. Hogy ez pontosan mit je­lent? Elviszi az utast a megadott címre, aki ezért erotikus szolgálta­tást nyújt. Figyelem! Itt tehát a hölgy az, aki ezen a módon szolgál­tat, bár a végeredmény ugyanaz. - Kimondom én kereken, szexet szeretnék - közli a fiatalember, aki amikor a hirdetésben beharango­zott okleveles masszőr tudását fir­tatom, kicsit csalódott hangon vá­laszolja, gyúrásról is lehet szó, pa­pírja van róla, bár - mondja már lelkesebben - testi kapcsolat ott is kialakulhat. És mi van akkor, ha nem tetszik egymásnak a kuncsaft és a masszőr-sofőr? KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ - Hát bizony ez kölcsönös szim­pátia kérdése - mondja - de arra kevés az esély, hogy nekem nem tetszik a hölgy, ugyanis nem va­gyok nagy igényű. - Hirtelen nem tudom eldönteni, ez jó hír, vagy rossz. Nyíltan tilos Beszélgetőpartnerem elárulja azt is - akárcsak a lányok - kény­telenek hoszteszként reklámozni magukat, nyíltan ugyanis nekik is tilos. De akik eddig felhívták őt ­bár nincsenek sokan mindig pontosan tudták, hogyan értendő a hirdetés. G. ZS. KÖZÉPKORÚ NŐ MUNKÁT KERES Bizonytalan és kilátástalan aranykor? Két diplomával és több évtizedes gyakorlattal, számí­tógépes ismeretekkel munkát keres 50 éves, fiatalos, dinamikus családanya. Ez állhatna Lukácsné hirdetésé­ben. Ha feladná. De ő mást adott fel. A munkakeresést... Ha valaki keresett már munkát, tudja, milyen érzés a telefon csörgését vagy a postást várni Sajnos nem azért hagyott fel a munkakereséssel a középkorú nő, mert rátalált az igazira. Hanem azért, mert végre talált olyan munkát, amivel tud egy kis pénzt keresni. - Textilmérnöki diplomám van, emellett pénzügyi szám­viteli főiskolát is végeztem. Két diplomával kérdőívezek. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, de úgy érzem, az egész világ el­lenem fordult. Kilátástalannak látom a jövőt, ha egyáltalán még létezik jövő. Legalábbis számomra. Az elkeseredés nem oktalan, utolsó munkahelyéről indok­lás nélkül küldték el, amikor lejárt a szerződése. - Tisztában vagyok az ide­vágó jogszabályokkal, tudom, hogy nem kell indoklást adnia a munkáltatónak, ha lejár a szerződés. De azért emberileg elvártam volna, hogy ne zár­óra előtt mondják meg, hogy másnap nem kell jönnöm. - Nem voltam én ilyen soha. Most meg minden apró bosz­szűságon elsírom magam. Tu­dom, hogy erősnek kell lenni és talpra kell állni, addig, amíg ereje van az embernek. Érzem magamon, hogy rengeteg erő van még bennem. Tudom, hogy hasznos munkaerő len­nék, szakmailag és emberileg is bárhol megálltam a helyem. De nem kellek. Lehet, hogy bennem van a hiba, de még arra sem méltatnak, hogy ezt megmondják. Pedig mindent megtett an­nak érdekében, hogy sikere­sen pályázzon a meghirdetett állásokra. - Beiratkoztam számítás­technikai tanfolyamra, és megtanultam amerikai típusú önéletrajzot írni. Könyveket rágtam át a felvételi elbeszél­getésekről, minden új tippet és tanácsot szívesen fogad­tam. De az az igazság, hogy esélyem sem volt mindezeket a gyakorlatban kipróbálni. A legtöbb helyre ugyanis be sem hívtak. De még csak annyit sem tettek meg, hogy tele­fonon vagy válaszlevélben ér­tesítettek volna a döntésükről. Ahol személyes beszélgetésig jutottunk, általában arra hi­vatkozva küldtek el, hogy fiatalabbakat keresnek. Nem azért mondom, de ha cég­vezető lennék, 35-40 körüli embereket alkalmaznék. Ne­kik már általában van család­juk, tehát ha nő az illető, nem kell attól tartani, hogy elmegy gyereket szülni. Ennek a kor­osztálynak 10-15 év körüli gyerekeik vannak, akikkel nem kell otthon maradni be­tegszabadságon. Van lakása, autója, így nem fog rögtön elmenni, ha jobb ajánlatot kap. A szakmai tapasztalatot nem is emlftem. A mi kor­osztályunk már biztosan hű­séges marad nyugdíjazásáig. De lehet, hogy pont ez a prob­léma. Ha valaki keresett már mun­kát, tudja, milyen érzés a te­lefon csörgését vagy a postást várni. Mindennap új remé­nyekkel ébred az ember. Egy-egy pályázat megírása közben már el is képzeli az irodát, ahol dolgozni fog. Az­tán jön a hideg zuhany. Vagy a felismerés. Nem csörög a te­lefon, és nem hozott levelet a postás. De még mindig jobb otthon dühöngeni, mint egy rosszul sikerült állásinterjú után mélydepresszióban ha­zavánszorogni. Látni a család arcán a csalódottságot és érez­ni a feleslegesség nyomasztó fájdalmát. Az álláskeresők maximális tájékozottságával mesélt Lu­kácsné a hirdetések szövegé­ről és az azokból levonható következtetésekről. - Sokan pénzt kérnek azért, hogy munkához juttassák az embert. Na ezt tartom én a leg­undorítóbb dolognak a vilá­gon. Olyan embereken élős­ködni, akiknek így is sok a gondjuk, egyszerűen gusztus­talan, ráadásul nem is törvé­nyes. Ugyanis a korrekt mun­kaerő-közvetítő cégek akkor kapnak pénzt egy vállalattól, ha megfelelő szakembert talál­nak számukra és nem fordítva. Rajtuk kívül ott vannak még az otthoni munkát kínáló hiénák és az emelt díjas telefonvona­lon állást közvetítők is. Mind arra szakosodtak, hogy a sze­rencsétlenül járt emberbe rúg­janak még egyet. Ha valaki nem elég szemfüles, több po­font is kaphat. POZSGAI KITTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom