Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-02 / 281. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN NAPI MELLÉKLETEK SZEGEDI TEHETSÉG VARJUK 06-30/30-30-443 F mms@delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! I lég/ubbiikál Megjelentetjük Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Ktdm 01«»! 4 megjelenésbe! t beküldő egyetértésén kítiil a képen litbató neméit (kísketúaknal a lóriényos késeseié) neiiéjérulásn saitaéges. Nyitva' h-f!.; 9-17, ao-vas.: 9-12 óráig. Szeged, Tisza L. krt. 57. A telt elegancia 44-60 méretig KARÁCSONYIG MINDEN KEDVES VÁSÁRLÓNK „ AJÁNDÉKOT KAP! I BIZALMASAN Péntek DELMADAR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGYÍR Szerda LÉGYOTT SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2004. DECEMBER 2. WWW.DELMAGYAR.HU A ROMÁK INTEGRÁCIÓJÁT A GYEREKEKNÉL KELL KEZDENI OÉLMAGYARDRSZAG DÉLVILÁG CtW-Zéi VKRÉ ­A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. Ön sem! Körteszületésnap az oviban Város, víztócsákban Még mindig előfordul: roma szülők nem adják óvodába gyermekeiket. A helyzet javul, de nem eléggé. Egy szegedi, pedagógusokból, segítő szakmák képviselőiből álló csoport egzakt kutatási eredményekkel is bizonyítani szeretné az óvoda beil­leszkedésjavító hatását. Az óvodá­nak a Magyarországra az integráció kapcsán betelepülő újabb népcso­portok tagjai integrációja szempont­jából is jelentősége lehet. - Korábban volt olyan év, amikor az el­ső osztályosok harminc-negyven szá­zaléka nem járt óvodába. Most már ja­vul a helyzet: a kötelező, egyéves isko­la-előkészítőn a gyerekek legtöbbje részt vesz, ám az, hogy a szülő a há­romesztendős óvodalehetőséget bizto­sítja gyermekének, még nem általános - ismerteti tapasztalatait Szabó Márta, a Szegedi Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója. Az iskolába jelentős szám­ban járnak roma diákok is. Fejlődik a szülő is Mit biztosít a három óvodai év? ­Készségfejlesztés, szocializáció, és a magyar nyelv elsajátítása - foglalja össze Vida Emiiné, a Móra-iskolával együttműködő Szél utcai óvoda tag-óvodavezetője. Abban, hogy be­hozzák a szülők az óvodába a gyerme­keket, nagy szerepe van az ingyenes napköziellátásnak is. Ezt akkor kapja az óvodás, ha a szülő rendszeres gyer­mekvédelmi támogatásban részesül. Egyébként - és ez nemcsak itteni, ha­nem általános tapasztalat - az óvoda hatására nem csupán a gyermek „fej­lődik", hanem a szülő is, megtanulja, hogyan kell „közösségbe járatni" gyer­mekét. Minden szülő azt szeretné, ha az ő gyermeke az adott csoportban minden szempontból a legjobbak közé tartozna, s azért is vigyáz rá, hogy a gyermek „ne lógjon ki a sorból". Csillogó szemek Megkérdeztünk roma szülőket is a Móra-iskolában: miért tartották fontos­nak, hogy gyermekeik óvodába is járja­nak. - Az óvoda azért jó, mert előkészíti az iskolára a gyereket - mondja Czirok Péterné anyuka. Az ő gyermeke, Robi, úgy kezdte az iskolát, hogy már tudott olvasni, az óvodai és az ehhez társuló szülői tanítás nyomán. - Most még csak harmadikos, és már a negyedikes matekot böngészi otthon - mondja büszkén az anyuka. - Az óvoda utolsó évében már szinte úgy foglalkoznak a gyerekekkel, mint az iskolában - teszi hozzá Kincses Miklós, három gyermek édesapja, közülük kettő már iskolás. Roma édesanya és gyermeke: tanulhatnak egymástól KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ. FOTÓ: KARNOK CSABA Roma diákoknak nagyon jó emlékei vannak az óvodából. Balogh Krisztina (7/a) csillogó szemekkel meséli, mennyit játszottak közösen, és: - Ha baj volt, az óvó néni mindig, gyerekek mellé állt ­emlékszik vissza. Raffael Alexandra (7/b) arról számol be, már olvasni is elkezdtek az oviban, osztálytársa, Jankó Laura - a Rigó utcai óvodába járt - pedig arról: a matek kezdeteibe is belekóstoltak. A leg­felejthetetlenebbek a körtebulik voltak. ­Volt az óvodaudvaron egy gyönyörű szép körtefa, annak szülinapját ünnepeltük meg - meséli. Az óvoda tehát csak jót ad a gyere­keknek. Ez egyértelmű, ám hogy pon­tosan mit és mennyit, ezt szeretné egy­éves kutatómunkával föltárni egy segítő, illetve pedagógiai szakmák művelőiből álló csoport, dr. Balogh Tibor pszicho­lógus szakmai segítségével. Dr. Balogh Tiborné Baricz Valéria szociális munkás, a csoport egyik tagja ismereti: a csoport a közelmúltban adott be az Oktatási Mi­nisztériumhoz egy pályázatot, amely, ha kedvező elbírálásban részesül, egyéves, a Móra-iskolában történő kutatást tenne lehetővé. Ennek keretében kiderülne, pontosan milyen különbségek vannak „óvodát végzett" és „nem végzett" gye­rekek teljesítménye, szociális beilleszke­dése között. Balogh Tiborné véleménye szerint érdemes lenne kötelezővé tenni a hároméves óvodába járást, roma s nem roma gyerekek számára egyaránt: csak így lehet a romák integrációját elérni. Pozitív példák - Egy embercsoport legkönnyebben a gyermekek révén illeszthető be a többségi társadalomba - mondja dr. Balogh Ti­borné. Részletezi: ha a roma gyermek pozitív példát lát az óvodában, például az étkezéssel kapcsolatban, hazaviszi, és rá­szól az anyukára: „Anya, nem így, hanem emígy kell enni, ezt tanultuk az oviban." Lehet, a szülő először visszaszól, „már­pedig itthon ő mondja meg, mi van", de lassanként, ha csak titokban is, elkezdi átvenni azokat a szokásokat, amelyeket a gyerek az oviból hazavitt - s máris meg­indult az integráció. A nem roma gyerek pedig, ha már a óvodában roma társai vannak, természetesnek veszi a romák jelenlétét később, az élet más területein is. így jelentékeny társadalmi konflik­tusoknak lehet elejét venni. Nemcsak a romákkal kapcsolatban, hanem a közel­jövőben betelepülő más népcsoportok tagjaival kapcsolatban is. A társadalmi béke megőrzését az óvodában kell el­kezdeni. FARKAS CSABA „Szeged, víztócsatükörben." Figyelemre méltó fotográfiai-mű­vészi-szellemi kísérletbe fogott Szalontai Ágnes, az SZTE német-pedagógia szakos hallgatója. Városképsorozatot tervez, amely bemutatja Szegedet, annak épületeit, jellegzetes részeit - eső utáni tócsákban tükröződve. Szalontai Ágnes nem régóta fotózik, és ezt nagyon sajnálhatjuk, mert rendkívül eredeti ötletei vannak, s látásmódja egészen egyedülálló. - Ami számomra témát jelent: a természet viszonya a várossal, s az, hogy az említettek miként hatnak egymásra, miként módosul az egész valami teljesen váratlan eredménnyé. Ez az eredmény nem a fölsorolt alkotórészek összessége, tehát nem olyan kép, melyen rajta van természet is és épített környezet is, hanem annál jóval több. Maga az ember - akár úgy is, hogy a képen meg sem jelenik - halljuk tőle. A szabadszállási alkotó egyébként egyetemistaként él Szegeden. Tehát egészen biztos: a város olyan területeire is rácsodálkozik, amelyek egy tősgyökeres szegedi számára nem jelentenek in­gerforrást, észre sem veszi őket, vakfoltként működik a megszokás. A szegedi Tisza-partot például már megszámlálhatatlanul fotózták, de úgy, ahogyan Szalontai Ágnes fotózza - nem fotózta senki. Egészen új arcát mutatja képein ez a - vélnénk - agyonfényképezett táj. Az pedig újabb plusz - mondhatni, dupla csavar hogy a tócsákban tükröződő várost is elkezdte, sorozatként, fölfedez­ni-megörökítenl. - Ősszel jó párszor esett az eső, utána végigjártam a vll­lanyfényben-víztócsákban fénylő várost, s fotóztam. Most már Itt a tél, remélem, hó is lesz, és a hóolvadáskor keletkező tócsák új lehetőségeket nyitnak meg - mondja. Van egyébként Szalontai Ágnesnek egy - az említett, költészettől átjárt sorozattervén kívül - vegytisztán környezetvédelmi fo­tókísérlete Is: városi szemetet fényképez, Igyekezve tetten érni a folyamatot, amely során a szemét szinte az utcaképbe „szervül", teljesen természetesnek tartjuk jelenlétét. Foglalkoztatja „a szemét mint hungarlkum" kérdésköre is - egész sorozat fotója van például Túró Rudi-csomagolópapírokból (e termék csak Magyarországon kapható). - Most legjobban a tükröződés foglalkoztat - mondja végül. - Az ember megy, megy a borongós utcán, aztán egy tócsában észreveszi: nem is fölötte van az ég. F.CS. Szalontai Ágnest a természet és az épített környezet egymásra hatása foglalkoztatja FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Hirdetésfelvétel: <« 62/567-810

Next

/
Oldalképek
Tartalom