Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-10 / 34. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. FEBRUÁR 10. "MEGYEI TÜKÖR" 7 Szegedi módszer a gyermek- és ifjúságvédelemben Meg lehet nyerni a fiatalok bizalmát Nem történt felnőttek elleni at­rocitás másfél éve és kevesebb a gyerekek közötti agresszió a szegedi befogadóotthonban. Ez a megváltozott, új nevelői fel­fogásnak köszönhető. Barcsi Antal, az intézmény igazgatója azt szeretné, ha nem lakna ná­luk senki, azonban ez - például egy jogszabály változása miatt ­továbbra is csak álom marad. A közoktatási törvény módosítá­sa, mely szerint az iskolákban ezentúl nem kötelező ifjúsági és gyermekvédő alkalmazása, növe­li az esélyét, hogy több gyerek ke­rül a befogadóotthonokba, majd onnan nevelőszülőkhöz. Vagyis nő a gyermekvédelmi intéz­ményrendszer szerepe. Barcsi Antal, a területi gyermekvéde­lem igazgatója sem tartja jó hú­zásnak az év elején életbe lépett rendeletet, de ha már a törvény­alkotók ezt így gondolták, akkor együtt kell vele élni. - Az lenne a legideálisabb, ha a feltárt problémákat családon be­lül lehetne orvosolni, ami megta­karítást jelentene az államnak. Ugyan létezik ennek a helyi alap­ellátásban lehetősége, a gyakor­latban azonban nem igazán elter­jedt az a módszer, hogy a csalá­dok mellett segítő dolgozzon, aki tanácsokkal látja el a felnőtteket, ügyel a gyermekek iskoláztatásá­ra és netán még a költekezésébe is beleszól - hívta fel a figyelmet az igazgató, aki talán maga ellen beszél, de mégis annak örülne, ha nem laknának gyerekek a szegedi Bal fasori központi épületben. Ez egyelőre utópia, ezért az ott dol­gozóknak a problémákkal együtt kell élniük. A nevelőknek nehéz a feladata, hiszen a családjukból kiszakadt gyerekek nem éppen barátként érkeznek átmeneti szálláshelyükre, ugyanis ide irá­nyításukat életük újabb kudarca­ként fogják fel. A kisebbek sír­nak, a nagyobbak indulatosak: nem ritka, hogy kezdetben röpül a pohár és törik a tányér, azaz fo­kozódik az agresszió, amit a dol­gozóknak tudni kell kezelni. Ezért Szegeden olyan befogadá­si rendszert dolgoztak ki, mely­nek alkalmazásával megelőzhető a beérkező fiatalokban az ellen­ségkép kialakulása - tudtuk meg az igazgatótól. A reformintézke­dés lényege, hogy minden fiatal mellé önkéntes mentor ke­rül, aki próbál személyes kapcso­latot kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a gyermek folyamatos, egyedi törődésben részesül, a ne­velő mindig talál olyan megol­dást, hogy a kiválasztottja önér­zetében ne érezze magát sértve. Barcsi Antal szerint a módszer sikeres és követendő, hiszen az otthonban másfél éve nem volt lényeges felnőtt-gyermek ellen­tét, és egy éve kezelhetővé szelí­dültek a gyerekek közötti agresz­szív cselekedetek is. Éppen ezért a tapasztalatokat tanulmányba foglalták, melyet hamarosan publikálnak. CS. G. L. Három mosoly Ha hiszik, ha nem, közkívánatra itt vagyok! - köszöntötte a hétfő délutáni intercity utasait az utasellátó kocsit tologató fiatalember. - Megérkeztem. Sört, kávét, üdítőt tessék! Szomorúan nem lehet velünk utazni. Tessék mosolyogni! Egy jegyzetelő lány mellé lépett, aki ijedten kapta fel a fejét. -Aki puskázik, elveszem, egyes! - szólt a férfi, és mire a lány el­mosolyodott, már tovább is gurította a kocsit. - Jó napot kívánok! - bólintott nekem is. - Mit adhatok: Kávét1 Parancsoljon, kétszáz krajcár és három mosoly. Köszönöm. En is köszönöm. Jólesett. DOMBAI TÜNDE AzAlgyőn élő férfi azt akarja, hogy valaki vessen véget a szenvedéseinek Könyörgés - eutanáziáért Végső elkeseredésében az euta­názia engedélyezését kéri egy al­győi férfi. Mencigár Tibor mások mellett a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek ír levelet. „Alulírott Mencigár Tibor ké­rem, hogy az alábbi indokaim alapján az eutanáziámat szíves­kedjék engedélyezni, elvégezni" - áll abban a levélben, amelyet az Algyőn élő, 52 éves Mencigár Ti­bor szándékozik elküldeni a mi­niszterelnöknek, a köztársasági elnöknek, az ombudsmannak, az igazságügy- és az egészségügyi miniszternek. A levélben hosz­szasan sorolja, milyen vizsgála­tokon esett át, s elpanaszolja: 30 éve küzd nap mint nap a csilla­píthatatlan fájdalommal. Az algyői családi ház nappalijá­ban ültet le bennünket a háziasz­szony, a hat éve megözvegyült Pinczés Fülöpné Vera. Mencigár Tibor a dohányzóasztalra készí­tette elő a zárójelentéseit. - 1976-ban a katonaságnál bal­eset ért. Egy katonai csónakot akartunk vízre ereszteni, de rá­esett a vállamra. Éreztem, hogy megroppant a gerincem, de csak néhány nappal később látott or­vos - emlékezett vissza a további életét meghatározó esetre. - Az­óta ezzel bajlódom. Hosszú éve­kig liftszerelőként dolgoztam, szerencsém volt, hogy két-há­rom óránként le tudtam feküdni pihenni. A férfi utoljára 1997-ben volt betegállományban - ma már nyugdíjas -, majdnem egy évet töltött kórházban, ahol kivizs­gálták, de csigolyaproblémája ­állítása szerint - nem javult. Többször kérte rokkantosítását, ám hat vagy hét fellebbezés után 2003-ban kapott levelet a Zala megyei szakhatóságtól, hogy ké­rését elutasítják, fellebbezésnek nincs helye. Mencigár Tibor sze­rint az állapota már annyira le­romlott, hogy a fájdalomcsillapí­tók sem tudják megszabadítani a szenvedéstől. Nyugdíja havi 20 ezer forint, magánorvosra nincs pénze, a kórházakban pedig nincs bizodalma. A lét számára kínlódás, öngyilkosságot nincs Mencigár Tibor minden napja szenvedés. Az öngyilkossághoz nem elég bátor, eutanáziáért folyamo­dik Fotó: Karnok Csaba bátorsága elkövetni. Ezért kéri az eutanáziát. Amikor megkérdeztük a férfit, mit gondol, ki és hogyan idézné elő a halálát egy olyan országban, ahol ezt büntetik, azt válaszolta, ez már legyen az okosok dolga, így élni nem tud tovább és nem is akar. Elmesélte, hogy már a holland nagykövetségnél is beje­lentkezett a kérésével, de elutasí­tották. - Az egyik kereskedelmi csa­torna teletextjén ismerkedtünk meg, a társkeresőben találtunk egymásra - mesélte Vera. - De­cember 20-án volt egy éve, hogy együtt élünk. Tibor már a kap­csolatunk legelején elmondta szándékát az eutanáziával kap­csolatban. Ezzel én természete­sen nem értek egyet, de nem tu­dom róla lebeszélni. Az asszonytól azt is megtud­tuk, ketten 60 ezer forintból él­nek havonta, télen 50-et elvisz a rezsi, nincs pénzük sem gyógy­szerre, sem élelemre. Szerinte már az is segítség lenne, ha Tibor kapna valamilyen otthon végez­hető munkát, mert ért a számí­tógéphez. Tibor egy újabb cigarettára gyújtott búcsúzáskor és azt mondta: mindent megpróbált már azért, hogy az állapota javul­jon, hiába; nem akarja megérni, hogy magatehetetlenként ápol­ják. Inkább a kegyes halál. Ezért a leveleket elküldi a közjogi mél­tóságoknak. NYEMCSOK ÉVA A szomszéd szerint a több mint húsz év alatt sem a tanács, sem a polgármesteri hivatal nem akart dönteni az ügyben Rácz János nem engedi bezárni az üzemét Rácz János: Korrekt kapcsolatra törekedtem az itt élőkkel Fotó: Frank Yvette Megtagadta a telepengedély kiadását egy több mint húsz éve működő cégtől a szegedi önkormányzat - többek kö­zött egy hét éve hatályos kormány­rendeletre hivatkozva. Ám a vállal­kozás tulajdonosa azt mondta, még karhatalommal sem engedi leállíttatni a gépeket. - Ha kell, Strasbourgig, ha kell Brüsz­szelig is elmegyek, hogy ne állítsák le a gépeket, ne zárják be az üzemet, és az utcai demonstrációtól sem riadok visz­sza - jelentette ki Rácz János, az Alu-For-Eszt Gépalkatrészgyártó Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulaj­donosa, helyettes ügyvezetője. - Folya­matosan öt embernek adok munkát, rendesen fizetek adót, tavaly ötmillió forintot utaltam át az önkormányzat­nak. A bezárás családok megélhetését is veszélybe sodorná. Rácz János néhány napja vette át a szegedi önkormányzat jegyzőjének, Mó­zes Ervinnek a megbízásából Ácsné Gunda Judit vezető főtanácsos-irodave­zető által aláírt határozatot, amelyből kiderült: a több mint 23 éve ugyanott, a Május 1. utca 15. szám alatt működő fémmegmunkálási és egyéb gumiter­mék „gyártási tevékenység folytatásá­hoz beadott telepengedély kiadására irá­nyuló" kérelmét elutasítják. Az önkormányzat az építési hatóság és az ANTSZ állásfoglalására hivatkoz­va tagadta meg két eljárásban is az enge­dély kiadását. A cég a döntés ellen a Csongrád Megyei Bírósághoz fellebbe­zett. A bíróság azonban elutasította az Alu-For-Eszt Kft. keresetét. A hivatal - többek között - kormány­rendeletekre, a város építési szabályza­tára, valamint a Csongrád Megyei Köz­igazgatási Hivatal határozataira, állás­foglalásaira hivatkozva utasította el a te­lepengedély-kérelmet. Ha ezek a jogsza­bályok, határozatok már évek óta ha­tályban voltak, mit gondol, miért éppen most akarják becsukatni az üzemét ­kérdeztük Rácz Jánost. Tudja a választ, de nem akar erről beszélni, mondta. Né­hány pillanattal később azonban meg­gondolta magát. - Az eljárás alatt véletlenül meghallot­tam elejtett megjegyzéseket, amelyek egyértelműen arra utaltak, nem szak­mai alapokon hozzák meg a határozatot - fakadt ki. - Erről valakik már döntöt­tek, ehhez keresnek indokokat. Igazolni persze nem tudom, hogy ezek a kijelen­tések elhangoztak, de számomra mégis bizonyító erővel bírnak. Eltökélt vagyok, nem engedem, hogy a céget bezárják! Két és fél éve műhely-rekonstrukcióra és bővítésre benyújtott kérelmét az épí­tési hatóság elfogadta, amit végül má­sodfokon - az egyik szomszédjának „észrevétele" miatt - elutasítottak. Úgy tudja, csak az ő üzemét ítélték bezárás­ra, mások kaptak telepengedélyt. Hiába kértem, ha tudja, mondja meg, minek vagy kinek „köszönheti" a cége bezárásáról hozott határozatot, ennél többet nem akart mondani: „egyes sze­mélyek érdekeit szolgálta a hivatal". Vé­gül azt elárulta, hogy az eltelt több mint húsz év alatt csak egyetlen szomszéddal voltak és vannak vitái, a Május 1. utcá­val párhuzamos Pápai utcában lakó kertszomszédjával, Szolnoki Lászlóval. - Úgy gondolom, mindent elkövet­tem, hogy korrekt kapcsolatom legyen az itt élőkkel, de vele nem sikerült. Két évtizede próbál ellehetetleníteni, de nem hagyhatom. Rácz Jánost megkértem, mutassa meg a műhelyt. Még a bejárati ajtó előtt sem lehetett hallani, hogy bent dolgoznak, pedig három gép is működött. - A zaj sem zavar senkit, erre mindig odafigyeltem - mondta a férfi, aki a szá­mára kedvezőtlen határozat ellen be­nyújt fellebbezést, de szerinte nem sok esélye lesz, „mert a döntés már végérvé­nyesen megszületett". OLÁH ZOLTÁN TÖRÖK ÁTOK gj.; Szolnoki László nem tagadta, már évtize­dek óta rossz viszonyban van Rácz János­sal, és azt sem titkolta, örül, hogy a szege­di önkormányzat több mint 23 év után vég­re „igazságot szolgáltatott". „Sem a ta­nács, sem a polgármesteri hivatal nem akart dönteni az ügyben. Ennek az okait ismerem, de nem akarok erről beszélni" ­mondta az idős férfi. A nyugdíjas Szolnoki László megjegyezte, ő már a kezdetektél tudta, hogy a szomszédban sok minden szabálytalanul működik, de hiába jelezte különböző fórumokon, eddig senki nem akart tenni ellene. „Rengeteg bosszúságot okoztak nekem Ráczék. Engedély nélkül beléptek a területemre, az építkezésből származott törmeléket nekem kellett ösz­szeszednem és elszállítanom, gumit éget­tek az udvaron, a szennyező folyadék át­folyt hozzám" - mondta Szolnoki László, aki szerint a vele sokszor „csúnyán" tár­gyaié Rácz Jánossal nem lehetett megbe­szélni a problémákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom