Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-01 / 26. szám

KEDD, 2005. FEBRUÁR 1. • AKTUÁLIS* 5 Sokszorosára nőtt a fogyasztás a Fekete sas utcában Elképedtek a lakók a vízdíj számlákon A Bécsi Kávéház megnyitása óta az égbe szökött a szegedi Fekete sas utca 19-21. számú ház víz­fogyasztása. A korábbi éves el­számolás különbözetének sok­szorosát fizetik a lakók. A ká­véház üzletvezetője szerint a vendéglátóhely nem követett el szabálytalanságot. Föltüzelték a vízdíjszámlák a szegedi Fekete sas utca 19-21. ház lakóit. Korábban a havi áta­lányon felül csupán 3-4 ezer fo­rintot fizettek az éves elszámolás idején, néhány éve viszont több­szörösére nőtt a különbözet. A lapunkhoz forduló Kovács Mik­lósnénak 2004-ben 21 ezer forin­tot kellett ráfizetnie. O és lakó­társai magyarázatot és áttekint­hető elszámolást kértek a Szege­di Ingatlankezelő és Vagyongaz­dálkodó Rt.-tól, ám máig sem kaptak elfogadható indoklást. A magas számlák megjelenése óta többen fölszereltették a vízórát. A lakók összefüggést látnak az elképesztő számlák megjelenése és a földszinti Bécsi Kávéház mű­ködése között. Az első, kiugróan magas elszámolást ugyanis ép­pen 2001-ről kapták - ugyaneb­ben az esztendőben nyílt meg a kávéház. Megerősítette lakótár­sai gyanúját Sántháné Torgyik HÁROMSZOROS KÜLÖNBSÉG gg| A Szegedi Vízmű Rt nyilvántartása szerint a Fekete sas utca 19—21. főmérő-elszámolása 2000-ben ha­vonta átlagosan 50 ezer forint volt Ez az összeg 2001-tól két-három­szorosára nőtt tavaly elérte a 200 ezer forintot A Bécsi Kávéház a vízmű fogyasztó-nyilvántartásá­ban sem szerepel. Gabriella (neki 31 ezer forintos ráfizetést számláztak) is, aki egy­szerű okfejtéssel mutatott rá a helyzet képtelenségére: a lakások nagysága mellett a bérlők száma sem változott számottevően az elmúlt tizenöt évben; semmi sem indokolja tehát a. fogyasztás meredek emelkedését. Az emlí­tetteken kívül Kozocsa István (19 ezer forintos elszámolószám­lát kapott) és Bordás Pál (24 ezer forintos ráfizetésről értesítették) neve is szerepel az IKV Rt.-nek szóló legfrissebb panaszos levél­ben. Még furcsábbá teszi a helyze­tet, hogy 2003-ban, az akkori til­takozás hatására, az IKV megkö­zelítőleg a felére csökkentette, s utóbb jóváírta az egyébként rendben befizetett összeget. Horváth Roland, a Bécsi Kávé­ház üzletvezetője kérdésünkre el­mondta: a kávéháznak saját, sza­bályosan fölszerelt vízórája van. Ez a mérő viszont az ingatlan­kezelő nyilvántartásában nem szerepel, a kávéház fogyasztását átalánydíjas rendszerben szá­molják el - tudtuk meg Bárányi Iréntől, az IKV Rt. gazdasági igazgatójától. A ház fogyasztását nem tudják megmondani, mert a Fekete sas utca, Nagy jenő utca és Kígyó utca által határolt tömb­nek egyetlen vízmérője van, s ­az előírás szerint - négyzetméter szerinti átalányt fizet az, akinek nincs saját vízórája. A megoldás tehát a saját mérő fölszerelése. A gazdasági igazgató elmondta még, hogy az elszámolás felül­vizsgálatát rendelte el a Fekete sas utca 19-21., és a hasonlóan tisztázatlan helyzetű ingatlanok vízfogyasztása ügyében. NY. P. Egyelőre bizonytalan, mitől szöktek fel a vízmű számláján az ősz­szegek Fotó: Frank Yvette Bemutatkozott az öreg, de csillogó villamos Húszéves az új csuklós Felújított villamost állított teg­nap forgalomba a Szegedi Közle­kedési Társaság az l-es vonalon. A húszéves, de újjávarázsolt jár­mű korábban Potsdamban közle­kedett. A csöndes, fűtött kocsi társai felújításra várnak: az SZKT telepe tele van használt Tatrakkal, pótkocsikkal. Nagy örömmel szálltak föl az utasok a Galamb utcánál tegnap délután az-új csuklós villamosra. Nem is merem összehavazni, úgy csillog - mondta egy asszony. Azt észre sem vették, hogy benn ült Nagy Sándor városfejlesztési alpolgármester, Dózsa Gábor az SZKT igazgatója és a cég vezetői. Az alpolgármester útközben nyi­latkozott. Elmondta: uniós tá­mogatással az elektromos tö­megközlekedés jelentős fejleszté­sét tervezik. Az Anna-kúti cso­mópont fölújítására pedig már készülnek a kiviteli tervek. A hi­vatalosan KT4DM-nek nevezett Tatra villamost Botka László pol­gármester indította útjára a re­mízben. O az önkormányzat há­roméves villamos- és trolifejlesz­tési tervéről beszélt, amelynek keretében összesen 2 és fél milli­árd forintot költenek a tömeg­közlekedésre. Dózsa Gábor elmondta: olyan villamost kellett választani Sze­gedre, ami a járműparkba illik. Ebben az évben összesen kilenc áll forgalomba. Egy csuklós Tatra összesen 25 millió forintjába ke­rült az SZKT-nak. A kocsik egy ré­szében teljesen kicserélik az elekt­romos rendszert, így a villamos képes lesz például arra, hogy féke­zéskor a keletkező energiát vissza­táplálja a hálózatba, így húszmilli­óval drágább a felújítása. Dózsa hangsúlyozta: új villamost több száz millió forintért vehetnének. Az első út, ki a remizből, irány a pálya Fotó: Miskolczi Róbert P0TSDAMB0L SZEGEDRE A KT4-es villamosból 1974-től az NDK-ba 1042 darabot szállítottak, a Szovjetunióba 415-öt, Jugoszláviába 260-at. Az utolsó ötven darabot 1991-ben Észak-Koreába rendelték. A szegedi csuklós Tatrák húsz évig Potsdamban szolgáltak. A 130 személyes, most forgalomba állt villamos fűtött, csendes. Egy női hang mondja be a megállókat, amelyeket a kijelző is megjelenít. Szegeden most először rajzoltak a Nyugat-Európában szoká­sos színes, a megállókat jelölő hálózati térképet. A másfél éve történt igazgató­váltás óta az SZKT-t alaposan „átmozgatta" Dózsa Gábor. Mű­ködése szélsőséges véleményeket váltott ki. A városi ellenzékből jött bírálatok szerint villamosbe­szerzéseivel a cseh ipart támo­• gatja, az SZKT-nál készült troli pedig „barkácsolt". A város veze­tése azonban elégedett. Tény: Dózsa olcsón talált használt vil­lamosokat, az SZKT-nál össze­szerelt troli pedig közlekedik. Dózsa járta Németországot, így nemrég például pár ezer eu­róért szerzett pótkocsikat, ame­Vizsgadrukkra vad Vizit Rendes egyetemista a vizsgákat megünnepli, a vizsgaidőszak végén pedig féktelenül mulatozik. A Viziten (Vizsgaidőszak záró iszonyatos tivor­nyán) zsúfolásig megtelt a JATE-klub. Kellemes tömeg fogadott a JATE-klubban. Ülőhe­lyet már nem találtunk, de nem kellett sorban állni sem a ruhatárnál, sem a pultnál. Láttunk konszoli­dált fiatal nőket kulturáltan csevegni és bakancsos lányokat sörrel egyensúlyozni, tetovált fiatalembe­reket trikóban sétálgatni és legutolsó divat szerint öltözött címlapfiúkat pultot támasztani. - Egyedül érkeztem, de találkoztam barátaimmal ­elevenítette fel az emlékeket Németh Ildikó ötödéves bölcsész. - Olyan ez, mint valami szociális terápia. - Elsőéves közgázos vagyok, de nem fogok kibírni még négy évet. Belehalok - magyarázta a zsúfolt mosdóban egy szőke lány, majd „Buli van!!!" kiál­tással belevetette magát a tömegbe. - Konkrétan nálam az az igazság, hogy utolsó nap lett meg minden vizsgám de végre túl vagyok rajta és felszabadultnak érzem magam - mondta a mo­solygós Csermiczki Ádám elsőéves közgázos fiú, aki még számtalanszor elismételte, hogy „az utolsó napon, de meglett minden". G. ZS. A gondozási központ munkatársai segítenek a rászorulókon - „Elviselném a telet, csak lenne kihez szólni" A tanyákat nem zárta el a hó a külvilágtól Nyáron a homok, télen a hó nehezíti a homokháti tanyákon élők minden­napjait. S bár elzárt épületek nincse­nek, az idősebbeknek a jég vagy né­hány centi hó is akadályt jelent. Aki magányos, az ilyenkor még inkább egyedül van. Két mérges kutyája jelenti a társaságot a Mórahalom melletti tanyán élő 83 éves Ábrahám lánosnénak. Unokája és annak felesége éppen karácsony előtt költözött be a városba Eta nénitől, aki nehezen dol­gozza fel, hogy egyedül maradt. Megérti a fiatalokat, de a magány fájdalmas. Eta né­nihez hetente kétszer benéz a tanyagond­nok, ebédet hoz és a postaládát is ellenőr­zi. A gondozási központ terepjárója éppen csak befordul a tanya elé, a néni máris hozza az üres ételhordót. Örül a látoga­tóknak, meg sem kérdezi, miért fényké­pezzük. - A telet is elviselném, csak lenne kihez szólni. Egész nap nem nagyon van mit csi­nálni, takarítgatok, meg itt vannak a ku­tyák és a tyúkok, azokat gondozom ­mondta Eta néni. Az idős nő 1942 óta él ezen a tanyán, férje örökségén. Mint mondta, ő taposta a sarat az építéskor, idegyökeresedett ő is. Jó emberek, ió szomszédok között él. - Most nincs nagy hó, de ha még 10 cen­ti hullik és a szél is fúj, akkor baj lesz. A szél olyan torlaszokat épít kevés hóból is, hogy a kerítés tetejéig ér. Régen, amikor még makadámút volt, akkora fúvások vol­tak, hogy nem lehetett bejutni a házba. Emlékszem, szegény állatorvos teljesen elsüllyedt benne. Tizenöt perc alatt kerékpároznak be a központba a Bertatanya lakói, de ilyenkor a hóban gyalog járnak. A bevásárlást ma­guk intézik, azonban a gázpalackot és hét­köznap az ebédet hozzájuk is Bozóki Imre tanyagondnok hordja. Csipesz, a fekete ti­beti terrier ilyenkor 12 óra előtt kiül a ka­pu elé és várja a mórahalmi gondozási központ terepjáróját. Berta Ferencné, Katalin nem bánja a hó­esést. - így legalább van mit csinálni. Élvezem a munkát a ¿óval, a söprögetést, a lapáto­lást. Addig is levegőn vagyok. A házban, ugyanúgy mint a panelban, csak unatkoz­nék. Tévézni meg úgysem szeretek, legföl­jebb rejtvényt fejtek. A nyugdíjas házaspár 1991 óta él ta­nyán, velük lakik Andrea lányuk és időn­ként két unokájuk. - Ez a tél még nem zárt el bennünket a külvilágtól, de két évvel ezelőtt két napig vártuk a hókotrót, hogy kijussunk a ház­ból. A hóeke napjában többször is eljön ha Ábrahám Jánosné, Eta néni megköszöni, hogy ebédet vittek neki Fotó: SchmiJt Andrea kell, így nem maradunk bezárva - magya­rázta Berta Ferenc. A családot nem ijeszti meg a hideg, az asszony naponta iár el tejért és beszélget­ni a szomszéd tanyára, s a szánkó is kéz­nél van, ha az unokák játszani szeretné­nek. GONDA ZSUZSANNA lyek átépítés után a szóló Tatrák mögé kerülnek majd. Az SZKT telepén itt is, ott is rozoga jár­müveket mutatott tegnap, ame­lyek kisebb-nagyobb felújítás után állnak forgalomba. A ren­geteg munkát nem győzik a szű­kös épületekben - mondta -, ezért bővítik a Pulz utcai csar­nokokat. Az igazgató régóta nem titkol­ja: nem csupán elektromos jár­művekben gondolkozik. Tegnap épp egy kibelezett kék buszon dolgoztak a szerelők a telepen. Az SZKT hét vén Ikarust vett a BKV-tól - százezrekért. Felújítva, a nyári építkezések idején, troli­és villamospótló buszként szol­gálnak majd. M. B. I. A makói gyökér végnapjai? Egyelőre nem mozdul a piac, nyomott árat fizetnek a gyö­kérért a nagybanin, mondják a Makó környéki gazdák. Makó környékén ezreket érint a zöldségtermesztés feltételeinek el­lehetetlenülése. A tavalyi, csapa­dékos, kedvező időjárásnak kö­szönhetően jelentős túltermelés­sel számolhattak a gazdák és a ke­reskedők, ennek következtében zuhanni kezdett a termények ára, előfordult, hogy már a nagybani piacig felmerült útiköltség sem té­rült meg a gyökér eladásából. Ösz­szel még a téli hidegekre vártak az apátfalvi gazdák - arra számítva, hogy a hiány árnövekedést jelent. - Sajnos egyelőre nem mozdul a piac, nem érzékelhető, hogy a fagy miatt csökkenő raktárkész­letek árnövekedést okoznának ­fogalmazott Antal József, a gyö­kértermesztésről híres apátfalvi térség falugazdásza. - Szerintem még két hét kell, hogy az időjá­rás-változás éreztesse a hatását, hiszen addig a még földekben lé­vő zöldség közel fele tönkre fog menni. - A földben van a termésem nagy része, háromhektárnyi gyö­keret termesztettem idén, de nem mondhatnám, hogy megérte, hi­szen ha mindent összeszámolok, a ráfordított költséggel és a rezsi­vel együtt veszteséges lenne az el­adás - panaszolta lapunknak Szi­lágyi Ferenc apátfalvi termelő. Összeomlott a zöldségpiac, vallja Szemes Ernő földeáki falu­gazdász. A zöldségfajták egy ré­szének tárolására nincs lehető­ség, mindig annyit szednek fel, amennyire éppen kereslet van - a többit a földeken hagyják a fagy­nak vagy a rágcsálóknak kitéve. I. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom