Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-19 / 42. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek WKmmmm SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2005. FEBRUÁR 19. WWW.DELMAGYAR.HU GYULAY ENDRE PÜSPÖK AZ EGYHÁZ POLITIKAI SZEREPÉRŐL A közügyek vállalása A kettős állampolgárságról tartott népszavazás, a minisz­terelnök vatikáni látogatása, valamint az egyházi támoga­tási rendszer megkérdőjelezése kapcsán az elmúlt idő­szakban beszédtéma lett a katolikus egyház közéleti véle­ményformálása. A kérdésről Gyulay Endre, a Szeged-Csa­nádi Egyházmegye püspöke fejtette ki álláspontját lapunk­nak. Úgy véli, nem az egyház politizál, hanem egyes politi­kai pártok azonosulnak az egyház tanításával. A megyés püspök szerint a politikával ma az a legnagyobb baj, hogy a hatalom megszerzését, és nem a közjót tartja szem előtt. Gyulay Endre: Az egyház azzal bízott meg, hogy a közjó érdekében kiállják FOTÓ: FRANK YVETTE - Püspök úr, ön szerint po­litizál-e a magyar katolikus egyház? - Más eredmény jön ki, ha 25-öt osztok 4-gyel, mint ha fordítva tenném. Az egyház meghirdeti a saját tanítását. Ez a számláló. Valamelyik párt fel­fedezi benne, hogy neki is van­nak ehhez hasonló céljai. Ez a nevező. Az eredmény: az egy­ház pártpolitikát folytat. A do­log fordítva van: az egyház el­mondja a tanítását, és nem át­veszi valamelyik párttól. Az egyház már kétezer éve hirdeti ugyanazt, vagy ha tetszik, száz­tíz éve már, hogy a Rerum no­varumban meghirdette szociá­lis tanítását; akkor, amikor ezek a pártok még sehol nem voltak. Az a kérdés tehát, hogy melyik párt alakul az egyház tanításá­hoz. Egyébként is minden alka­lommal, amikor a választások előtt a püspöki kar kinyilvání­totta véleményét, ismertette az egyház tanítását, és ehhez fűz­te hozzá, hogy a hívek döntse­nek lelkiismeretük szerint. Mindegy, melyik párt - Van-e saját szabályozása az egyháznak a politikai megnyilvánulásokra? -A közügyekkel való foglalko­zást az egyház nemcsak felada­tának, hanem kötelességének is tartja. A II. Vatikáni Zsinatnak „Az egyház a mai világban" cí­mű dokumentumában benne van, hogy minden megkeresz­telt katolikus ember köteles a közjóért dolgozni. A dekrétum arról is szól, hogy akinek érzéke van a politikához, az képeztesse ki magát, és korrupció nélkül, tisztességesen vállaljon politi­kai szereplést, aminek révén az egyház álláspontját ki tudja nyilvánítani. Az Egyházi tör­vénykönyvben olvasható, hogy a papság semmiféle vezető sze­repet nem vállalhat, nem lehet országgyűlési képviselő, párt­tag, szakszervezeti vezető ­csak egészen rendkívüli, külön­leges engedéllyel. - A kettős állampolgárság­gal kapcsolatos népszavazás idején ön is személyesen ál­lást foglalt az „igen" mellett. Ezt nem tekintette politikai kérdésnek? - Lehet így is tekinteni. De ne felejtse el, a miniszterelnök úr sokkal később nyilatkozott ar­ról, nem támogatja, hogy a ket­tős állampolgárságról törvényt hozzon a parlament; akkor állt elő ezzel, amikor az egyház már régen megszólalt, és a híveket a támogatásra kérte. Nem a Fi­deszről vagy az MSZP-ről volt szó, hanem egy olyan közös­ségről, amelyik a saját országá­ban kellene, hogy megőrizze a magyar öntudatát és kultúrát. - Amikor az egyház bele­kapcsolódik egy politikai dis­kurzusba, nem tart attól, hogy azonosítják a politika legtöbbször alázat nélküli módszereivel? Hogyan lehet ettől elkülönülni? - Ez valóban nehéz. De én so­ha nem mondtam, hogy bárki egy adott pártra szavazzon. Emlékszem arra a Tisza Szálló­ban lezajlott nagygyűlésre, amit Orbán Viktor a kampánya al­kalmából rendezett; ott is le­szögeztem: én nem azt mon­dom, hogy Orbán Viktorra sza­vazzanak vagy Horn Gyulára. Azt mondom, ami az egyház ta­nítása, s azt, ami szociális vagy oktatási kérdésekben ebből eredően megfogalmazható. Ezek - állítólag - politikai kér­dések. De hát nem azok! Ma is az a legnagyobb gond a politi­kával, hogy senki sem arról be­szél, mi a közjó. Minden meg­nyilatkozásban az van, hogy mert 2006-ban". Engem püspöki kinevezésemmel az egyház feje azzal bízott meg, hogy a közjó érdekében kiállják, és nem érdekel, hogy melyik politikai párt valósítja azt meg. - Elment volna egy balol­dali rendezvényre is? - Általában elmegyek, ahová hívnak, ha hagyják, hogy kifejt­sem, amit mondani szeretnék. A rendszerváltozás után a sze­gedi múzeumban is ott voltam, amikor a szocialisták vallási ta­gozata meghívott. Horn Gyula is jelen volt. Ott voltam, hogy elmondjam, amit az egyház ta­nításából el akartam mondani. -A miniszterelnök vatikáni látogatása vitát keltett, mi­után bepanaszolta a magyar püspöki kart a pápánál. Mi­lyen visszahangja volt ennek a Vatikánban? - A vatikáni diplomácia elég­gé régi: megszokta már ezt a hozzáállást is, és megszokta a kulturált hozzászólást is. Gyur­csány Ferenc miniszterelnök űr előtt minden magyar kor­mányban megvolt a jóindulat, hogy a történelmi egyházakkal személyesen összeült, és be­szélgettünk az ország dolgairól. E ciklus alatt is volt erre igény. Alsóbb szintű kezdeményezés volt, de folytatás nélkül. Pedig ott alkalma lett volna a minisz­terelnök úrnak elmondania a véleményét az egyház közéleti szerepéről. Hogy miért nem így tett - ő tudja. Szerintem ez a vatikáni közjáték egy kezdő po­litikus - úgy értem, a nemzet­közi politikában kezdő, mert a KISZ-ben, majd az MSZP-ben politizált azelőtt is - önálló kez­deményezése volt, amit nem egyeztetett senkivel. 6 millió megkeresztelt - Ön nemrég a jobboldali Nemzeti Fórummal közös rendezvényen vett részt... - Bocsánat: meghívtak egy rendezvényre, ahol azt mond­hattam, amit akarok... -...és a médiában az terjedt el, hogy ott hatmillió megke­resztelt magyar emberre hi­vatkozott, akik elvárják az egyháztól, hogy közéleti kér­désekben véleményt nyilvá­nítson. Valóban ennyien hall­gatnak a keresztény egyházak szavára Magyarországon? - Ez így félreértés. Én azt mondtam, minden megkeresz­telt ember az egyházhoz tarto­zik. Ha valaki azt követeli, hogy az egyház ne politizáljon, akkor ez a hatmillió megkeresztelt ember nem szólhatna hozzá szociális, gazdasági kérdések­hez, sőt nem is szavazhatna. - Mit gondol Magyarorszá­gon a keresztény morál ál­lapotáról? -A keresztény morál tanítása ismert: ide tartozik a válás tilal­ma, az abortusz- és drogtila­lom, az élet védelmének elve, az eutanáziával kapcsolatos ti­lalom. Hogy ezeket a megke­reszteltek nagy része valóban megtartja-e? Azt kell monda­nom: nem. A katolikusok is vál­nak, közöttük is van bizonyára abortusz, vagyis nem minden­ki hajtja végre az egyház tanítá­sát. Egy társadalom, amelyik abortuszt törvényt engedélye­zi, az nem az egyház elképzelé­seit valósítja meg, és nem biz­tos, hogy az Isten által adott vi­lágban jó törvényeket hoz. Az egyház, bár tiltakozik e törvé­nyek ellen, tudomásul veszi azokat. Nem közösíti ki azokat az egyházból, akik a magyar törvények szerint élnek. Csak segíti őket abban, hogy más­ként gondolkozzanak, bűnbá­natot tartsanak. Nem szükség­képpen kell, hogy ezt mindenki teljesítse - elvégre az állam tör­vényeit sem teljesíti mindenki; a börtönben is vannak embe­rek, és azok is magyar állam­polgárok. A megkeresztelt em­ber is megmarad keresztény­nek akkor is, ha emberi gyen­geségből vagy társadalmi nyo­másra nem követi mindenben az egyház tanítását. Levél Rómába - Ügy hírlik, ön idén nyu­galomba vonul... - Az egyház törvénykönyve szerint az a püspök, aki betöl­tötte a 75. évét, köteles felaján­lani Rómában a lemondását. Miután én szeptember 17-én érem el ezt a kort, előző nap feladom előre megírt lemon­dásom. Ezután már Rómában döntenek; lehet, hogy azt vála­szolják, egyelőre vigyem to­vább az egyházmegye ügyeit, esetleg azt, hogy az egyházme­gye tanácsosai válasszanak a nyugdíjba vonult püspök he­lyett kormányzót az új püspök kinevezéséig. Nem tudom, mi lesz a válasz: az, hogy folytas­sam, vagy az, hogy beadhat­tam volna már korábban is... - Szeretné folytatni? Nem tűnik idősnek és fáradtnak... - De, „igen vén" vagyok, sok bajom adódik, de hát kinek nem? Úgy vagyok vele, hogy ha Róma úgy dönt, rossz érzések nélkül átadom a helyem. Aki fiatal és új lendülettel jön, az biztosan sokkal jobb lesz, mint én vagyok. Mindig jobb jön... - Ki lenne az? - Nem tudom, ezt is Rómá­ban döntik el. Előtte kivizsgál­ják, milyen a tanítása, milyen nyelvet tud, hogyan vélekedik számos dologról. Egy hosszú listára kell többeknek vála­szolnia, amit titokban szokott kiküldeni Róma, s titok az is, hogy ki kapja. Ezt az eljárást tiszteletben kell tartanunk. PANEK SÁNDOR VÁRJUK "•SJ-TT*! TT 23 iotTfr- gaTf nfyl; J 06-30/30-30-443 mms@delmagyar.tiu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I legjobbakat megjelentetjük! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedfes Ohssó! 4 megjelenési»' a hWj egyetértésén kjyül a képen íéikeló szeméi* (kiskííéeknél a törvényes képviselő) hozzéjértilása szükséges. DtLMACYARORSZÁG DÉLVILÁG A DELívlAGYARORSZAS és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Szép iroi történetek Darvasi László Podmaniczky Szilárd Bakos András Farkas Csaba Bátyi Zoltán www.delmagyar.hu Folyamatosan bővülő prózagyüjtemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom